Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-12-31 / 157. szám

^fflgyvennyolcadik évíoljam, 157, sas Am. Szombat, 1927. december 31. PObmKAI BlSíuetéii ia caehiilOTák értékben: ■aljban él vidékre portai isétkflldééiel: Bgéff« éne 80 K, téléne 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 K5. $;ei ezim ára I 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dv. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF ér, Szerkesztőség és kiadóhiratal: Nidor-u. Sf„ Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton Komárom, — dec, 30. A holnapi nappal az ujesztendő köszönt reánk, melyben örök em­beri természetünk hajlandósága szerint bizalommal várjuk a jobbat annál, amely elmúlt felettünk. Hát bizony, ha mérlegre tesszük a bucsuzófélben levő esztendőnek eseményeit, a mérlegnek egyik ser­penyője sülyed le, az, amelyik a kellemetlen, fájdalmas esemé­nyeket fogjalja magában. Ha végig pillantunk az eszten­dőn, azt kell tapasztalnunk, hogy abban nemzetünk számára csak igen kevés derült nap volt, a leg­többje borús, vagy egyenesen zi­vataros. Az akaratán és megkérde­zésén kívül ebbe az államkeretbe zárt magyarságnak kevés oka lehet örülnie az elmúlt esztendőben, hi­szen helyzete nem javult. Magyar­ságunknak egyetlen módja lenne éle­tét elviselhetően berendeznie, ha az autonómia megvalósulna, még pedig nemcsak korlátozottan, hanem tel­jes politikai, gazdasági és kulturá­lis tartalommal mindaddig, mig ez nincsen meg, mi nemzeti életünket biztosítani nem tudjuk, reánk nézve az autonómia az életszükséglet, az éltető levegőt jelenti. Most lássuk, mi történt ezzel szemben. A kormány megalkotta a köz­­igazgatás reformját és a jövő évben életbe lépteti az országos közigaz­gatást. Ezzel betetőzte a centraliz­mus épületét és megszüntette azt a szórványos önkormányzati jogot is, ami még hírmondónak meg­maradt. A jövőben csak egy akarat lesz, a kormányé, amely az ön­­kormányzati testületekben is több­séget fog maga részére teremteni. Ami a fizetést illeti, életbe lép az uj adótörvény, amelynek rejtett csinjait-binjait nem ismerjük. Csak következtetni tudunk hatalmas komplexumából arra, hogy az adó­alany ezen törvény alapján számot fog adni minden fillér keresetéről és jövedelméről az államnak, amely a legnagyobb teljesítményeket fogja megkívánni polgáraitól. Az adóre­form egy oldalon látszólag csök­kentést hoz a közterhekben, addig a másik oldalon olyan teljesítmé­nyeket követel tőlünk, amelyek súlyát nehéz lesz elviselni. Iskoláink állapota közismert. Nin­csen elegendő magyariskola,a kisebb ségi iskolák csak a szlovákok számá­ra létesülnek, a magyarok igen sok helyen többséget alkotnak, de ma­gyar iskolájuk nincsen. Nincsen magyar szakoktatás, nincsen ma­gyar felsőoktatás, nincsen elegendő magyar középiskola. Még nagyobb baj az, hogy a magyar intelligen­cia elhelyezkedni nem tud. Zárt ajtókra talál hivatalokban, katona­ságnál, közgazdasági életben egy­aránt. Magyar diákjóléti célokat nem támogat a kormány, amely­nek a magyar irodalomra, színé­szetre, közmivelödésre nincsen költségvetési fedezete. A magyar tudományos élet teljesen megbénítva tétlenül áll egy évtized óta, hiszen egyetlen folyóirat sem jöhet át a határokon, még az or­vosi és kémiai könyveket sem szabad ide behozni, ba azok ma­gyarul vannak nyomtatva. Politikai téren itt élésünk kilen­cedik évében is az állampolgársági velleitések választóvizét érezte nemzetünk. Az állampolgárság nyitott sebe éget és fáj legjobban, de gyógyí­tására nem sietett senki. Az ál­lampolgársági novella végrehajtása ezer panaszt váltott ki, hogy ezen a címen újabb vagyonadókat kell leróniok azoknak, akik az állam­­polgársághoz esztendők élvezetes Kálváriája után hozzájutnak. A magyar nemzeti kisebbség egy része teljes jóhiszeműen a reál­politikának nevezett utón igyeke­zett nemzetének sok fájó sebét gyógyítani, ámde erről az u'ról kénytelen volt visszafordulni, mert a kormány nem mutatkozott hajlandónak a magyar kisebb­ségnek egyetlen kívánságát sem teljesíteni. Az év folyamán elő­fordult európai események ugyan meglepték a kormányt és arra kényszeritették, hogy akarata ellenére a kisebbségi kérdést napi­rendre tűzze, ami nem késhetik soká, mert Európa közvéleménye ma már megismerte a magyar kérdést és a magyar kisebbségek helyzetére is figyel. Ezt azonban nem jóakaratából teszi a kormány, hanem kényszerítő körülmények hatása alatt. Ez a mérlegnek a teher-serpe­nyője. A másikban, ahol a nyere­ség, a jólét, az öröm eseményei kerülhetnének, csaknem üres. Eb­ben csupán élni akarásunknak bi­zonyítékait helyezhetjük el, amelye­ket kilenc évnek sok megpróbál­tatása sem tudott megtörni. Min­den energiát és minden nemzeti erőt erre a pontra kell összegyűj­tenünk, hogy becsületes munkával kivívjuk nemzetünk jogait, amelye­ket a törvények és szerződések biztosítanak.^ POLITIKAI' SZEMLE Januárban összeül a képviselöház. — Megkezdik az erdőreformot 1928-ban. — Kihagyták a közigazgatási alkalmazottakat a 20-as nyugdíjpótlékból. — Tilta­koznak a tanárok Hodza iskolareformja ellen. — A szlovenszkói magyar kérdést a szlovákok akarják megoldani? — A kisantant haldoklása. Januárban összeül a képviselöház. Prágai parlamenti körökben úgy van­nak informálva, hogy a képviselőház január hóban ülést tart. Állitóan január 17-ére hívják össze a képviselőházat, amely három ülést fog tartani. Az ed­digi hírek szerint vagy január 17, 18 és 19-én, vagy pedig január 18, 19 és 20-án tartanak ülést. A januári pro­gramon elsősorban az építkezési tör­vény fog szerepelni. Az erdőreform végrehajtása az 1928. évben. A csehszlovák állam legkegyetlenebb és legigazságtalanabb törvényalkotása, a földreform, a jövő évben teljesen végre lesz hajtva s utána még az 1928. évben megkezdik az erdőreform végre­hajtását. Eddig összesen 179165 hektár erdőbirtok államosítását készítették elő az állami földhivatalban, amely mindent elkövetett, hogy ezt a munkát is lehe­tőleg minél hamarább keresztülvigye. A jelentés szerint az erdőreformot bevált erdőgazdasági elvek szerint fogják irá­nyítani és kerülni fogják a kis erdő­birtokokra történő szétforgácsolást. Az erdőségek legnagyobb részét az állam veszi birtokába. Az erdőségeket a köz­ségek, járások vagy más igénylők kö­zött sablónszerü felparcellázás szerint elosztani nem lehet, ilyen eljárásba az erdőhivatal nem fog beleegyezni. De az | erdőreform keresztülvitele mellett szük­ségesnek mutatkozik az u. n. erdővé­delmi tőrvényről is gondoskodni, hogy az erdőgazdálkodás felett az ellenőrzést biztosítsák és az erdők okszerűtlen ki­zsákmányolását megakadályozzák. Kihagyták a volt közigazgatási alkalmazottakat a nyugdijrende­­zésböl. A régi nyugdíjasok és özvegyek cse­kély nyugdijára nézve készítettek egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében a nevezettek ellátmányát 20 százalék­kal fogják fölemelni. A javaslatot a minisztertanács már elfogadta és igy nem sokára a parlament elő kell kerülnie, hogy a hosszú évek óta sínylődő és várakozó szerencsétlen régi nyugdíja­sok régre valahára hozzájuthassanak ehhez a pótlékhoz. A törvényjavaslat nyilvánosságra való jutása alkalmával azonban lesújtó csalódás érte azokat a nyugdíjasokat, akik a vármegyéknek, járásoknak és községeknek voltak tiszt­viselői és alkalmazottai, vagyis a régi közigazgatási alkalmazottakat, akikről a törvénytervezet teljesen megfeledkezett gondoskodni, illetve kihagyta őket az­zal az indokolással, hogy azokra a 2871/1924.8z. törvény rendelkezései nem irányadók. Ez a nagy sérelem a régi köz­igazgatási nyugdíjasok között érthető el­keseredést keltett, annyival inkább, mert a már 1824. év óta ígérgetett nyugdij­rendezés az összes régi nyugdíjasokra vonatkoztatták. A közigazgatási nyug díjasok a sérelem ellen megfogják tenni a kellő lépésekéi. Elsősorban a csehszlovák taná­rok tiltakoznak az iskolareform ellen. Prágából érkezik a hir, amely sze­rint a csehszlovák tanárok központi szö­vetségének szlovenszkói választmánya legu'óbb gyűlést tartott, amelyen leg­élesebb tiltakozását jelentette be Hodzsa Milán miniszter tervbevett iskolaigaz­gatási reformja ellen. A nagy vitát kenő reform elsősorban a. csehszlovák taná­rok eilentállását hívja ki, ami azt bi­zonyítja, hogy a lerv nemcsak a nem­zeti kisebbségre, de az egész iskola­ügyre veszedelmet jelent. A szlovákság fogja megoldani a szlovenszkói magyar kérdést. Szüllő Géza nemzgy képviselő, az országos keresztényszccialista párt el­nöke egyik magyar napilap karácsonyi jubileumi számában nyilatkozott Szlo venszkó jövőjéről és többek között azt mondotta, hogy Sziovenszkó boldoguló sának feltétele a magyar-szlovák köze­ledés. E nyilatkozatra válaszolt a Slovák, amely figyelemreméltó kezdeményezés­nek minősiti a kijelentést és hangsú­lyozza, hogy tulajdonkén a szlovák­ság fogja a tartományi képviselet ut­ján megoldani a szlovenszkói magyar kérdést. Mindenesetre érdekes, hogy a különben harcias és a magyarokkal szemben állandóan elenséges érzületű Hlinka újság Szülő nyilatkozatainak tár­gyalásával a magyarok és szlovákok együttműködésének lehetőségét elérhe­tőnek s ezzel az összes szloven­szkói kérdésekben az egész őslakosság egységes frontjának megvalósítását cél­szerűnek tartja. Természetes, hogy a néppárti hivatalos lap bizonyos föltéle­­ket szab az együttműködés megterem­tésére, de mégis figyelmet érdemel az a hajlandóság, amely az együttműkö­désre nézve a cikkből kiviláglik. Csak Lengyelország önthet életet a kisantaniba. A sok probléma között, amelyek a világ külpolitikáját úgyszólván állan­dóan izgalomban tartják, nem az utolsó helyen áll a kisantant sorsa, amelyről sokan azt mondják, hogy rövdesen ki fog múlni, de azt is mondják, hogy újra fog születni. Azt mindenki tudja, hogy a kisantant úgyszólván máris ki­szenvedett. A januárban megtartandó bukaresti konferencia már csak csen­des felszámolás lett volna. Azonban időközben Prágában állítólag fölfedez­ték a mentőszert, ami pedig Lengyel­­országnak a kisantantba való belépése lett volna. Mert ezzel a gyűrűt újból megerősítenék Magyarország körül, más­részt pedig Lengyelország mint nagy­hatalom, a kisantant erkölcsi értékét rendkívül megerősilené. De az a kér­dés, hogy Pilsudszky hajlandó e Be­­nesnek ezt a csekély szívességet meg­tenni. Ezt általában nagyon kétséges­nek tarják. Pilsudszkinek legutóbb Genfben — mint beavatott helyről ki­­szivárgott — igen ajánlották a kisan­­tanthoz való csatlakozást és pedig abból az okból, mert ezzel Lengyelország a békeszerződések revíziójának homlok­térbe nyomulását megakadályozhatná. Lengyelországban ugyanis azt hiszik, hogy a békeszerződések revíziójának felvétele egyértelmű lesz a lengyel kor­ridor sorsának rendezésével is, erre azonban Varsó egyáltalában nem haj­landó. Lengyelországnak a kisantantba való belépése — ha ugyan ez megtör-Äz év mérlege.

Next

/
Oldalképek
Tartalom