Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-01 / 118. szám

1927. október 1. 3. old a' Komáromi Lapok Állandó raktár fiAÁ» fakereskedő és KctTiárcm kör- f||[||i |y!í!| építési váüal­­nyéke részére l UllSl Iliül kozó cégnél, Komárom, Rákéczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár f-' 8 ' Nagymegyerés \Rn|| I Hljjffaker eskedő vidéke részére íí jSUil LUllII cégnél liatgymegyer. Állandó raktár Kiirt és kör­nyéke részére KSrl fakereskedő cégnél Szerdán reggel külön futárt menesz­tettek Kistapolcsányba Masaryk elnök­höz. aki magával vitte a Leciánra vo­natkozó vizsgálat és Ítélet aktái*. Woh'sch'äger hóhér állítólag már Olmützbe érkezett segédeivel, azonban tartózkodási helyét erősen tit­kolják. Leclán a börtönben teljesen meg­tört, állandóan sir és azt hajtogatja, hogy az emberiség eilen követnek el bűnt, ha őt, a „nagy­beteg embert“ kivégzik. Csütörtökön a kivégzésre lenyirták Le cián göndörfürlü dús haját, amire nagyon büszke volt. A kivégzés teljesen zárt falak között fog végbemenni, a hivatalos funkcioná­riusokon kivül még az újságírók sem kapnak bebocsátást a hadoszíálybiróság udvarára. Felhívás a ssiovenszkói és ruszitssz­­kói elfeecsatoti köz­­alkalmazottakhoz. Kedves keresztény testvéreim! Az elmúlt hosszú nyolc évnek ke­serűsége és nyomorúsága, mely nekünk „felszabadulásunk“ óta osztályrészül jutott, megtanított bennünket arra, hogy nekünk itt alig van barátunk, íáma-Hát persze, hogy ez ő 1 Akkurát ilyen nek gondolták. No, hogy nincs rajra az a korona, meg a piros palást ? Hát persze, az ilyenkor nyáron, nehéz és meleg. No de a szeme, meg a mosolya! Mintha mindig látták volna. És mind a heten alázatosan reá mosolyogtak. Klinkó Gyúró letérdelve hátraintett, mire a többiek is azt tették. A király elmosolyodott. — Keljetek fel emberek. Engedelmesen felálltak és megverdes­fék térdüket, mint templomban az ur­­felmutatás után. A király pár pillanatig csak nézte őket. Amint ott álltak előtte sután egye­­neskedő görbe háttal, egymáshoz iga­zodva, heten selmeci bányászok az Einsferortról, az Ochseinkopfiól, a Zi­­ergartenrői, a Nepomuk Jánosról, a Col­­loredóról, a Három királyról ésHoffer­­taróról az összes selmeci bányászok képviseletében alázatos pislogással, hogy már lélegzeni is alig mertek a nagy bámulattól s Klinkó Gyúró még a szép, betanult szavakat is elfeledte. Csak áll­tak, mosolyogtak, néztek és meg se mukkantak.! — Hát ti vagytok a selmeci bányá­szok ? — kérdezte végre a király. Akkor mind a heten meginogtak kissé a törzsükön, megreszellék torkukat és kórusban felelték dallamosan: — Igenis felség alázatosan, mi va­gyunk a selmeci bányászok. Aztán tovább pislogtak, mosolyogtak és féloldalt fordították a fejüket. A király várt egy ideig. Majd csak el­mondják óhajukat. De azok bizony hall­gattak. Mint hét hü kutya. Csillogó sze­mekkel és szerettek volna a király lá­bához lapulni és meleg csókokkal kö­rülnyaldosni a kezét. Mintha a király is megérezte volna. Rájuk mosolygott és azt kérdeite: szunk. Mi valamennyien egymásra va­gyunk utalva. Ei az egymása utaltság egy hosszú, szomotu és reánk nézve egész életünkre kiható korszak méhé­­ben született. Fennmaradásunk is csak akkor lehetséges, ha valamennyien összefogunk, azaz egy pártban tömö­rülünk. Ez a párl nem lehet más, mint az országos keresztény szocialista párt. Ez a párt volt az első, mely épp úgy a múltban, mint a jelenben meg­értette jajkiáltásunkat, helyzetünket. Ez a párt volt az, mely mindig ott segí­tett rajtunk, ahol tudott. Ez a segítség záloga annak, hogy a jövőben is segí­teni fog. Biztosak lehetünk abban, hogy a keresztény szocialista párt az egyedül', mely a jövőben is épp oly szeretettel fogja felkarolni szomorú sor­sunkat, amint azt a múltban tette. A keresztény szocialista párt az egye dűli, mely a mi ügyünket és annak rendezését programmjába felvette. Te­hát ott szerepelünk a párt credójában. Keresztény testvéreim! A pírt iránti hálánkat, szeretetünket csak az által róhotjuk le, ha a mostani községi válasz­tások alkaimával a keresztény szocia­lista pártra adjuk le szavazatainkat. Minden elbocsátott közalkalmazott er­kölcsi kötelessége, hogy most a köz­ségi választásoknál a keresztény szo­cialista párt becsületes ellenzéki zász­laját di-dalra, győzelemre segitse. Erős —- No és hogy vagytok ti selmeci bányászok ? A hét bányász visszamosolygott tün­döklő szemekkel szelíden megrázva a vállát: — Hát kérem szépen felséges királyi felség, jól.Köszönjük szépen,jól vagyunk. Mert mi mást mondhattak volna a királynak, felséges atyjuknak, aki lám ilyen kegyes és szives szavakat intéz hozzájuk? — No de semmi panaszotok sincsen? — bátorította őket a király. — Nem,semmi —felelték egyhangúan, A király megint rájuk mosolygott és ők is visszamosolyogtak, boldogan, melegségtől átjártan, büszkén a királyra, bizony magára a királyra, hét egyszerű selmeci bányász. — Hát akkor fiaim — mondotta a király halkan összependitve sarkantyúit — segítsen tovább is az Isten benneteket. S ők heten azt sem tudták, hogyan kerüljek ki a palotából. De jó volt, mi­lyen édes meleg járta át lelkűket s alig várták, hogy hazaérjenek. — Hát hogy volt, feleljetek mint volt? — kérdezték tizen-huszan is egyszerre odahaza. Klinkó Gyúró megvárta, mig csend lesz. — Ó, a király! Áldott ember. Igazi atyja a szegény népnek. — No és mit szólt az instanciához ? — kérdezte valaki. Klinkó Gyúró szigorúan összevonta a szemöldökét. — Mit gondolsz? Csak nem alkal­matlankodunk ezzel, amikor ilyen jó ember és úgy szereli a népet? Nem okozhatunk fájdalmat neki. Mi majd csak megteszünk valahogy. S a többiek bólogattak, helyeseltek: — Hát bizony, ez igy volt jól. Ho gyan is lehetett volna mást mondani a királynak? hitem, hogy most, midőn az urnák elé fogtok járulni, azokba csakis a bér. szoc. párt szavazó lapjait fogjátok be­dobni. Testvéri üdvözlettel Voszatkó János. az elbocsátott közalkalmazottak elnöke. A komáromi bencés főgimnázium társadalmi életéből. Az iskolának is megvan a maga társadalma: ez a diáktársadalom nem elégszik meg az iskolapadok vidámbús életével, hanem teremt magának egye­sületeket, ahol kiszakítva magát a tan­tárgyak megszokott körébőí, éli a saját „szociális“ életét. így az egyesületek az iskola kiegészítői, sokszor tovább­­vivői: amit ugyanis akár a tanár, akár a tanuló az idő rövidsége, vagy a tömegnek szánt anyag egyszerűsége miatt el nem érhet, azt az egyesületbe tömörült s igy önmagát a nevelőnek önként átadott ifjúság könnyebben el­érheti Pl. a vallásos egyesületek az öntudatosabb lelkiéletet segí ik elő, a sportegyletek a tornaórák rendszeres munkáját egészítik ki, tudományos egyesületek (pl. önképzőkör) az egyes tudományok részletkérdéseivel ismerte­ti'< meg a tanulót amellett, hosy akár a tudomány, akár a művészet terén pró­bája a diákot cselekedtetni is (tudomá­nyos kuta'ás, előadás, szónoklás vagy szavalás 8<b ) Más egyesület a gyermek egészét, a leendő embert ragadja meg s dobja be e életébe e szóval: csele­kedj magad is: tedd magad már most egész emberré (cserkésze;), tégy jót, ahogy tudsz (karitativ egyesületek). A komáromi bencés főgimnáziumban is vannak ifjúsági egyesületek: képvi­selve van a felnőtt társadalom, az ál­lam minden nagy intézménye: az Ecc lesia Orans (Mária Kongregáció), a Militia (Cserkészcsapat), az Akadémia (Önképzőkör), a Szocializmus (Vörös Kereszt). Ezek tagjai és vezérei egy­aránt az ifjúság köréből kerülnek ki, s ebben rejlik sajátos jellegük is; a vezető tanár u. i. inkább csak ellen­őriz, irányit, inkább cselekedte}, mint maga cselekszik — s ez viszont az egyesületek nagy pedagógiai értéke. Nem az a jő vezető tanár, aki tiz gyer­mek munkáját végzi, hanem aki tiz gyermeket jól tud foglalkoztatni; aki azt, amit gondol, az ifjúval gondoltatja végig, hogy hadd érezze magát önálló­nak s igy tettekre buzdu jón. E tettekre, cselekvésre irányitó egye­sületi életnek első megnyilvánulásai szeptember hóban zajlottak le, amikor a diákegyletek választottak vezetőket, tisztviselőket. Az ifjúsági egyletekkel foglalkozó pedagógus előtt nagy ér­dekkel bir, kiket választ magának az ifjúság vezetőkül. Ebből ugyanis sokat következtethet a diáktársadalom men­talitására. Olvasóinkat is bizonyára ér­dekelni fogja, kik ez iskolai évben az „ifjúság vezérei". íme: 1. A Mária Kongregáció felső sza­kaszának prefektusa: Montskó Tibor VIII. o. t., asszisztensei: Hájas Gábor VII. o. t. és Zhorda Árpád VIII o. t. A Mária Kongregáció alsó szakaszának pre­­fekíusa: Hrotkó Endre IV. o. t., asszisz­tensei : Folkner József és Sándor Gyula IV. o. t. A Mária Kongregáció leányszakaszának prefektája: Filipp Matild Vili és Thomschitz Sári VI. o. t. 2. A Cserkészcsapat, a „terribilis acies ordinata“ tisztjei: 1. Rigóraj pa­rancsnoka : Montskó Tibor VIII. o. t., helyettese: Vaisz László VIII. o. t.* 2. Sirály- raj parancsnoka : Zhorella Árpád VIII. o. t. helyettese: Sztranyovszky György VII. o. f. 3. Turul-raj parancs­noka: Vargha Sándor VIII. o. t. helyet­tese: Taubinger VI. o. t. 3. Az Önképzőkör, a „Tudományos Akadémia“ vezetősége : Elnök Vargha Sándoi VIII. o. t. alelnök: Kecskés Lajos VII. o. t., főjegyző Juhász Béla, főtitkár: Basilides Iván VIII. o. t., pénztáros: Vörös Edit VIII, o. t., kar­­nagv: Ferényi VIII. o. t. IV. A Vörös Kereszt, „Népjóléti“ tisztviselői karát a jövő héten választják. Aki az itt felsorolt egyesületeket el­olvassa, talán feltűnik neki, hogy úgy. nevezett sportegylet a gimnáziumban nincs. Erre vonatkozóan megjegyzésünk ez: Olyan okok mialt, melyekre most nem akarunk itt kitérni, éppen a ta­nárok óhajtanák, bár volna a gimná­ziumnak saját sporttelepe és megfelelő felszerelésű csónakháza. Sajnos, a mai súlyos gazdasági viszonyok közt ez ma csak óhaj. (Pl. a győri és eszter­gomi bencés gimnáziumokban mozgal­mas élet folyik a Dunán: van csónak­házuk és sok csónakuk,) Egyelőre azonban meg kell elé­gednünk a rendszeresen és jól vezetett tornagyakorlatokkal, a gimnázium ud­varával, mely különösen a football já­tékot teszi lehetővé s a cserkészetnyuj­­totta egyéb sporiaikalmakkal, melyek evezés, úszás, játék, tábori élet, edzés útján nevelik a testet. Mindenesetre a fiúknál egyébként igen kifejlődött sport­­politikával nem elégedhetünk meg. Befejezésül még csak ennyit: A szü­lők, kiknek gyermekei valamely egye­sületben működnek, kisérjék figyelem­mel s megértéssel gyermekeik ebbeli működését is. Nem helyes az, nikor az ifjú a felnőttektől csak azt hallja: „úgyis hiába“. Határozottan romboló hatással van a gyermekiélekre, hogy míg vezető tanara teljes meggyőző­déssel hirdeti pl. a kongregáció vagy cserkészet nagy értékeit, addig egy fel­nőtt könnyelmű kijelentése céltalannak, vagy egyenesen időlopásnak bélyegzi az egészet. Gondolják meg az ilyen szülők jól, hogy a gyermek mindig tenni akar, a könyv mellett mással is foglalkozni akar; ha nem mi foglalko­zunk vele, akkor majd mások (rossz felnőttebj pajtások, érzéki regények, fantázia, testiség) veszik „kezelés“ alá... de lesz-e benne köszönet ? Én mindig bi­zonyos gyanúval tekintek azokra a kora józan fiukra, akiket már semmiféle iskolai egyletesdi vagy szórakozás nem érde­kel. Óit már az ifjúi idealizmust valami más foglalhatta el: tán önzés, csalódon ambíció, a kedély hiánya, titkos foglal­kozás, lelki betegség, peíyhüdtség? (Mindenesetre lehetnek itt kivételes esetek, de nem is ezekről van szó.) M4g egyszer hangsúlyozzuk : minden nevelő igazi feladata, hogy növendékét rávezesse nemcsak a jó és igaz meg. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom