Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-11-05 / 133. szám
6. oldal. Komáromi Lapok 19S7 november 5. Komáromi levelek. Egy bús asszony szomorú regénye. Levél a messze idegenből. Már azt hittem, hogy nincs bánat a földön, legalább olyan nincs, amelynek a viselője szükségét érezze annak, hogy hozzám, az öreg, vén hatezeréves Faunhoz forduljon panaszával és tanácsáért 1 Már azt hittem, hogy a jövendő mamái, a bubifrizúrás csitrik és csöppségek szivét nem dúlja fel a bánat, már azt hittem, nincsenek elhanyagolt fiatal asszonyok és hogy már nem zongorázza senki halkan, csakúgy magában és magának azt a régi, szivbemarkoló dalt, hogy „Oh mért vagy másé 1“, vagy hogy „Mért ily későn, levelek hullásán 1“ Azt hittem, hogy már nincsenek titkon elsírt könnyek, titkos sóhajok, bánatok és vágyak! Már azt hittem, hogy elfeledtek egészen és kezdtem beletörődni a múlandóság örök törvényéből És ime tegnap egyszerre két levelet is hozott a posta nekem, az öreg Faunnak, két asszony irta. Az egyik nagyon szomorú sorsú asszony levele. Előbb e;re felelek és megpróbálok szegénynek lelki balzsamot küldeni nagy és fájdalmas sebére. Sok levelet kaptam már életemben, de ilyen tartalmút igazán keveset! Igazi őszinte részvéttel olvastam. De előbb lássuk a messze idegenbe szakadt szomorú asszony még szomorúbb levelét. A levél igy hangzik: 1927 okt. hó végén. Drága Fauni Mir hetek óta nem irt Önnek senki, vagy nincs hely lapjában, hogy nem olvashatjuk az Ön érdekes, szellemes válaszait, amelyeket mindég örömmel vártam és de sokszor akartam önnek Írni, mikor minket, szegény asszonyokat annyira leszól, de nem volt bátorságom, féltem, hogy kikapok magáiéi. Ha kissé németes kiejtéssel írok, tudja be annak, hogy egy évtized óta alig hallok magyar szót és az ember felejt. Németek között élek. Kedves kis szülővároskámból hetenként kapom a Komáromi Lapokat s miután Ön nem egyszer biztosított lapjában, hogy választ ir a levelekre és sokszor vigaszt is nyújt, úgy kérem tanácsoljon nekem is, mert igazán nincs senkim, akihez bizalommal fordulhatnék. Kezdjem igy : „Egyszer volt, hol nem volt“ még a háború idején, meguntam a mi kicsi városkánkat és gyerekésszel aki legmesszebbre vitt, ahhoz mentem, miután az „Ideál“ nem lehetett az enyém. Ennek ellenére minden igyeke zetem az volt, hogy férjem megszeressem, ami meg is történt volna, ha a férj is azt akarja, hiszen egy gyermeklányt, akiben a jóakarat megvan, úgy neveli a férfi, ahogy akarja, de persze foglalkozni kellene vele, amit azonban csak addig tesznek Önök, mig a lány a menyasszonyuk. Nos hát én is olyan elhanyagolt asszony vagyok, mint azok, akik a jó Faunnak olyan nagy bizalommal feltárják szivüket és tanácsát várják. A jó öreg Faun egy cseppet sem fauni szívvel, hanem érző, meleg emberi szívvel nem egyszer könnyet törül és megnyugtat. Nálunk a gyermek sem hiányzik, ami ön szerint a férjet otthon tarlja és Ő mégse marad itthon, hiába minden kérés, könyörgés. Ne gondolja, hogy szórakozni megy, mint mások, dehogy, minden idejét a könyveinek szenteli, még itthon is, ha itthon van, csak dolgozik s akkor ne zavarja senki. Dj mégis én vagyok a hibás, mert hiszen társaságban nagyon szeretnek, mulatunk kacagunk, otthon pedig komoly, csendes vagyok, ha a gyermekkel jól mulatunk, Ő csendet SANATORIUM Dr* Hugo Selye Komárno, Deák F. utca 3. Sebészeti és nőbetegek részére Telefon 68. 484 kér és akkor muszáj komolynak lennem. Már annyit kértem, engedjen menni, a gyermeket is viszem, úgy sincs ránk szüksége és ö mit felelt? — Soha, hiszen azért szeretlek, — mondta — dacára, hogy jégcsap vagy. Nem tagadom, néha vágyom az én doromboló hizelgő cicám után s ilyenkor felkeresem. Erre én azt felelem: Nem maradok adós Neked. És mint mond ő erre? — Hiába vagy szép, ha egy csókért küzdeni kell, nem ízlik senkinek, rád nem leszek féltékeny, dacára, hogy tetszel másnak is, de a jégcsap melleit megfagy az ember. — Ht akkor miért tartasz vissza? — Mert feleségnek ilyenre vágytam, jól főzöl, mindenem rendben van, semmire sincs gondom, kis igényű vagy, hol találom ezt fel? Hiba mindenkiben van! — Mondja meg édes Faun hogyan tudnék doromboló cica lenni ? (különös kérdés ez egy agglegénytől, mi ?) vagy hogy mit csináljak, menjek magamtól, vagy továbbra is éljek igy, mint az uram jó gazdasszonya ? Ne higyje, hogy nincs szivem, hiszen a gyermekem, végtelenül szeretem, de Őt se ölelem csókolom, mint más anyák feszik, én azt nem tudom tenni. Még szerencse, hogy nincs több ; gyermekem, férjemnek útjában van, ez i az egy is. \ De azért ne gondolja, hogy boldog■. talannak érzem magam, a boldogságot ( nem ismerem, lehet, hogy ninc3 is, \ mert ha volna, én is érdemes lennék ? rá, hogy boldog legyek, mint annyi j más. Talán azon fogja törni a főjét, kedves jó Faun, hogy én ki vagyok, sose fáradjon, úgy se találja ki, de ha jó tanácsot ad és titoktartó tud lenni es nem szid úgy össze bennünket, sze-Igény asszonyokat, úgy majd elárulom, ha tud várni kicsit ? Most csak annyit mondok, hogy valaha ismert, még mint j csitri bakfist. Akkor se gondoltam i volna, hogy valamikor, mint okos jó barát tanácsát, kérni fogom. Szeretettel, üdvözlöm Önt egy régi: Ismerőse. Kedves Ismerősöm! Meghatva, mondhatnám megdöbbenve olvastam kedves levelét. Sohasem hittem volna, hogy képes legyen arra egy férfi, hogy feleségének, aki akármilyen jégcsap, akármilyen hideg márványszobor, de mégis csak a hitvese, aki öt gyermekkel ajándékozta meg, szemébe meri mondani nyilian, vakmerő őszinteséggel, hogy néha felkeresi az ő doromboló kis cicáját. De aztán enyhül a megdöbbenésem az ön kedves férje vakmerő őszinteségén, mert eszembe jut, hogy sajnos, I hány férj van, aki fel felkeresi a hízelgő cicáját, de titokban, képmutató hazug szerelmet színlelve a felesége iránt. És hányszor nem sikerül a szerető, a doromboló cica tifokban tartása és hányszor hiszi a férj, hogy az ő bűnös viszonyáról senkise lúd és legkevésbbé i a felesége, pedig mekkora csalódás. Í Éppen talán a felesége tud erről a bűnös viszonyról, de a botrány elkerülése és a gyermekek kedvéért és mert nem akar fájdalmat okozni szüleinek, kényf télén a megcsalt márfirasszony ostoba nemtudomkát játszani és arcizom rándulás nélkül tűrni a férje hizelgő, Judás csókjait. Könnyű azt a tanácsot adni ilyenkor, hogy hát mért nem válik el az asszony? Istenem, sokszor ezer és ezer akadálya van ennek. A család, a gyermekek, a vagyoni helyzet és az asszony nagy szerelme még a hüllen férje iránt is. De térjünk a dologra. Az ön férjének (ette egyáltalában nem menthető, de sokkal becsületesebb eljárás (már ha zsiványbecsületről lehet beszélni) az ön férje eljárása, mint a képmutató, alakoskodó férjeké. Ö legalább nyílt kártyával játszik, amg a képmutató férjek emellett hamis játékosok is. Távol áll tőlem, hogy az ön kedves férjét ezzel védeni akarom, mert viszont az ő nyíltkártyával való játszásában van igen nagy fokú cinizmus, mert ha már el is követjük a bűnt, de azzal igazán nem szokás kérkedni és szemébe mondani éppen annak, akinek ezzel a legnagyobb fájd si mat okozzuk. Határozott cinizmus, lelketlenség és ha ezt jól meg gondoljuk, igazán nehéz eldönteni, hogy ki a nagyobb bűnös: a képmutató e, vagy a bűnével kérkedő? Az Aranyember márványszobra, a szép, de hideg Tímea jut eszembe, j amikor azt olvasom leveléből, hogy ön ! jégcssp, nem lúd felmelegedni, még a j sis gyermekét se szokta nagyon ölel- j getní, csókolgatni. Bizony ez súlyos j csapás az Istentől, hogy ilyen hideg, j jégcsap természettel verte meg. Oszin- í I tén sajnálom és kezdem érezni, hogy \ f itt az én fauni tudományom sem fog ■ sokat segíteni. Meg szeretné tanulni a 1 I doromboló cicák mesterségét, művészetét, tudományát, hogy a férje ura ! otthon is megtalálja azt, amit eddig I éppen az ön hideg, jégcsap természete j \ miatt nem talált meg. Hát hogyan is j , lehetne ezt a cica tudományt magának ‘ : megtanulni? Tudunk eseteket, hogy a ! mindenre képes asszonyi hűség és fél- j I tékenység rávette ilyenkor a végsőkig el- j j keseredett asszonyt, hogy órákat vett egy | ' ilyen cica tudományban jártas és abból I élő hölgyektől, de ezt az eljárást vilá- ■ gért sem ajánljuk. Ennél sokkal jobb módszerem van. Tessék minél gyak- \ 1 rabban eljárni a színházba, sajnos a I É mai színdarabok tele vannak ilyen ci- \ cákkal, azok életmódját, tudományukat ’ ott könnyen megismerheti. De hallgas- j l son rám és ne kövesse az egyik i j módot sem. Ht a maga férje a cicák dorombolását, simulásá*, fizetett csókjait előbbre helyezi egy hitves talán j j hideg, de tiszta csókjának és a hitvesi j hűségnek éz az anya vonzalmának, azért a férjért kár a maga vérmérsékletéhez nem iliő tudományokban jártas- I ságot szerezni. A marüromságot viselje megértő lélekkel és ne irigyelje a duru- ; zsoió macskák tudományát. Az azárő\ jelbe tett megjegyzése, hogy ugye furcsa hogy agglegényektől kérdezősködik a | doroinbolo cicákról, arra engedd kővet- , ü keztetni, hogy ön azt hiszi, hogy az ) agglegények ezt a veszedelmes macska t fajt nem ismerik, csak a férjeknek a ? privilégiuma, de sajnos ebben részük - van a legényembereknek is és még | sajnozabb, hogy sokan ezeknek a ci- : cáknak köszönhetik, hogy agglegények maradiak. Szomorú levelében azonban van valami, ami megnyugtat és ez az, hogy í azért nem érzi magat boldogtalannak, | mert hiszen még nem ismeri a boldogig ságot és igy nem is tudja, milyen érzés I az, ha boldogság hiányzik. Ez az állaim pót is elég sivárságot jelent, de legalább | megfelel bizonyos lelki narkoiizmusnak, 1 eifásuUságnak. I Szabad azonban feltennem egy kér\ dést? Hiszen ha gyógyítani akarunk, I ismernünk kell a betegünk egész l lelkivilágát. Az ön szive márvány, amely | nem szokott tüzet fogni, de egyszer t olvastam egy elbeszélést, amelynek az ? volt a cime: Amikor a márvány tüzet fog! Mondja, a maga szive sose a»8S 8/U/34. Délamerikába rendes gyorsgőzös szolgálat Hamburgból-Braziliába (Pernambuco, Bahia,Rio de Janeiró, S3ntos Paranagua, San Francisco do Su>, Floriano polis, Rio Grande do Sul.) Hamburgból—Mo ntevideóba Hamburgból—Buenos Alresbe Monte Sarmiento. november 9. C3p arcona „ 19. Monte Olivia „ 24. Útbaigazítás és hajójegy: Generalrepräsentanz der H arab urg-Südamerikanisehen Dampfschiffahrtsgesellschaft, 693 Praha II, Havlíckovo nám. 2/20. gyulladna lángra? A régi ideál képe nem tér vissza néha? Mert ha igen, akkor egészen más gyógyszereket kell ajánlanom. Most lelki vigaszom az: amit nem talál meg a férjében, a melegséget, a szeretetet, a gyöngédséget, azt találja meg a gyermekében, hiszen a gyermekkel megáldott házasság már nem lehet egészen boldogtalan, meri az igazi boldogság, amelyért el lehet viselni minden mellőztetést, minden hidegséget és -hűtlenségei, a gyermek, ott van és annak átölelő karja, a mosolygó szeme, gögicsélő szája mindent pótol ezen a földnek nevezeti siralom völgyben. A hatezeréves pályafutásom alatt egészen etfelejietiem egy rossz földi tulajdonságot, a kíváncsiságot és nem tepelődöm, hogy ki irta nekem e szomorú levelet, Ha megtisztel a bizalmával, nagyon kedves lesz és nem fogok visszaélni vele. Lássa, most is figyelemmel voiiam az őn inkognitójara és a megszóiitasba nem tettem 'ki a helynevet, ahol ön iakts, pedig sokkal hangzatosabb lett volna a megszólítást igy irni, hogy mondjuk, kedves berlini asszonyom Berlin, helyett persze más várost sellene kitennem. De hat ha akkor kitalálnák, hogy Ki ön? Mi pedig a lelki szaaatóreumunkba gyógyulást keresők nevét nagy diszkrécióval kezeljük. De most egyelőre eleget irtunk, majd máskor többet. Szívélyesen üdvözli Faun. IMliMet Misii ti Utal nemzetvédelmi miniszter elles—november 4. t. Udrzal nemzetvédelmi miniszter autó- i ja ellen, amelyben a miniszter felesége j Karlsbadból Prágába tartott, Petrohad l község közelében merényielet követtek | el. Amikor az autó kisebo erdő mellett I haladt ei, az utszéli árokból egy férfi ráiőtt az autóra. A merénylőnes sikerült az erdő bozótjai között elmenekülni. Azt hiszik, hogy rablási kísérletről s ’ nem politikai merényletről van szó. Röyidebbek lesznek a napok, korán sötétedik, Ön megerőlteti a szemét, a munkája terhessé válik, ha nem rendelkezik elsőranqu Viláai- ' s tási berendezés felett. A fényesen vilá- TI TTATO Ű D Á XT gitó és rendkívül hosszú élettartamú X U LM VJOO lámpa inoi-köniiyiti munkáját » «ötét évszak alatt| ■SEBB&SSS38Í í
