Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-11-08 / 134. szám

^®ffyvennyolca<Wb évfolyam,

134. gzám.

Kedd, 19—7. november H.

Itffintéii ár esehulorik értékben: iSsívben é* viáékre postai iiétkfildéisel: 4£én érre 80 K, félém 40 K, négy «dérre 20 K, — Külföldön 150 Ke.

—<n« <"’*f J>í»« • ©O

ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BAR ANYA Y JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nidoi-n. If Megjelenik hetenkint háromszori

kedden, csütörtökön és szombaton.

Kossuth Lajos géniuszának ünneplésével folyt le vasárnap a komáromi egyesült magyar pártok nagyszabású népgyülése.

Szüllő Géza pártelnök és Richter János szenátor nagy beszédei a szlovenszkói magyar pártok egységes működésének eszméjéről.

— Saját tudósilónk jelenlése. —

Komárom, — nov. 6.

Komárom város magyarságának nagy napja volt most, vasárnap: politikai megnyilatkozások színhelye, amely túlnőtt a helyi érdekeltség keretein és az ott elhangzott beszedek a nagy nyilvánosságot érdeklik. A népgyüléa d. e. 11 órakor kezdődőit a Vigadó nagytermében, mely teljesen megtelt válaszlókkal. A gyűlés Dosztál Jakab, a komáromi országos keresztényszocialista pártszervezel m pszeiü elnökének bevezető szavaival nyílt meg. aki szívből jött szavakkal üdvözölte Szüllő Gézát, a szlovenszkói magyarság bálorszavu vezérét és kérte, hogy továbbra is vál-Szüllő Géza beszéde.

Tisztelt választókczönség!

Mielőtt beszédem tárgyára rátérnék, nem tudok ellenállni annak, hogy

túl az állam határain ne küídjem mindnyájunk üdvözletét Budspestre, ahol ebben az órában Szlovenszkó legnagyobb szülöttének, Kossuth Lajosnak szobrát leplezik le.

Ez elölt a szobor előtt a magyar nemzet és a magyar állam ünnepel. A magyar államtól bennünket elválaszt a közjog és az államhatár, a nemzettel összekapcsol bennünket a lélek és a vér. Ez a kapocs ölök és szét nem szakítható. Es innen, ebből a soha le nem győíött és soha le nem vert ősi Komárom városából küldöm testvéreinknek, véreinknek ünnepén a szabadság legnagyobb bajnoka, Kossuth Lajos szobrához a magunk megalázott lelkének hódoló üdvözletét. (Zajos éljenzés.)

Tisztelt választóközönség!

— A községi választások után ez az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt szólok és a nyilvánosság előtt köszönöm meg

egész Szlovenszkó lakosságának azt a bátor hitvallását, amellyel azt a lobogót, amelyre rá van írva az autonómia, s amelyet a kezemben tartok, hogy ezt bátorságával és odaadásával és a hatalommal szemben való állásával diadalra segítette

— Meg tudtuk érni azt, hogy levertük a kormány gőgös törekvését A kormánynak az volt a célja, hogy a külföld előtt a2t bizonyítsa a mostani választásokkal, hogy a republika kilen cedik esztendejében Szlovenszkó őslakossága meg van elégedve, hogy a szlovenszkói őslakosságnak íz autonómia utáni törekvése megszűnt és hogy

tozallan lelkesedéssel és erővel folytassa megkezdett munkáját a magyar kisebbség jobb és szebb jövője érdekében. Meleg szavakkal köszöntötte továbbá Richter János szenátort, aki első Ízben beszélt a nagy nyilvánosság előtt, amióta kcmáromi lakos lett, végül Fiissy Kálmán és Koczoi Gyula nemzetgyülesi képviselőket, valamint a nagy számmal megjelent választó polgárokat.

Ezután Szüllő Géza emelkedett szólásra és mondotta el következő nagyszabású beszédét, melyet a hallgatóság egyre fokozódó érdeklődéssel és lelkesedéssel kisért s amelyet sűrűén szakítottak meg az általános tetszésnyilvánítások.

ezen a területen egy pár elégedetlen és békétlenkedő magyar földesuron kivul senki sincs, aki a kormány poli tikáját ne helyeselné és a múltat feledve, a cseh nemzeti állam soviniszta irányát ne támogatná.

— Hála az őslakosság erejének, épp ezzel ellenkezőleg, az elégedetlenségnek olyan óriási hulláma est pott fel a csendesnek látszó tengerszintjén, mint egy szökőár. Ez a hullámverés megreszkettette alapjában a kormányzati irányzatot és világosan demonstrálta a külföld előtt, hogy itt, a Szlovenszkón lakó magyarok, szlovákok és németek elégedetlenek vagyunk és mind törhetetlenül akarjuk, hogy sorsunkat magunk intézzük, a mi sorsunkat ne Prága intézze el és a sorsunknak mi, itt lévő őslakosok a teljes közjogi autonómia megadása mellett magunk legyünk az urai (Élénk helyeslés)

Mély hálával és hódolattal köszönöm meg azt, hogy a választások majdnem ötven százalékos szaporulatot mutattak, pedig mennyi szavazat esett e ! és ezért merem nyíltan hangoztatni, hogy a mi fényes és nagy diadalunk felnyitja mindenkinek a szemét és mindenkinek meg kell látnia, hogy amig jogainkat a repubiikában teljes mértékben nem tudjuk az autonómia keretében gyakorolni, addig elégedetlenek maradunk

Tisztelt váiasztóközönség! Tulajdonképen most csak arról lenne szó, hogy a város képviselőtestületét töltsük be, de közvetlen arról van szó, hogy lelkünket mutassuk meg. Komárom városának a lelke, én hiszem, nem lehet más mint magyar. Frázis nélkül magyar. Magyar, amely hisz múltjában, amely bízik jövőjében, amely öntudatosan magyar jelenében. A magyar legendában a fajnak szimbóluma a büszke turul és nem a mindenkinek és bárkinek a marKossuth szobra.

Komárom, —nov. 7.

Vasárnap óta a magyar parlament épülete előtt áll Kossuth Lajos szobra, hogy hirdesse egy eltiport kis nemzet soha meg nem szűnő szabadságvágyát és a jövőjében vetett hitét. Mi nem voltunk, mert nem lehettünk ott a szobor leleplezésének ünnepén, hiszen az a mentalitás, mely a történelmi tankönyvekben Kossuth Lajost is szlováknak tünteti fel, de Szlovenszkón levő szobrait mégis egytől egyig eltávolította, rossz szemmel nézte volna ezt az ünneplésünket.

Érzéseinket tehát magunkba zárva, mert a gondolat szabadságát senki el nem tilthatja, ünnepeltünk együtt a budapesti százezrekkel és sziveinkbe zártuk újra és újra Kossuth Lajos nagy emlékét, kora ifjúságunknak ideálját és késő vénségünknek nagy elégtételét, egy szabadságra törekvő nemzetnek szent fogalommá vált héroszát. Sem Világos, sem az alkotmányos szabadelvű uralom és ádáz harcai a megtagadott negyvennyolc ellen, de maga a világégés sem tudta elhomályosítani a magyar elmékben a Kossuth név varázsát.

A Duna-Tisza köze, ahol megszületett a Kossuth-nóta és hetvenkilenc évvel ezelőtt a kaszákat egyenesítették ki gyújtó szavára, a magyarság szive évtizedek múltán is feldobban ennek a névnek a hallatára, mert tudatába vésődött, hogy a magyar nemzetnek minden közszabadsága és szabadságának csaknem minden vívmánya ennek a fiatal táblabiró-fiskálisnak szent lelkesedésén és meggyőződésének szikla-keménységén alapszik. Kossuthról gondolkozhatnak különféleképen a politikusok és a történetírók, de egyet kétségbe nem vonhatnak, hogy magyar nemzetét az önfeláldozásig híven szerette és függetlenségéért harcolt, ennek áldozva fel életének minden értékét, könyét és javát.

A száműzött Kossuth, akit megfosztott a törvény szigorú paragrafusa állampolgárságától is, hontalanságának keservét a nagy lelkek megadásával tűrte, mert ebben is példát adott a jogokhoz való törhetetlen ragaszkodására. Kossuth volt a szimbóluma és az is marad örökké az Ausztria kizsákmányoló és nemzetgyöngitő politikája elleni élő tiltakozásnak és ezt a politikát igazolta a későbbi történelem is. Jóslatai, melyeket a vátesz jövőbelátásának adományával megtalálunk iratainak lapjain, ma is arról tanúskodnak, hogy megérezte a történelem lehelletét, amely megihlette turini remeteségének magányában.

Kossuth szobra, mely évtizedekkel később sorakozott c=ak fel az

ország számtalan ilyen szobra mögé, kimagaslik ezek sorából, mert ott áll az ország szuverénilásának jelképe, a parlament háza előtt, hogy hirdesse örökké ennek a nemzetnek az önállósághoz való történelmi jogát és a szabadsághoz való

örökös jussait, melyeket a bécsj hatalom időnként kérdésessé tenni igyekezett. Kossuth neve és a magyar szabadság fogalma egységes glóriába fonva ragyogta be tegnap az egész világot.

kából morzsákat elcsipkedni hajlandó veréb. Mi gerincesen és öntudatunkat megtartva állunk, de nem feledjük, hogy nekünk a mindennapi kenyérre szükségünk van. Ennek a módja azonban nem az, hogy meghunyászkodjunk, hanem hogy az állam figyelmét felhívjuk arra, hogy nélkülünk és ellenünk a konszolidációt, amelyre pedig ennek az államnak igen nagy szüksége van, megteremteni nem lehet.

A csehszlovák köztársaságban Szlovenszkó önálló erőtényező, ezt az erőtényezőt a republika mai kormányzata nem ismeri vagy rtem akarja ismernmert ha nézzük az állam életének bári melyik ágát, látjuk, hogy minden magas hivatal, minden magas katonai polc, minden erőforrás csehekkel van betöltve és Szlovenszkóból még a szlovákok közül is csak a legkisebb százalék az, aki alkalmazást nyert, de a németek és magyarok közül csaknem senki (Igaz, úgy van!)

Ez az elhanyagolás épen ilyen a közgazdasági életben, ilyen a mezőgazdasági életben is, a kereskedelmi élelbeD, az iparban és mindenütt s miután semminemű kormányzás nem lehet jó, ha nem a saját fiainak kormányzata által vezettetik egy nép, ezért beteg maga az állami gépezet. Velünk szemben a hatalom minden fegyverével próbál erőre kapni és bennünket elnyomni, A lelkünk, a nyelvűnk, az anyagi erőnkkel szemben folyik itt a harc, de ime ez sikertelen.

így harcolnak velünk szemben az iskolákban. a templomban, a telekkönyvekben. De mindez nem sikerül, mert él a magyar lélek s ez követeli, hogy nekünk, ittievőknek

szorosan egybefüzötten és szorosan együtt működve kell védekeznünk az elnyomás ellen.

Ezért vagyok itt és hivom fel Komárom város őslakosságát arra, hagy támogassa a mi egyesített pártjaink listáját. Támogassa azt a küzdelmet, amelyet — remélem — közös erővel, együttesen még sikeresebben tudunk végigküzdeni, mint eddig. Mitőlünk még ma az unbedingte Unterwerfungot, a feltétel nélküli megalázkodást, az öntudatról való lemondást követelik. Ezt pedig magyar deréktól nem kapja meg soha senki. (Általános helyeslés.)

A német-római császárok hatalma nem tudta meg.örni a magyar derekat, ez a respublika még kevésbbé. A magyar derék olyan most is, mint volt ; bátor, egyenes, büszke és be nem hódoló. Ilyen volt mindig, ilyen most is. Menjünk előre őseinknek az utján. S.avazatunkkal igazoljuk be, hogy mi az autonómiát követeljük, hogy a kormányzattal ellenzékben vagyunk, hogy hivek vagyunk múltúnkhoz, jogaink mellett kitartunk és hisszük, hogy meg fogjuk érni jogaink teljességét, mint ahogy ezt már hirdeti maga a köztársaság elnöke is.

Előre véreim I

Szüliő Géza nagyhatású beszéde után, melyet viharos upsokkal fogadott a polgárság, Richter János szenátor állott fel szólásra.