Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-15 / 124. szám
2. oldal Komáromi Lapok 1927. október 15. rozni, hogy az őszi ülésszak első teljes ülése mely napon tartassák meg. A képviselőházat október 24 éré hivják össze, — ezt megelőzően meg fognak jelenni a köztársasági elnöknek kéziratai, amelyekkel a tavaszi ülésszakot berekeszti és az őszi ülésszakot megnyitja. Elhalasztották a Jszociális biztosítás novéllálását: A szociális biztosításról szóló törvény mérhetetlen terheket ró a munkadókra, akiknek ebből kifolyóan gyógyításra váró nagy sérelmeik vannak. A polgári koalíció e végből a kormányt arra sarkalja, hogy a törvény mielőbb módositassék is ezért a kormány fölvette a szociális biztosítás novéllálását i3. Az egyes pártok között lefolytatott erre vonatkozó tanácskozások különböző javaslatokat eredményeztek, amelyeknek összeegyeztetése, a kormány föladata lenne, azonban e javasatokban sok nehéz kérdést kell még tisztázni, azszerint, amint azt a polgári pártok, vagy a szocialista pártok terjesztették elő. Ä kormány azonban politikai okokból nem képes a felvetődött kérdéseket teljes megnyugvásra tisztázni, mert egyelőre nem bizonyos abban, hogy a tör vényhozási munka zavar nélkül fog e folytatódni az őszi ülésszakon és meg lehet, hogy Svehla a polgári pártokon kívül rá fog szorulni a nemzeti szociáiisták támogatására is, ezeknek ellenszenvét pedig nem akarja kihívni a polgári pártok követelésének megadásával. A miniszterelnök tehát régi taktikájához, a halasztgatáshoz folyamodik és a nehéz dió föltörését a jövő évre tolja el. A kormány egyik félhivatalosa tesz közlést arról, hogy a szociális biztosítás reformjának kérdése lekerült az idei őszi parlamenti programról és csak a jövő esztendőben kerül tapétára a törvényjavaslat és a megreformálandó törvény alapján létesítendő uj rendszer csak a jövő év második felében léphet életbe. A zsidóság tartsa távol magát a nagy politikai nemzetek ügyeitől. A nyitrai zsidó gazdasági párt vasárnap választói naggyülest tartott, amelyen a párt országos vezére Welwarth Vilmos dr. nagytapolcsányi ügyvéd nagyjelentőségű beszédet mondott. Beszédében rámutatott arra a veszedelemre, amely a zsidóságra vár, ha nemzeti kisebbségi alapra helyezkedve, beleveti magát a politika vészes forgatagába. A zsidóság és annak minden egyes tagja híven és készséggel teljesítette és teljesíti állam A kis állomás. Itta Telegdy Jenő. Az asszony fiatal volt s mint a liliom virág, szép és fehér... Az anyja adta férjhez, a jó kiállású főnökhöz, akinek a gallérján három csillag ékeskedett s aki ezen a másodrendű állomáson oly buzgalommal tudta magát haptákba vágni az érkező s az átfutó vonatok előtt, mint hogyha csupa királyi exptesszt igazgatna ... Az állomási ‘épület szürke eme!elén az élet-unalom lakott, de a ház mellett jobbról-balról öt-öt gömbölyű kugliákác nevetgélt... A reménység zöidelő fácskái, amelyekre tavasszal örömmel lehetett lenézni, ha az ember kihajolt az ablakon. A fiatal asszony is ezt tette s néha órákig elbarátkozott velők. Nevet adott mindegyiknek és tud a, hogy a Dundi miért kövérebb valamivel, mint a Pöfike, — hogy a Puffancs kérgét hogyan sértette meg a drabális János, a váltóőr, mikor a minap a dresszinát siettében épp a szegényke derekának zuhintotta, hogy a drága kis Dodó miket suttog párjának, az örökvidára Puposkának s a másik oldalon miért nincsenek teljesen kiigazodva a Máié, a Pöffeteg, a Terülj, a Gombócz s legszélrül a Bombái Ó ezek a barátnék fel-felkscagtak álmodozó úrnőjükre, — a kis állomás elátkozott hercegkisasszonyára — és mindig jóllakottak, bohóifjak és köpcösek voltak. — Pöfikém, egyetlenem ... szeretlek ... — szólt le kedvencére nem egyszer a főnökné s amint alig hallhatóan suttogott, kék szemében felszökött a köny. Aztán elszégyelte magát s nézetf-né> zett a síneken túl a búza- és rozstáblákra s ősszel a tarlóra ... Azon is túl, amíg a szem elláthatott, nem volt Határozottan megbánja, aki női vagy leányka téli kabátszükségletét beszerzi, mielőtt az alanti cég óriási nagy választékú raktárát meg nem tekinti. A meglepő olcsó árak miatt kéretik személyesen érdeklődni Kertész J. Jenő üzletében I (Komárom) Komáruo, IVíl<Ior--ntc*a 25. Nagy választék női és férfi gyapjumellények és pulóverekben, harisnyák, keztyük stb. női és úri divatcikkekben. gasagaanMigirii mii ■iiiuw—BMBgMBBs«.iwumi.inuiiiiia!i—BBUMguBwu— polgári kötelességét. E kötelességek teljesítése azonban lehetséges a legszigorúbb következetességgel betartott semlegesség mellett is és azért szükségtelen a demonstrációs politikában résztvenni aktiv vagy passzíve. A törvények betartása mindenkire kötelező, de arra törvény nincsen, hogy a napi politika demonstrációiban résztvenni lennénk kötelesek, mely részvétel sok esetben, mint Nyitrán é3 Némefprónán történt, alkalmat szolgáltatott az antiszemitáknak arra, hogy ellenünk gyalázatos kirohanásokat tegyenek. A zsidó gazdasági pirt szigorúan semleges és ezért semmiféle politikai demonstráctóban nem vett és nem fog résztvenni. A zsidók nevében tiltakoznia kell az ellen, hogy egyes politikusok, bármily párthoz tartoznak is, a demonstrációs alkalmakat a zsidóság elleni izgatásra használják föl. A zsidóságnak, amely szétszórtságánál és csekély számánál fogva nagyobb politikai befolyásra szert tenni úgysem tud, ki kell jelentenie azt, hogy a Rothermere akcióval foglalkozó tiltakozó demonstrációkhoz semmi köze nem lehet, ezt a kérdést intézzék el a nagy politikai nemzetek. A zsidóság nem politikai nemzet és nem is akar az lenni. A nyug dija sok küldöttséget menesztetlek a pénzügyminiszterhez. Az államfordulat legsúlyosabb hajótöröttjei azok a tisztviselők és alkalmazottak, akiket állami szolgálatból vagy közigazgatási hivatalukból egyszerűen menesztettek és nyugdijaikat a régi törvény alapján állapították meg, — ha ugyan még igy is megállapították. Munkabíró, dolgozni szerető emberek tízezreit döntötte a kormány ezáltal a legmostohább helyzetbe, valóságos koldussorsba, amelynek súlyos nélkülözéseiből eddig a halál válthatta csak meg az államfordulat e szerencsétlen áldozatainak egy részét. Akik még az élet terhét hurcolják vállaikon, mindent elkövettek, hogy helyzetüket a csehszlovák állam törvényei szerint legalább elviselhetőbbé tegyék, azonban igen kevés az az eredmény, ami eddig mutatkozott. Most végre kilátásuk van arra, hogy a pénzügyminiszter elé vihetik közvetlenül sérelmüket s mint egy prágai hir mondja, — Englis dr. pénzügyminisz tér október 19 én fogadja a nyugdíjasok szövetségeit, akiket Zocti Sámuel evangélikus püspök fog vezetni. A szövetségek képviselői a pénzügyminiszter előtt felfogják tárni a szomorú helyzetet és elő fogják terjeszteni mindama követeléseket, amelyek a nyugdíj rendezésére törvényszerűen vonatkoznak és pedig úgy az állami régi nyugdíjasokat, valamint a szlovenszkói tanítókat és közigazgatási nyugdíjasokat illetőleg. A nyugdíjasok érthető nagy érdeklődéssel tekintenek a küldöttség eljárásának eredménye elé. Pardon, tisztelt városi tanács! Komárom, — október 14. Pardon, mélyen tisztelt városi tanács, keresztény, nemzeti, kommunista tag urak és szoedem elnök: VárosbiróUr! Minden utca neve forgalomba kerül! már abban a vonatkozásban, hogy egyikei aszfalttal ajándékozzák meg, a má síknak csatornát építenek (néhol kétszer is!) a másiknak vaiődi uraságoktől levetett kövezet jut, de egy utc írói mélyen hallgat a krónika : ez pedig a város legszebb utcája volna, a Széchenyi-uíca. Igen tisztelt tanácstag urak, jöjjenek egyszer alapos záporeső után a Széchenyi-utciba, kogy meggyőződjenek azokról a lyukakról, amelyek ennek az utcának a kövezetében bújnak meg szerényen, amelyekben a fiakkerosoknak naponta eltörik legalább egy féderjük. Olyan lyukak ezek, hogy csak akkor vesszük észre, amikor a megettünk elsurranó autó belehajt egy ilyen kis sártengerszembe, azután szolty 1 szemünk, szánk és a kalapunktól a cipőnkig minden rajtunkvaió megtelik sárral Szemünk és szánk eláll ilyenkor és mikor megszólal, azt mondja szelíden: óh, érdemes városi tanács, mikor fogod ennek az u’cának a kijavítását elrendelni? Lám a testvér utca, Jókai Mór u'cája aszfaltot kap, ne irigyeljük tőle, ráfér egy kis aszfalt erre is a református temp;om előtt. De hát a mi utcánkban, a Széchenyi utcában is van ám templom, a lulheránus templom, sőt még egy másik templom, a katonatemplom is, ennek is ki kell járnia ebből a kedvezj ményböi, amelyet eddig megkapott a ' Szt. András templom és az izraelita templom. Mi megelégszünk azzal, hogy a járda és a kocsiút folytonossági hiányait pótolják. Ez az utca ugyanis újabban állandóan mostoha elbánásban részesül Gyönyörű gesztenyefáinak felétői megfosztották, azután ez nem volt elég, jött a villamos vezeték epitése, akkor pedig úgy csúffá tették ezeket a fákat, hogy azokat legsürgősebben el kell ebbő! az utcából távolítani. Komárom legrégibb utcája jobb sorsot érdemelne meg a tisztelt magisztrátus részéről. Az Eötvös utca, amelynek feleakkora 1 forgalma sincsen, a Királypüspök-utca, a Vármegye-utca, mind uj köntöst kapót!; a Gazda-utca, Megyercsi-uica és tudia, hogy ő, az állomásfőnök itt felejtet! asszonya nem idevaló és érthetetlen tévedés, 8ŐI bűn, hogy nincsen — közöttük, Ezt egészen világosan meg is mondta — a szemével, mikor a vonat nagysokára elindult s ekkor, egy pillanatra kihajolt s nagyon halkan és finoman meec;óváita a fejét. Óh, az a mozdulat! Az az illatos, idegen levegő, az az uj és szép és elérhetetlen, amiből százezrek és milliók vannak kizárva! S a fehér asszonyon ettől a naplói kezdve, mint a forró zuhatag, ömlött el a meggyőződés, hogy végre történt valami, az eiső lépés, amelyet szükségszerűen követ a többi! És várt, összeszokott fogakkal, tüne - ményesen, — gyáván... Már reszketett az undortól, ha a forgalmista neje megszólította és mégis válaszolt; már nem tudott kinézni az ablakon, mert mintha homok hullana a lelkére, ha a pusztaságba tekintett és mégis unos-untaian az ablakban volt... Leste a vonatokat, leste a lehetőségeket és bujkált hajnaltól alkonyatig szolgálatot tevő ura elől. Mi is ez az egyenruhás gép ? Szőke és gyermekesen pirosarcu teuervonatiologató! Milyen pontos hivatalnok és hogy tiszteli feljebbvalóit, akik eggyel több csillaggal tologatják ugyanazokat a marhavagonokat I Született subalternus, aki a — helyén van! De ő, mi lesz ővele? Mikor fog tehát úgy, ahogy van, testileg is bekerülni a felavatotíak, a hasonliihatatlanok, a gyorsvonati utasok közé? Hát már ő előtte egyszer, de egyetlenegyszer sem fog megállani az élet, a föliélegzés, a magát-embernek-tudás, az — expressz? Mi végre volt férjhez menni, láncra köttetni, — ostoba zsinegre és azután nem látni többé semmit, semmit I Gyűlölte már az egészséges, szolid semmi, falu se volt a közelben. Csak valahol messze-messze sötétlettek ismét fák, amelyek a grí fi uradalom majorját s a kastélyt rejtegették, a mesebeli tündérvárat, melynek lakói közül soha se jött ide senki... Azok autón utaztak, vagy gyorsvonaton. A városból. Mert itt csak a személyvonatok álltak meg, ezek is csak egy percre, no meg a kopott, vásott kis vicinális, amely Innen, a csatlakozási pontról indult ki szomorú útjára, A sebesjárásu, előkelő mozdonyok, ezek a hosszutestü, nemes gőzparipák füttyentettek eggyet, mikor ideértek s fékezés nélkül, gögös iramban íovábbszáguldiak napnyugatnak, vagy napkeletnek. Istenem, hogy futottak röpültek kedves, meleg szerelvényeikkel! Azokkal a frissen mázolt, pompásan guruló kocsikkal. Egy egész világ, álomszerű valami, ami a ködből jő s a ködbe vész, anélkül, hogy való alakot öltene! Es minő rettenetes gúnnyal tudtak ezek a gyorsvonatok belegázolni a kis állomás rémült csöndjébe IA jelzőharang másképp szólt, ha őket jelenteste, a csillogó sínek reszketve lapultak a napon, Pöffi és társai, mint a vihar előszelére, elsötétedtek, a lomha János futólépésben szedte a bakancsait, hogy lezárja a sorompókat s a főnök hirtelen felgombolta jól szabót köpenyegét és eiőre szalutált az átrohanó förgetegnek. Igen, ez mindig valami nagy és félelmetes esemény volt, amely után szinte fellélegzett a környék. A csibék ismét bemerészkedtek a pályatestre, Bodri, a váltóőr fehér spiclije, gondtalanul nyúlt el az egyik talpfán, fejét filozóf nyugalommal a sínre támasztva, az a két-három summás-asszony pedig, aki szatyrostul teljes egy órával korábban érkezett ki a gróféktól a helyiérdekflhöz, trécselve telepedett a barátságos Máié árnyékába ... Szent anyám, micsoda élet I Reggel hétkor kelni, főzni, takarítani, az ura pantallóját kivasalni, megint főzni, közbe feíeígetní a szomszédne, a beosztott forgalmista nejének folytonos kérdéseire, aztán uzsonna, aztán nézni-nézni az üres világba, mig e3te lesz és aztán va csora és ásitás és álorntaian álom ... ... A fehér asszony tiz hónapja ült az állomási ^épület emeletén s egyre fehérebb és fehérebb lett. Ki tette őt ide, az élet — mellé? A keze finom, mint a lapban (közölt képen a miniszterelnöknéé, az arca, ha a tükörből rá visszanéz, bus kék szemével mintha egy trónjaveszteit fejedelemnőé volna ... Es a lelke 1 Ez az érzékeny antenna, amely a ltglégiesebb rezgéseket is fölveszi s diadalmas zenévé formálja szűz szivében. Igen, igen, neki selyemben kellene járni, inni és újra inni minden nap a világ örömeiből és ülni a páholyban, a kiválasztottak, a hirea férfiak között, akik kezükben forgatják a nagy kereket! A nagy kerekeket, amelyekből csak egy pár van s amelyeken a kicsi poígáréletek sorsa fordul I A minap is, [mikor a tizennégy huszas itt várta be az elienvonatot s hat percig vesztegelt az állomási épület előtt nem rajta csüngött-e az egyik elsőosztályos ittas szeme? Vékony barna féifi volt, olyan különös, nyugtalanítóan barna ... S ahogy ott állt a leeresztett ablak mögött s s keztyüs kezében kialudt a szivar, mialatt szeüd, kérdező, fájd aimas és urian megértő tekintettel őt és csakis őt nézte, benne is megmozdult, megmozdult és föisikoltott valami... Istenem, ez azok közül való... Azok közül, akik megérkeztek valahová, akik nem késtek le a csatlakozásról... akik odabenn vannak a vastag, ragyogó üvegek mögött... a mindig rohanó, soha meg nem álló, minden tájat befutó gyorsvonaton,.. És ez az ember tudta, ó milyen jól
