Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-08 / 121. szám
1997. október 8. Komáromi Lapok 8. oldal. Régen bevált gyógyvíz vese és hőlyagbajokná!, anyagcsere zavaroknál, terhességnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb Ízű frissítő asztali viz. 815 A községi választások küszöbén. — október 7. Egy hét választ e! bennünket a községi választásoktól, amelyek október 16-án fognak lefolyni a: köztársaságban. A pártok étánk előkészületeket tesznek a választás előtti héten, hogy az összeállítóit tisztákat győzelemre vigyék. Szlovenszkóban és Ruszinszkóban — néhány kivételtől eltekintve — valamennyi városban és községben szintén jövő vasárnap ejtik meg a választásokat, amelyeknek eredménye elé minden felé nagy várakozással tekintenek. Különösen az őslakosság reméli, hogy a mostani választásokon a községek képviseletében a többséget maguknak biztosítani tudják s ezért nagy propagandát fejtenek ki céljuk elérésére. A két magyar párt, amely az itteni magyar nemzeti kisebbséget foglalja sok minden történt velem, de olyan szépen enni még nem láttam senkit, mint ahogy ön evett, asszonyom. — Éppen csak ezt tartotta meg rólam az emlékezetében? — Ne kicsinyelje az én emlékeimet. Nem akarom önnek elismételni, amit a tükre úgyis mindennap elmond, hogy szép. De én nem azért szerettem meg. Ha mint szegény varróleánnyai találkozom, nem tudom, hogy ... Ámbár ostobaság erről beszélni, ön mindenképpen imádandó. Az asszony végignézett rajta, öty meghajtotta magát. — A múltról beszélek, asszonyom. Egy pillanatnyi csönd után folytatta: — ön volt az első urileány, akit láttam. Elkábitott az eleganciája, a fejtartasa, hideg, büszke arca, ruháinak kábító előkelősége. A sorsom meg volt pecsételve és ... — És aztán? — Aztán nem tudom, az én lelkiismeretes támlásom, vagy kedves öccse fényes szellemi képességei okozták a katasztrófát. Öt szekundát hozott haza karácsony szánt ünnepére. Kedves pa pája méltán fel volt háborodva és haragjának válogatlan szavakban adott kifejezést. És hát, hogy véletlenül maga is ott volt a szobábanl... Én, a ne velői fizetésemből támogattam anyámat, három kis öcsémet s tudtam, hogy élet-halál kérdés reájuk nézve a pénz, amit keresek. De most már nem törődtem sem anyámmal, sem testvéreim tnel, csak azt éreztem, hogy férfi vagyok és ha vérpad volna reám, akkor sem tudtam volna tűrni, hogy maga előtt megalázzanak. R deg, rendreutasitó hangon mondtam atyja urának: Úriember el nem szoktak ilyen hangon beszélni. Ha eddig még nem tud a, most tőién tanulhatja meg. Ha jól emlékszen előkelő búcsúm után detekssan bevágtam a dolgozószoba ajtaját. — Igen — igen, most már emlékszem — nevetett az asszony. — Hát maga volt az? A papa föl akarta jelenteni a rendőrségnél. Ksemmmawät 1s mamtmammaaBm magában, közös íisztával megy a küzdelembe ás csak azokban a községekben állítottak össze külön tisztát ahol speciális helyi érdek úgy kívánja, de ezekben a a községekben is kapcsolni fog a'^magyar nemzeti párt és az országos keresztény szocialista párt. Az előkészületek folytán kialakult eddigi helyzetből arra lehet következtetni, hogy a magyar nemzeti és az országos keresztényszocialista pártok közös listái mindenütt fölényes íőbbséggei fognak kikerülni az urnákból és azon a kivételes néhány helyen, ahol kapcsolás történik szintén biztosítva van a két párt többsége. Komáromban mint már többször je- Iemettük, — a november 13-án végbemenő községi választáson a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt egyesült tisztával fog a választásba menni. Mindkét pártban & — Én eltávoztam, a pénzem elfogyott* uj állást nem kaptam, hát éheztem. Egy napon láztól, éhségtől, szenvedéstől, elcsigázva találkoztam önnel. Autón ült a barátnőjével. Nekem eszembe jutott, hogy bármi történt 'is, maga mint bátor és erős férfit őrzőit meg az emlékezetében. Olyanformát is gondoltam, — tudja, ha az ember lázas, meg el van gyöngülve — különös gondolatok lüktetnek az agyában, — igen olyanformát gondoltam, hogy maga tartozik nekem valamivel az né nagy szerelmemért, nyomorúságomért szenvedési-mért. Ne gondoljon vakmerőnek, csak egy barátságos pillantásra, egy nyájas mosolyra gondoltam, ami magának semmi, nekem pedig az üdvösség lett volna. A kocsi lassan ment, én megemeltem kalapomat Rám nézett és világosan láttam szemén, hogy nem ismer meg Nem ismert meg, pedig magához Írtam leglángolőbb verseimet magáért sírtam el legforróbb könnyeimet magáért akartam Napoleon, Geothe, Lionardó és Michel Angeló lenni, magáért nem válaszoltam az anyám könyörgő leveleire s végre maga miatt éheztem már hetek óta. Akkor este érkezett meg az anyám, betegen vitt haza falura. — Mikor visszajöttem Pestre, már nagy változás ment végbe rsjtamr Megöregedtem. Komoly, nyugodt, számitó ember lett belőlem. Az asszonyokhoz nem iríam többé verseket és nem estem kétségbe, ha az egyik elutasított, mint ahogy nem tett boldoggá, ha a másik reám mosoiyog. Voltak asszonyok, akik engem bolon ditottak, voltak, akik az én hazugságaimat vették komolyan. De hát mit ér az? ... Az ember végre is csak egyszer húsz éves és csak egyszer szeret igazán. Az asszony egy pillanatig elkomoiyodva nézett maga elé, aztán mosolyogva mondotta: — Lehet . . . Később nagyon is közelről megismerkedik a világgal, ön magával, az emberekkel ... De magát mégis szeretném minden csütörtök este szívesen látni egy csésze teára... legnagyobb örömmel fogadták a közös liszta felállítását, amely a két testvérpártnak egyesülését jelenti a városi ügyek intézésében. A pártok vezetőségei most állítják össze a jelöltek névsorát, amelyben nemcsak a pártok legjelesebb tagjai, de a város közéletének legaktívabb képviselői foglalnak helyet. Mint értesülünk, a jövő hét közepére készen lesz mindkét párt a jelöléssel, hasonlóképen a jogpárt is, mely együtt megy a választási küzdelembe. A zsidópárt már közzétette választási lisztáját, amelyet a komáromi zsidópolgárok körében vegyes érzelmekkel fogadtak. Sokan azt hangoztatják, hogy nincsen szükség Komáromban a zsidópártra és nem nagy jövőt jósolnak neki. Általában azt hiszik, hogy a párt, úgy mint' 1923-ban, ezúttal is legfeljebb két mandátumra tehet szert, mert a zsidóság nagy része a jelölteket nem tekinti a komáromi ;összzsidóság képviselőinek és remélik, hogy a választás ezt a felfogást igazolni is fogja. A komáromi választások és „A Reggel“ konkolyhintése „A Reggel“ cimü pozsonyi kormánylap hetek óta gyakran, az elmúlt héten pedig naptól napra a novemberben végbemenő komáromi választásokról cikkezik. Azelőtt a magyar nemzeti és a keresztényszocialista párt egységét igyekezett megbontani, e héten^pediga magyar nemzeti párt elten ^vonultatja fel ólomkatonáit. Az e héten megjelent sorozatos cikkei minden nap egy más komáromi polgár nevét hozzák a forgalomba, mint aki — a „Reggel“ szerint — a magyar nemzeti pártnak a Komárom városi képviselőtestületbe történt jelöléseivel elégedetlen, minek következtében a párt egysége megbomlott. „A Reggel“ értesüléseinek értékét és állításainak, valamint hetek óta folyó cikkezéseinek valótlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar nemzeti párt mindeddig jelölő ülést sem tartott 8 igy a jelöltekre vonatkozó mindennemű találgatás alaptalan. „A Reggel“ cikkeinek szándéka nyilvánvaló : megbontani a komáromi) választásra felvonuló magyar partok és a polgárság egységét. Mást tőle nem is várhatunk, hisz ez a hivatása, amivel ma már minden magyar ember tisztában van. A »Reggel“ konkolyhintése az ellenkező eredményt fogja csak elérni: még-jobban összekovácsolja a komáromi magyar pártok és polgárság egységét, mert ezek jól tudják, hogy a magyarságra és Komárom város lakosságára mindaz amit a „Reggel“ ajánl, csak veszedelmes és káros lehet s ennek ép az ellenkezőjét fogják cselekedni. Ugyanebből az okból azok a tisztes komáromi polgárok, akiknek neve a „Reggel“ hasábjain megjelent — amit nem tekintenek magukra nézve kitüntetésnek, — szintén elhárítják maguktól a „Reggel“ ajánlását, amiből nem kérnek s amire nincs szükségük, sőt tiltakoznak ellene. A komáromi magyar pártok és a város minden egyes polgára a maga ‘lábán is tud járni s ha valakitől erre nézve tanácsot akar kérni, az bárki lehet, "de semmiesetre sem „A Reggel.“ vgrar, iuwtawMw-— Kudarcba fulladt a nagyme^yerijföldosztás. A Csánki párt tizesztendőre szóló reverzálisa és más épületes dolgok — Saját tudósitónktól. — Csallóközi utamban kitértem Nagymegyer községbe is, amely Komárom közelében fekszik és virágzó községeink egyike. A községet most a földosztás ténye izgatja és csakis erről beszélnek a szép nagy falu magyarjai. Tipikus földosztási eset, érdemes vele foglalkozni i hogyan is osztanak a magyaroknak földet a Csallóközben, ahol a cse hek és morvák már községeket alapítanak 1 A dolog előzménye az, hogy Kálnoky Sándor (gróf) komáromcsicsói, nagymegyeri, ekecsi, tanyi és nemesócsai mintegy hatezer holdat kitevő nagybirtokát a földhivatal parcellázás céljaira lefoglalta és ezen a birtokon létesítette Rakotíyás és Zsemlyékes majorokból Hodzsafalva (Hodzovo) községet, amely Nemesócsától mintegy három kilométernyire fekszik. Ez azonban az államvasutakat nem akadályozza meg abban, hogy Tany és Nemesócsa vasútállomást, amelyek alig fél kilométernyire feküsznek a vasúti állomástól, Hodzsovo-ra ne változtassa. Az Ekecs melletti Aszód pusztai birtokrészből maradékbirtok készül valamelyik uj dzsentri számára, a Túzok pusztai földeket, amelyekre az ekecsi földigénylők már két éve jelentkeztek, szlovákoknak adják és a tulajdonosnak, aki a csicsói földeket tartotta meg, amelyek a leggyengébbek, nagymegyeri birtokát értékesíteni engedték. Ez az engedély azonban olysn, hogy a birtokkal mégis a földhivatal rendelkezik, mint azt látni fogjuk. Az igénylési eljárás megindult és ennek során- többen jelentkeztek a föl dekre vevőül úgy Nagyim gyérről, mint a szomszédos Izsap község kisgazdái közül, akik a vételár 10%'át be is fizették. Az ügyletek körül két magyar tanító játszott nagy szerepet, akiknek az volta szerepe, hogy az ellenzéki magyarokat betereljék a Csánki pártba. Valami hihetetlen terrort fejtettek ki a földek állítólagos szétosztása körül. Kijött egy mérnök is, aki mérnöki műszerekkel méréseket végzett, szakasztottan úgy, mint Szűnő községben az 1925. évi képviselőválasztást megelőző napon történt, de ahol a mai napig szintén nem kapott senki földet vétel cimén a földhivataltól. Az igénylő gazdáknak reverzálisí is kellett adniok, hogy Csallóköz, 1927. október, belépnek a Csánki-pártba, melynek évi tagságdtjának azonnali befizetése mellett még olyan nyilatkozatot is írattak velük alá: hogy a pártnak 10 évig tagjai maradnak és bármily kifogás esetén a földet visszaveszik tőlük. A tanitő urak jól végezvén dolgukat, szintén földbirtokosokká léptek elő és fáradozásaikat a legjobb helyen kihasítandó szép számú holdakkal honorálják illetékes helyen. Lecsap a bomba. A napokban megjelent az érsekujvári földhivatali kirendeltség egyik tisztviselője, aki nagyon elvette kedvét a nagymegyer-izsapi magyarföldigénylőknek azzal, hogy kicsusztatta a száján az igazságot, hogy a nagymegyeri ó- és Új-majort nem adja el a földhivatal örökáron és ott legfeljebb kis bérleteket fognak kapni az agrár-proletárok, akiknek nincsen földjük. A szép tervek tehát kútba estek, mert Nagymegyeren nem lesz földosztás, hanem lesz földbérlet és Csánki - párti toborzás, mint volt Gúta és Szimő községekben annak idején. Igen rosszkor jött ez a hir, amely nagy konsternációt keltett a megyeri és az izsapi gazdák körében, mert a földek kiosztására egész bizonyosan számítottak. A trükk. A Csánki-párti tanító urak, akik ma szintén kormánypolitikát csinálnak, mig korábban a kommunista pártot támogatták, nagyon okosan megcsinálták a haditervüket, mert azt hangoztatták, hogy majd meglátják a községi választásokon a szavazásnál, hogyan tartják meg az igénylők a Csánkipártnak tett ígéretüket. Ezzel a közönséges paraszifogással akarják az öntudatos gazda választókat beterelni a kormány pártjába. A nsgymegyeri magyarság azonban van olyan okos, mint á tanitó urak és a Csánki-kortesek: semmi esetre sem ül fel senkinek azért, hogy markukba nevessenek a szavazás után és odább áljának a * beszedett pártkasszával. A nagymegyeriek azon az állásponton vannak, hogy lássuk a medvét előbb, vagyis a földosztás hány zsákkal telik. Mivel azonban a kormánynak egyáltalán nem áll szándékában a Csallóközben földet osztani, a Csánki pártnak porba esik a pecsenyéje.
