Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-08 / 121. szám

1927. október 8. 5. oldal. Komáromi Lapok Meglepő olcsó reklámárak ELBERT divatárnházában Nádor-ntca 10. Fehér férfi ing 20 — Ke Egyszínű zephir ing 2 gall. 42 — „ Rayé köpper alsónadrág 15 — „ Kutyabőr kezíyii 33 90 „ Ku'yabőr keztyü bélelt 42 — „ 7rikókeztyü bélelt 6 — „ Selyem gallérvédő széles 15‘— „ Munkásing zephir 16 50 „ Jäger ing vagy nadrág 25 — „ Divat-mellény Női kötött harisnya Mintás kötött sokni Vulkán koffer Női nadrágkombine Selyemharisnya Gyapjas férfisvetter Tetős gyermekkocsi Női pulóver 45 — Ke tói 3 50 Kő 3— „ 35'— Ke-tói 25— „ 10— „ 33— Ke 250— „ 43 - „ Szőrmeboa kiárusítás. kultúra ellen elkövetett nagy igazság­talanságok váltottak ki belőlük. Ha a Népszövetség a durva, erőszakos igaz­ságtalanságokat, amelyekkel egyes álla­mok sorsa elintéződött a háború után, le tudja majd kellőképen tompítani, úgy meg lehet teliteni a népek lelkét azzal a tudattal, hogy ez erőszak különféle szervezetei és rendszabályai csak aka­dályai a néplélek igazi megújhodásá­nak, annak amelynek a lelkek békéjé­ben, az igazi békében kell meg­születnie. . Fosch marsall nyilatkozataival inkább akkor tett volna szolgálatot az emberi­ségnek, ha nem az egész világra húsz év múlva ránehezedő borzalmas háború bekövetkezérére mutatóit volna rá. de azt az utat jelölte volna meg, amelyen haladva elkerülhető a szomorú katasz­trófa, mert mégsem az az emberek ren­deltetése, hogy egymást végzetesen el­­nyomerifsák és egymást pusztítsák a tömeggyilkoló háborúban. VI. De gyarló és cinikus az a gondol­kozás, amely „a háború mindig volt és mindig lesz“ rettenetes jelszavát nem irtja ki az emberiség szótárából, mint­­ahogy gyarló és cinikus megállapítás az is, hogy a „háború szükséges rossz.“ Nyilvánvaló, hogy a betegségek is szűk ségesek, mert egyébként nem volna létjogosultságuk az élet nagy rendjében, mégis, jogos és szükséges az a törek­vés, hogy a betegségeket legyűrjék. A háborút mentegeíők ideológiája is ép olyan szofisztikus, mintha valaki azt mondja az orvosnak, ne vegye fel a harcot a betegséggel, a kórt okozó ba­busokkal, mert ezek „szükséges rosz­­szak.“ Az emberiség legnagyobbja min­den időben azon fáradoztak, hogyan lehet a háború szörnyű járványát vég­érvényesen legyűrni. Leibniznek, épp­úgy Kantnak sok gondot okozott a probléma, miként lehetne az örök békét megvalósítani. Elképzelhetetlen, hogy Tolsztoj hiába irta volna meg a Háború és béke cimü nagy müvét, Romain Rolland „Európa lelkiismerete“ hiába hallatta volna meg a Cerambaultban erőteljes szavát, Karl Spitteler aggas­tyán korában is hiába harcolt volna a békéért, Gandhi hiába állott volna ke­leti lelke egész fanatikurságáva a béke eszméje mellé, Barbusse hiába irta volna meg a világháború legemberibb írásait, a Tüzet és a Világosságot, mind­nyájukban pedig hiába tisztelnők az emberiség legnagyobb szellemeit Bár­mennyire is messze lenne még az em­beriség az örökbéke megvalósításától, annyira, mint Leibniz vagy Kant ide­jében vagy akár Krisztus idejében volt, még sem mondhat le erről soha, hanem megvalósulásában komolyan kell hinnie és meggyőződéssel kell vallania a béke hitét, mely az emberi lélek nagy im­­ponderabiliáival akar sokszor síkra szállni a háború pusztításai ellen. VII. Most pedig, hogy ezeket a sorokat írom, visszaemlékezem Mercier bíboros életének egyik epizódjára, melyet tavaly, közvetlenül halála után elevenített fel egy német lap, igy akarva a német újság is meghajolni , Mercier bíboros emberi értéke előtt. 0, mert a néme­teknek joguk lett volna halála után is neheztelni a nagy egyházfejedelemre, hiszen ismeretes, Mercier biboros men­nyire tehetségesen tudta gyűlölni a németeket. Hogy a versaillesi békeszer­ződés a németekre nézve olyan súlyosan végződött, nem kis mértékben járult ehhez a biboros működése is. Mercier kiváló hitszónok volt és a vallási tudományoknak nagy mestere, de mikor a németek a világháború elején bevonultak belga földre, szónoki tehet­ségéi arra használta fel, hogy a templom szószékéről hirdesse a gyűlöletet a németek ellen Nagyon tudta gyűlölni a németeket, okosan és tudományosan, egész szivével és értelmével, de egyszer mégis megtörtént vele a következőé set, ami a legszebben mutatja meg minden idők számára a németgyülölő biboros lelki nagyságát. Ezerkilencszáztizenötben, egyik már­ciusi napon a mechelni dómban az oltár felől egy idősebb pap ment egy fiatalabbal a templom hajója felé. Az idősebb papnak feltűnt, hogy a Rafael kép előtt egy gyerekarcu hadnagy áll a megszállók csapatából és sokáig gyö­nyörködik a festményben. Az idősebb pap, amint a hadnagy mellett elmentek, megkérdezte a fiatalabbik papol latinül, (nyilván azért, hogy a porosz hadnagy meg ne értse), vájjon hány éves lehet ez a fiatal hadnagy. Az idősebb pap azonban, akinek nagyon szép, nemes vonalú, szoborba illő arca volt, nem gondolt arra, hogy a fiatal hadnagy röviddel a gimnáziumi érettségi után öltötte megára a katonai uniformist és nagy volt a meglepetése, mikor a fiú ti8zia csengésű hangon latinul igy felelt a kérdésre, amit az idősebb pap intézett a fiatalabb paphoz: — Holnap leszek húsz éves Mecheln városában. A fiatal hadnagy ekkor még nem tudta, hogy tulajdonképen a németek legnagyobb ellenségével állott szemben, aki megkérte őt, jöjjön el másnap hozzá és ünnepelje meg nála a huszadik születési napot A hadnagy hazatérve szállásába örömmel újságolta el tiszttár­sainak, hogy egy idősebb belga pap meghívta őt vendégül és most már világos lett előtte, hogy a meghívást Mercier bíborostól kapta, de felettes tisztjei mégis azt mondták neki, tegyen elegei a biboros meghívásának. Másnap a porosz hadnagy csakugyan elment a bíboroshoz, aki ünnepi módon várta a fiút, a pompásan felteritett asz­talnál. Ebéd közben Mercier biboros mindenféléről kezdett beszélni a fiúval, akinek szemeiben még ott ragyogott a fiatalság bizakodó lángolása az élet és a jövő iránt s mikor igy elbeszélgetett a fiúval multjáró', amit a gimnázium­ban hagyott, terveiről, amelyekkel az egyetemre készült, a szülői otthonról, amit felcserélt a lövészároki lakással, édesanyjáról, húgáról, akiknek aggódó szivétől elszakadt, szóba került a sze­relem is, a kedves alakja és a fiú fel­­tényesedő szemeivel a biboros szemeibe nézve, idézte az Énekek énekéből ezt a mondatot: „Én alszom, de a szivem ébren van.“ Az öreg Mercier biboros ekkor már nem tagadhatta meg magát, szemeit elhomályosították a kibuggyanó köny­­nyek, megölelte a fiút és homlokon csókolta. A következő napon a fiút tovább vitte a vonat új ismeretlenségek felé, de mielőtt elindult volna a vonat, a fiatal porosz hadnagy egy nagy ládát kapott, tele déligyümölccsel, csokoládéval és egyéb édességgel és hogy szellemi táplálékban se legyen hiány, Horatius verseinek gyűjteményét is elküldte a biboros, aki kisérő levelében azt irta a fiúnak, hogy fogadja tőle szívesen a láda tartalmát a tegnapi nap emlékéül és ne feledkezzék meg róla, mert imád­­kozri fog érte, hogy a háborúból sze­rencsésen térjen haza. Mercier biboros aki a szószékről lelkesítette hiveit a háborúra és ennek lelki tényezőjére, a gyűlöletre a néme­tek ellen: most találkozott először iga­zán a háborúval a maga rémes való­ságában. Mert rájött arra, hogy egé­szen más valami a templomban a szó­székről hirdetni a háború szükséges­ségét és más valami szemtől-szembe ülni egy húsz éves fiúval, aki ma még életerős és pirospozsgás orcáju s ra gyogó szemekkel beszél terveiről, jövő­jéről, de meglehet, hogy holnap már eltorzult arccal fekszik többi fiatal tár­sával együtt élettelenül valahol és sen­kinek nem szabad arra gondolnia, hogy ez a fiú élni szeretett volna, akinek kihűlt teste felett éhes varjak kerenge­nék. A katolikus Mercier bíboros el­felejtette most, hogy a húsz éves had­nagy tulajdonképen protestáns valfásü s elfelejtette azt is, hogy annak a nem. zetnek fia, amelyet lénye teljességivel gyűlöl. Minderre ne n gondolt abban a csókban, mellyel el akarta felejtetni a fiatal porosz hadnaggyal azt a nyo. moruságot és kegyetlenséget, ame|vef most látott meg jóformán először a háborúban, pedig egész szivével csatla­kozott a háborúhoz, mert igen íudta gyűlölni a németeket... Egy korcsmáros feljelentése alapján felfüggesz­tették állásából Sült József dr. ógyallai járásbirót és két tisztviselőt. Állantellenes izgatással vádolják őket, mert állítólag Rothermeret éltet­ték. — A községben a magyarul nem tudó korcsmuros bosszújának minősitik az egész ügyet, amiről a kihallgatásokat végzett csendőr­­őrmezternek is az & véleménye, hogy „nem igen lesz belőle valami!“ Őgyallán napok óta izgalomban tartja a lakosságot az a megdöbbentő hir, hogy egy állítólagos politikai kijelentés miatt Sült János dr. őgyalíai járásbirót a pozsonyi tábla utasítására Vincze Aurél dr., a komáromi törvényszék elnöke azonnali hatállyal felfüg­gesztette állásából, ípugy a két jbirósági tisztviselőt is: Borbáth Ká­roly irodaiisztet és Reviczky Gyula kejelőiisztet. Az eset szálai még szeptember köze­pére nyúlnak vissza, amikor ifj, Kádek Boldizsár földbirtokos meghitt a Vek pusztán levő vadászterületére egy ki­sebb társaságot, ame'yben Sült dr is benne volt, ezenkívül Gorek Béla zöld­­álláspuszfai szlovák tanító. Vcdásza! után délután 5 órakor a Nyitra partjára telepedtek le uzsonnára, majd később Borbáth Károly járó» bírósági ircdaiiszt, Matusek József és Gorek József járás bírósági dijnokok, Reviczky Gyula bíró­sági kezelőtiszt, továbbá a magyaror­szági származású Borbáth Jenő edóiiszt személyekkel bővült ki a vadásztársa­ság, amely betért a véki korcsmába, — október 17-én. ahol sörö7getni kezdtek. A hangulat a sör következtében mindinkább jóked­­vübb lett, egy harmonikás fiú muzsi­kált néhány magyar dalt, a magyar­országi Borbáth Jenő pedig énekelt A jókedvű hangulatban tósztok ig el­hangzottak és mivel mindenki Sült birót is akarta hallani, végre is Sült felállt és meleg hangon megköszönte a vendéglátó Kádek földbirtokosnak a szívességét. E/után a magyarországi Borbálh Jenő is felkapta poharát és most már ittas hangulatában Rothermere egészségére ürítette annak tartalmát. Borbáth Károly irodatiszt azonnal le­in ette öccsét, hogy ne politizáljon itt. Nemsokára a mulatozás be is fejező­dött és a társaság nyugodtan hazatért és nem is gondolták, hogy ennek súlyos következményei lehetnek, ami onnan eredt, hogy a véki korcsma Barták nevű cseh tu ajdonosa, aki jóformán semmit nem tud magyarul beszélni, felje­lentést tett az ógyallai csendőrsé­gen amiatt, hoey ott Sült járásbiró — Saját tudósítónktól. — A Ford Motor Company gyártmánya Látogassa még ma meg az országban lévő számos képviselőink egyikét mm Ne hevertesse a Fordsonját Az a gazda, akinek Fordson traktor van a birto­kában, nagy hibát követ el, ha azt nem dolgoztatja állandóan. Nincsen olyan évszak, melyben a Fordsont nem lehetne használni. A szántáson, vetésen és boro­­náláson kívül elvégzi a Fordson az aratást, cséplést, stb. A Fordson fáradhatatlan cseléd a mezőgazdasági munka elejétől annak végéig. Dolgoztassa állandóan a j Fordsont saját maga helyett, ezáltal sokkal nagyobb ered­ményeket fog elérni, kisebb kiadások és fáradság mellett. A Fordson két és fél katasztrális holdat négy óra alatt megmunkál, könnyen elvégzi 6—8 ló munkáját, nagyon kevés üzemi költséget okoz, és ezt is csak akkor, ha tényleg dolgozik. ;A traktor ára Ke. 30.260 — Ár kötelezettség xélkül. — Sárhányók külön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom