Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-12-08 / 147. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1927. december I. Nagy karácsonyi vásári Kertész J. Jenő üzletében (Komárom) Komárno, Nádor-utca S5. mélyen leszállított árak az összes női és nri divatáru cikkekben, 400 drb női és leányka kabát lesz elárusítva minden elfogadható árban. hogy a választói jegyzékben minden tzavazásra jogosult egyén fölvétessék. Énnek szigorú ellenőrzése minden választónak kötelessége! Legyen tehát mindenki résen és ne mulassza el megnézni, hogy benne van-e a választók névjegyzékébe. Briand és Bethlen tanácskozni fognak Genfben. — december 7, A hétfőn megnyílt népszövetségi tanácsülés a Népszövetségnek egyik legfontosabb ülésszaka fennállása óta. A Genfben tartózkodó külügyminiszterek és más államférfiak között a legaktuálisabb külpolitikai problémák kerülnek megbeszélésre. A hangulat a nemzetek kört általánosan békülékeny és ebbe az egymáshoz közeledő atmoszférába bele illik a Briand francia külügyminiszter és gróf Bethlen István között tervezett találkozás. Amikor Bethlen a múlt év tavaszán utoljára Genfben tartózkodott, nem találkozott Briand külügyminiszterrel és igy érthető, hogy a mostani genfi tartózkodását a két miniszter felhasználja a két ország ügyeit érdeklő eszmecserére. Briand külügyminiszter annyival is inkább megragadja a Bethlennel való találkozás lehetőségét, mert szeretné neki is kifejezni, hogy mennyire jó hatást tett a francia közvéleményre a magyar közvélemény magatartása, amely a magyar államnak súlyos kárt okozott Blumenstein ügyet a legnagyobb mérséklettel kezelte és nem akarta ezt a francia ellenes propagandára kihasználni. A Petit Párisién úgy tudja, hogy Briand és Bethlen genfi találkozása alkalmával megbeszélik a magyar járadék kötvények hamisitásának ügyét és hogy szóba kerül a két államférfiú között a magyar optánsok ügye is. Enyhült a lengyel-litván viszály. Lengyelország és Litvánia közt közvetlen tárgyalások indultak meg. — dec. 7.-én. A népszövetségben helyet foglaló hatalmak, Lengyelországot is beleértve, megegyeztek a lengyel-litván viszály ügyében. Lengyelország messzemenő előzékenységet mutatott a közte és Litvánia közt ma még fennálló hadiállapot megszüntetése tekintetében és kijelentette, hogy eltekint a normális diplomáciái viszony haladéktalan helyreállításától és beleegyezik azoknak a különleges lengyel-litván tárgyalásoknak a folytatásába, amelyeknek célja a két ország közötti viszony végleges szabályozása. Általánosan hiszik, hogy Litvánia megelégszik a vilnai kerülettel kapcsolatosan a jogi védelemmel, noha ebben az irányban ígéretet még nem tett. A tanács részéről tervezett szabályozást , amelyhez elvileg Oroszország is hozzájárul, valószínűleg Pilsudski marsall is elfogadja, akit péntekre várnak Genfbe. Az eljárási mód elfogadása után számítanak arra, hogy Lengyelország és Litvánia között közvetlen tárgyalások indulnak meg, amelyeknek eredményéről a tanáes márciusi ülésszakán tesznek jelentést. Hathavi börtönre ítélték el Hajmássy Istvánt Pozsonyban. — december 7. Annak idején részletesen foglalkoztunk Hajmássy István komáromi lakatos ügyével, aki nagy jeleneteket rendezett kétségbeesésében egy járásbirósági tárgyaláson. Hajmássy felett tegnap ítélkezett a pozsonyi törvényszék. A tárgyaláson megjelent Híjnaássy elvált felesége is két gyermekével és terhelőén vallott férje ellen, aki azzal védekezett, hogy erős felindulásában rántotta elő a fegyvert, de nem volt szándékában gyilkolni. A bíróság Hajmássyt életveszélyes fenyegetés és hatóság elleni erőszak címén hat hónapi börtönre és száznegyven korona pénzbüntetésre Ítélte el. A biróság előbb el akarta rendelni Hajmássy szabadlábra helyezését, de az asszony kérésére, aki újabb merénylettől fél, fogvatartása mellett döntött. Az elitéit ügyvédje felebbezést jelentett be az ítélet ellen. Cuza diákjai véres m agyar és zsidóellenes tüntetéseket rendeztek Nagyváradon. Egy zsidópolgárt és egy magyar színészt halára szúrtak. — A magyar lapok szerkesztőségeit, nyomd sít össze tuzták és több lakásba behatoltak. — decímber 7. Hátfőn véres zavargások színhelye volt Nagyvárad, amiket a vasárnapi diákkongresszus résztvevői rendeztek a magyar és a zsidó lakósság ellen. Egy Sonnenfeld nevű zsidót a diákok úgy összeszurkáltak, hogy sebeibe pár perc múlva belehalt. A diákok számos ablakot betörtek és behatoltak a Park szállodába amelynek tulajdonosát késekkel összeszurkálták, úgy hogy élet halál között fekszik most a kórházban. A tüntetések eleinte csak a zsidóság ellen irányultak, később azonban magyar ellenes tendenciát vett fel. A „Nagyvárad“ és az „Estilap“ cimü lapok szerkesztőségét összerombolíák, a nyomdát széjjelzrtzták, a bútorokat összetörték, ugyancsak összerombolták a Katona József irodalmi klub berendezését és a magyar katolikus kör helységében is mindent elpusztítottak. A járókelők közül többet megszuttak és a magánházakba is behatoltak. Egy csapata Kecskeméthy Lipőt magyar érzetmü főrabbi lakásába hatolt be és végzett alapos rombolást. A főrabbi szerencséjére nem tartózkodott otthon. A diákok által rendezett utcai tüntetések egyre féktelenebbekké váltak és a lakosság pánikszerűen menekült az utóikról. A rendőrség tehetetlenek bizonyult az utóai tüntetőkkel szemben és a rendet csak a Nagyváradra érkezett Mosoin tábornok állította helyre a katonaság és csendőrség segítségével. Egy magyar színészt az utcán szúrtak meg úgy, hogy belehalt sérülésébe. Hétfő dél óta a város utcái teljesen kihaltak, a villamos vasút nem közlekedik és az összes üzletek zárva vannak. Az utcákon erős katonai őrjárók cirkálnak. Aradon szintén voltak kisebb tüntetések. Nagyváradról a diákok egy része hazautazott Bukarestbe, másik részük Cuza vezetésével Máramarosszigeíre utazót*. A maradékbirtokosok gárdájába bevonult egy orosz operaénekes is. A csallóközi legfrissebb maradékbirtok kiosztás. — Csehek és morváknak futott a föld. — Szlovák nem kapott belőle. — A magyaroknak Ismét csak ígértek. — Alkalmi tudósitónktól. — A délszlovenszkói épületes földosztásokról lerántotta a leplet Koczor Gyula képviselő interpellációja; ennek kiegészítéséül el fogjuk mondani a Diószegi Cukorgyár r. t. apácaszakállasi 1600 kataszteri holdnyi birtokának szétosztását, amelyből kizárólag maradékbirtokokat engedélyezett a földhivatal. Ez a birtoktest jó pár évvel ezelőtt került idegen kézre a gróf Kálr.oky uradalomból és Lóránt Leó nevű bankár vette meg. Lóránt annak idején, jóval a háború előtt eladta a birtokot a Diószegi Cukorgyár r. t. cégnek, mely ott igazi mintagazdaságot rendezett be. A Diószegi Cukorgyár bérelte a Káinoky féle-uradalom többi földjét is, több ezer kataszteri holdat, a tanyi határban fekvő Rakottyás és Zsemlékes pusztákat, a Nagymegyer mellett fekvő Uj majort, az ekecsi Tuzok-pusztát és az Aszódi birtokot. Mindezt lefoglalta a földhivatal és a tulajdonosnak, Káinoky Sándor csicsói nagybirtokosnak a hatezer holdnyi birtok egy tizedrészét hagyta meg, a többi már jó részben parcellázódott. Ezen a birtokon létesült az első csallóközi szlovák-morva falu, melyet Hodzsa Milánról Hodzsovónak neveztek el. A földhivatal lefoglalta a Diószegi Csallóköz, —december. Cukorgyárnak ezerhatszáz holdját is az apácaszakállasi határban. Elsőrendű, prima birtok ez, nagyszerű gazdasági felszereléssel és épületekkel. A cukorgyár itt igazán többtermelésre rendezkedett be és ebben a tekintetben példát is nyújtott a csallóközieknek. |A lefoglalt birtokot a földhivatal hozzájárulásával a tulajdonos „szabad kézből“ értékesítette, amin azt kell érteni, hogy a földhivatal által kijelölt egyéneknek, a földhivatal által megszabott vételáron adhatta el, tehát tulajdonképen a földhivatal rendelkezett a birtokkal, amelyből maradékbirtokok lettek, Az apácaszakállasi birtokból egy részt egy orosz operaénekes részére hasítottak ki, azután kapott belőle a híres Siezák família egy tagja, amely família tudvalevőleg tekintélyes földbirtokkal rendelkezik AI- sójattón, Érsekújvár mellett. Ezeken kivüf, tehát egy orosz operaénekesen és egy cseh földbirtokoson kívül még két raaradékbirtok keletkezett az ezerhatszáz holdból, amelyen egy-egy cseh és morva uj földbirtokos osztozott. Szlovák nemzetiségű itt nem kapott maradékbirtokot, de nem kapott egyetlen magyar földigénylő sem, holott Apácaszakállas községben ilyen igen sok akadt. ígértek is ezeknek földet az agrárius plrii kortesek, akik végigautózttne Csallóköznek csaknem minden magyar községét; Oíányik Lajos, Duhaj szenátor és más agrárius nagyságok. Most már látni fogja a nép, hogy mennyit b:zhat ez ilyen Ígéretekben. Ha jövőre ki fognak rándu'ni Apácaszakállasra, bizonyára nem fognak diadalkapun kivonulni onnét. Pedig Apácrszakállas község volt az egyetlen magyar község, amely az 1929. évi első választás alkalmával teljesen bedőlt a szociáldemokrata ígéreteknek és kevés kivétellel erre a párira szavazott csaknem az egész község lakossága. A községi választáson is 1923 ban még a szociáldemokraták Ígéreteiben bizakodott. Most láthatja, hogy mennyire bizakodhatik az ígéretekben. Az uj cseh morva-orosz dzsentri pedig be fog ütni a szép maradékbirtokokba, amelyhez milyen áron jutottak, arról ezúttal ne szóljon a krónika. fapataa lovagiallan knükáji Aljekio játékarűl. Newyork, december. Aljekin elhódította CapablaneátM a sakk világbajnokságát. Buenos Airesből jelentik, hogy a vereség után Capablanca igyekezett közömoös arcot vágni, de hegy mennyire bosszantja a kudarc, az kiderül abból a cikkéből, amelyet a Newyork-Times-nak küldött. Szép honorárium fejében ugyanis kötelezte magát, hogy a világverseny kimagasló játszmáiról és végeredményeiről ismertető cikkeket fog írni ennek a lapnak. Eltekintve attól az Ízléstelenségtől, hogy Capablanca magáról mindig igy beszél: „Mi“ — elkövette azt a lovagiallanságot is, hogy befejez# cikkében ezt írja: — Aljekin főképpen és elsősorban annak köszönheti sikerét, hogy minden skrupuius nélkül kihasználja a kínálkozó alkalmat, majd igy folytatja: — A megnyílást nagyon jól kezeli Aljekin, ae nem jobban, sőt valószinüleg rosszabbul, mint mi. A középjátékban akárhányszor nagy gyöngeséget mutat és legnagyobb erőssége a végjáték. Játékmodora kiegyenlített, azonban semmi különösebb finomság nincs benne, a középjátékban nem árul el kombináló képességet, tehát nem lehet őt összehasonlítani velem, aki a középjátékban szinte felülmúlhatatlan vagyok. Cikkének további során megírja Capablanca, hogy erre a világversenyre készületlenül vállalkozott, be kellett volna látnia, hogy már sem testileg, sem szellemileg nem olyan ellenállóképes, mint korábbi években. Nem tudja a játék annyira lekötni minden érdeklődését, mint eddig, márpedig az dönti el a sikert, hogy mennyire összpontosítja az ember minden gondolatát játék közben.
