Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-06 / 120. szám

^«Syveuilyolc‘adik évfolyam, ISO. szám Csütörtök, 1927. október 6. POLITIKAI-LAP. SÍ Síket é»i ár ciehttlorák értékben: Sildben éi vidékre poitmi iiétkfildénel: j ■Síéi* évre 80 K, félén-» 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Kd. ! wea mxÁm ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. 8zerkeixt5ié( él kiadóhivatal: Nádor-o. 2S., Megjelenik hctenkint háromszor i kedden, csütörtökön és szombaton. Isten áldott verése a Tizenhárom. Komárom, — október 6. Ezernyolcszáznegyvenkilenc ok­tóber hatodikán tizenhárom vértanú halt meg a magyar nemzetért. A magyar nemzetért, melynek atmo­szférája mártírsorsig bátorította Kiss Ernő, Nagy Sáüdor József, Aulich Lajos, Török Ignác, Pöitenberg Ernő, Knézich Károly, Damjanich János, LeiniDgen Károly gróf, Vé­­esey Károly gróf, Lahner György, Dessewffy Arisztid, Schweidel Jó­zsef és Lázár Miklós tábornokokat, azon a végzetes, komor őszi napon,-Egy borongós, bu3 őszi napon nem ragyogott a napsugár és a sziveket hitetlen hit szállta meg, mert akkor hosszú időre megpe­csételték a magyar élet és jövő sorsát és haláluk magyar Golgo­tává avatta Aradot. Magyar Golgo­tává avatta, rémséges szenvedések színhelyévé, ahol dacos magyar akarások semmisültek meg, szűn­tek meg a hóhér keze által, ahol a százszorszent és szép szabadság eszméjét gúnyolta ki négy vértanú agyonlő vetése és kilenc bitófa. Ki­lenc bitófa nevette ki a magyar eszmét és szöunyüséges látvány volt az, amint az esős, nyirkos al­konyaiban a hűvös szél meglen­gette a lógó holttestek árnyékát és a kísérteties néma csendben ziz­­zenve estek a lucskos földre a közeli fák elfonnyadt levelei. A megsárgult levelek zörrenése, a szellő susogása, az ég könnyezése megnyugtatóan szomorú hangula­tot árasztott széjjel, mintha a hal­dokló természet is megértette volna a magyar gyászolók bánatát és a Tizenhármat titokban és félelme­tesen azok is megsiratták, akiknek sem volt szabad, akiknek nem il­lett volna megsiratniok: akik a pusztulásukat okozták. A pusztu­lásukat okozták és életükre törtek embertelen könyörtelenséggel, azért, mert meggyőződésük volt, a mely megtörve sem tudta velük elzengetni azt, hogy »éljen Eduärd«, hanem inkább a halálban vigasz­talódtak meg. A halálban békültek meg sorsukkal és azon az emlé­kezetes őszi napon az aradi vár­ból a Vécseyné kezéhez juttatott levélben kiröppent egy német üze­net a magyar nemzethez: »Vergiss Beine Todten nicht, als Kläger leben Sie«. És ennek a mondás­nak első fele ma is, hetvennyolc évvel későbben is benne rezeg a magyar lelkekben. Mégis nem vádolunk többé senkit az október hatodiki esemé­nyekért, de nem feledjük el őket soha és halk fohászt rebegünk ma hozzájuk. Csendes imával fordulunk a Tizenhárom szelleméhez, akik pirosló vérükkel beleírták törté­nelmünkbe a legfeketébb napok egyikét és megharcolt harcuk után fáradtan és önérzetesen állottak a bakó elé, mikor meggyőződésük miatt életüktől kellett megválniok azoknak a fekete napoknak egyi­kén, hogy kiontott vérük árán hir­dessék mindenkoron az utódoknak az örök magyar életet, melyet az aradi várban megfojtani igyekeztek. Megfojtani igyekeztek ököllel, fegy­verrel, hurokkal, börtönnel, de túl minden szenvedésen keresztül is, a szivekbe hatolt az öröm érzete, a börtönök sötétségén átszürődött a fénylő napsugár, a halottak sír­ján uj élet csírázott ki. A hantok felett uj élet bimbózott ki, amint mindenkor: minden szenvedésé ben sem fog eltemetkezni a ma­gyar élet. A magyar élet, amely­nek útját megmutatja a Tizenhá­rom halála, akikkel haragvó Iste­nünk bebizonyította, hogy sújtva is áld bennünket. Áldva sújt ben­nünket és ezért az október hato­diki halottakat nem mint vádlókat idézzük ma emlékezetünkbe, de mint életünket hirdető apostolokat. Hitükért meghalt apostolokat, akik­ről hálásan emlékezünk meg a mai bús őszi napon, kikre büszke sze­retettel gondolunk vissza, kik erőt kölcsönöznek nekünk a küzdelem­hez: diadalmas haláluk megingatha­tatlan tartalommal, meggyőződéssel telíti meg lelkünket. Lekszikon. Elhalasztották a közigazgatás reformjának életbeléptetését. Ezelőtt négy évvel a községi válasz­tásokkal kapcsolatos volt a járási és megyei választás is, amelyet csak rövid időköz választott el egymástól. Szép tember 15-én zajlottak le a községi választások és rá két hét múlva a járási és megyei választásokat ejtették meg. Az idén erről nincsen szó, amint az újsághírek kombinálják, ezek a vá­lasztások a jövó évre maradnak és talán egy esztendő múlva ej ik meg azokat. Szó nincsen róla, hogy sürgetnék ezeket a választásodat és áhítoznánk a centralizmus után, amely eltemeti az autonómiának azt az árnyékát is, amelyet még magunkénak mondhattunk a kormánydarabontokkal fűszerezett úgynevezett nagymegyék közigazgatá­sában és a járási közigazgatásban. Hogy sem a megyei, sem a járási köz­­igazgatás nem elégített ki bennünket annak sokszor adtunk hangot már és azt tüzetesen meg is okoltuk. Nem találtuk ugyanis demokratikusnak azt a közigazgatást, ahol nem érvényesül hét a nép akarata választott képviselői utján és ezeknek a közigazgatás mene­tére úgyszólván semmi befolyása sincsen. Ez az átmeneti közigazgatás legfel­jebb alkalmat adott arra, hogy a pár­tok küldöttei előadjak panaszaikat vagy sérelmeiket, de ezeknek az orvoslását már nem bizták reájuk egy esetben sem. A járásokban valami igen apró kis körre szorított hatáskört hagytak a járási képviselőtesiüietnek, amelyet az jellemez talán legjobban, hogy min­den interpellációt hetekkel korábban írásban kell bejelenteni a járás vezető hivatalnokánál, tehát sürgős interpellá­ciókat egyáltalán nem is ismer a járási közigazgatás, mely a sürgősséget sem igen ismeri. Komárom, — okt. 5. Egy évig tehát a mostani állapotban maradunk. Lehetséges, hogy utóbb íajnálni fogjuk ezt a vékony és órán­ként kávés kanállal adagolt önkormány­zati szurrogátumot is később, ha majd az országos igazgatásban fogunk már élni, ahol a Hlinka szerint való ország­gyűlés várja majd az autonómiának felvillanásait. A közigazgatás sulyponlja azonban a kerületekre fog esni és azért nagyon fei kell készülnünk ezekre a választá­sokra, ahol igazán létérdekeink forog­nak kockán. A kerületek közigazgatása is csak árnyéka annak a régi közigaz­gatásnak, amelyet mi a vármegyékben választott tisztviselőinkkel és választott bizottságaink útján megszoktunk. Hi­szen itt igazán érvényesült a választók akarata, amelyet a viriiizmus alapján jogaikat gyakorló bizottsági tagok sem korlátoztak soha érdemlegesen. Micsoda közigazgatás lehet az, ahol a kormány a maga előőrseit kiküldi bizalmi em­berek gyanánt, az alatt az ürügy alatt, hogy ezek érdekképviseleti tagok lesz­nek a közigazgatásban, a valóságban pedig a mostani szerepet töltik be, amely megakadályozza intézményesen azt, hogy más, mint a kormányra nézve kedvező, ne érvényesüljön a közigaz­gatás magasabb egységeiben és foko­zatain. Ebből az elhalasztásból ítélve az az országos igazgatás, amely ma a bel­ügyminisztérium szlovenszkói kirendelt sége néven gyakorolja Prága jogait, nem készült el a közigazgatás likvidá­lásával és a hirteleneben összetákolt közigazgatással még sem mertek a közönség elé lépni, amelynek úgyis le kell ezzel szemben fokozni véglegesen igényeit. ____ nHHEBHMBHannB November 13-ikán választ Komárom. • — Saját tudósítónktól. — Ismeretes, hogy Komárom október 16-ikán nem választ uj képviselőtestü letet, mert a legutóbbi választáskor, 1923-ban a választások eredménye egy felebbezés következtében csak néhány héttel később lett jogerős. Amint most megbízható forrásból értesülünk, a komáromi választások napját végleg megállapították és pedig eszerint —október 5-ikén. november 13-ikán fognak lefolyni Komáromban a községi választá­sok. A választási jelölő listákat tehát minden bizonnyal október 23-ikáig vasárnap déli 12 óráig kell majd beadni a pártok bi­zalmi férfiainak. A pártok nagy része már el is ké­szítette a jelölő listákat, azok a pártok pedig, amelyek még nem ejtelték meg a jelöléseket, október 23-ig kényelme­sen elkészíthetik. Amint a városházán értesültünk, leghamarább a kommunista párt készült el a listájával, amely már akkor akarta beadni, mikor még nem volt ismeretes, hogy a komá­romi választások október 16 ikáról november közepére tolódlak el. Valószínű, hogy a kommunista párt listavezetője most is Steiner Gábor nemzetgyűlési képviseld lesz. A szociáldemokrata párt állítólag mégis önállóan vesz részt a köz­ségi választásokon és nem úgy, mint eleinte tervezte, hogy a csehszlovák szociáldemokratákkal kö­zős választási, listával megy be a vá­lasztási küzdelembe, ami által nyilván­való lett volna a teljes kudarc. A ma­gyar szociáldemokraták listavezetője a legnagyobb valószínűség szerint ismét Csizmazia György városbiró lesz. POLITIKAI SZEMLE. Komárom, — október 5. Egy régóta szükségessé vált törvényjavaslat. Jeleztük már röviden, hogy az igaz. ságügyminiszterium törvény tervezetet készít a szeny- és ponyvairodalom ellen. A minisztérium mar el is készült javas­latával és néhány miniszterközi tanács­kozáson a javaslat szövegezését is jó­váhagyták. A végleges megszövegezés után az igazságügyminisztérium a ter­vezetet véleményezés céljából az összes minisztériumhoz, valamint néhány ér­dekelt testületnek meg fogja küldeni. Reméljük, hogy ez a tervbevett, nagyon is szükségessé vált törvény radikális módon fogja megrendszabályozni az irodalom salakját és szennyét és meg fogja tisztítani olyan munkáktól, ame­lyek a közerkölcsiséget veszélyeztetik. Készen van az 1926. évi zárószámadás. A legfelső állami számvevő hivatal­ban elkészítették az 1926. évről szóló zárszámadást és azt a nemzetgyűlés képviselőháza és szenátusa elé terjesz­tik. A zárószámadással egyidejűén a parlament elé terjesztik az állami meli­orációs alapnak, a lakásalapnak és a vagyondézsmának zárószámadása is. A cseh néppárt a Vatikánnal való megegyezést sürgeti. Dostalek cseh néppárti képviselő, a képviselőház egyik alelnöke, a napok­ban párrhivei előtt beszédet mondott, amelyen sürgette a Vatikánnal való mielőbbi megegyezést. Beszédében töb­bek között azt mondta, hogy a cseh néppárt nem találja megnyugtatónak a kormány politikáját a Vatikánnal szem­ben és pedig azért, mert a csehszlovák köztársaság külpolitikájának kurzusa állandóan visszafelé halad. Csehszlo­vákia mindinkább több barátot vészit, ezzel szemben ellenségeinek száma mindjobban növekedik. A helyzet azt kívánja, hogy a Vatikánnal a konkor­dátumot minél előbb meg kell kötni, mert megtörténhetik az, hogy Magyar­­ország, amelyet Olaszországhoz barát­ságos kapcsolatok fűznek, megelőzi a köztársaságot. Ha ez bekövetkeznék, úgy a csehszlovák köztársaság külpo­litikája sorsdöntő hibát követne el, amelynek kellemetlen következményei volnának. Magyarországtól ugyar. mit sem kell e dologban 'artani, mert Ma­gyarországnak semmi szüksége sincs konkosd búmra, mivel Magyarország viszonya a Vatikánhoz évszázadok óta rendezve van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom