Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-17 / 112. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

I9SI7. szeptember 17

EI.RERT divatáruház

AJAIUAIAIR Nádor utca 10.

ajánlja őszi idényre dús raktárát!

Kötött mellények, Pullover és Svetter, Baba gyapjú készlet, Gyermek szövet kabát és ruha, angol férfi és női harisnya, Bőrkeztyü, Selyem alsónadrág, Ingnadrág, Klott és LUiter kötény, Tornacipő, féifi és női fehérnemű. — Szőrme Boa kiárusítás. Esőernyők stb.

Sport és Szekrény gyermekkocsi gyári raktári Olcsó, szabott árak!

A Slovák támadása a komáromi magyar katolikusok ellen.

Komárom, — szept. 16.

A Slovák szeptember 15-i számában goromba támadás jelent meg a komáromi magyar katolikusok eilen abból az alkalomból, hogy a magyar lapok megemlékeztek a nagyszombati apostoli adminisztratura döntéséről az egyházközségi választások ügyében. Ez a döntés, amelyről megírtuk, hogy tulajdonképen kitérés volt a döntés elől, abban áll, Hogy az egyházközség iskolaszékének és képviseletének, valamint albizottságainak mandátumát további egy évre meghosszabbította az egyházmegyei hatóság, amely elkerülte ezzel az érdemleges döntést abban a kérdésben, hogy szabályszerűen folytak-e le a választások vagy nem?

Tudvalevőleg a választásoknál a kisebbségi terror érvényesült abban az értelemben, hogy a magyar többségnek azt akarta előírni, hogy kiket válasszon meg az egyház képviseletébe és iskolaszékébe, amelyet a magyar többség elutasított. Most a Slovák komáromi tudósítója ebből akar tőkét kovácsolni a komáromi magyar katolikusok ellen és azokat megfenyegeti. Vegye tudomásul a Slovák, hogy ezek semmiféle fenyegetéstől sem ijednek meg, mert nem olyan anyagból valók, hogy nádszálként ingadozzanak. Á magyar katolikusok igenis meg fogják vizsgálni minden egyes egyházmegyei

Acs Klára:

Egy asszony sir . ..

— Az urát láttam 1 — A férfi hangja folytatást sejtetett. Várta hát az aszszony, mit fog mondani. — Nővel volt. — Várhatott ilyesmit, mert meg sem mukkant Lányiné. — Jobbfajta lehetett. Modoros is. Elegáns. Szép volt.

Az asszony lehajolt. Pirult már belső indulatától és az arcát akarta elrejteni. Ds vendége, ki ma ily váratlanul kereste fel ezzel a hírrel, észrevette. Arra gondolt, ez az asszony azt fogja hinni, mindez nem igaz, csak bosszúból mondja, mert kettőjük közül Lányit választotta a párjának. Hát bizonygatott:

— Hallottam egyébként, hogy megcsalja. De nem akartam szólni, míg magam is meg nem győződtem róla. Most. . . nos igen 1 De ha nem hinné, meggyőződhet róla. Holnap ugyanott fognak találkozni.

— Nehogy azt higyje, most kárörömös kielégülést érzek, mert akkor nem kellettem. Es azt se gondolja, egy pillanatig is mernék hinni valamit. Ehhez magát túlságosan tisztelem. Én csak szolgálatot véltem teljesíteni, mert tu dom, most még megakadályozhatja, hogy folytatása legyen. Maga erőskezü, csak egyet kell rántania a gyeplőn és minden rendbe jön . . . Tudja, akkor is félreálltam egyetlen szemrehányó tekintet nélkül. Csak egyet kérek most is. Higyjen benne, hogy én a maga jólétét, boldogságát akarom.

Ment másnap az asszony, hogy az urát meglesse.

Nyirkos átclleni kapualjakban bujkált. Ott várt negyedórákig. Ott töltötte a délutánt. De az urát nem látta. Ujjongott akkor. Boldog volt, mint aki elveszett édenét találta meg újból.

De másnap már gyanakodott. Férje az óráját nézte. Máskor is szokta természetesen, mégis ma feltűnt ez neki. És szivébe markolt, mikor gondosan,

döntésnek a jogcímét és azt, hogy történik-e velük szemben elnemzetlenitési törekvés vagy nem. Nagyon rosszul tudja a leckéjét a cikkíró, aki mindenáron azt akarja a komáromi magyar katolikusok szándékául belemagyarázni, hogy azok a püspökkel szemben nem viseltetnek kellő tisztelettel. A tisztelet nem fog hiányozni, ha nyelvünk jogait tiszteletben tartja a nagyszombati aula, ellenkező esetben pedig a tisztelet csökkenni fog, esetleg meg is szünhetik, ha velünk szemben hatalmi szempontokat kívánna érvényesíteni.

A néppárt politikai lapja a katolikusok nevében beszél, hogy igy mi katolikusok, amúgy mi katolikusok. Nem tudjuk, milyen jogcímen béreli magának ki a katolicizmust a Slovák, mivel úgy tudjuk, hogy szép számmal vannak olyan szlovák katolikusok, akik nem a Slovák aktában vannak. Sokkal jobban tenné, ha a maga háza előtt seperne, mint beleavatkozik a katolikus magyarság ügyeibe és fogadatlan prókátora gyanánt szerepel a szlovák püspököknek.

Ez az agresszív fellépés csak megerősíti azt a sokszor hangoztatott vádat, hogy a szlovenszkói püspökök (akik magukat „szlovák püspökökének szokták nevezni), a szlovák néppárt támogatásával csinálják kis politikájukat. Nagyon szomorú volna, ha ennek a gyűlöletet hirdető pártnak a taktikáját is átvennék, mert ebben az esetben csakugyan elszakadnának azok a szálak, amelyek a magyarságot a föléjük rendelt főpapokhoz fűzik.

A katoükes magyarságnak nem ide- | áljai a politizáló püspökök, sem pedig azok a főtisztelendő urak, akik Isten szolgálata helyett kutmérgezésekkel foglalkoznak és a szeretet helyett a gyűlölet tanait hirdetik.

Lipscher Mór dr.

kórházigazgató jubileumához.

Komárom városának a mull század végén nem volt fontosabb szükséglete, mint egy minden tekintetben modern közkórháznak a létesítése. Két kórháza: a férfikórház a mai szikvizgyár helyén és a női kórház a mai főgimnázium helyén, egyszerűen szánalmas látványt nyújtottak és a szegény betegeket nemcsak azért kellett sajnálni meri betegek vollak, hanem azért is, hogy ezekben az odúkban ápolták őket a leg primitívebb felszerelés mellett. A kilencvenes- évek vége felé már feltartóztathatlanul nyomult előtérbe a közkórház építésének szüksége, amelyre 1896. évben, a millennium évében, tervpályázatot imák ki, miután a kórház mai telkét 147Ö0 forintért megvásárolta a város közönsége, Harminchat pályázó építész közül Hübner és Fischer budapesti építészek tervét találta a város közgyűlése a kivitelre legalkalmasabbnak és 310,OC# K költségvetés keretében kivitelét Hegyi Ferenc építész vállalkozóra bízta, aki azt 262758 K összegen építette fel.

Boldogult Bányai Lipót dr„ a? közkórház első igazgatója, akinek oly hervadhatian érdemei vannak a közkórház létesítése körül, első sorban a sebészi osztály élére keresett alkalmas szakembert. Több pályázó közül Sárközy Aurél akkori főispán a fiatal Lipscher Nióv dr.-1 nevezte ki mütőorvossá és egyben a közkórház főorvosává 1902. év szeptember havában. Lipscher Mór dr. akkor Herzl Manó báró hírneves szanatóriumában működött, mint orvos és Herzl professzor ajánlata volt döntő kinevezésénél. Neve először báró Fejérváry Géza akkori honvédelmi miniszter operációjával kapcsolatban került forgalomba, amelynél Herzl mellett részt vett és az előkelő pácienset kezelte. Ugyanebben az időben jelent meg doktori értekesokáig kötötte nyakkendőjét. — Vájjon kinek ? — rágta ott belül valami.

Minth a haját is tovább kefélte volna. Az asszonynak úgy tűnt fel, szórakozott is. Keresett, talált aprólékos kis semmiségeket, melyek mind gyanút keltettek.

Leskelődött megint utána Már meg volt mérgezve az élete.

És valamelyik nap csakugyan együtt látta őket.

Meg sem döbbent. Hiszen ezt várta. Ezt kereste. Az ijedt remegés, hogy most ott élt benne, most csak alakot öltött. Megfogható lett, ami eddig mint rémkép ijesztgette.

Lehetett cselekedni végre I

Nem tett szemrehányást, nem csapott jelenetet. Minek? A vége úgyis csak egy lehet. Nem bírta el többé a gon dolatot: mellette élni, látni, hogy máshoz készül, érezni, megsejteni minden gondolata mögött, hogy más heviti.

— Válunkl — jelentette ki röviden.

Nézett a férfi. Hogy nem látott feldúlt arcizmokat — oh, erre nagyon ügyelt az asszony, éreztetni vele. hogy nem fáj —, kérlelni sem mert. Bocsánatot kérni csak haragostól lehet. Vigasztalni csak siránkozót szoktak. Itt csak a szemébe mondták, hogy nem kell többé. Hát ment.

Az asszony ott maradt.

Elvitette az egyik ágyat, az ura szekrényét, melyben ruháit tartotta. Előbb padlásra akarta hordatni. Aztán mást gondolt, nem tartogatja, soha többé nem lesz rá szükség.

Mindent félretett, megsemmisített, ami hozzája tartozott. Ne emlékeztesse semmi többé az asszonyságára. Nem maradt egyetlen levele, arcképe sem tőle — Semmi sem kell 1 — mondta ki keményen. Könnye sem hullt, keze sem remegett. Mindent ő maga intézett. — Mintha sohsem lett volna az életemben — biztatta magát. Es dudolgatni is próbált.

— Újra kezdem — mosolygott. — Hernyót ráztam le. Kígyótól szabadultam. Az volt I Hiszen hosszú idők óta már csak fojtogatott valami, ha vele voltam, egyre üldözött a saját gondolatom, hogy most megy hozzá.

Hát maradjon nála! Most már maradhat örökre 1

Megint dúdolt régi gyereknótát; „Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske“ idézte képzeletében kiesikora játékait. A. köztük lévő távolságot akarta növelni. Azt akarta, hogy emlékezetében is messze távolodjék tőle. -Aztán végezte a dolgát. Ügyelt a háztartásra. Vásárolt, tett, vett. ügy ment minden, mintha misem történt volna.

— Szép spárgát nagyságám ! — kinál - gáttá áruját a kofa a vásárcsarnokban.

Gyorsan tovább ment. Pedig szerette a spárgát. De azt mégsem lehetett venni, főzni. Az volt kedvenc étele az urának.

Reggel a leány behozta a postát.

— Ez a levél — és zavartan elfordította a fejét — a nagyságos urnák jött.

— Vigye. Adja vissza a postásnak. Írja rá az uj cimét.

|JAztán rágta a belsejét, hogy: kitől lehetett ? kitől ? vájjon ki irta ?

— Mi közöm hozzá ? — mondta nyersen, gorombán önmagának. És mert valami marta ott belül, megint dúdolta a gyermekkori játékot: Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske.

Vasárnap volt. Arra gondolt, ilyenkor tovább szoktak feküdni. Akkor még. Alig múlt néhány nap azóta. Gyorsan fölkelt.

— Most legyen minden máskép. — Intette magát. — Fő a szigorú rend. Fegyelmezetten élni, szép, erős emberi életet.

Kinézett az ablakon. Alkonyodott már. Kevesen jártak arra. Ketten egyzése A féregnyulványlobről, amelyben a vakbélgyulladás eseteit tárgyalfa, amelyet eddig még ritkábban oldotiak meg sebészi beavatkozás alján.

Lipscher Mór dr. a közkórházban mindenek előtt osztályának a legmodernebb felszereléséről gondoskodói!. így szerezte be javaslatára a város 1903. élben az első Röntgen felszerelést, mely a sebészi gyakorlatban csakhamar nélkülözhetetlenné válf.|Az uj komáromi közkórház jó hírnevének kialakulása nagy részben Lipscher nevéhez é& orvosi gyakorlatához fűződik. A betegek messze földről, az egész vármegye területéről felkeresik a kórházat és műtétéinek csakhamar hire megy. A komáromi közkórháznak nemsokára már kibővítéséről kell tárgyalni.

Í904 évben megszerzi a törvényszéki orvosi képesítést is a budapesti egyetemen- és a következő évelején a komáromi törvényszékhez másod törvényszéki orvossá nevezte ki az igazságügyminiszter. Bányai Lipót dr. kórházigazgatónak 1906- ban bekövetkezett halála után ennek helyét foglalja el.

Uj hatáskörében legfontosabb teendője a kórházban rendet és fegyelmet teremteni és azt minden eszközzel fentarfani. Ezt oly módon érte el| hogy maga volt évek hosszú során keresztül a kórház első munkása. Nemcsak a mütő foglalta el idejét, de minden nap megvizsgálta a kórház többi osztályait is és figyelmét a legapróbb részletekre is kiterjesztette. A kórházba gyakorlat céljából beosztott gyakornokok és segédorvosok egész legendákat beszélnek csodálatos, munkabírásáról. Ennek különben a háború.alatt adta teljes bizonyítékát.

Nagy orvosi gyakorlata azonban nemcsak betegeinek és a komáromi közkórháznak gyümölcsözött .hanem az orvosi tudománynak is. — így 1909-ben a kórházigazgatók budapesti értekezletén tarlód előadása magára vonta a közfigyelmet. A Komáromvármegyei és városi Orvosi Egyesület gyűlései alkalmával számos alkalommal mutatott be igen érdekes eseteket orvos kollégáinak. Az utóbbi években pedig a Pozsonyban megtartott orvos gyűlésen, egy agy-operációval keltett nagy felmásba karoitan menjek. Fiú, lány, válluk összeért. Egymásra nevettek a sötétben. Ö felhallotta..

Elment az ablaktól. „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske“, akarta felejteni a bolond kis idill.

Vacsora után a zongorához ült. A kottákat forgatta.

— Ezeket nem. Nem, nem, na! Mindet ő játszotta. Már tépte, szaggatta volna valamennyit. De erőt vett magán.

— Tán hisztériás vagyok! — szidta le magát. — Mit tehetnek róla a kották, a dalok. Azok örökszépek és majd, ha egyszer ábrándozni akarok . .. Most nem! Egyéb dolgom is akadl

így próbált, erősködött, akart. Magasra emelte a fejét. Nyaka sem gyű* rődött ráncokba, szeme sem lett ködöskés.

— Milyen erős vagyok 1 — csodálkozott el.

Végigdőlt a sezlonon.

— Pihenni kissé. Azt igen.

Behunyta két szemét.

— A'udoi! — parancsolt magára.

Most ez is sikerült.

Álmodott. Azt, hogy az ura mellette van, teli szemmel nézi és a kezét simogatja, minden egyes ujját külön simogatja. Fejük egymásra hajol és . . . Fölébredt.

. . . „Bújj bújj zöld ág“ akarta dalolni. Erősnek kell lenni, fegyelmezettnek és erősnek! Az vagyok! — akart belerágni keményen a szájába. De a keze még érezte a simogatást. Feje még gyöngén ráhajolva borult volna az...

— Hát megcsalt 1 hát megcsalt 1 hát megcsalt I — akart még uralkodni magán. De lágyult, felolvadt belsejében nem volt már semmi józanság, semmi önfegyelem.

Egész megkínzott valója felsirt. Keservesen hangosan zokogta:

— Verje meg az Isten azt.. . aki a hirt hoztál