Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-20 / 126. szám

Negyveimyolcadik évfolyam. 136. szám. Csütörtök, 1937. október 30 POUTIKAILAP. ISlSfixetéai ár eaehulovik értékben; Satfben ér vidékre portai rzétküldérral: i Sftém évre 80 l, félévre 40 K, tieeyrdérre t 20 K. — Külföldön 150 Kő. gyű »«ára ára I 80 flllér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkeszti: BARANYAT JÓZSEF dr. 8zerkerztörég ér kiadóhivatal: Nidor-n. Sf£„ Megjelenik bctenkint háromszor l kedden, csütörtökön és szombaton. POLITIKAI SZEMLE Vert hadsereg. Komárom, — okt. 19. A községi választásoknak eddig ismert eredménye is egy pártra nézve valóságosan lesújtó és ez a párt a szlovák néppárt, illetve hivatalosan : Hlinka szlovák nép­pártja. A párt annyira a vezér sze­mélyéhez kötött, hogy ez címében is kifejezésre jut. A vezér most lát­hatja, hogy a népszerűség tetőzése véget ért, a dicsőség napja leáldo­zóban van már reá nézve. Lehet mondani, hogy Szlovenszkó keletén a párt eddigi birtokállományának a telénél többet vesztette el. Csak­ugyan nagy tétbe ment a játék a kormánybalépésnél és a tét: az autonómia elveszett. Hlinka néppártja ezek után igen természetesen a kormány mögött sem képviselheti azt a súlyt, ame­lyet eddig jelentett a mögötte álló tömegek révén. Ezek a tömegek most elszéledtek, legnagyobb részük az agrárpártban sorakozott fel, amely Hlinkával világnézetileg is a legnagyobb ellentétet képviselte, részint a cseh néppárt kaszája ka­szálta le rendre a ludák szavazatok jó részét, akik eképpen üdákokká lettek, de bőséges aratása vöd a kommunistáknak is a legjobb szlo­vák vidékeken, ahol eddig a vezér szava parancsszó gyanánt hangzott el. A legféltékeuyebben és legellen­ségesebben kezelt országos keresz­tényszocialista párt is sorra építi ki szervezeteit a szlovák vidéken és ezekbe a szervezetekbe is sokan mennek a csalódott választók közül. Az agráriusok, akiket Hlinkáék esztendőkön át csak argalásoknak becéztek, most visszaadták a köl­csönt. A szlovákság jó része a csehszlovák paripára nyergeit át, amelyet Hlinkáék mindig riogattak maguktól és Szlovenszkótól Most már hasztalan hivatkoznak a tu­­rócszentmártoni egyezségnek soha jegyzőkönybe nem foglalt és az indulásra kész tanácskozó tagok által állva hozott határozatára,amire senki[sem emlékezik a ludákokon kí­vül,a hires tizedik pont klauzulájára. Hodzsa hengere alapos munkát végzett a néppárt soraiban. De ennél is fájdalmasabb veszteséget jelent a Hlinka-pártra Micsura agi­­tációja, aki a demagógia ellen vette fel a harcot és Sramekék malmára hajtja a szlovenszkói ludák vize­ket. Hiszen valóságos anatémát zúdított reájuk időnként Hlinka fékezhetetlen temperamentuma,ami most alaposan lehiggadt és elhal­kult, hiszen a néppárti szerény kis ibolyák szemlesütve kapcsoltak Po­zsonyban is a cseh pártokkal. Az ibolya ölelkezett a bazsarózsával, A kommunisták térfog'alása nem meglepő. Többet, sőt legtöbbet ígért. A néppártra is rálicitált. Mivel pe-Komárom, — október 19. j Az őszi ülésszak megnyitása. Jövő héten, október 25 én nyitják meg a parlament őszi ülésszakát, amely napon úgy a képviselőhá2, mint a szenátus ülést tart. A nemzetgyűlés keddi megnyitására már megindultak az előkészületek, a képviselőház elnök­sége megállapította a keddi ülés munka rendjét, amelynek napirendjén a követ­kező pontok szerepelnek: a bányatör­vény módosítása, amit a szenátus már elfogadott, a büntetés elévüléséről szóló törvényjavaslat szenátusi tárgyalásának újabb haladéka, valamint öt mentelmi ügy. A keddi Ülésen a kormány be­nyújtja az 1928. évi költségvetési javas­latot. Ugyanazon napon még egy for­mális ülés is lesz, amelyen Engtis dr. pénzügyminiszter elmondja expozéját. Az expozé megtariása után a képviselő • ház a költségvetési javaslatot a költ­ségvetési bizottsághoz utalja át, amely azután hozzáfog a javaslat tárgyalásá­hoz. A pénzügyminiszteri expozé feleit megindítandó vitát november hóra ha­lasztják, amelyet a jövő hó első nap­jaiban összehívandó ülésen fognak meg­kezdeni. A szenátus ugyancsak október 25-én tart ülést. Készül a cseh nemzeti koalíció. A polgári koalíció azért jött sz 1925. évi nemzeigyüiési képviselőválasztáskor létre, mert a csehszlovák polgári pár­tok is megelégelték a szocialista dikta­­iura hét éves uralmát. B3r a polgári blokkot alkotó csehszlovák pártok a nacionalizmust képviselik és löbbé­­kevésbé a centralizmus hivei, mégis szocialistamen'esek és nagyjából a mostani kormányzatban a polgári par­tok felfogasa érvényesül. A koimány azonban érzi, hogy a polgári blokkot biztosító többség igen csekély s a kormánytámogato partok között ván olyan párt is, amely, mint a szlovák néppárt, nem tekimhető állandó kor­mánypártnak s ezértgarra törekszik, hogy a nemzeti koalíciót föltároassza és evég­­ből, mint ismeretes, legkevésbé sem idegenkedik átlói, hogy a nemzeti szo­cialistákat is bevegye a kormányba. dig a néppárt egy-két kisebb állás I betöltésén kívül eddig lényeges J eredményeket nem tudott elérni,'a választóknak az a része, mely nem a párt elveit tartja megvalósítandó főcélnak, de a pártból származó esetleges előnyöket mérlegeli első­sorban, a kommunistákhoz csatla­kozott. Ha majd a harmadik in­­ternacionálé sem váltja be az arany­hegyeket aprópénzre, ezt a pártot is el fogja hagyni olyan meggyő­ződés nélkül, mint ahogyan azt ez idő szerint támogatja. Az országos keresztényszocialista párt pedig, amelyet Hlinka mindig térden akart látni maga előtt, szin­tén sok helyen tépázta meg a lu­­dákok hadsorait. Hiába volt a rá­galom-hadjárat, a magyarónság vádja és a rózsahegyi terror, a népet nem lehetett megtartani a párt zászlói mögött. A tábor fegyel­mezetlenségére jellemző, hogy nagy­része ellenséghez pártolt át. Mit érezhet ilyenkora vezér,aki egy egész Ma még nem látszik liszfán a helyzet, de a kormányhoz közel álló körökben úgy tudják, hogy Svehia miniszter­elnök és Benes külügyminiszter arra törekednek, hogy a cseh nemzeti koa­líció terve már az 1928. évre megvaló­suljon, hogy az állam fennállásának tizedik évfordulóján a cseh nemzeti egységet kifelé is dokumentálni lehes­sen. A szocialistáknak fölvétele ellen a cseh néppárt, a német keresztényszocia­lista párt és a szlovák néppárt eddig is hevesen tiltakozott, de kérdés, hogy e föllépés fog-e eredménnyel járni ak­kor, amikor a Svehia kormány felfo­gása szerint azokat a pártokat, amelyek a cseh nacionalizmusnak hivei, nem lehet kizárni az államépitő munkából. A belügyminisztérium korrigálja a képviselők nevét. A belügyminisztériumnak, úgy látszik, nincsen egyfb dolga, mint azzal fog­lalkozni, hogy a nemzelgyülés képvise­lőinek nevét helyesen irjak-e vagy sem. A ház elnökségéhez ugyanis átirt a belügyminisztérium, amelyben a tör­vényhozók nevének helyes írásáról ren­delkezik, A választási bíróság kifogást emelt az ellen, hogy egyes képviselők másképen írják nevüket, mint ahogy a választási okmányokban szerepel. Igen érdekes, hogy miként tendelkezik az átirat egyes képviselők nevének Írásá­val szemben. Így például elrendeli az átirat, hogy Hajplick kommunista kép­viselő neve ezentúl rendesen Hajplik­­nek írandó, Hvozdik szlovák néppárti képviselő neve Hvozdzik nak, Rehak dr. nemzeti demokrata képviselő neve Rehábnak, Tichi német képviselő neve Tichynek írandó, Szent-1vány magyar nemzetipárti képvise'ő neve pedig egybe­írandó. A ház elnöksége hosszasan vi­tatkozott deWetté német szociáldemo­krata képviselő nevéről, akinél azt vi­tatták, hogy a „de“ szócska nem a nemesi rangot jel2i-e Végül is arra a megállapodásra jutottak, hogy ez a név holland eredetű és igy eredeti for­májában használható. életet szentelt egy nagy gondolat­nak: népe felszabadításának. Szél­malom harcot folytatott az ezer­­évesugynevezett elnyomókkal, akik alatt a szlovák nép semmi gazda­sági baját nem érezte és most ön­tudatát felébresztve, azokat más táborokban látja. Minden fele­lősség őt és vezérkarát terheli, akik az autonómia jelszavának vará­zsával nagy hadsereget toboroztak össze és ezt a hadsereget az auto­nómia feladásával elárulták. A vert hadsereggel nem lehet csatát vívni, azt a győztesek legtöbbnyire ül­dözni is szokták, hogy a győzelmet teljesen kicsikarják. A Hlinka-párt­­nak tehát teljes lesz a veresége abban az időpontban, amikor az országos igazgatásban és a tarto­mányi életben ef akarta volna fog­lalni a legjobb pozíciókat. A ked­vező hadállásokat mások szállják meg, amig a vert hadsereg „át­csoportosít“. Lemondás állampolgárokról. Ezen a cimena Prager Tagblatt, mely tudvalévőén a köztársaságban a legelterjedtebb németnyelvű napi­lap, vasárnapi számának vezércikke foglalkozik azzal a belpolitikai prob­lémával, melyet a csehszlovákiai magyar kisebbség okoz a kormány­nak. A cikk iparkodik mindvégig a legtárgyilagosabb lenni, sőt fel­tűnően objektív hangja miatt a legszebb válasz ez azoknak, akik az itteni magyarságban csak az állam ellenségét akarják meglátni, de a lelkek kiengesztelődését sem­mivel sem akarják előmozdítani. A Prager Tagblatt cikkét a követ­kezőkben közöljük: Csehszlovákia számára a magyar kisebbség Rolhermere lord akciója ré­vén annyira az érdeklődés előterébe jutott, hogy most intenzivebben kell ezzel foglalkozni, mint máskor, noha a kisebbségi kérdést nem kellett elő­ször egy esetleg talán túlzottan értékelt epizód által napirendre hozni. Alig tudja valaki elhinni, hogy egy még annyira is befolyásos magánembernek a publicisztikai vállalkozása megvál­toztathatná egy állam területi épségét, amelynek sérthetetlen fennmaradásában most, mint azelőtt, a nagyhatalmak egész sora, ha nem is érzelmi okokból, mégis érdekelve van, mert mint segítőtársra szükségük van a nemzetközi cselszövő játékban. De a csehszlovák republika nem cselekedne előrelátóan, ha a diplo­máciai valószinűségszámitásoknak ezzel az eredményével és a szlovákok lojali­­tási nyilatkozataival meg lenne elégedve. Hiba, hogy hivatalos tényezőink, ennél a szónál, népszavazás, ha csupán még oly teoretikus értelemben és a távoli valószínűtlen lehetőségre való célzásképen is alkalkalmazzák csak, máris ijedten felriadnak. Helyes lentre a politikát arra a fikcióra beállítani, hogy már holnap lesz népszavazás és úgy kormányozni meg igazgatni, hogy egy ilyen aktussal szemben nyugalom­mal nézzenek szembe. Ehelyett azonban nálunk mindent a külpolitikai helyzet kedvezésére alapítanak. Ez úgy tűnik fel, mim ha fatalizmus lenne, amely feleslegesnek tartja, hogy az itteni magyarokat bévülről megnyerjék ennek az államnak (die Magyaren von innen her für den Staat zu gewinnen). Ebben a pomban politikánk túlzottan illúzió­­mentes: lemond arról, hogy off, szerez­zen barátságos érzelmeket, ahol azt kizárt dolognak véli. Mindenesetre valóban nagy illúzió lenne, ha azt képzelnök, hogy kilenc esztendő elég volt arra, hogy a ma. gyarokat, lángoló magyar hazafiassá, gukból, amiben éltek, csehszlovák pat­riótákká változtassuk. De nehezen ért­hető, hogy Csehszlovákia elmulasztotta a magyaroknak az uj államba való beolvasztását előmozdítani ott, ahol a jelek mutatkoztak ehhez a belső ki­béküléshez. Nagyon sok magyar ván Csehszlovákiában, akiknek a régebbi haza iránti kegyeletük nem zárja ki az uj haza iránti megértést, amihez az a körülmény is hozzájárul, hogy a gazda­sági nyugalom, mint szükséglet, min­den újabb felfordulást, mint a nehezen elért nyugalmi helyzet megzavarását, megérzi. Ez a zsenge szeretet bátrab­ban lépne fel és nem kellene szégyen­keznie a nyers fajbelieknek a radikaliz­musa miatt, ha viszontszeretetet nyerne, amelyet megérdemel: ha tehát, jó­zanul mondva, a magyar- szlovák ipar a nemzeti banknál kevesebb kamatlábmel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom