Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-18 / 125. szám
1927. október 18. Komárom? Lapok 8. oldal. Meglepő' olcsó reklámárak ELBERT divatáraházában Nádorutca 10. Fehér férfi ing 20 - Ke Egyszínű zephir ing 2 gall. 42 — „ Riyé köpper alsónadrág 15 — „ Kutyabőr keztytl 33 90 „ Kutyabőr keztyü bélelt 42 — „ 7 rikökeztyü bélelt 6 — „ Selyem gallérvédő széles 151— „ Munkásing zephir 16 50 „ Jäger ing vagy nadrág 25*— „ Divat-mellény Női kölöit harisnya Mintás kötött sokni Vulkán koffer Női nadrágkombine Selyemharisnya Gyapjas férfisvetter Tetős gyermekkocsi Női pulóver 45 — Ke-tói 3’50 Kő 3 - „ 35— Ke-tói 25- „ 10- „ 33 — Ke 250‘— n 48 - ,, Szormeboa kiárusítás. Megkezdték Szántó Zoltán és társai biinpörének tárgyalását —október 18, Tegnap, hétfőn kezdődött meg Budapesten Szántó* Zoltán volt^helyettes népbiztos és 54 társának bűnügyében a tárgyalás a törvényszéken Szemák tanácsa előtt. Az első nap főként alakiságokkal telt el. Többen nem jelentek meg a tárgyaláson, ezek ellen in contumacian járnak el. Ezután következett Szántó Zoltán kihallgatása, aki kijelen, tette, hogy saját kezdeményezésére jött Budapestre, senkitől sem kapott arra megbízást, mire a rendőrségen tett vallomására hivatkozott az elnök. Azt, hogy kinek a költségére szerezte a hamis útlevelet, arra nézve megtagad minden felvilágosítást. A tárgyalást ma kedden folytatják. Aki minden héten ellátogatott szerkesztőségünkbe. — Tele volt mindig panaszszót és keserűséggel■ — Előre megmondta, hogy fogunk mi még róla Írni — Háromszor hallatott magáról. — Aki rajongásig szerette gyermekeit, még a mostoha fiát is. - A bürokrácia lassúságának áldozata. — A szép szőke asszony rabja. — A kitűnő munkás tragédiája. Komárom, —okt. 16. Haj násy István komáromi műszerész először akkor volt nálam, amikor a komáromi törvényszéken az árvaszéki elnök szobájában csinált zenebonát. Ezt az esetet mi is megírtuk a lapokban. A hir megjelenése után idegesen kopognak az ajtómon é* benyit egy magas, sovány ember, akiről nyomban meg lehet állapítani, hogy ideges, izgatott és valami nagyon bán'ja. — Én Hajmásy István műszerész vagyok, akiről azt irta a szerkesztő ur, hogy az árvaszéki elnököt tölgyfa székkel vágtam fejbe. A dolog nem úgy történt. Azért jöttem, — mondotta — hogy ezt a dolgot elintézzem. Kezdő szerkesztő bizonyára megijed az ilyen fellépésre, de nekünk öregek életében annyiszor előfordult már, hogy villogó, haragtól sugárzó szemekkel benyit valaki és felelősségié von, hogy hogyan mertük ezt vagy azt megirnijróla. Ez a harmincéves tréning már anynyira megedzette idegeimet, hogy Hajmásy István erélyes fellépésére segyulladtam be. — No majd elintézzük a dolgokat — feleltem és hekyel kínáltam meg az izgatott embert és azt mondottam neki, hogy most már beszélje el ő, mint a iegau'entikusabb fél, hogy ho gyan is történt a dolog. Erre az én Hajmássy Istvánom elkezdett beszélni és az első őt percben már lekötötte szomorú sorsának törté nete a figyelmemet. Az a részvét, az az érdeklődés, amellyel elbeszélését kisértem, szemmel láthatólag jól esett neki és attól fogva nagy hűséggel ragaszkodott hozzám ez a zaklatott életű és jobb sorsra érdemes, kitűnő munkát teljesítő szerencsétlen ember. A tragédiájának a mottójául azt lehetne írni: hogy „Keresd az asszonyt“. Egy szép szőke asszonyba habarodd: bele, de házasságuk hamarosan változott a mennyországból pokollá. Ne keressük itt most azt, hogy ki volt a hibás, az embere vagy az asszony! A tény az, hogy azt az őrüietes, végzetes nagy szerelmet, amelyet eleinte a nő iránt érzet?, Iassankint lecsillapította a közöttük napirenden levő veszekedés, csetepáté, de amilyen nagy mértékben csökkent ez a nagy szerelem, éppen olyan mértékben nőtt rajongó szerete a zaklatott házaséletükből született gyermekei iránti, spai szeretete, sőt az a nagy szeretet kiterjedt az asszony, a szép szőke asszony első házasságából született mostohagyermekre is. Hajmássy István aztán már nem is a szép szőke asszonyért küzdött, amikor az válni akart tőle, hanem a két édes és az egv mostoha gyermekért. És ez a küzdelem igazán megható volt. De hát mit használt szegény Hajmássy Istvánnak az ő nagy szülői szereltté a gyermekei iránt, a bürokrácia lassúságát, a paragrafusunk hideg pont’ jait nem hatotta meg ez a nagy sze retet. Hiába szaladgál», irkáit, kérvényezett, kért, kőnyörgött, hogy adják neki a gyermekeket, ő keres rájuk, szépen ruháztaija őket, elhelyezi az ő édes anyjánál, a gyermekek nagyanyjánál és ne engedjék az asszonynál a gyerekeket, az Pozsonyban munkába jár, egésznap ninc3 otthon, még a legjobb akarattal se gondozhatja őket. Gyakran mutatott nekem leveleket Hajmássy István, amelyeket Pozsonyból kapott a felesége szomszédjaitól. Ezekben a levelekben nagyon szomorú dolgok voltak leírva. Ezek a levelek arról szóltak, hogy a gyermekei a legnagyobb mértékben elvannak hanyagolva, mert egész nap nem törődik velük senki, piszkosak, mozsdatlanok és már meg is férgeseitek s hogy az egyiknek már folyik a füle. Majd arról szóltak a levelek, hogy az óvodában nem egyszer éheznek a gyerekei, mert nem visznek magukkal ennivalót és a könyörületes szivek adnak nekik enni. Ezek a levelek, akár igazat mondtak, akár nem, még jobban elkeserítették a szerencsétlen embert. Hiába szaladgált fűhöz, fához, a hivatalos bürokrácia azt mondta, hogy mafS a vállóper lesz hivatva kimondani, hogy kinek ítélik oda a gyermekeket. Hiába ment pozsonyi jótékony egyesületekhez, hogy segítsenek, ha rajta nem lehet, hát a gyerekeken legalább. Ez se segített a dolgon. Meg eztán az ide-oda való utazás, kérvényezés, kilincselés sok pénzt emésztett fel és ezt se bírta örökké. És eztán azt szokta mondani szegény Hajmássy Isván, hogy őneki már sehol se hisznek, mert ha a felesége megtudja, hogy ő valahol kilincselt ez ügyben, hamarosan a felesége is elment oda és éppen az ellenkező információt adta le a dolgok állásáról és amint Hajmássy csüggedten szokta mondani, a szép szőke asszonynak mindenhol jobban hittek, mint őneki, kérges tenyerű munkásnak. Közben pedig jöttek a levelek Pozsonyból a szomszédoktól, hogy mért nem gondol a gyerekeivel, mért nem viszi el őket, mert ott szomorú sorsuk van. Az elkeseredett ember ekkor a francia rémregényekbe illő dologra, gyerekrab lásra vetemedett. Egy őrizetlen pillanatban sikerült neki az egyik gyerekét ellopnia és Pozsonyból Komáromba hoznia. Az első útja hozzám vezetett. Sohase feledem el azt az örömtől sugárzó arcot, amint ölében elhozta hozzám az akkor éppen alvó kis gyereket. Ebből az örömtől sugárzó arcból láttam, hogy mennyire szereti Hajmássy a gyerekeit. Majd megmutatta a gyerek elhanyagolt öltözetét. Szegénykőn még ing se volt. A gyereket aztán egy ismerősével átküldő a Dunán Komáromban lakó édesanyjához. Itt boldog órákat töltött a kisgyerek, de ez a boldogság nem tartott sokáig, mert a gyereket átvivő ismerősénél megjelentek a hatósági emberek s azt mondták néki, ha nem hozza azonnal vissza a kisgyereket, ö is bajba kerül, meri segédkezett a gyermekrablásnál. Mit volt mit tenni az ismerősnek, szépen visszahozta a siránkozó gyermeket s itt a hídnál átvették tőle és vitték vissza Pozsonyba. A végsőkig elkeseredett apa már akkor sűrűén hangoztatta előttem, hogy valami szörnyű dolgot fog elkövetni. Utána történt aztán az az eset, hogy a feleségéi Pozsonyban egy kapu alatt megleste és megkéselte. Pár héttel ezelőtt elszoroorodotf szívvel jelentette, hogy az egyik gyerek meghalt. Ez a mostoha fia volt ugyan, de azt is nagyon sajnálja és azért van kétségbeesve, mert meg van győződve, hogy most az ő gyermekeire is hasonló sors vár. Utoljára a közel napokban találkoztam Hajmássy Istvánnal. Az u'cán csatlakozott hozám és panaszkodott, hogy most kapta meg a váló parben az ítéletet, de nem érti, hogy mi van benne, mert ez egész szlovákul van. Mondottam néki, hogy menjen be a törvényszékre, olt magyarra lefordítják. Most aztán olvasom, hogy a pozsonyi tárgyaláson megint merényletre készült Hajmássy István, de nem sikerült. Adja Isten, hogy rossz jós legyek, de megjósolom, hogy Hajmássy István még többször fog ilyen merényletet megkísérelni. Örökké nem tarthatják zárva és ha kiszabadul, a bosszú még jobban fogja tüzelni és ami eddig nem sikerült néki, sikerülhet máskor. És mindezt meglehetne akadályozni. Tessék Hajmássynak odaadni gyerekeit Biztosíthalunk mindenkit, hogy jobban senki se szeretheti a gyerekeit mint ö. Ha visszakapja a gyereket, visszatér lelki egyensúlya és újra visszatér a műhelyéhez és keresni fog a gyermekének. Jobb munkást nála alig lehet elképzelni. Szakember a maga szakmájában. Jogász urak találjanak ki valami kivezető utat, mert sajnos, ha nem segítenek rajta, nagyon rossz dolgot fog még ez az elkeseredett ember elkövetni. (bj) HIBEE, — Byási. A komáromi református egyházmegye egyik ifjú lelkészének haláláról értesülünk mély és igaz részvéttel. Tóth Béla, a csallóközaranyosi ref. egyház megválasztott lelkipásztora, hosszas szenvedés után, életének 34 ik évében október hó 16-án Deákin, szerető szülei körében csendesen elszenderült. A megboldogult 1918-ban fejezte be a pápai ref. teológián tanulmányait és a komáromi egyházmegyében több helyen segédlelkészkedett s mint helyettes lelkész szolgált. Segédlelkész volt Deákin és helyettes lelkész Perbetén, Csallóközaranyoson, az utóbbi helyen közel négy éven át vezette az egyház ügyeit a gyülekezet agg lelkipásztora, Cíirők Jáno3 helyeit, a hívek teljes megelégedésére és felsőbb egyházi hatóságainak elismerésére. Komáromban az 1925. évben és 1926. év tavaszán több hónapon át működött mint helyettes lelkész és az itteni gyülekezet hamarosan szereidébe fogadta a szent hivatását komolyan felfogó, krisztusi szelidségü, derék lelkészt. A csallóközaranyosi ref. egyházközség lelkipásztorát nyugdíjazván, helyébe 1925 november havában egy szótöbbséggel megválasztották, de a választást az egyházkerület formai okokból megsemmisítette és uj választásra került a sor. — A folyó év tavaszán megtartott második választáson jelentékeny többséggel választották meg a cs. aranyosi hívek újra lelkészüknek, amelyet az egyházmegye egyhangúan helyben is hagyott, de ez a választás már belegen találta a szépreményekre jogosító derék ifjú lelkészt. A választás idejében már Pozsonyban keresett gyógyulást előrehaladott súlyos gyomorbajára, de földi hatalom nem Judoit már rajta segíteni. Egész nyáron Deákin szülei szeretőházánál betegeskedett áldott szivü édesanyja és hűséges menyasszonya ápolták odaadó szeretettel, azonban Isten végzését megmásítani nem volt földi erő. Istenben vetett hittel viselte szenvedéseit, de törékeny testének ereje lassan elfogyatkozott és vasárnap éjjel csendesen elszunnyadt, nemes lelke fdlszáilván mennyei Urához, akit a földön mindvégig híven és magyar kálvinista lelkészhez méltóan szolgált. Kihűlt porrészeit október 18 án kedden, délután 2 órakor adják át Deákin, az ottani ref. temetőben az anyaföldnek. Korai halála mérhetetlenül lesújtó veszteséget hozott Tóth Kálmán deákii ref. lelkésznek, a komáromi ref. egyházmegye köztiszteletben álló örökös t. esperesére és nejére, szül. asszonyfai Szentmárlony Honára, akik iránt széles körökben a legőszintébb részvét nyilvánul meg. A Csallóközaranyosi ref. egyház mélységes gyászának kifejezéséül a következő jelentést adta ki : A Csallóközaranyosi Ref. Egyház mély fájdalommal, de a felséges Isten akaratában megnyugvó hittel jelenti, hogy szeretett lelkipásztora nagytiszteletü Tó:h Béla ref. lelkész úr, f. évi október 16 án csendesen elaludva visszaadta neme3 lelkét teremtőjánek. A megboldogult teteme október 18-án délután 2 órakor lesz a deáki református temetőben örök nyugalomra helyezve. Aranyos, 1927 október 16-án. „Imé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.“ Máté 28, 20. A Csallóközaranyosi Ref. Egyház. — Konfirmált leányok vallásos estélye. Lelket megragadó, szép vallásos estéllyel kezdte meg ez évadi működését a Komáromi Ref. Konfirmált Leányok Köre, vasárnap, október 16-án. A Kollégium nagytermében rendezett vallásos estély választékos programját a termet teljesen megtöltő közönség éneke vezette be, mely után Erdélyi Mariska poé ikus gondolatokkal átszőtt fohásszal emelte Isten felé a lelkeket. Majd Galambos Zoltánná, a Leánykőr buzgó elnöke mondott igen alapos és tartalmas megnyitót a keresztyén leány nemes hivatásáról és kötelességéről, Götll Erzsiké pedig Vargha Gyulának „Gedeon“ c. költeményét szavalta el megragadó hatással Tóth István énekvezér színes zongora kísérete mellett. Balta Rebeka lelkes szavakban buzditolta a leányokat a vallásos életre, Tárnok Ilus pompás zongorajátékával érdemelt teljes elismerést. Galambos Zoltán ref. lelkész három képet rögzített meg a nő történetéből s gyönyörű előadásában megkapó szavakkal ecsetelte a nők kétezer év előtti rabszolgasorsát, amelyből Krisztus emelte ki őket. Majd a jelenkor hedonista világában élő nőket mutatta be találó szavakkal s végül a jövendő nőjét rajzolta meg kereszfyényi nézőpontból. Örömmel szögezte le, hogy a fiatal leányok egy tekintélyes része már föleszmélt és átérezte s megértette valódi hivatását és rendeltetését: a családnak, az egyháznak, a tásadalomnak igazi nemtőjévé lenni. Buzdító szavakkal hivta föl a szülőket, hogy konfirmált leányaikat küldjék el a leányegyesületbe. A mély hatást keltett előadás után Bajcsy Lenke érzésselteü szép szavalata következett, melyet Ivanits Hu? fúl -sign um imü
