Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-11-26 / 142. szám
1927. november 26. Komáromi Lapok 3. oldal. Állandó raktár C,,»!* SS faker68k(4dö ®8 Komárom kör- | ||ffi|| m (|í építési vállalti yéke részére IlMlllMUl kozó cégnél, Komárom, Rákéczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár Nagy megy er és vidéké részére fakereskedő cégnél E3ag$ megyei*. Állandó raktár Kürt és környéke részére &ö«*t. fakereskedő cégnél gróf fogja képviselni. A kormány tagjai közül Walkó Lajos külügyminiszteren kívül résztvesz a népszövetség ülésén Búd János pénzügyminiszter is. A magyar delegáció december 3 án, szombaton utazik el Budapestről.__________________ Komárom területe. Irta: őslakos. Komárom szerencsés földrajzi fekvése oka jó részben szerencsétlenségének, amelyet elszenvedni volt kénytelen olyan mértékben, mint egyetlen magyar város sem. Ez a földrajzi fekvés eredményezte, hogy a Duna folyam a várost két félre választotta, amely felek pedig egymásra voltak utalva egy magasabb gazdasági adottság minden feltételével. Ekképen Komárom, a balparti ősi város elvesztette gazdasági területe leg nagyobb részét, mondjuk, piacának kétharmadrészét és benne maradt a faigyürüben, amelyből évtizedek óta kikivánkozott. A jobbparti, uj Komá rom kultúrájában szenvedett súlyos sebeket, amelyet jórészben elvesztett, Ez a gazdag, szinte káprázatos program, ennek megfelelő alakban, egy kifinomult ízlésű esztétikus vá laszlékos szerkesztési tudásában megrögzilve került az olvasók asztalára az elmúlt napokban A Könyv barátok Lapja első száma eseménye volt a magyar irodalomnak külső formájával, belső gazdag tartalmával egyaránt. Varjú Elemér, a Magyar Nemzeti Muzeum történelmi osztályának igazgatója, a középkori kódexek jeles nevű kutatója, Ernst Lajosnak, a nagynevű magyar műgyűjtőnek nagyszerű felfedezésével foglalkozik, a legújabb „Ernst“ kódexszel, amelyben Szent István legendáinak legrégibb irói feldolgozására talált reá. Hogy ez milyen fontos a magyar történelem és irodalom szempontjából, azt talán felesleges is hangsúlyoznunk, de értékét még csak növeli az a tudományos kuta tás minden módszeres eszközével alátámasztott az a megállapítás, hogy a csehországi kolostori könyvtárba vándorolt könyv egy XII. századi magyarországi cisztercita kolostor falai közt Íródott. Varjú szenzációs dolgozata olyan nagy diplomatikai appará ussal készült, amelyet e korszakos felfedezés csak megérdemel. Illusztrációi is, amelyek részint gyönyörű mümellékletek, részint a szövegbe iklatottak, az analógiák bőséges sorozatával támogatják a szerzőnek minden állifását és feltevését. Sikabonyi folyóirata ezzel az első közlésével magasra emelkedett úgy tudományos színvonalban, mint a müveit közönség érdeklődésében. Párisi munkatársa, Émile Henriot „Régi és uj kéziratok“ címen a kéziratgyüjtés szenvedélyének lelki indítékait fejtegeti igen szellemesen, amely az irodalmi tudás mellett az irodalmi kegyelet és bámulat pitié rein épül fel. Nagyon lebilincselő Babus Mihálynak vallomása könyvtáráról, főleg az a szemszög, amelytovábbi közegészségi és emberbaráti intézményeiben, de ezek nem pótolhatlanok és amint látjuk, már részben pótoltattak is. Gazdasági veszteségeket pótolni azonban sokkai nehezebb, mert ehhez a tényezők egész kedvező seregére van szükség, ez pedig a mi helyzetünkben teljesen hiányzik. A balparti Komárom fejlődése teljesen meg van akasztva azzal, hogy most már nem csak a Nádorvonal zárja be gyűrűjébe, hanem keletkezett egy uj zárórésze ennek a gyűrűnek a dunai kikötőben, amely azután tökéletessé teszi ezt a láncot. Ebből a gyűrűből nem tudunk kiszabadulni, bár hogyan kivánnók is a városnak várjellegét a történelem számára átadni. Azt hinnők, hogy a katonai kincstár, amely korábban államot alkotott az államban, az uj államalakulatban más szerepet fog játszani a po^ári de mokrácia irányelvei mellett. Reméltük, hogy a kincstári területek majd lassan a város tulajdonábba mehetnek át, de ez a remény csalóka ábrándnak bizonyult. Ma egészen ellenkezően az a helyzet, hogy nsm ciak nern kaphatunk a város belterülete számára telkeket a katonai kincstártól, hanem ellenkezőleg még az állam kívánkozik a mi határunk egyes részei után és abból is el akar foglalni egyes részeket pályaudvar céljaira. Igazán nem tudjuk, mitevők legyünk ebben a helyzetben. Két lehetőség nyilt volna a város területének építési célokra való felhasználása körül. Az egyik az Erzsébetszigeten létesítendő kertvárossal, amely természetes parknak közepén — annak ármentesitése után — a város legszebb részének Ígérkezett, a másik a mai balparti pályaudvar mögött az úgynevezett cigánymezei részen, ahol felépülhetett volna szintén kellő feltöltés után a munkásnegyed, egységes tipusu kislakásokból. Az Erzsébetszigetre vonatkozólag nemrégen érkezett meg a vezérpénzügyigazgatóság nagy meglepetést keltő rendelkezése, amelylel a magántulajdon ide, magántulajdon oda, ott az épitke zéseket is megtiltja, ugyancsak a közmunkaügyi minisztérium is ilyen iratot intézett a pozsonyi kapun túl fekvő, úgynevezett Bene dűlőre vonatkozólag, ahol ez tiltotta meg az építkezéseket. 1 Az építkezés tehát megindult a város egegészségtelenebb helyén, a legmélyebben fekvő Kisér mentén, ahol az uj házak pár esztendő alatt épen olyan nedvesek lesznek, mint a város területén levők és mindenféle járványra, betegségle fogékonyak. Azután ez az építkezés minden terv és program nélkül történik, mintha a városnak nem is volna szabályozási terve, pedig kettő is vars, A házak elszórva, nem egy vonalba épülnek, némelyik igazán lehetetlen módon, amely nemcsak nem szép, de egyenesen kihívja maga ellen a kritikát. Holott nem is kellene messze menni, csak Németországból beszerezni egykét kislakás építési tervtípust, amely az építkezést olcsóbbá, praktikusabbá és főleg kivitelben csinosabbá tette volna. A mostani építkezés nem leülöm* bözik attól, amely bármely falu végén folyik és Komáromot valóban városi jellegétől fosztja meg. A város vezetősége az állammal szemben eddig semmi sikert sem ért el a város területének megnagyobbitása terén, sőt eddig mindenben a rövidebbet húzta. Reméljük, hogy a most hata lomra került szocialista-kommunist lyel ez a kivételes irói tehetség nézi a könyviárnak nem egy elavultnak tartott darabját A könyv esztétikájának területét öleli fel a legjobb magyar könyvillusztrátornak, Jaschik Almosnak dolgozata A könyvillusztrálás művészetéről, amelyben a művész gondolatvilágába pillantunk bele, aki a könyv írójával lép lelki közösségbe, mikor tollát tusba mártja, hogy illusztrálja az Írást. Egyetemes magyar szempontokat szolgál ifjú báró Wtassics Gyula dolgozata, aki a magyar irodalom külföldi ismertetéséről és a magyar irodalmi propagandáról számol be, I amelyet részben a párisi Cooperation Intellecíuelle részben az internationális Pen club utján ért el, mely eredmények nem lehetnek közömbösek nemzetünk megismerése terén sem. A külföldi irodalmak ismertetését Ralph Beaver Strassburger nevvyorki iró vezeti be, aki az amerikai irodalomról ir rövid és tömör jel lemzést. Nagyon érdekes Végh Gyulának, az Iparművészeti Muzeum igazgatójának a künyvkötómüvészelről irt dolgozata, melyet pompás hason mások ékesítenek. Kéky Lajos professzor ped g a Kisfaludy-Társaság ereklyetárát ismerteti nagy magyar írók autogrammjainak hasonmásai vak A mümelléklet hátlapján Wagner Rikárd kézhalát látjuk, melyet 1876- ban Bayreuthban vetett papírra és ezekkel a magyar szavakkal fejezte be: Éhen Lis?t! Wagnernak a leg nagyobb magyar zenészhez intézett három partitúrája verses ajánlását tsoz Kálmán tanár ismerteti, íme bizonyság az egész világ előtt, hogy Lisztnek sokat vitatolt nemze tisége nem más, mint magyar ezt attól a koronatanútól tudjuk meg, | aki lélekben legközelebb állott Liszt - hez Jambrekovich László kis közié- I séböl fájdalmasan állapíthatjuk meg, hogy az országos hirü Apponyikönytárból milyen munkádat vittek külföldre és bocsátottak egy londoni aukción kalapács alá. A ritka és érdekes müvek olcsón kellek el annakidején, de egy magyar vonatkozású sincs közöltük, A Könyvbarátok Lapjának ezeken a magas irodalmi szinten mozgó tanulmányain és dolgozatain kívül a legtartalmasabb rovata a Szemle mely részben könyvbirálatokat tartalmaz részben levelekei, részben pedig kisebb közleményeket. A bírálatok bőséges sorozatában nagy irodalmi fajsúlyú írók, mint: Schöpflin Aladár, Kéky Lajos. Lyka Károly, Dézsi Lajos, Fiilep Lajos, Kárpáti Aurél. Ligeti Pál, Lukinich Imre, Gyergyai Albert, Trócsányi Zoltán, Weyde Gizella, Szántó Ru dolf Írnak ismertetéseket Babits Mihály: A halál fiai,P. Gulácsy Irén: Fekete vőlegények, Móricz Zsigmond: Baleset, Csathó Kálmán: Leányok, anyák, nagyanyák, Kárpáty Aurél: A nyolcadik pohár, Komáromi János: Az idegen leány, Hat vőlegény, Földi Mihály: A Halasi Hirsch fiú, Hatvani Lajos:Urak és emberek, Kosáryné Réz Lola: A vén diák cimü regényeiről és ei beszéléseiről, egy nagy német művészi lexikonról (Allgemeines Lexicon der bildenden Künstler), gróf Apponyi Sándor Hungarica-iról, dr. Révay József: Pefronius és kora, dr. Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Muzeum épülete, dr Sas Andor: Szabadalmas Munkács város levéltára, Lambrecht Kálmán: A vi lág képekben, Geschichte der Schau buehne zu Pressburg, Supka Géza: A nagy Napoleon cimü müveiről közöl kimentő bírálatokat és a Knerkiadásu öt orosz kötetről (Puskin, Tolstoj, Gársin, Ljeszkov, Koroljenko müv i) emlékezik meg. A bírálatok alaposan és ami lényegük: objektiven tájékoztatják az olvasót a bírált könyvek igazi értéké rőt és így hasznos szolgálaloka lesznek irönak — olvasónak egyaránt A Levelek köztKémeri Sándor párisi beszámolója, Julius Zeitlemak a nemzelközi könyvművészeti kiállításról való nagyon érdekes öszszefoglalása, Alapy Gyula Szlovenszkó irodalmi élete cimü dolgozata, Tabéry Gézának Az erdélyi könyv és László Ferencnek A vajdasági magyar irodalom és könyvkiadás cimü igen alapos dolgozataiban tájékoztatót nyújt a francia és német irodalmi eseményekről, valamint az elszakadt és önálló irodalmi útra téri magyarságnak irodalmi mozgalmairól és irodalmi éleiének látható eredményeiről. így a folyóirat tényleg az, aminek indult: öszszekötő kapocs a világ különböző részein élő magyarok között. Ha ehhez a gazdag tartalomhoz el ludjuk képzelni azt a szinte pazarnak mondható kiállítást, melyet a kiadó cégnek, a budapesti Singer és Wolfner r, t. bőkezűségéből az Athenaeum nyomda technikai kivitele nyújtani képes, akkor fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy a Könyvbarátok Lapja a legszebb és leghasznosabb magyar folyóirat, mely minden müveit magyar embert egyformán érdekelhet. Nekünk különös örömünkre szolgál az, hogy ez egy komáromi magyar iró nevéhez fűződik, aki megmutalta, hogy mire képes a magyar könyvért való lelkesedés és szeretet, amelynek egész életét szentelte. Ha Sikabonyi folyóirata megizmosodik, amihez semmi kétség sem férhet, valamikor tényleg azzá válik, aminek indult és forrásmunka lesz azok számára is, akik nem élték át velünk ezt a nehéz kori, de akiket a magyar könyv sorsa és élete érdekelni fog. (Bibliophil,) It
