Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-22 / 127. szám

2 oki*!. Komáromi Lapon: 1 ;'J7 nkí('.b«r 22 Régen bevált gyógyvíz vese és hólyagbajoknál, anyag­csere zavaroknál, terhes­ségnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb ízű frissítő asztali viz. 815 Klebelsberg magyar kultuszminiszter nyilatkozott a numerus kiausus revíziójáról. — október 21. A magyar kormány alapvető prog­ramiét képezi a jövőre az a politikai reviíió, amely * liberálisabb szellem jegyében fog lefolyni és amely Magyaror- 87sg külpolitikai elhelyezkedése tekmteléban a tegteljesebb sikert biztosítja. A nu nerus clausust újabb törvénnyel fog)'Ik szabályozni és rendelkezéseit, főként azokat, amelyeket jogi vagy felek'zeti szempontból kifogásollak a külföldön, megváltoztatják A kultusz­­mim elemek erre vonatkozó prepozíció­jához már hozzájárult a múlt heti minisztertanács. A miniszterelnök a kulíu izminiszíer javaslatát magáévá tette. A revíziós javaslatot a minisztériumban mos? dolgozzák ki és a javaslat már az őszi kampányban tárgyalás alá kerül. Kiebelsberg Kuno gróf kultuszmi­niszter a numerus claususra vonatko­zóan a következőkben nyilatkozott: A javaslat szociális szempontból való fentartá3a bizonyos körök szerint egye­lőre még indokol!. Azonban az a vélemény külföldön, hogy a zsidóság ellen hozatott ez a ^örvény. Én magam voltam az, aki annak idején erről a kérdésről tárgyal­tam és már akkori tárgyalásaimon jeleztem, hogy a magyar kormány abban a pillanatban, amikor ez szociális szem­pontból megengedhetővé válik, meg­változtathatja a numerus clausus tör­vényt. Én — a magam érzései szerint is — a numerus clausus törvény tény­leges megváltoztatására törekszem annál is inkább, mert soha egy pillanatig sem azonosítottam ma­gamat ezzel a törvénnyel. Ám én mint kullusztminiszter örökségül kaptam ezt a törvényt és azon változ­tatni csak akkor van módomban, amikor a kormány teljes egészében az erre vonatkozó programot magáévá teszi. — A megalkotandó revíziós javas­latban tulajdonképpen a numerus clausus törvény har­madik szakaszát fogjuk hatályon kivül helyezni, amely a kisebbsé­gek kérdésével kapcsolatban az a pont, amelyet a hazai zsidóság a legjobban sérelmez. — A készülő javaslatról ma még csak ennyit mondhatok. Remélem s hiszem, hogy a kormánynak ezt a cse­lekedetét az országban általában ked­vezően fogják fogadni és végre vala­­hára meg fognak nyugodni azok is, akik a kormányt mindig azzal vádolták, hoijy a numerus c ausust a zsidóság ellen akarja felhasználni. A Neue Freie Presse is üdvözli a numerus clausus módosítását. — október 21. A N. Fr. Presse Bethlen István gróf ’ miniszterelnöknek a numerus clausus- I _________ _____________ törvény módosításáról szóió bejelenté­séhez azt a megjegyzést fűzi, hogy a magyar kormánynak ezt az elhatáro­zását csas üdvözölni lehet és kívánatos, hogy a reform ne maradjon szűk hatá­rok közöd, hanem kiküszöbölje mind­azokat a rendelkezéseket, amelyek most joggal adnak okot panaszra és rekri­­minációkra. A numerus clausus-törvény a „kurzus“ egyik kinövése és megváltoztatása annak az örvendetes jele, hogy a migvar törvényhozás ismét visszatér a hagyományos magyar sza­badelvűsig elveihez. A város küldöttségének tárgyalásai Prágában és Pozsonyban fontos és Közérdekű komáromi ügyekben. A város megkapja az államsegélyt a felépült munkásházak után. — A prágai központi szociális biztosit» intézettől újabb kölcsönt vesznek fel a kövezési munkálatokra} — A Zemská Banka még ebben az evben folyósítja a harmadik millió kölcsönt a városnak. — Az országos vásá­rokat megint a Kossuth téren fogják tartani. — Saját tudósítónktól. — — október 21. A városi tanács kiküldésében Csizma­­zia György polgármester, Sándor Ernő városi főszámvevő es Darula Jibab allami jegyző vasárnap éjjel Prágába u aztak, majd onnan Pozsonyba men­tek és több illetékes tényezővel a vá­rost érdekiő fontos ügyekben tárgya­lásokat folytattak. A városi küldöttség szerdán este jött vissza Komáromba s ütjük eredményéről a jövő héten kedden vagy szerdán megtartandó ta­nács ülésen fognak részletesen beszá­molni. Amint értesülünk, Prágában a kül­döttség eljárt a közmunka és szociális ügyi minisztériumokban a Gombai soron és a Hosszú utcában épült munkás­­házak után járó államsegélyek ügyében, ami több százezer koronát tesz ki. Erre vonatkozóan a küldöttség u'ja eiedményes volt. A központi szociális biztositó intézettel (Prága) tárgya­lásokat folytattak a kövezési pótmun­­kálatokra felveendő újabb kölcsön tár­gyában. A közegészségügyi miniszté­riumban azért fordult meg a küldöttség, hogy a város javára mutatkozó kórházi dijakat kiutalványozzák, amire ugyan­csak kedvező ígéretet kaptak. Kedden Pozsonyban fordult meg a küldöttség, ahol a Zemska Bankánál a közgyűlés által felvételre rendelt har­madik millió kölcsönnek kiutalása ügyé­ben tárgyaltak, amit meg ebben az évben fog a bank a városnak folyósí­tani. A vezérpénzügyigazgatóságnál a Zemska Binsaiól felveti kölcsönnek bélyeg és illeték mentesség megadása tárgyában tettek lépéseket. A kölcsönt a vesérpénzügyigazgatóság a közmun­kákra való tekintettel bélyeg és illeték­mentesnek fogja riyilvániiani. Ez a városra nézve mintegy 60000 korona megtakarítást jelent majd. Végül a pozsonyi zsupánt hivatalban azeu járt el a küldöttség, hogy a ko­máromi országos vasárt megint vissza­helyezzék a temető mellem térségről a Kossuth térre, ahonnan egy miniszteri rendelet következteben került el, amely közegeszségi szempontból kifogásolja, hogy az országos vásárokat a város belterületén tartsak meg. A zsupánt hivatal teljesítette a városi küldöttség kérését és az országos vásárokat me­gint visszahelyezte» a Kossuth térre a lakosság nagy megnyugvására. A zsu­­páni hivatalnak erről a határozatáról a városi vezetőség még pár napon beiül megkapja az Írásbeli végzést. SERESS R : Legyen az én aranyos kicsi babám. (Blues) Kaphatók lapunk kiadó­­hivatalában. A család jóbarátja. Irla llly János. 1. Ez a jóbarát én voltam. Korán komolyságba zuhant ifjúságom min­den súlyával éreztem ennek a jó­barátságnak rámnehezedő kitünte­tését. Ha évenként néhányszor meglá­togattam a családot, mindig volt számomra kérdésük, tanácsra ösz­tökélő problémájuk, amelynek a megoldása én rám várt. Én igyekeztem is, amennyire tő­lem tellett, megfelelni ennek a lel­­kiismeretbeli lisztemnek. Különö­sen a fiuk, Ernő viselt dolgaiban vették sokszor igénybe az én bölcs­nek mondott tanácsaimat. Nem tudom, fiatalságom ellenére is már tulvastag pápaszemem, öreg doktoros kinézésem, az ajkamon állandóan ott ülő kesernyés mosoly volt-e az, amely őket arra késztette hogy bizalmasukká, tanácsadójukká, avassanak, de mondhatom, sok­szor kemény feladatok elé állítottak. Én jó szivvel, furcsa, öreges ko­molysággal vállaltam a tanácsadó, a jóbarát szerepét. Tetszelegtem benne magamnak, mert az élet édesfanyar izét akkor még alig is­mertem. Azt hittem, hogy az összeol­vasott szemetrontó éjszakákon át végigfalt könyvekben már minden benne van, ami az élei teljességét Jelenti. Pedig dehogy is volt! Az élet maga termi a maga soha meg nem ismétlődő furcsa kis históriáit, amelyekkel szemben az ember néha tanácstalanul áll. 2. Mikor az idén nyáron lejöttem hozzájuk a kis vidéki városba, aká­cos fő utcája dús illatot lehelve várt rám a vasúttól bevezető utamon, kertes kicsi házal mosolyogva üd­vözöllek, a palánkokon átviriló pi­ros virágok bólogatva rázták fejeiket felém, mintha régi ismerőst köszön­tenének bennem. Mokry bácsi már a kocsi első fordulója után elém hozakodott az újabb bajjal. — Tudod-e, mi újság ? — Nem én.Tessék már mondani! — Hm! — bólogatott az öreg és ezüstösödő üstökét megrázta a nyári estében, mint nyárfát az el­futó szél. — Az Ernő gyerek sze­relmes 1 Fölvillanó őrömmel kaptam a szó után. Szerelmes! Az Ernő gyerek, akivel együtt koptattam az iskola padjait itt a kis városban, aki annyi­szor könyőrgötf hogy fáramászás­­ban eltépett nadrágját varrjam meg, aki helyett egész délutánokon és éjszakákon át én írtam, tanultam a leckét, hogy másnap reggel, isko­­lábamenet úgy kutyafuttában elda­ráljam, neki az egészet, kivonatosan, röviden. Mondhatom nehézfejü gye­rek volt, mire beértünk és kihívták felelni, egy kukk se jutott az eszébe mindabból, amit én önzetlen baráti szeretettet eldaráltam neki az utón. Az írásbeli dolgozatait meg éppen­séggel az enyéimről irla le szórol­­szóra. Hát az Ernő gyerek szerelmes! — No és kibe? — kaptam föl a szót, mint egy elejtett virágot. — Ez éppen a baj! — felhösödött el Mokry bácsi arca.—Valami rongy kis színésznőbe. Komédiásnőbe, az én fiam ! Ránéztem Mokry bácsi bosszú­ságtól tüzelő arcára. — Az a kérdés, hogy ki az a hölgy ? Mert az, hogy színésznő, talán még nem volna baj! Mokry bácsi rámrobbant, — Ejnye öccsém! De csodálom, hogy éppen te beszélsz igy! Hát Hát tudod te, ki megy erre a vi­dékre színésznőnek? No, majd mit mondtam! Éreztem, hogy az öregnek nincs teljesen igaza. De egyelőre még nem kezdtem bele a probléma megfejtésébe. Halljuk a gyereket. Az öreg, mig beértünk a házba, még könyörgölf. — Te már oly sokszor zökken­tetted jó útra azt a gyereket, segíts most is rajiunk. Te komoly, okos ember vagy, nem olyan hebehurgya, a maga bolond, fiatal esze után kó­dorgó gyerek, mint az Ernő, beszélj azzal a fiúval! Beszélj a lelkére! Megígértem, hogy minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy a föl­merült kérdésben igazságos és őszinte biró legyek. A dolog, mond­hatom, kellemesen izgatott, mert nőkérdés kibogozásával eddig még nem bízott meg a család. 3. Mikor túlestünk a viszontlátás örömein, mikor már végigkóstoltam Mokry néni és a leányok konyha­­szagu csókjait (mert valamennyi ki­tűnő gazdasszony volt, a napnak több órájában érzett érzett rajtunk a hagyma*, mint a parfőmszag), mi­kor már a kis Bodri is végigcsaholt vagy hatvanszor, mert neki is ba­rátja voltam, azzal a külömbségget, hogy soha tanácsot nem kért tőlem, — Ernő félrehúzott engem. — Gyere ki a lugasba, valamit akarok mondani! Ahá, most jön a színésznő. Már előre örültem, hogyan fogja Ernő kedves szeleburdisággal elémtárni a színésznő szépségeit A haja, mint a nyári hajnal... a szája, mint apró, pirosra hasadt cseresznye ... Ilyen­­féléről már olvastam. De nem igy történt. Ernő reáru nézett Hosszan, komolyan. Kissé megdöbbentem a nézésétől. — Szeretek egy nót! Egy kis színésznőt! Urilány! Határozottan urilány! Gazdag, előkelő familial Az öregek azt hiszik, hogy aki szí­nésznő, annak okvetlenül rossznak és koldusnak kell lennie! De én ezzel nem törődöm!. . . Kérlek, ne­ked csak azért szótok, mert okos és bölcs irányításoddal eddig is mellettem állottál... Nem akarom, hogy meglepetések érjenek! Azt hi­szem, nincs kifogásod ellene, ha elveszem feleségül Klárit, a színész­nőt, akit szeretek, mert semmi egyébbel nem tudom megokolni azt, hogy az életem párjául választottam öt, mint azzal, hogy szeretem! Ez az egyszerű és határozott be­széd kissé meglepett. Nem szoktam hozzá az ilyen egyenes és őszinte elhatározásokhoz Ernő részéről. Mi­nek kellett itt történni, hogy ez a fiú igy, ilyen acélos célhoztöréssel foglalkozik a nösülés gondolatával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom