Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-22 / 114. szám

2. oldal. Komáromi Lapok Ingyen vételkötelezettség nélkül megtekinthető! Mír m2j;írkiztek az őszi-téli női és leányka kabátajdooságok olyan óriási nagy választékban, amely minden képzeletet felülmúl. A kedvezményes árak az egész idényben érvényben maradnak Kertész J. Jenő áruházában Nádor-utca 25. sz, (az Otthon-kávéházzal szemben). — szeptember 21. Csehszlovákiában két nacionalizmus van. Az egyik a cseh nacionalizmus, amely az egész köztársaságra ráakarja oktrojálni imperialisztikus törekvését s a másik a szlovák nacionalizmus, amely Szlovenszkón akarná nemzeti elfogult­ságát minden vonalon érvényesíteni. Hogy a kétféle nacionalizmus egymás­sal szemben is a legnagyob türelmet lenséggel viseltetik, azt nem szükséges külön mondani, hiszen ezt a csehszlovák köztársaság minden lakosa igen jól tudja. A kétféle hatalomra törekvő naci­onalizmus közül a szlovák nacionaliz­mus, ha nem is öntudatosabb, de sokkal hangosabb s minket, itt lakó magya­rokat sokkal közelebbről érint, tekintve, hogy a szlovák nacionalizmus éle nem­csak a cseh testvérek ellen, de legfő­­képen a magyarok ellen irányul. Kü­lönösen azóta nyilatkozik meg ez a soviniszta türelmetlenség nagyobb mé­retekben ellenünk, amióta Rothermere lord akciót kezdett a trianoni béke revíziója mellett. A magukat kizáróla­gosan őslakóknak tartó szlovákok elfogult vezérei és ujságorganumai hónapok óta a legélesebb és nem tagad­hatják le, — a legdurvább támadások­ban részesítik a magyarságot, amely politikai érettségébe’ folyó nyugodt hidegvérrel tér napirendre a legmesz­­szebbmenő demagógia megnem igen válogatott eszközének igénybevételével folytatott hadjárat felett és végzi pol­gári kötelességét, hűségesen fizeti sú­lyos adóit és adja fiaiból a hadsereg legjobb katonáit. Akinek tiszta a lelkiismerete, annak nincs mit reagálni azokra a támadá­sokra, amelyeket ellene intéznek és a magyar nemzeti kisebbség, melyet senki megnem kérdezett annak idején, hogy hova akar tartozni, ebben az uj állam­ban, számolva nehéz helyzetével, éli kisebbségi életét és egyedül arra tö­rekszik, hogy szerződésekben és az alkotmány alaptörvényben biztosított jogainak érvényt szerezhessen . .. De nem térhetünk ki mégsem az elől, hogy bizonyos jelenségekről ne vegyünk tudomást és mint az idők krónikása, ne közöljük le azt a legújabb akciót, amit a szlovák liga kezdett legújabban a magyarok ellen. Nagy plakátok jelen­tek meg Pozsonyban a minap az utcá­kon, a melyeken a fent nevezett liga bojkottot hirdet a magyar orvosok, ügyvédek és kereskedők ellen és fölhívja a közönséget arra, hogy ne menjenek olyan ügyvédhez ta­nácsért, aki csak a bíróságon beszél szlovákul. Ne menjenek olyan kereskedőhöz vásárolni, aki parlagi, konyhanyelven kezeli a szlovák nyelvet és ne menjenek olyan orvoshoz, aki nem a liga embere 1 íme erre hívja föl a szlovák liga a szlovákságot és igy ápolja az őslakos­ság között a megértést és testvéries viszonyt, amelyre pedig ugyancsak nagy szükség volna a republikában, amely a nemzetiségi államoknak leg­jellegzetesebb iskolapéldája. A türel­metlenség és gyűlölet politikáján nem sokat enyhít az, hogy a régi magyar születésüeket kiveszi a sorból a felhívás, különösen, ha egyébként lojális gondol­kozásuak — de az is bizonyos, hogy az ilyen akciók nem érik el céljukat, mert azt csak a túlfűtött soviniszta agyvelő szivja magába, a meghiggadt, józan elem mit sem reagál az ilyen és ha­sonló mozgalmakra, hanem éli tovább nehéz életét, amely egyaránt súlyos mindenkire, akár szlovák, akár magyar, akár német legyen az. A magyar-román birtokper genfi tárgyalásai után. — szeptember 21. A Reuter ügynökség a magyar­román kérdésben azt a hirt közli, hogy Londonban a beavatott körök remélik, hogy a két kormánynak sikerülni fog a népszövetség de­cemberi ülése előtt közvetlen tárgyalás utján megegyezést létesíteni. A román sajtó két nap óta az elő­jelek után biztosra vette, hogy a magyar-román vitás kérdés ezúttal Genfben véglegesen Románia javára dől el. A hélfői halasztó döntés nagy meglepetést okozott, annál is inkább, mert Bukarest már kivilágításra ké­szült és igy akarta megünnepelni a genfi döntést, amelyet biztosan ked­vezőnek hitt a maga részére. Amint Budapestről jelentik, a ma­gyar főváros ünnepies fogadtatással akarja kifejezni háláját Apponyinak, hogy o’yan kitartóan védelmezte Genfben a magyar ügyet. « Egy intelligens fiatal leány, aki szlovákul is beszél, el­árusítónak felvétetik. Cim a kiadóban. A tannenbergi csata tizenharmadik évfordulóján Hindenburg birodalmi elnök ünnepélyesen kijelentette, hogy nem Németország felelős a háború előidézéséért. Hindenburg birodalmi elnök az egész német birodalom osztatlan érdeklődése mellett vasárnap leplezte le a tannenbergi csata emlékművét, amelyet a harc szinterén Kelet Poroszországban emeltek. Az ünne­pélyen körülbelül nyolcvanezer em­ber vett részt. Hindenburg köztársasági elnök kí­séretében Gessler hadügyminiszter is megjelent. Hindenburg a leleple­zéskor olyan beszédet mondott, melynek hatása alighanem az egész világon érezhető lesz, A beszéd igy hangzott : „A tannenbergi nemzeti emlékmű elsősorban azoknak az emlékére készült, akik a haza felszabadítása közben haltak meg. Ezeknek az emléke és még életben levő baj­társaik becsülete arra kötelez, hogy ebben az órában és erről a helyről a következőket jelentsem ki: Azt a a vádat, hogy Németország fele­lős a világ legnagyobb háborújának előidézésében, a német nép és mi egyöntetűen visszautasítjuk ! Nem az — szeptember 21. irigység, nem a gyűlölet vagy a hóditási vágy adta kezünkbe a fegyvert. A háború kizárólag csak önvédelmünk volt az egész ellen­séges világgal szemben. Tiszta szív­vel vonultunk ki a haza védelmére és a kardot a német hadsereg tiszta kézzel forgatta. Németország min­denkor hajlandó arra, hogy ezt az állítást egy pártatlan bíróság előtt bebizonyítsa." A köztársasági elnök végül ki­fejezte óhaját, hogy szűnjön meg Németországban a belvíszály. Az egybegyiilt tömeg csaknem egy óráig tartó éljenzéssel felelt a biro­dalmi elnök szavaira. Páris, szept. 19. Hindenburg tan­nenbergi beszéde óriási felzúdulást és izgalmat okozott Franciaország­ban. A Petit Párisién élesen bírálja a beszédnek azt a részét, amelyben Hindenburg kijelentette, hogy Né­­| metország nem oka a világháború­nak. Az orvosszövetség meleg ünneplésben része­sítette Lipscher Mér dr.-t, a kiváló sebészt, aki most jubilálta negyedszázéves működését a komáromi „Emberszeretet" közkórház élén. — Saját tudósítónktól. — — szeptember 20. tét jelentette. Két alacsony, földszintes ősrégi háznak nedves odúiban gyógyí­tották a szerencsétlen betegeket, akiket balsorsuk ide vezetett. A városi törvény­­hatósági bizottsága a millenium évében pályázatot irt ki a közkórház terveire és harminchat pályázó közül Hübner és Fischer budapesti műépítészek ter­vét fogadta el. Az 1900. évben kezdik meg az építést és azt 1902. év nyarán fejezi be a vállalkozó, felszerelése is elkészül és 1902 szeptember l-én át­adható a szenvedő emberiségnek a 150 ágyas kórház, mely az emeletes nagy befogadóképességű főépületen kívül két paviilonnal rendelkezik az elmebajosok és a fertőző betegek számára. A közkórház működése. Messze vidéknek egészségügyi igé­nyeit elégítette ki az uj kórház, ame­lyet a modern higiénia követelményei szerint rendeztek be. A kórházigazgató — szeptember 21. Komárom társadalmának ünnepnapja volt kedden, azzá avatta Lipscher Mór­nak, a közkórház neves főorvosának negyedszáz éves működését jubiláló ünnepség, amelyet orvostársai, tanítvá­nyai és a hálatelt betegek együtt ren­deztek meg a város vesetőségével és társadalmával. Az impozáns lefolyású ünnepségen méltókép kibontakozott Lipscher Mórnak nagy értéke, amely tisztelőinek hálatelt spontán köszöntő szavaiban tükröződött most vissza. Ko­márom város valóban szerencsés, hogy olyan ember őrködik a közegészség felett, mint Lipscher Mór dr., akinek negyedszázados orvosi működése mély nyomokat hagyott a város közegészsége fejlődésének történetében. Komáromnak a múlt évszázad utolsó éveiben közkórháza olyan szomorú ké­pet nyújtott, hogy egy uj kórházépület felállítása a legnagyobb élletszükségle­mellett két főorvos és két segédorvos' működik, ezenkívül két orvos gyakor­nok az ápolószemélyzeten kívül. A há­ború alatt befogadó képességét 250 ágyra emelik és ez alatt az évek alatt hatalmas teljesítményt végez. A lefolyt 30 esztendő alatt 52920 beteg volt ápolás alatt a közkórházban a sok ezer ambuláns betegen kívül, akik a kórhá­zat különösen a vidékről felkeresik. Ma egyike a legjobb hírnevű köz­kórházaknak, amelyet igen jó részben nagynevű műtő orvosánák Lipscher Mór dr. kórházigazgatónak köszönhet, aki szintén negyedszázad óta működik a a kórház kötelékében A kiváló orvost nagy arányú ünnep'ésben részesítették orvostársai és a csehszlovákiai orvos­szövetség pozsonymegyei kerülete. A szövetségi fiókegylet disz- Ülése. Az orvosszövetség komáromi fiók­­egylete bensőséges és gyönyörűen le­folyt ünnepet rendezett kiváló karlár­­sának tiszteletére. A városi közkórház előadó termében folyt le az ünnepség, amelyen megjelentek Limbacher Rezső pozsonyi nőorvos, az orvosszövetség pozsonyi elnö&e, a hatóság képvisele­tében ott volt Novotny RiKárd űr. járási főnök, Csizmazia György városbiró Mezey János dr. tiszti főorvos, a ko­máromi orvosi fiók-egylet elnöke, Gadl Zdgmond nyug. városi tiszti főorvos Hajós Fülöp dr. szövetségi aletnök, Völgyi Elemér, a komárommegyei orvosi kar nesztora, aki a jövő évben üli hat­vanéves orvosi gyakorlatának évforduló­ját, jelen volt Pluhár Vladimir a mun­kásbiztosi ó intézet igazgatója, Rauscher Zsigmond dr., Bardócz József dr., Kovács Gyula dr., Szilárd Béla dr. komáromi gyakorló orvosok Singer Dezső dr. kórházi osztály főorvos, Polony Béla dr. az orvosszövetség jegyzője, valamint a komáromi, ógyallai járásoknak csaknem minden orvosa, de eljöttek Magyar- Komárom, Stőny, Ács stb. községek magyar orvosai is, hogy tanúi legyenek Lipscher dr. ünneplésének. A jubiláns üdvözlése. Az ízlésen feldiszitett terem sürti széksorai teljesen megleltek, mikor Mezey János dr. főorvos az orvosszö­vetség komáromi fiókjának elnöke meg­nyitotta a díszközgyűlést. Meleg sza­vakkal üdvözölte á megjelenteket és jelezte, hogy a díszközgyűlésnek egyet­len tárgya egy nagytudásu orvos Kar­­társnak, Lipscher Mór dr. kórházi igaz­gató főorvosnak ünneplése, aki a szen­vedő emberiség javát célzó pályafutás­nak egyik jelentős állomásához jutott, itteni működésének 25 dik évforduiójá- i hoz. Javasolja, hogy egy három tagú I küldöttség kérje hl az ünnepeltet, hogy a díszközgyűlésen megjelenni szíveskedjék. A háromtagú küldöttséggel megjelent Lipscher dr.-t mind zajos éljenzéssel, he­lyeikről fölemelkedve percekig tapsolva fogadták. Az éljenzés a taps elcsende­sülése után Mezey János dr. elnök a következő szép beszéddel üdvözölte az ünnepelt népszerű főorvost: — Huszonöt évvel ezelőtt — mondta Mezey dr. — nagy munka fejeződött be ebben a városban. Lelkes szakférfiak kitartása, a város közönségének önzet­len áldozatkészsége megteremtette a közkórházat. Hogy a közegészségügy terén úgy a városra, mint messze vidé­kére e körülmény mily jelentős fordulót képez, bővebben nem kell fejtegetnem ma, mikor mindenki tudja, hogy éle­tünkért, egészségünkért való küzde­lemben egy jól szervezett és jól veze­tett kórház mit jelent. — Huszonöt évvel ezelőtt, egy ifjú ember indult el a budapesti Szt. István kórház b) pavilonjából a sebészi osztály orvosai közül, felszerelve a tudás abszolút értékű fegyvereivel, hevitve a dolgozni akaró és tenni tudó ifjú minden nemes ambíciójával, hogy mint a kórház főorvosa átvegye a sebészi osztály vezetését. Lipscher Mór dr., mai napunk ünnepeltje volt eme ifjú. — Nagy iskolából jött ide. Vagyunk itt még elegen, kiknek kellemes csen­gésű halhatatlan emlékű mestereinknek Korányi Frigyes, Emersich, Mihalkovics, Hőgyes, Kézstnarszky, Tauffer, Ajtay, Récsey professzoroknak neve. — Sebészi alaptanulmányait Récsey professzor oldalán végezte Lipscher dr. abban az időben, midőn orvostudo­mányunk a nagy Semmelweis tanítása 1987. szeptember 22. Bioit a Mik el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom