Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-07-23 / 88. szám

évfolyam, 8®. szájon. Siombatj 1937. julius 33. POLITIKAI-LAP. Szerkeiztőiég éi kiadóhivatal; Nidor-u. 99. Megjelenik hetenkint háromszor 1 kedden, csütörtökön és szombaton. V*« •«*!» *m t KW ' _______ _________________________ USfisetési ár csehszlovák értékben: fltlfben éi vidékre postai szétküldéssel: 3tgén évre 80 í, félévre 40 K, negyedévre f 20 K - Külföldön 150 Ki. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Magyarország és Benes. Komárom, — julius 22. Ez a rokontalan magyar nem­zet ezer esztendőn keresztül állott meg helyén az időknek sokszor vérzivataros forgatagában és vol­tak évszázadok, amikor Európáért vérzett. Mohács után elérte nem­zeti szerencsétlensége: az idegen dinasztia, mely soha sem érzett együtt a magyar nemzettel, hanem azt mindenkor be akarta olvasztani a saját örökös tartományai sorába és ebből a célból hosszú időkön át elkobozta alkotmányát. De győ­zött a magyar szívósság és al­kotmányszeretet s a nemzet újjá­született. Csak rövid félszázadon át tartott a magyar nemzet ön­állóságra törekvő élete és ez az idő a nagy magyar államférfiak és politikusok ragyogó sorát mutatta meg a nagy világnak, akiknek mindnek az volt a törekvése, hogy beleilleszkedjenek a nemzetek nagy családjába Európa közepén. Ekkor tört reánk a világháború, amelyben — mint azt a tudomá­nyos kutatás napnál világosabban megállapította — Magyarország résztvenni kénytelen volt, de an­nak felidézésétől távol állott, sőt azt egyenesen el akarta kerülői. A monarchia akkori legnagyobb ál­­lamférfia, Tisza István gróf em­lékirataiban tisztázást nyertek ezek a történelmi tények. Mégis, ennek ellenére Trianon megbélyegezte Magyarországot a háború bűnösei­nek sztigmájával és pellengérre ál­lította a világ előtt. A világháborúban vitt szerepe a a magyar nemzetet kiemelte a küzdő népek közül: a magyar vitéz katona volt és e mellett em­berséges. Hogy az idegen hadifog­lyok hogyan érezték magukat Magyarországon, arról tanúskodjék az a sok ezer orosz és szerb hadifogoly, aki nem ment vissza hazájába, valamint az angolok és olaszok, akik sohasem felejtik el azt a bánásmódot, amelyben a szabadságszerető magyarok földjén részük volt. Magyarországnak még sem volt egyetlen barátja sem az úgyneve­zett békeszerződések feldiktálása alkalmával. Meghallgatták az ősz Apponyit, de a békeszerződésen nem változtattak. A magyar nem­zet legnagyobb politikusa és élő szónoka Trianon után elmondta történelmi jelentőségű szavait a magyar nemzetgyűlésen, hogy megbízatásának megfelelt, de semmi eredményt elérni nem tudott, bár erre mindent elkövetett, amit Isten segítségével ember elkövethet. Azt ajánlotta nemzetének: fogadja el a most rnegváltoztathatlannak hirde­tett békediktátumot és bízzék a jövőben: a békét nem a fegyverek ereje, hanem az igazság ereje fogja megváltoztatni. És nemzete megfogadta ősz prófétája szavát, tűrt és szenvedett szörnyűséges gazdasági esztendők sodrában, hol annyi érték és a magyar közép­­osztály nagy része szenvedett hajó­törést. Tűrt, várt és remélt. Hogy lesznek barátai egy nemzet igaz­ságának, amelynek méltatlan sor­sot szántak azok, akik nem is­merték eléggé. Ellenséges szándékból vasgyürüt kovácsoltakjkörülölte és a fenhéjázó szomszédok kárörömmel szemlél­ték kínos vergődését. De az élni­­akarás és az életerő mégis csak győzedelmeskedett és egyszer fel­­sülött mégis a nap, amelyen a győztes hatalmak egyike magához emelte a legázolt és lekicsinyelt nemzetet és szövetségesévé fogadta. Soha ezt a magyar nemzet el­felejteni nem fogja Itáliának. A kisántánt és élén Benes sietett le­kicsinyelni ennek a történelmi ténynek a jelentőségét, amelyet azután maga a kisantant is elis­mert, amely már nem penget olyan disszonáns húrokat Magyar­­ország ellen, mint eddig. Benes volt az, aki soha nem közeledett Magyarországhoz, hanem minden­kor ellene dolgozott úgy Genfben, mint a kisantantban. Emlékezetes marad a népszövetségi kölcsönnel szemben tanúsított kétszínű állás­pontja, amely azután — az angolok jóvoltából, többszörösen túljegyezve megalapozta Magyarország talpra­­állását. Ezt a magyar nemzet vi­szont Angliának nem fogja soha elfelejteni. Azután jöttek más barátai is a trianoni országnak, akik szomorúan állapították meg, hogy a magyar nemzet, mely negyedíél millió tag­ját elvesztette területének kéthar­madrészével együtt, igy életképte­len marad. A magyar nemzet ba­rátai közt vannak amerikaiak, an­golok, sőt — last not least — már franciák is. Az angolok közül a legsúlyosabb szavú publicista, Rothermere lord szállt bátran az igazság védelmére és sürgeti Trianon revízióját, amelyre nem­csak a Népszövetség alkotmánya nyújt módot, hanem az a kisérő levél is, amelyet Trianonból az akkori miniszterelnök Millerand in­tézett a magyar kormányhoz. A kisantant és a nagyantantnak egye3 tagjai azt hirdetik, hogy a páris-környéki békék meg nem változtathatók. Benesnek is min­denkor ez volt az álláspontja. Az élet mást hirdet, a történelem más nézőpontokat nyújt. Az élet a kisebbségi problémát tolja előtérbe, negyedfélmilliő magyarnak, akik az uralkodó nemzethez tartoztak, sa­nyarú életviszonyait, akiknek egy­­része ma állampolgárság nélkül szűkölködik, mert az utódállamok csak területeket vettek át jogok­kal együtt, de a kötelezettségeket nem szívesen vállalják a terhek­kel együtt. A kis Magyarország ma is 125 millió aranykorona nyug­dijat fizet évente az utódállamok menekült nyugdíjasainak, akikről a kisantant államai hallani sem akarnak. Rothermere azt hirdeti és foga­dalma szerint hirdetni is fogja, hogy a békeszerződés igazságtalan­ságokat teremtett, amelyeket a nép­­szövetségnek kötelessége jóvátenni. Ennek a módozatai tisztán reá tar­toznak, de nem képzelhetünk el olyan béketárgyalást, amely lefoly­hatnék az érdekeltség nélkül és a páriskörnyéki békék minden ve­szedelme abban nyilvánul, hogy ott az érdekelt nemzeteket meg nem hallgatták, de a legnagyobb tájékozatlansággal szabták meg az Komárom, — július 22. IHtsch Andor nemzetgyűlési képviselő a magyar nemzeti párt és a szepesi német párt együttműködéséről. A Zipser Deutsche Partei julius 18 án Késmárkon nagyszabású népgyülést tartott, amelyen Nitsch Andor nemzet­gyűlési képviselő hatalmas beszédben ismertette a politikai helyzetet. Beszé­dében feltárta a magyar nemzeti párt és a vele szövetkezett szepesi német pártnak a választások óta folytatott együttműködését és azt mondta, hogy a két párt hajlandó lett volna a Bund der Landwirtevel együtt reális aktiv politikát folytatni, mert belátták azt, hogy a nép jólétéért való egvüttmükö­­dés feltétlenül szükséges. Célja volt mindig a Szepességen és Szlovenszkón az egészséges gazdasági élet feltételeit biztosítani. Amikor a Bund der Land­wirte belépett a kormányba, a magyar uj határokat tekintet nélkül az át­csatolt területek etnikai,f néprajzi és gazdasági viszonyaira. Az utód­államok magyarsága nyitott szem­mel szemléli az eseményeket: le nem mozdul egy lépést sem a jog talapzatáról. Tudja, hogy jövő sorsa szorosan összefügg azokkal a nemzetközi jogszabályokkal, amelyeket meg kell alkotniok a nemzeteknek a kisebbségek védel­mére. Tudja azt, hogy a kisebb­ségi kérdés van olyan súlyos és fontos, hogy még Benes külügy­miniszter, aki a magyar nemzet­hez sohasem matatott barátságot, kénytelen lesz ezek előtt deferálni. Mi, magyarok hálásak lehetünk Rothermere lordnak, aki nemze­tünk védelmére kelt. Ez a hatal­mas szavú barátja nemzetünknek messze elhangzó szóval hirdeti és Benesnek nyíltan megírja azt, hogy nem azért halt meg egymillió brit katona, hogy halálával a jog­talanságokat törvényesítse. Ehhez hozzátehetjük, hogy a vitéz magyar katonák milliói sem azért harcol­tak, hogy a nemzetek koldusai legyenek. Benes igen jól tenné, ha annak a politikai elbizottság­­nak, mely őt annyira jellemzi, bántó éleit ne hegyezné ki mind­untalan egy szerencsétlen nemzet ellen, melynek semmi bűne sem volt arra, hogy a népek családjá­ból kitaszítsák és amely nemzet­nek nagynevű barátja szerint joga van élni a nap alatt ép úgy, mint a nálánál szerencsésebb nemze­teknek. nemzeti párttal együtt követeléseket ál­lított föl, amelyekkel a tökéletes egyen­jogúságot a kisebbségek részére is biz­tosítani akarták. De a tárgyalások nem vezettek eredményre. Azt mondták, hogy előbb lépjünk be a kormányba és ott vívjuk ki azt, amit tudunk. Hogy az elővigyázatosság mennyire helyénvaló volt, azt mutatják az események. Az uj törvények csak uj terheket és újabb elnyomást jelentenek a nemzeti kisebb­ségek számára. Ez volt az oka annak, hogy a magyar nemzeti párttal együtt ö maga is az ellenzékben maradt. Ez az ellenzéki álláspont komoly, tárgyija go® és a konstruktiv együttműködés le­hetőségét nem zárja ki. A közigazga­tási reformnak a Bund der Landwirte által történt elfogadása elválasztotta ennek a parlamenti csoportnak útját a magyar nemzeti és szepesi német pár­tok utjától, fii szepesi német párt to­vábbra is önálló párt marad, de együtt halad a magyar nemzeti párttal mind-POLITIKA^ SZEMLE SCHMIDTHADER Igmándi keserűvíz reáieN előtt fél pohárral langyo­san használva. megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. Kapható kis és nagy üvegben — Szélküldési hely: Igmándi hessrüviz forrás vállalat Komárom. — Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom