Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-11-17 / 138. szám

•^®frr^enny°loa,<iil* ^vtolyaßi. 138. «z6m. Csütörtök, 1987. november 17. KOMAROMI LAPOK %i8tiMi6si ir eaehnlovik értékben: Jetiben A* vidékre poitai icétkfildéseel: 5fefA»s évre 80 K, (é)évr« 40 ÜL, negyedévre 30 K - Külföldön ISO 56. « y«> 'inn Ára r 80 fülér. POLITIKAI-LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA ár. Szerkesrtő: SARANYAY JOXSEF dr. Szerkesztőiét és kiadóhivatal; Nidor-u. 81 „ Megjelenik bstenkint háromszor i kedden, csütörtökön és szombaton. Üdvözlet a színtársulatnak. Ma kezdi meg előadásait a szlo­­venszkói reprezentáns magyar szín­­társulat Komáromban. Nagy remé­nyeik fűződnek ehhez a kis város­kához, amely az utolsó években énmagára talált a szinpártolás terén. Nagy társuaí érkezik körünkbe, elsőrangú művészi erőkkel, akik a Iegnag^®bb várakozásokat is ki tudják elégíteni. Eltoez a komáromi magyar közönségnek kell az ellen­értéket nyújtani a tömeges szín­házlátogatással, amiben nem is le­het kétségünk. Számítsa ki a közönség, hogy a színigazgatónak mennyi kiadása estelik egy napra, amikor ii^en hatalmas társulatot tort fenn és együtt, ak&or 32ülán arról is meg­győződést szerezhet, hogy ma a színházi kérdés nem csupán idea­lizmust feltételez, hanem áldozat­­készséget is a színigazgató részéről. Ezt az áldozatkészséget, amely ab­ban nyilvánul meg, hogy évek fá radságos «mókájával egyb-gyűjtött filléreit teszi kockára, de azt is, hogy a srintársuiat fentartásához szükséges íorgó tőkét nem a maga -erejéből, hanem kamatos pénzből -«zerzi meg és igy értjük meg a mragyar színészetnek mai válságok­kal kikövezett aljait. Az igazgatótól és a társulattól megköveteljük a művészi színvo­nalat és a jó műsort, az ellenér­ték nyújtása azont an mirajtunk áll: -ezt azzal viszonozni, bogy a színház tömeges látogatásával a társulat helyzetét megszi'árditsuk és annak ambícióit fokozzuk. Ko­márom magyar színészete nagy tradíciókra tekinthet vissza. Klas­szikus nagy színészek játszottak itt a magyar színészet hőskorában, hogy csak Déryné Ifjasszonyra és Lendvay Mártonra, Fánc-yra utal­junk. Később is, amikor Budapest centralizálta a magyar színészet legjavát, a vidéki társulatok közül a legjobbak játszotlak Komárom­ban: a győri, soproni társulatok és nem egy színészük került a komáromi deszkákról a fővárosba, amely a színészi álmok délibábos képeiben felragyogott előttük. Ma kisebbségi sorsot élünk. Mig a színészet a közelmúltban nem­csak művészi hivatást jelentett, de a színigazgatóknak üzleti vállalko­zását is, ma, megnehezült viszo­nyok között ez az utóbbi szempont már nem állhat meg többé. A ki­sebbségi kultúra egyik pótolhatlan tartó pillére a magyar nemzeti szí­nészet, amelynek ezer akadállyal kelt megküzdenie, hogy létét fenn tadja tartani. A mi színtársulataink nem kapnak százezres államsegé­lyeket, mint a Pozsonyban játszó cseh nemzeti színház és Nedbal opera együttese. Komárom, —nov. 16. Hiába Írták bele a nemzetközi szerződések kisebbségi jogokat sta­tuáló fejezeteibe azt, hogy a kisebb­ségi kulturális vállalkozások állami erőforrásokból való támogatása iránti igényeit, eddig a mi adófil­léreinkből cseh operaelőadásokat támogatott a kultuszminiszter. Társadalmi erőtámasziéka a ma­gyar színészetnek a Szlovenszkói Magyar Szinpártoló Egyesület, amely nek Komáromban is megalakult a beiyi fiókja. Lépjen be ebbe az egyesületbe mindenki, aki szivén viseli a magyar szinészet sorsát. Ma olyan időket élünk, hogy az anyagi áldozat a magyar kultúrá­val szemben elengedhetlen feltétele nemzeti létünknek. A komáromi magyarság, amelyet sohasem kelmtt kultúrájával szemben való köteles­ségeire kitanitani, tudni fogja, hogy mi a kötelessége a magyar szinmü­­vészettel szemben, mellyel együtt áll vagy bukik maga a magyar nemzeii közművelődés ügye is. POLITIKAI SZEMLE Komárom, —nov. 16» A magyar-német lilnb Likvidálása. A cseh sajtóban a napokban azt a tendenciózus hirt korpoltáiták, hogy Síerv-Ivany József nemzetgyű­lési képviselő, a magyar nemzeti párt vezére a Bund der Landwirte megbizottaival tárgyalásokat folytat abban az irányban, hogy a maeyar nemzeti párt ismét visszalépjen a kö­zös klubba. Ezt a hirt a kormány­nak magyar nyelven megjelenő po­zsonyi újságja is hozta, kiélezve azt, hogy a magyar nemzeti párt ismét vissza akar térni az aktivista poli­tikára. Mindezekkel a tendenciózus hírekkel szemben teljesen jól infor­mált helyről azt az értesülést kap­tuk, hogy Szent-Lány József nem­­zetgy. képviselő Prágában tartózko­dik és a Bund der Lardwirte klub elnökségével tárgyalásokat is folytat, azonban ezek a tárgyai sok kizáróan a közös k ub likvidálására vonatkoznak. Az ezzel ellenkező hírek tehát va­lótlanságok. A földhivatal a** állami költség­vetésben. Az 1928. évi állami költségvetés tartalmazza az állami földhivatal költségvetését is, A földmivelésügyi minisztérium keretében fennálló föld­hivatal, amely, mint ismeretes, szinte miniszteri jogkörrel van felruházva, elég tekintélyes összegbe kerül és költségvetésében a következő érde­kes adatok var nak: A földhivatalnak bevétele 28,427.565 koronát tesz ki és pont ugyanannyit tesz ki a kiadása is, vagyis az összes bevétele fölmegy a hivatal személyi és adminisztrációs kiadásaira. A költségvetés szerint a földhivatalnak tartalékalapja is van, amelyet az állam három 50 milliós részletben, tehát összesen 150 mil­lióval dotált. Ez a tartalékalap a belső kolonizóció támogatásúra szolgál Ezen­kívül van még a nagybirtokok volt alkalmazottainak ellálására szolgáló alap, amely azonban csak 5 milliót tesz ki és ehhez is a lefoglalt nagy­birtokok tulajdonosai 3 millióval já­rultak. A csehszlovák légionáriusok támogatására szolgáló alap 1 millió koronát lesz ki. A költségvetéshez csatolt jelentés szerint a földhivatal a lefoglalt földbirtokból eddig 1 millió hektárnál többet intézett el, amiből 717.000 hektár szántóföld. A pittsbourgi szerződés aláírá­sának évfordulója. A napokban volt kilencedik év­fordulója annak, hogy Masaryk G. Tamás köztársasági elnök 1918. no­vember 14-én a pittsbourgi szerző­dést aláírta. A szlovák néppárt hi­vatalos lapja, a Slovák, megemlé­kezve az évfordulóról, azt írja, ho .y november 14-ike az állam szem­pontjából nevezetes alapkőletétel napja volt. A szerződés megkötése­kor a következő elvekre né<.ve ál lapodtak meg : Csehmorvaország és Szlovenszkó önállósága, a cseh és szlovák nemzet társulása e y föde­ratív állami szövetségben Szlovén zkó ieljes nemzeti autonómiát kúp, külön törvényhozó testületet, teljes kultu­rális szabadságot, külön pénzügyi és politikai hatóságokat, a szlovák nyelv államnyelv lesz, megvalósul az álta­lános titkos, közvetlen választói jog s a kormányforma: a perszanális demokratikus állami berendezéssel Anglia mintájára A szerződésben leszögezték, hogy ezt a megegyezést csakis a két fél közös akaratával lehet megvalósítani. Belépnek a nemzeti demoktaták a kormányba Az utóbbi időben mind határozot­tabb formát kezd ölteni az a hir, hogy a cseh nemzeti demokrata párt, amelynek Kramár dr. a vezére, be­lép a kormányba. A prágai cseh lapok értesülése szerint hétfőn Svehla miniszterelnök és a Kramár párt képviselői között megegyezés jött létre, amelyben a pártnak a kor­­mánybalépése feltételeit állapitották meg. Az uj kereskedelmi miniszter személyében még nem állapodtak meg, bár hir szerint a párt Matousek dr. képviselő kinevezését sür- éti, Matousek dr. ellen azonban a kor mánynak több kifogása van és igy aligha lesz miniszter. Elsősorban is azt kifogásolja a kormány, hogy Ma­tousek nem szakember, mert ő biró és felrójják neki azt is, hogy tavaly a külügyminisztérium költségvetésé­nek bírálatával állítóan illojális ma­gatartást tanúsított. Azt is beszélik, hogy a kormány felhívta a cseh nemzeti demokratákat arra, hogy a Hradsinnal szemben tanúsított maga­tartását váltóztassák meg. Komárom, — nov. 16. Az egész világ élénk meglepetésével, sőt egyes országokban valóságos kon­­sternációval találkozott az a szerződés, amelyet Franciaország kötött a minap Jugoszláviával. Bár a szerződésnek szö­vegét eddig nem hozták nyilvánosságra a kontinens összes topjai megállapítják, hogy ez a szerződés nemcsak egyszerű barátsági jel eggel bír, hanem olyan erteimü egyezség, amely szerint a két szerződő fei egymással szemben háború ese'ére is kötelezettséget vállait abban az hányban, h< gy egymás érdekeit ha keli, fegyverrel i» neszek megvédelmezni. Mar hon pókkal ezelőtt megkezdődött a tárgyalás a szerződés megkötésére nézve amelyet úgy Franciaország, mint Jugoszlávia egyformán óhajtott, hogy mn d éi áitam dáleurópai éidekei! kö­zös erővel m-gvédelmezzék és pedig azért hogy Franciaország a földközi tengeren, Jugoszlávia pedig a Balkánon nyerjen hatalmának megerősítésére olyan biztosítékot, amely mellett mindkét aliam eddiyi pozícióját megérő?.r heti. A szerződésnek éle pedig Olasz­ország elien irányú1, amelynek nagy belső megerősödése külső politikájánál különösen a tengeri haialomra való von-.tkozásban hatalmas fejlesztő erőt gyakorol, amelyet Franciaország eddig is féltékenyen nézett és Jugoszláviában is állandó idegességet kelteit. Mindez arra bírta a két érdekeit államot, hogy O os. országot lehetőén elszigetelje és tengeri hatalmának kifejlődésében sakk­ban tartsa. Mi lesz ennek a szerződés­nek a következménye, azt nem nehéz megjrsoni, mert azt biztosra lehet venni, hogy O aszország is hamarosan meg fogja tatatni, a maga érdektársait, aktokét a saját védelmére olyan szer­ződet Kö», amely a francia jugoszláv szerződésből származható mindennemű eshető? g ellen fölvértezi és megvédi. Jő, de a öé«eszerető-napoknak va­gyis c ak azt kell kétdeznie, hogy a viiágbeke köveeli-e meg azt, hogy az éhéin >k, mmt a világháború előtti időkben, újra véd- és dac szövetséget kössenek amelyeknek épen olyan kö­vetkezménye les , amit 1914-ben, amit kor a nagy világégés bekövetkezett. A békekötések a vüágbékét alapozák­­meg, mint ezt kiienc év óta unos-un­taién hiiljtk — azonban a békeköté­sek óto egyremásra köiik a különböző s er2Őd seket, emelyek legfőképen a győző-államok részéről indulnak ki és ezek alts! jönnek léire, állítólagos „véde­kezésük" címen. A világ természetesen keserűen kacag azon,hogy az álligfelfegy­­veri- ezeit győzők arravannak kényszerítve (I) h >gy a teljesen lefegyverzeít s le­győzött államok ellen védekezzenek. Ez a, ónban nem igen feszélyezi a hatal­makat, ők úgy vannak meggyőződve, hogy az ilyen „védelmi* szerződésekre s ükségük van, legalább is meg kell nyugtatni a lelkiismeretüket, amely na­gyon lehet nyugodt és tiszta ... De a keserű kacaj után joggal kiált­hat fel az egész világ, hogy hol van a nemz tek szövetsége, ha ilyan esetek meg örténhetne* ? Hiszen a n pszövet­­ség az a legfelsőbb fórum, amely a hatalmak és népek között hivatva van dönteni minden megoldásra váró kér­désben! Miért nem lép közbe ilyen esetekben ez a szövetség és miért en­gedi meg azt, hogy az úgynevezett védelmi szerződések megkötésével csak fokozzák azt a nyugtalanságot, amely még mindig uralja az egész világot amely a béke után ábrán­dozik ugyan, de az államok fegy­verkezése és szövetkezése következé­ben nem képes az elérni. A népszövet­ségnek kellene a felmerülő nézeteltéré­seket eliniéznizé8 a világ békéjét fentar­­tani, azonban ez az intézmény már ed­dig is többszőr bebizonyította, hogy nem tudja feladatát betölteni és már eddig is megérett arra, hogy likvidálják. Mert h:aba ülésezik, hiába tárgyal, végül az egyes hatalmak mégis csali azt teszik, amit saját szempontjukból jónak latnak. Szövetkeznek, szerződnek a más hatalmak ellen, akiknek fejlődé*! Hel a nemzetek szövetsége?

Next

/
Oldalképek
Tartalom