Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-02-09 / 17. szám
1928. február 9. Komáromi Lapok 3. oldal. Nedves, sötét odúkban nyomorognak a komáromi vár bástyáiban a munkanélküliek: siralmas sorsuk egy haldokló város segély kiáltása. Teli látogatás Csizmazia György polgármesterrel a VI. és VII bástyák nyomortanyáii. — Egy agglegény szánalmas garzunlakása. ahová sohasem jut be napsugár. — A nedves, homályos lakásokban egymást követik a proletár gyermekek. — Legtöbb család abból a keresetből él, amit az asszony vagy a leány kap a dohánygyárban, a sz zon munka idejében. — Tüdövész tizedeli meg a bástyalakókat a nagy nélkülözések miatt — Egy bűvész álmodozása hírről, vagyonról a sötét bástyában. — Saját munkatársunktól — Komárom, 1928. február 8. Komárom város terjeszkedési lehetőségét, mint köztudomású, kizárja az, hogy a várost kőrös körül veszik a régi időkből megmaradt bástyák. Ezek a bástyák már a szabadságharc ideje alatt is megvoltak itt-ott, de tulajdonképen legtöbbjüket a hatvanas-hetvenes években építették katonai célokra, A vastag falépi'mínyek közül több most is a katonaság ksszárnyahelyiségéül szolgál, a hatodik bástyáiéi kezdve a tizedikig azonban a Werkekben civil emberek laknak. Ezek a vároa nyomortanyái, a szükséglakások A munkanélküliek mene déke. A nyomor főhadiszállása. Kezdő újságírók általában, mikor valami érdekes riportot akarnak Írni, meglátogatják a nyomortanyákat és rend szerint beleesnek abba a banalitásba, hogy Gorkij „Éjjeli menedikheiyé“-ve! hasonlítják össte a látottakat. Ilyen „nyomor riporton“ keresztül megy minden újságíró, tudom ezt magamról is, évekkel ezelö t Pozsonyban már végig jártam a Vödiicm csaknem valamennyi nyomortanyát, a bűnnek, betegségnek, prosti uciónak otthonai', hogy megismerjem az életnek azt a felé', amelyet alig fényesít be a napsugár, 3hováahg jut el az öröm kacagása. Azt hittem, nekem nem lesz többe újság az, amit a bástyákban Iá!ok meg maid, mert megszoktam már az ilyesmiket. De most csalódó tan kell beje en enem, hogy a bástyákban t pás- alt nyomor engem is megdöbbente.! és amiét.: ezí a cikket most megírom ennek nem az érdekesség hajszolása az oka, hanem kizáróan az, hogy emberek és emberek közt a szolidai.tds hídjának felépítéséhez csak egyetlen téglával is járuljak. elkülönített hely uj lakásnak készült, fiatal pár fog lakni benne, A férfi a lakásszépiíésröl beszél: — A faiakat ki fogom meszelni, csak várom, hogy jobb legyen az idő, az ablakrést is megnagyobbítom, hogy több világosság legyen és a kályha csövet kivezetem a falon. * A hatodik bástyának ezen a szárnyán különösen rossz lakások vannak, nagyobbrészt a sötét folyosón épültek, úgyhogy sárfallal elkülönítettek több helysége*. Az egyes szobákból a kályhacsövek a folyosóra vezetnek ki. Ilyen kis fülkékben, illetve szobákban pedig összezsúfolva élnek a családok. Mind egyiket meglátogatjuk, pír szóra bemegyünk hozzájuk. Az egyik kis szobában az ágyban iskolába járó kislány fekszik. — Mumpsza van — mondja az anyja — bizonyára az iskolában kapta el valakitől. Megl-pö, hogy átlag mindegyik lakásban nagyon sok az apró gyerek. A rendkívüli nagy nyomorúságot csak tetézi még, hogy alig van család, ahol ne lenne négy-öt gyerek. Nagyobbrészt csak kis gyerekeket látni mindenhol, három-, négy-, öt-, hitéveseket. Azután persze a pólyásbabákat. Mihelyt valamicskével túl vannak a liz éven, elkerülnek hazulról, munkába á Írnak. Hátul a folyosón kis sötét üregben egy Öregasszony mosta éppen a ruháit peíróteumviiágitás mellett. A mosóteknőből párolgó gőz és a kályhacsőből kijött füst szinte kibi. hatatlan. Az asszony nem késett a panasszal: — Tőnkre kell menni ebben a lakásban, az állandó füst megszállja a mellet. Legnyomoruságosabb azonban egy Krepc3ár Lajos nevű ember lakása. Agglegény ő a sok családos ember között. A falba vájt kis szobánál még a börtön sötét kát cetije is jobb. Egyetlen bu ordarab van benne, valamilyen ócska pamlagforma alkotmány, néhány rongyos pokróccal letakarva. A kályha' csőnek a falon kivezető résén szűrődik át csak néhány fénysugár a szobába, amelyben állandó homály, illetve sötétség van. A falon kis petróleumlámpa lógott. Lakója, az agglegény, két bottal jár, borostás arcú, nagyon züllött kinézésű, pedig még nem is lehet olyan nagyon öreg. Kérdezem tőle, hány órakor szokott lefeküdni. — Este nyolc órakor és délig is elalszom — mondta. — Aztán a népkonyhára megyek eoédelni. Munkája nincs, semmivel sem foglalkozik. Ennek az embernek a legnyomorultabb a sorsa itt a bástyában, bár, mint mondják róla, *u!teszi magát ezen Agglegény és azt is beszélik, hogy még most is ki kapós a leányoknál... Sorra bekopogunk a lakásokba. Min denütt ugyanaz e k:p. Munkanélküliség, túlzsúfoltság a lakásban, nyirkos fulladt levegő, apró gyerekek, az ágyban betegek és igy tovább Nagyobbrészt a nők dolgoznak. A donánygyárban vannak alkalmazva, napi húsz koronáért Sokhelyütt a lány tartja el az egész családot, szüleit, sőt nagyszüleit is. Bekukkantunk egy másik helyre. Az ágyban fiatal férfi fekszik, ujszti «öti gyermekével játszik. Munkandküi van, menyasszonya a dohánygyárban do'gozik. Sokhelyütt a férfiak készítik vacsorát az asszony részére. Már nagyon korán kezdik a vacsorát főzni, mielőtt még besöíétedik. Uj kép: az egyik kis szobában egy nagyon öreg, csúnya asszony panasz kodik: A városi hintón szép téli délután, fehér tájon megyünk a bástyák felé. Csizmazia „György polgármester ül mellettem. Ő már nagyo n jól ismeri a bástyák lakóit, valamennyinek tudja a nevét. Déle'őüönként ott ácsorognak felváltva a polgármesteri hivatal elő szobájában, hogy apró kérésüket elő adják. Hol fát kérnek, hol munkanélküli segélyt, hol a szegényházba felvétett, hol a népkonyhára utalványt, tele vannak ezek az emberek nyomorúsággal, panasszal az. élettel szemben. A hatodik b'stya előtt megáll a kocsi, kiszállunk, megkezdjük a nyomortanyák látogatásit. Aki még sose volt itt ezekben a bástyákban, nem is tudja elképzelni milyen lakások ezek. A vastagfalu bástya barlangs.erü folyosóján, néhol szinte éjszakai sötétség van e^észnap pal, a falakról állandó nedvesség párolog. Bemegyünk az első kis odúba. Egy munkanélküli asztalos lakik benne a családjával. C-ózrtiaziát mind jó! isme r;k itt és biz lommal vannak hozzája: — Hány családja van — kérdi a polgármester. — Öt — mondja, a családon persze a gyereket kell érteni. Azután előadja a férfi, mik a panaszai. A lakás kibirhaiati.nul nedves, a kis gyerekek a zsúfolt szobábtn mind betegek lesznek. Sem a felesége, sem ő nem keresnek már hónapok óta Tüzelő fát kér. A végén reménykedve mondják mikor tovább megyünk: — Köszönjük a látogatást. Sorra járjuk a sötét folyosón a lakásokat. Mindjárt a bejáratnál egy sárfallal elkülönített homályos kis helységben a kályha mellett több férfi ül és melegszik. Valamennyien erőteljesek és munkabírók, de a nagy átok, a munka nélküliség őket is nyomorgatja. A kis — Jaj, tekintetes u , már nem tudom, hogy leszünk, napok óta nem aludtam, éjszaka felkelek, a kályha mellett ülök, jaj, elpusztulok, olyan beteg vagyok, meghalok. Megvigaszlaljuk, hogy tavaszra, a szép idővel elmúlik majd a baja, csak addig huzza még ki. Másik szobából is öregek jajveszékelnek. Ruggyanó lábú, öreg báC3i sir remegő hangon, a lélek már csak hálni ár bele, — Tekintetes polgármester ur, nem bírom már igy ki, ma elindultam, hogy a szegényházba felvétessem magam, a 'ábaim nem bírták, a hóba kellett leülnöm. A polgármester megígéri, hogy a szegény háiban lesz részére hely, mert eihalt most ott valaki. — Jaj, tekintetes ur, csak kocsit küldjenek ki értem, nem bírom már a lábammal, megint ledüök a hóba — könyörög az öreg rimánkodva — meg a holmimat is el akarom vinni, a suszterszerszámaimat. — Minek az ? — kérdi a városbiró - már úgysem tud dolgozni ott. — Hát csak el akarok gürcölni valamivel, majd az öreg asszonyoknak foltozgatom a rossz cipőit — feleit az öreg és a megfáradt ember keserű nevetése fogta el. Egymásután jártuk a lakásokat. Gyerekek és gyerekek mindenütt. Az egyik szobából kopogásunkra kis leányka nyit ajtót, hat éves lehet. Szőke h3ju, kékszemü, bájos arcú gyermek, a szépsége szembetűnő. Kinyitja az aj,ót, látjuk, hogy még négy-öt kis pororgy van a szobában. Kérdezzük, hol vannak a szülei: — Elmentek a városba dolgozni — mondta a helyes kis lány, fázós reszkető hangjával. Alig volt rajtuk több egy-két rongynál, a szobában nem volt befütve sem. — Kezeit csókolom — sipították aztán, mikor elmentünk és megint becsukódtak a lakásba, egyedül, árván. Még egy nagyon szép kislányt láttam itt, beszélő, nyílt szemekkel, fekete, rövid hajjal. Arra kellett gondolnom, mi lesz ebből a lányból idővel ennyi szépséggel és örültem, hogy még csak hét éves gyermek most. De aláltunk egy-két nagyon tiszta lakást is. Ilyen volt például egy hadiözvegy és egy hadirokkant lakása és a Nagy testvéreké általában. Ezek a Nagyék halászemberek, szép magyar növések, szegénysorsukban is sok nagyon tiszteletreméltó tulajdonsággal. Az egyik lakásban a nagymama körül csomó kis gyermek játszadozott, — Hány unokája van, nagymama — kérdeztük. — Tizenkilenc — volt a válasz, a Nagy testvérek porongyai voltak az ö unokái. Több mint két óráig tartott, mig a hatodik bástya lakóit mind sorra látogat uk. Ezután elmentünk a hetedik bástyához. Természetesen itt is nagyjában ugyanazok a képek. Nyomor és nyomor mindenütt. Munkanélküliség a legtöbb helyen és betegség gyötri az emberese!. Egyik kis homályos szobában fiatal asszony feküdt az ágyban, sóhajtozva, nyögve. Kámf írszesszel dör zsölte be egész testét. Sírva mondja : — Két hát óta vagyok be.eg. Ma már nem bírtam tovább, ki keltett állnőm a dohánygyárból. Egészen keresztül hűltem a hidegben, nem tudom mi lesz velem. Egy másik szobában ősz fejű bácsi mosta az edényeket. A mellére panaszkodott. Amint beszélt, hallani lehetett a melléből felszakadó hörgésből súlyos tüdőbaját. A tuberkulózisnak itt hu rnusza van, a sok nélkülözés és a ned vés, sötét lakások miatt erősen puszti a lüdőbaj. Egy másik szobában az anya nyolc éves leányának epilepsziája miatt panaszkodik. A hetedik bástyában azonban találunk már egy-két egészen elfogadható lakást. Itt is az egyik Nagynak a lakása a legszebb kiállítású, amely akármilyen szerény polgári lakásnak beillene. Főként azokban a lakásokban vm nagy rendellenség, ahol több apró gyerekkel laknak. Néhol azonban tűrhetetlenül nagy a piszok. A lakók legnagyobbrészének itt sincs munkája, az asszonyok dohánygyári keresetéből tengőd nek el. Azok a nők pedig, akik nem tudtak elhelyezkedni a dohánygyárban, tollfoszfással foglalatoskodnak (Egy kilóért 6 koronát kapnak.) A hetedik bástyában érdekes meglepetést találtunk egyik kis szobában. A téli ködös est leszállt már, a sötét szobában egy öreg asszony ült, két fiával. Az egyik idősebb fiú volt, harmincon is fúl, a másik jóval húszon innen még. Az idősebb fiun városi téli bunda voít és úri külsővel birt. A faiakon plakátok Astor Eliot bűvész világhírű mutatványairól. Megtudtuk, hogy ő az Astor Eliot bűvész és most hazajött öreg anyját meglátogatni. Utoljára Heiényben mutatta be bűvésztudományát. Majd meggyujlja a kopott petróleumlámpást és a kis szobában bemutatja előttünk a bűvészkedéseit. Előkerülnek a kofferből a mutatványokhoz szükséges eszközök, a fiatalabbik fiú a „mester“ inasának szerepét tölti be 8 több trükkös bűvészmutatványt látunk. Azután elmondja, hogy milyen városokban lépett fel, megmutatja a rendőrségi rgazolványokat, Komáromtól Munkácsig minden szlovenszkói faluban és városban járt már. Az öreg Erdélyi néni pedig csodálkozva néz a bűvész fiára, aki a nyomorúságos kis szobában karrierről, dicsőségről, hírről, vagyonról álmodozik ... Végigjárva a lakásokat, még két érdekes párral találkoztunk. Két öreg hálj zaspár félig elrefeszelt szobában élnek l egymás mellett, öregek mindannyian és* még sincsen békéjük. Egymást panaszolják be a polgármesternél, hogy nem tudnak igy tovább élni, ha nem reteszelik el őket egymástól. Inkább az ablakon fognak kijárni, semhogy közös ajtót használjanak, csak válasszák el őket egymástól. Az egyik pár azért haragszik, mert vendégek járnak a másikhoz, a másik pár pedig azért haragszik, mert emezek spiritusszal részegre isszák magukat és kötekedők. Pedig olyan öregek már, hogy felesleges veszekedniük... Késő este lett, mire a hetedik bástyának a lakóit is mind meglátogattuk. A nyolcadik, kilencedik, tizedik bástyá ban épen ilyenek a viszonyok, ide azonban már nem mentünk el, mert besötétedett. Mikor visszaindultunk a kocsin a városba, a téli estét megvilágította a fehér hámező, a városból az alacsony házak felett néhány fénycsomó ragyogott a ködben a villanylámpáktól. Most éreztem csak meg: milyen szomorú bástyák veszik körül ezt a várost, amelyet nem hiába neveznek haldokló vávárosnak. Ezekneka szomorú bástyáknak, egyik napról a másikra munkanélkül vergődő lakói a legkiálfóbb kifejezői a város lezüllött gazdasági helyzetének, amit most már maguknak az állami tényezőknek kell leghamarább észrevenniök és ezen a rettenetes állapoton közmunkákkal némikép is segíteni. (—elka) ! sok orvos által ajánlva mint kitünően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májbaj, kólika,aranyér,vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden gyógytárban kapható. 1 üveg ára 5 Ke. Vigyázat a »VÖRÖS RÁK« védjegyre. Készíti: VÖRÖS RÁK gyógyszertár BRATISLAVA.
