Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-08-02 / 92. szám

^iegyvennyolcadik évíolyam,

92. sz&m.

Kedd, 1937. angnsztns 8

POLITIKAI-LAP.

KlSfixetéai ár c»eh*xl0TÍk értékben: felyben éa vidékre postai szétkflldégsel: j

t$éu évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre j 20 K. — Külföldön 150 KC. yyei síim Ara t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr.

Sxerkesxtöség és kiadóhivatal: Nádor-n. M., Megjelenik hetenkint háromszori

kedden, csütörtökön és szombaton.

1 tatósi Ha.

Komárom, —aug. 1.

Ivánka Milán, aki leszármazásánál fogva előkelő magyar nemes, sőt főnemesi családnak a tagja, aki ez idő szerint a jobb konjunktúra iránt való kiváló érzékénél fogva a cseh nemzeti demokrata pártnak lett az uszályhordozója és itt Szlovenszkóban a szlovákokhoz számítja magát, szintén megszólalt a Rothermere koncertben, ahol az ütőhangszereken játszik. Az előkelő magyar nemes, akinek családfáján majdnem minden második Ivánka császári és királyi kamarás volt, nagy zajt csinált hírlapi cikkében és abból az államügyész után való orditozás vezérmotivuma harsog ki, a magyarok és a magyarónok ellen.

Ez a hires színházi közbekiáltó, aki a pozsonyi szlovák nemzeti színház egyik ünnepi előadásán, ahol a cseh színészek játszottak, a tüntető sz'ovák ifjúságnak a legnagyobb sértést vágta oda : Magyarok, disznók vagytok, — most is a magyarok és magyarónok ellen sürget büntető rendszabályokat. A nemzeti demokrata képviselő kevesli a rendiörvényt és újat akar alkotni, hogy azt a demokratikus haladás eszményei szerint rendezze be öt évig terjedő várfogságra, melyet az ő gondolkodásmódja szerint nehéz vasban kellene a delikvensnek elszenvedni hetenként egy napi böjttel és kemény fekhellyel súlyosbítva. De ezt természetesen csak a magyarok és magyarónok számára tartja fenn ez a csehbe ojtott magyar nemes ur, aki demokratának vallja magát. Nos és a magyarőnok ellen.

Kik is azok a magyarónok? Az* Ivánka-féle recept szerint magyarón mindenki, aki nem a zengzetes cseh vagy szlovák^ illetve csehszlovák nyelvet érti és emellett magyarul is merészkedik megszólalni. Tehát minden iparos és kereskedő, pincér, vasutas és póstás, valamint állami hivatalnok, aki hivatásához képest a magyar felekkel magyarul beszél és nem azt mondja nekik: nye rozumim. Magyarón az, aki a magyarokkal érintkezést tart fenn.

Ezeket akarja kiégetni tűzzel vassal az állam testéből Ivánka mester. A magyaroktól elvenni a földtulajdont teljesen, szerinte piaci áron, de bizonyára azon az áron, amelyet Ivánka határozna meg, hogy itt a magyar földből szlovák föld legyen. Ez az asszimilációnak a sűrített és gyorsított eljárása lenne.

Nem tartjuk egészen radikálisnak ennek az Ivánkának a javaslatát. Ki kellene egészíteni azzal,

hogy a magyar anyák törvény szerint csak szlovák gyermeket szülhetnek és a gyermekeknek hatéves korukban Turócszentmártonbau nosztrifikációs vizsgát kellene tenniök, aki pedig ezen a vizsgán nem tudna megfelelni, azt ott fognák a Tátra tövében élethossziglani szlovák szóra.

Ivánka Milán csak egy kérdésre nem válaszol és azt a külügyminiszterre bízza. Rothermere az iránt érdeklődik, hogy az úgynevezett földreform következtében kinek adtak el földet és milyen áron; mi volt akkor a földnek a forgalmi értéke; végül mennyit fizettek a régi tulajdonosnak kártalanítás fejében, Rothermere nem engedi elterelni a ügyeimet semmi sajtólármával sem ezekről az érdekes kérdésekről és kiváncsi a maradékbirtokos zsupántiókák, sógorok és komák, befolyásos kijáró ügyvédek neveire, akiknek nemzeti ajándékot osztogattak a magyarság nemzeti vagyonából.

De Ivánka háborúról beszél. Szeretnők tudni, mikor hódították meg a magyarlakta délszlovenszkói területeket, milyen ütközetekben harcolt Ivánka Milán berozsdásodolt kelevézével és tollas buzo gányával. Bizonyosan jól meg volt építve az ő fedezéke is. Ne izélgessenek azzal a háborúval és a hadsereg legmodernebb felszerelésével, mert a puskára szerinte igen nagy a szükség mostanában. Mi szerintünk egészen másra volna most szükség: nem puskára, tankokra és repülőkre, hanem külömb politikusokra, akik az első kritikus helyzetben nem artikulálatlan hangokat adnak ki a fejükből, hanem okos és higgadt gondolatokat.

Lesz-e általános leszerelés?

A közel jövőben tartják meg Géniben a nemzetközi leszerelési konferenciát, amelyen tanácskozni fognak az államok mai fegyverkezésének korlátozásáról és megfogják alkotni azokat az alapelveket, amelyek szerint a leszerelés nehéz problémáját a megoldáshoz közelebb lehetne vinni- A hatalmak tavasszal már beható tárgyalásokon megvitatták a kérdést, azonban nemcsakhogy nem tudtak a „szükséges rósz" megszüntetésére nézve módokat találni, de még annyira sem jutottak, hogy az alapelveket felállították volna. A meddő tárgyalások következtében kimondották, hogy majd az ősz elején ismét összejönnek és újra tanácskozni fognak.

Nagy probléma ez az antant hatalmak számára, amelyek a békediktatumekban leszereltették a volt középeurópai hatalmakat, ők maguk azonban állig fölszerelték magukat és a milliós hadseregek árnyékában szankcionálták a szerződések könyörtelen rendelkezéseit a legyőzött államokkal szemben. És miután ezeket a területeik nagyobb részétől is megfosztott országokat pőrére vetkőztették, elérkezett az ideje annak, hogy az általános béke anakronizmusaként milliárdokkal föntartott milliós hadseregek leszerelését ők is megkezdjék. Fanyar képpel és kedveszegetten gyűltek össze a győztes hatalmak a leszerelési konferenciára és kényszeredetten kezdtek beszélgetni a rájuk nézve kényes kérdésről.

Hogy semmi eredményt sem tudtak elérni, azon senki sem csodálkozott. Hiszen mindenki tudja, hogy a leszerelés kérdését a világháborúból Amerika segítségével szerencsésen kikerült államok sohasem tartották komolynak, legalább magukra nézve nem, és ha Amerika nem üzen reájuk, aligha szenteltek volna ezek az államok csak egy kevés kis időt is a kérdés megvitatásának. A világháború után egymás között kiosztott zsákmányok megtartása már eleve kizárta azt a gondolatot, hogy akár a nagy antant akár ennek torz-Komárom, — aug. 1.

szülötte, a kisantant, valaha komolyan elhatározza mayát a leszerelésre. Ezt a legdrasztikusabban elárulták azáltal, hogy a béke föntartása cimén a világháború óta évről-évre fejlesz tették hadseregeiket, az emberpusztitó technika legmodernebb vívmányaival szerelték föl a csapatokat és minden áldozatot meghoztak a szépen hangzó „nemzetvédelemért".

Ilyen körülmények között azután természetesnek lehet tartani azt a huzódozást, amellyel e nagy horderejű kérdés megoldását halasztgatják. Tisztán látszik, hogy nem nagyon lelkesednek érte és alig tételezhető fel róluk, hogy az elvi megállapodásnál többet elérnének. Egész nyíltan ki lehet mondani, hogy a hatalmak a leszerelést nem akarják, mert nekik sokkal kényelmesebb a rohamsisakok alól figyelni a leszerelt államok vergődését, mint a demobilizálást elhatározni. Lám, most, hogy Rothermere a magyar nemzettel elkövetett igazságtalanságok korrigálására békés célú akciót indított meg, olyan puskaporos lett a levegő, hogy szinte már meg lehet jósolni az uj háború kezdetének napját A francia sajtóban hangzott el az első hang arról, hogy Rothermere határkiigazitási tervének megvalósítása háború nélkül lehetetlen és hogy Csehszlovákia nacionalistái szintén háborúra uszítanak, az csak még jobban megerősítheti a tárgyilagos szemlélőt abban, hogy leszerelésről szó sem lehet.

És mégis beszélnek a leszerelésről. Vájjon őszintének lehet-e tartani ilyen körülmények között a megtartandó leszerelési konferenciát? Bizonyára nem. A helyzet azt parancsolja, hogy még várnunk kell, mig megérik ez a nagy gondolat, amelynek az egész emberiséget átfogó jótékony hatása megteremtheti az egész világ igazi békéjét. De amig az el nem következik, addig nép* ámítás és világcsalás minden olyan beszéd, amely az általános leszerelésről szól, még ha a legfelelősségteljesebb államférfíu ajkáról hangzik is az el. (.—)

POLITIKAI SZEMLE.

Komárom, — aug. 1.

Magyarország békés utón akarja célját elérni.

A Pr. Tagblatt budapesti értesülése szerint hivatalos a magyar körökben Rolhermerenek a trianoni békeszerződés revíziójára vonalkozó akciójáról a következőképen nyilatkoznak: A hivatalos Magyarország tudja, hogy Rothermere szép gesztusából máról holnapra mitsem lehet várni és hogy országokat újságcikkekkel nem leket elnyerni. A magyarok nem gondolnak háborúra. Egyelőre kétféle lehetőségre gondolnak: a Népszövetségre, de még inkább a szomszédállamokkal való területi tárgyalásokra. A magyarok erre törekednek. Erre már volt egy ízben precedens a Magyarország és Ausziria között folytatott tárgyalások Burgenlandért. Magyarország reméli, hogy a békeszerződés revíziója békés utón és felvilágosilő munka után elérhető lesz. Másoldalről úgy nyilatkoznak, hogy ez a kérdés az utódállamok kormányaira nézve — ha ők maguk is készek volnának a tárgyalásokra, — nem lesz gyerekjáték.

A cseh szocialisták készülődnek a községi választásokra.

A közeledő községi választások a’-dóba léptették a pártokat, amelyek kői ül a cseh szocialista pártok mozgolódnak leginkább. A nemzeti szocialisták iáborából kizárt Slribrny, mini ismeretes „szláv nemzeti szocialista párt“ néven uj páriot szervezett, amelyről most azt újságolják, hogy részt fog venni a községi válasz tásukban. A pari tagjainak egy része aggodalmasan tekint a vállalkozás eié, mert az a véleményük, hogy a választási vereség katászirófálisan befolyásolhatná a fiatal párt fejlődését Az erre vonatkozó lárgyalásokon végül is az a belátás győzött, hogy a választásoklól való távolmaradás esetleg még kellemetlenebb hatással lehetne az uj pártra, mint maga a kudarc. Stribrnyék 20 olyan községre fogják koncentrálni agilációjukat, amelyekben biztosra veszik győzelmüket és hírek szerint Nagy Prágában magát a pártvezér! fogják első helyen jelölni. A Nova Sloboda c. szociáldemokrata lap foglalkozván a választásokkal, azt írja, hogy abban az esetben, ha a választások kedvezőtlen eredménnyel végződnének, az ellenzékre nézve, akkor a szocialisták követelni fogják a parlament feloszlatását. De ha a választások kedvezően befolyásolnák az ellenzék hatalmi viszonyait, akkor a szocialisták tárgyalást indítanának a kormányban való részvétel végett. Ez esetben három szocialista pártról van szó, vagyis a német szociáldemokratákról is.

A kommunisták panamával vádolják a csehszlovák agrárpártot.

Már egyidö óla elcsendesedtek azok a hírek, amelyek a kormánypártok egyik-masikának panamájá ról beszéltek. Ma újra felhangzanak a vádak és a kommunisták sajtója, a „Rüde Pravo“ nagy szenzációképen azt írja, hogy a csehszlovák agrárpárt a hodolini Cukoripari részvénytársaság részvényeinek eladása körül panama folyt. A lap szerint a részvényesek szindikátusa megvá-