Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-12-03 / 145. szám
1927. december 3. Komáromi Lapok 3. oldal. Nagy karácsonyi vásár I Kertese J. Jenő üzletében (Komárom) Komáruo, Nádor-atca 25. mélyen leszállított árak az összes női és nri divatáru cikkekben, 400 drb női és leányka kabát lesz elárusítva minden elfogadható árban. rájuk mért kegyeden sorssá! szembe* szálva, tehetetlenül élnek közöttünk a háború vak katonái. Az elmúlt 9 év nem javított helyzetükön, sőt annál tűr hetetienebbé, annál keserűbbé tette azt. Sokan közülük embernek nem málló vakondkutiyhókban sínylődnek család jaikkaL Rjjtuk segíteni legelemibb köteles ségünk! Hisz értünk lettek nyomorékkál Igyekezzünk tehát mindegyikünk legjobb tehetsége szerint, hogy szerencsétlen embarsársainknek legalább a karácsonyi ünnepeken át némi könnyebbülést nyújt sunk. Azon a n pon, amikor minden iáló ember boldog családja köriben, hadd érezzék ezek a szerencsétlenek, hogy emberbaráti szeretetünk és há ánk a 9 év alatt még nem hali el. Hogy Mint a Komáromi Lopok legutóbbi számában már jelentette, a római szentszék Serédy Jusztinján bencés teológiai tanári, a vatikáni magyar követség ta nácsosát nevezte ki esztergomi érsekké. Serédy Jusztinián — és nem vannak még nagylelkű emberek, akik szeretettel gondoskodnak róluir. A szlovenszkói hadivakok egyesülete, amely ezeket a szerencsétleneket keblében egyesíti s céljául tűzte tűrhetetlen sorsuk javítását, ezúton is kérve fordul a nagyközönséghez, hogy őt karáconyi akciójában a lehetőséghez képest támogassa s annak eredményességét pénzzel, fehérnemű-, ruha , lábbeli és élelmi cikkekkel elősegítse, A legcsekélyebb adományt is a leghátásabban fogadunk el Természetbeni adományokat, írásbeli értesítésre a házból elvitelük Adományokat és levelezést a következő címre intézni kérjük: Szlovenszkói hadivakok egyesülete Bratislava, Konvent, utca 6. I emelet Komárom, 1927. dec. 2 Jusztin, mint a lapok írják — a pozsonymégyei Deáki községben született, amely a bencésrend plébániája. Ugyanitt fekszik e taniiórendnek egy nagyobb birtoka is, amelyet még Szem István király adományából bírnak. A deákii bencés plébánia sekrestyéjében fedezte fel a tudós jezsuita, Pray György a Halotti beszédet, mely leg első irotf magyar nyelvemlékünk, Serédy Jusztinján 1884 április 23*án született es igy most van a negyvennegyedik évében. S üléi szerény iparosemberek voltak Deákibrn; az édes apja, Serédy Mihály nyolcvanötáves korában halt meg és tizenegy gyermeket hagyott hátra. Édes anyia Oroszlán Juliánná egy hét múlva követte férjét, mindketten 1923. évben haltak meg. A tizenegy gyermek közül csak nyolc maradt éle ben, köziük a legfiatalabb György, aki a bencés rendben Jusztinján szerzetesi nevet kapott. Seredy Jusztináén, a deákii katolikus iskolának volt szorgalmas és fgen tehetséges tanulója és itt tűnt fel néhai Gulyás Elek plébánosnak, aki rábírta édesanyját, hogy adja be a pozsonyi kir. katolikus főgimnáziumba. Ebben az iskolában járt hat osztályt és a VI. osztály elvégzése ulán a jeles előmenetelő tanulót Fehér Ipoly akkori főapát felvette a bencés rendbe, ahol akkor bátyja, Serédy Marcell már tanár volt és a rend legjobb fizikusainak egyike. A kis deák 1901. augusz tus 6 án öl özöU be a rendbe, ott végezte el a főgimnázium VII. és VIII. osztályait, amelyekből Győrött vizsgázóit szinjeles eredménnyel. Az egyszerű szerzetesi fogadalmat négy év múlva 1905. julius 10 én teszi le, mint teológus. A fiasalnövendékpsp tanári pályára indult és a matematika-fizika szakra akart készülni, mint bátyja is, de a főapát felismerve nem mirdenntipi képese égéit és nyelvismereteit Rómába küldi a Szent Anzelm kollégiumba. Ez az intézet világhírű bencásrendi teológiai főiskola, ahol a világ minden nem zetéből való kiváló kés.üUségü Uoó gusok nyernek kiképzést. Seredi Jusztinján az Artzelmiánumban tanulta meg a világnyelveket és bámulatos nyeiv érmékével ma hit nyelven ir és beszél. Romában ismerkedett meg P. Bastien Péter be'ga bencéssel, aki nagy befolyást gyasorolt életének további irányítására. Római tanulmányait elvégezvén, Kohl Medárd püspök 1908 julius 14. szentelte áldozópappá. Serédy pályája. Egy évig Pannohalmán hitszónok és a teológiai tanfolyam egyik előadója, 1910. február havában azonban ismét Rómába kerül, ahol egyházjogi munkákkal és tanulmányokkal foglalkozik az Anzehíi-kollégiumban. Ekkor ajánlja a fiafal tudóst Bastien páter Gasparri biboros, pápai államtitkár figyelmébe. Ez évben már a Codex szerkesztóbizottságának a tagja, aki az egyházjogászok müveinek, a szentszék bullainak és bréváinek, valamint a zsinati határozatok tanuimányázásával összegyűjti a nagy anyagot az egyházjog Kodifikálásához. Éveken keresztül tartott ez a munka, közben a világháború Rómához, Rómában pedig mint idegen és ellenséges állam polgárát — a Vatikán területéhez szegezte. Itt két éven keresztül Gaspa ri pápai államtitkár és bíboros oldalán a nagy müvet sikerült feldolgoznia és egyes kánonok végső szövegezését is elvégeznie. 1918 évben a spanyol királyi kormány védelme alatt hazajött Pannonhalmára és ekkor háborús szolgálatba lépett, mint az esztergom—kenyérmezei tábornak lelkésze. Ez a tábor volt az orosz fogságból hazatért katonák egyik megfigyelő állomása. A háború befejezése után ismét Rómába ment, mint az Anzelmiánum egyházjogi katedrájának tudós professzora. A kommunizmus idejét itthon élte át. Közben megjelent a Kodex és Serédy a jogforrások hatalmas köteteit rendezi egymásu'án sajtó alá. Ekkor már nevét ismerik Rómában nem csak a Vatikán bőreiben, hanem szélesebb körökben is. Setódy Jusztinján mindvégig megtartotta a páp si udvar hatalmas és nagy befolyású állam itkáráva! a meleg és benső összeköttetését, aki rendkívül nagyrabeciülte mindenkor. A pápa is úgy a mostani, mint ennek előde — i*en kedvelte a tudós, de a végtelenségig szerény, egyszerű szerzetest. Mikor a magyar kormány elsőnek a szentszékkel való diplomáciai összeköttetése után, Serédy Jusztinján nélkütözheüen szolgaiatokat tett a követségnek és utóbb követségi tanácsossá is nevezte ki a m3gyar kormány. Ebben az állásában nemcsak a magyar kormánynak, de mindegyik magyar egyházmegyének is a megbízót ja, mintegy rendkívüli követe volt és ügyeiket a szentszéknél sikeresen inteste. A mostan uralkodó pápa, XI. Pius személyesen Serédy Jusztinján, az uj hercegprímás. — S ?ját tudósítónktól. kézzel xípna rajta ... Bömbi kénytelen volt ismét feifeua cogni, mert a nemes lovagot éppen Aitnácaka nevezte volt krampusznak és psd'g azzal a változatai, hogy „ez egy hülye, vén Krampusz!“ Msnnuíka ist a a dkrüí s ebbői erőt merited a — finisre — Tudod.e hogy mennyire érdeklődik irántad? Nincs hét. hogy Orsolya nagymamái kereszt kérdések aia ne fogná! Rólad 1 Csakis ferólad! Melyik leánynak van még ilyen szetencséje? Melyiknek? Aztán egy sóhaj, szünet, ismét egy sóhaj s a következő csattanó: — Igazán, igazán Bömbőce, lehetnél már egyszer az anyádhoz is jó és gondolhatná! már egyszer arra, hogy legyen végre nekem is egy helyem, ahol — nyaralhassak... — A gőzmalomban... — lehelte maga elé végkimerülésben a kis áldozat s elkezdett — bóbiskolni. Félt, hogy ha az ut még soká tart, igent talál mondani. így érkeztek meg a tett színhelyére. Ahol is minden jól indult. Krampusz javában ott lábatiankodott s mi sem természetesebb, minthogy az előzmények után már valamelyes prerogativáskal foglalta le, táncolta kö rül és beszélte agyon — „választottját“. Manna egy félórán keresztül tisztes „közeiből“ mindig csak őket figyelte, de aztán bizony áttelepedett a kártyaszobiba, ahonnan c;ak reggel félötkor, mintegy negyven pengőnyi- tekintélyes nyereség bezsebelése után került ismét elő, — Éppen jő lesz Böstbinek, — gondolta magában s elindult a „fiatalok“ felkutatására De — istenem, — hol lehelnek a huncutok ? A tá-colók között nincsenek, a büffében nincsenek, hát hol vannak? Ugyan jól elbújtak. A néptelen hall egyik sarkábin, két pálma s egyéb délszaki kulisszák védelme mö gött végre csakugyan — tétlenért egy párocskát. Bömbi volt s egy pelyhesáilu, szőke, kékszemü ifjóne. Ez utóbbi nagy meg hatóban éppen az imádott lény kezére borúi: s azt kedves, fiús áhítattal megcsókolta. Bömbi pillantotta meg az anyját elő szőr. — Jó, hogy jössz Mannuska, — ugróit föl drága zavarban, — legalább van megint drága ga-dénk és ... és... te vagy az első, akinek... akinek megmondhatom ... Manna megdörzsölte a szemeit. A ridiiiü jí kihullott a kezéből. — Mit ?... Mit .. mondhatsz meg ? — ájuldoztak ki a szavak tágra nyílt szájából. De B >mbi már a nyakába ugrott. — Csak ... csak azt, te édes, hogy a t. . a Gábris és én . .. egymásnak Ígérkeztünk... Hát biz ez egy kicsit sok volt egyszerre A Gibris nevezetű fiatal urnák kellett od ugrania, hogy a derék jó Mannát kettesben megtámogassák. És biztos alapzatra — a ítarosszékbe — he lyezzék. S a ridikülök titkaiból a szükséges eszenc akat eíőkeritsék Melynek fdszsgolásávai azután Mrnnuskaba is visszatért az élet. Hogy egy érdekes kérdést tegyen. — És mondd, mondd, te rossz lány, — csillogott a szemében már a nevetés, — hová tetted a — krampuszt ? No, ezen aztán együtt kacagtak mifd a hárman. S ez jó, igy együtt kac-gni. Mmdegvik nevetőnek. Gábris kisére őket haza; aranyos urifiU volt a n3gy komolyságával s hozza a szelíd kés szemével, amelyben veszedelmes tűz gyuladi ki, valahányszor Böinbiről volt szó. Nagyon szerethetik ezek egymási — bátoritgatfa maga magát Manna s otthon lefekvés előtt még „munkába vette“ a kis delikvenst. (Ha már az éjszaka nem vigyázott rá jobban!) Hogy volt mint volt, mi szél veíetfe ide. ki fia, ki rokona s mik a kilátásai? És Bömbi — vallott. Átszellemültem « Szerelembeégve. Éietre-haláíral Mintha * I sohasem lett volna „önállóan kereső iparmüvésznő“! Mannuska pedig hallgatta — hallgatta, édesen busán és eszébe jutott sok min dertféle szép dolog és Vérzékenyedet! és a végén — álomba sírta magát. Másnap elhatároztatott, hogy a Krampusz „dobva van“ (próbálkozzék az Almácskánál, ha mer. a szerencsétlen), ellenben éljen a — Gábris. Igaz, hogy egy évig várni kell reá, amig megszerzi a magyaróvári főiskolán -az abszolutóriumot s átveheti az apjának egyik gazdaságát (kerek hatszáz hold valóságos 1600 négyszögölekben s csinos uriian), de hát — Uram Istenem — mi az az egy év? El is telt hamarosan. Bömbi volt a világ l?g üretmesebb menyasszonyjelöltje. Dolgozott, dolgozott, valami meginditőan bájos buzgalommal. Az ő iparművészeti tárgyain. Amikből pénzt remélt csinálhatni, sok-sok pénzt... Igazán, a mesebeli Penelope várhatta igy a szemtelenül sokáig kimaradozó árát! S ime 1927 nyarán, az utolsó szemeszter végével valóban úgy látszott, hogy Bömbtkébői hamisítatlan — Pe netope lesz, aki évekig lesheti Uiysseusát! A dtágalátos kis „közgaz“ ugyanis bár a vizsgálatokon keresztül éviekéit, — nem jelentkezett. Egész júniusban és egész juiusban sem. Igaz, igaz, hogy ugyanakkor.. . egy egészen friss szereplő — nevezzük „harmadik számúnak“ — is feltűnt a játékszínen s csatarend tekintetében a legsnájdigabb attakoknak volt a híve... Valamint igaz az is, hogy a törtnziv Bömbi, amint múltak a most már hosszú hosszú napok s a hütelen egyre csak nem jelentkezett, nagy keservében csak azért és mindjobban bitoriigatni kezdte a „harmadik számút“! De az is kétségtelenül való, hogy a Mannuska sötét éjszakákon gyakran halottá ez időtájt leikéből lelkedzett gyermekét fölsirni,.. Am bői joggal következtethette; hogy Gábris, az az élhetetlen kölyök, koránisincs még elfeledve ... A kitűnő Manna tehát „elvégre anya vágyó*.“ felkiáltással — újból akcióba lépett. Előbb — Gábrisra szívből neheztelvén — megint az — „első számúval“ kísérletezett. A gőzmalommal! A Krampusz azonban még az adott sanyarú körülmények között is meg nem emés/.thetőnek bizonyult. És ekkor fogta fülön Mannuska a —■ „második számút“. A „hűtlen kígyót“. akiről — rövid vallatás után — Kiderült, hogy sajátos tévedések áldozata, Optikai csalódásnak lehetne nevezni azt a tényt, hogy a fiú a — „h rrmadik számút“ — keserű valóságnak fogta fel. Beérkezett ve élytársnak. Saját magát pedig hoppon hagyott szerelmesnesf. Annyira, hogy bujában már — p pnak akart menni... Es mindezeknek megállapítása után kezdődött végül az a versenyfutás, amelyben ez eleinte halálosan megsértődött, későob azonban már csak leckéztetni akaró Bömbike haladt az élen, magával ragadva a — „harmadig számút“ s amelyben végső lehelletükig reménykedve, összetörve s újra éledve, de az egész távot végigszaladva, ;ott loholtak — Mannuska is és Gábris. A célegyenesben még az vult a helyzet, hogy a — „harmadik számú“ győz, közve lenül a befutás előtt azonb n Mannuska végső erőfeszítéssel bedobta a versenybe a maga jelöltjét, aki aztán egy fejhosszal csakugyan verte is ez ellenfelet. Igaz, hogy — elfogulatlan bírák szerint — Bömbi az utolsó métereken — lazsiroioit A Gábris javára. Ami bizony — szigorú szemmel nézve — büntetendő cselekmény ... ... Amiért aztán meg is bünődőtt a szegény — Manna. A boldog nász utasok tudniillik iiz egész napon keresztül nem tdíafc magukról életjelt. (No bizony, nem érezhetik azok rosszul magukat!)
