Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-15 / 111. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1997. September 15. UJJ látványosság K orrig'» romban. Ingyen vételkötelezettség nélkül megtekinthető! Már megérkeztek az őszi-téli nói és leányka kabátnjdon§ágok olyan óriási nagy választékban, amely minden képzeletet felülmúl. A kedvezményes árak az egész idényben érvényben maradnak Kertész J. Jenő áruházában IVéLdor-utca 35. sz. (az Otthon-kávéházzal szemben). ■»■■■■■BUSnBSBaSBmWHSSSSSHnSSMHI bankokkal szemben a liszfeségtelen verseny látszatát keltené. Mészáros Károly bizottsági tag hasonlóan elutasítja az ajánlatot és a felebbezés mellett szólalt fel, mert szerinte e városi takarékpénztár nem fog tudni eleget tenni a hitel igényeknek sem. Csóka és Markovics a javaslat mellett szólaltak fel, mivel a létesítendő városi takarékpénztárban szerintük az olcsó kölcsönökre ráutalt kisgazdák érdekét látják szolgálni, A járási főnök ezután szavazás alá bocsátotta a javaslatot, aminek eredményeként a járási bizottság jóváhagyta a városi képviselőtestületnek ha [ tározatát és megszavazta a városi takarékpénztárt. A tárgysorozat másik fontos pontja Tavaly feltűnést keltett Pozsonyban egy öreg nyugalmazott, volt cs. és k, alezredesnek, a nyolcvanegynéhány éves Tribus öngyilkossága, akit méga régebbi évekből sokan ismertek. Tribusz mint letűnt időkuek utolsó mohikánja sehogyan sem tudott beleilleszkedni a megváltozott világba, amely idegen maradt részére. Sokáig járt igy meghasonlottan az új környezetben, mig egyszer aztán nagyon kibirhatatlannak érezte a maga számára a régi és az új világ közt beállott különbséget. Furcsát gondolt, ami ugyan már csak a mi szemünkben volt furcsa, az 6 szemében természetes dolog volt: egyik napon kivette szekrényéből régi alezredesi uniformisát, magára öltötte, s elhatározta, hogy kimegy ebből az árnyékvilágból. A felöltő alatt akkor senki sem gondolta, hogy Tribuszon megint a régi tiszti uniformis van, megint alezredesnek érzi magát, megint a k. u. k. világban él és osztogatja a parancsot, de most már csak—magának. A veterán alezredes nem tudta már elfelejteni a régi időket, feleslegesnek érezte magát többé az emberek közt és szépen, csendesen alezredesi egyenruhájában belefeküdt a Duna hullámaiba. Tagadhatatlanul, (és ezt el kell ismerni annak is, aki nem élt Tribusz Dezső ideológiájában) volt valami megható az öreg nyugalmazott alezredes öngyilkosságában. Tempora mutantur: örök igazság ez, de néhai Tribusz alezredes űr mégsem akarta elhinni. Ekkor találkozott úgy a sorssal, hogy ő maradt alul. A hűvös Duna alján. Aztán már csak akkor beszéltek róla, mikor néhány nappal később Komáromban kifogták a szerte foszlott alezredesi egyenruhában foszlásnak indult tetemét. Tribus alezredesnek pedig jó pihenője lett a komáromi római katolikus temevolt a városi tisztviselők lizetésrendezésének ügye, melyet egyhangúan jóváhagyott a bizottság. Markovics felszólalására a városi tanítókra is kiterjesztették a fizetésrendezést. Mészáros felszólalásában megemlítette, hogy a város egy csomó alkalmazottját még 1926 december végével nyugdíjba küldte és azok még most is aktiv szolgálatot teljesítenek. Ezután Mohácsi dr. és Mészáros bizottsági tagok felkérték a járási a főnököt, hogy a város szervezeti szabályrendeletét terjessze minél előbb a bizottság elé A járási bizottság ülésén még több kisebb ügy szerepelt, amelyeket mind egyhangúan elfogadták. tőben egy kicsiny föld. Senki nem törődött többé azzal a halk tragédiával, amely az öreg Tribusz alezredesnek jutott ki osztályrészül élete fináléján. A világon pedig gyors irammal tovább folynak a történések, melyek közt ezer és ezer, ehhez hasonló tragédiát ir az élet. De tegnap megint feltűnt egy pillanatra az öreg Tribus szomorú sorsa és abban a homályos, zavart cselekedettől, ami az esti szürkületben lejátszódott a Dunaparton, mintha megint az öreg Tribus szelleme élne. Az események krónikája pedig, aki megszokta már ezeket a zavart, összekuszált sokszor megmagyarázhatatlan lelkimotivu mokból eredő oktalannak látszó cselekedeteket, mégis eltűnődik azon, hogy igy is történhetik. * Kedden a késő délutáni órákban a komáromi Dunaparton egy harminc év körüli férfi különös viselkedése tűnt fel véletlenül a járókelőknek. A férfi civilruhában volt, de a derekán körül az egykori monarchia közös hadseregének jellegzetes sárga-fekete tiszti bojtja volt kötve. Az arramenök csodálkozva vették észre a nyugtalan ember viselkedését és nem tudták mire vélni a szokatlan sárgafekete bojt szerepét a dereka körül. 6 óra felé lövés hallatszott el azon a tájon. Az odasiető emberek és a szolgálati rendőr megállapították, hogy előbb még idegesen viselkedő férfi 6 és fél milliméteres ismétlő revolverével öngyilkos szándékkal a Duna partján mellbe lőtte magát. Azonnal beszállították az Emberszeretet közkórházba, ahol ápolás alá vették sebét. Kihallgatásakor csak annyit vallott be, hogy Tribus Oszkárnak hívják, 32 éves Pozsonyban a Rózsa utca 13 szám alatt lakik és mint zenész kereste meg kenyerét. Arra a kérdésre, hogy miért követte el az öngyilkosságot, nem akart felelni csupán azt válaszolta, hogy öngyilkosságának okáról és körülményeiről levelet irt a „Komáromi Lapok“ szerkesztőségének. Kihallgatásakor még azt is bevallotta, hogy édesapja tavaly Pozsonyban vetette be magát a Dunába és itt Komáromban fogták ki hulláját. Apja a komáromi katoliku, temetőben nyugszik. Előbb apja sírjánál akarta elkövetni az öngyilkosságot, de mivel a temetőben többen jártak, lemondott erről a szándékáról és inkább a Dunaparton követte el tettét az esti homályban, * Szerdán délben csakugyan kap'unk egy levelet, amelyben „Tribus Oszkár ny. áll. fhdgy. öngyilkossága édesapja sírjánál Komáromban“ cimen megírja az öngyilkosjelölt azokat a körülmény yeket, amelyek miatt tettét elhatározta. A levél sokhelyütt nagyon zavaros mondatfüzésekkel értelmetlenné válik, bár érdekes megemlíteni, hogy a levélben egyetlen helyesírási hiba nincsen. A sorok annyira zavarosak, hogy világosan beszélnek arról a betegségről, és feldúlt lelkiállapotról, ami miatt Tribus főhadnagy idegzete egész az öngyilkosságig legyengült. Már a bevezető sorok is ilyen nagyon zavarosak: „Félreértenek, mindent kimagyaráznak, nem tudnak már tisztességesen gondolkodni. Amikor magamat a piszkitásokra vonatkoztatom, bűnössé válók, mert: mégsem hallgattam s sanyargatásom a végtelenbe vígan tovább folyik, hallatlan abszurdum, ha csak kissé jobban meggondoljuk. Elvégre ilymódon nem kell nyugdijat fizetni. Dicsőítem az állatokat, mert nem ártanak — de még a hiénákat és bestiákat is, mert egyszerre s csakis testet ölnek, de még csak végezhetnék velük, ha megtámadnának.“ A levélben továbbiakban elpanaszolja, hogy Budapesten a kommün után bizalmatlanul kezelték, noha erre sona semmivel sem adott okot, majd kérte nyugdíjaztatását, de ezt már nem várta meg. „Ámbár bántódásom nem lévén Magyarországon, mert nem állíthatom, hogy katon i szolgálatom alatt miadegyes elöljáróm rosszakarattal viseltetett irányomban csalódottságomban a H M. 4, oszt.-nak 2 napi előzetes írásbeli bejelentésem után hazajöttem Pozsonyba, ahol polgári pályán elhelyezkedve évek óta pokol , z én életem“. A továbbiakban arról panaszkodik, hogy mint zenészt rég: tiszti pályája miatt kartársai gúnyolták, szemrehányásokat tettek neki. (Bizonyára csak arról lehetett szó, hogy a jó pozsonyi nyárspolgárok élcelődtek vele, amit a gyenge idegzetű Tribus nagyon a lelkére, vett.) Majd igy fejezte be levelétl: „Édesapám öngyilkos lett! A Stelzer borozóban tombolnak, gúnyolnak, táncolnak a zenészek állandó gyötrései közepette. Hiába teszek a zenészek ellen a pozsonyi bíróságon feljelentéseket őket még csak meg sem közelíthetem. Utóbb „Gewalt geht vor Recht“ erőszakoskodva bojkotálnak. Zenészekkel nem lesz többé dolgom, karmesterek megrövidítő zsugori mozi igazgatók, borozó tulajdonos, korcsmáros, ligeti kávés, aki a volt osztrák-magyar tisztikart kártyatársasága előtt nyíltan gyalázza nem lesznek többé elöljáróim ! Miután a magyar részről ellenem felhozott vádak nem helytállóak, vagyonnal nem rendelkezek, hogy felülkerekedjek, de még csak egy diszitményesebb sírral sem áldozhatok édesapám emlékének. Én, ki még oly okos, de jó is voltam, hogy sok sok emberhez hasonlóan megérdemeltem volna jussomat, állást, egészséget s kisebb ] boldogságot magam és szüleim megelégedésére, csodálom embertársaim soha zavart nem ismerő öntudatukban eredményes és büntetlen nagyságát. Tribus Oszkár nyfhgy.“ Munkatársunk tegnap délután felkereste a kórházban az öngyilkosjelöltet, akinek tettét e levél még homályosabbá és misztikusabbá tüntette fel és érdeklődött életkörülményeiről. Tribus Oszkár, fekete hajú, fekete bajuszu erős férfinak látszott, a mellén nagy kötéssel. Láthatóan jól esett, hogy újságíróval beszélhetett és panaszait igy is elmondhatta a nyilvánosság-Igy fiatalít és szépít a [Oll nie IMi DHU &VI1I Minden gyógyszertárban, drogériában parfümériában kapható. Fólerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava-Pozsony. Alapítva: 1312. nak. Beszédje egészen világos, csak néha a mondatfüzésekben botiik meg. Látni lehetett rajta, hogy megkönyebbüíten beszélt. Elpanaszolta, hogy házassági szándéka nem sikerült, aztán Budapesten értették őt félre az emberek pályáján, majd Pozsonyban mint zenésznek rengeteget kellett szenvednie, mivel kartársai, főleg a kevésbé | intelligens karmesterek „fraclizták“ őt és gúnyolták, mint volt tisztet. Megnevezett egy csomó karmestert és kávéház, borozó tulajdonost, akik szerinte mind rosszul bántak vele Pozsonyban. Általában nagyon fáradt ember benyomását teszi, aki a nagy lelkiösszeroppanásban, feldúlt idegzetével azt hiszi, hogy jóformán minden ember ellenségévé szegődött, akiknek más céljuk sincs, mint az ő letörése. Végén elmondta még, hogy kedden délután érkezett Pozsonyból Komáromba, kifejezetten azzal a céllal, hogy édesapja sírjánál öngyilkosságot kövessen el, ami azonban nem sikerült, mivel sokan jártak a temetőben. Szegény Tribus Oszkár főhadnagy sorsa prototípusa annak a tragédiának, hogy a világháború következményeiben állását elvesztett volt monarchia hadseregbeli tiszt mennyire nem tudta feltalálni magát a megváltozott viszonyok között, mert hiányzott belőle minden gyakorlati életre való nevelés és így nem tudva megküzdeni az éiet nehézségeivel, előbb-utóbb az a hiedelme kezdett lenni embertársairól, hogy azoknak egyetlen céljuk az ő letörése . . . A revolvergolyótól eredő sebe súlyos, bár nem életveszélyes és remélhető, hogy öngyilkossága következményeit hamarosan ki fogja heverni. mmmmmmmammmtL mmmamwmmmm HÍREK. — A refarmátui egyház köréből. A komáromi református egyház presbitériuma folyó hó 12-én Galambos Zoltán ref. lelkész és Fiilöp Zsigmond főgondnok együttes elnöklete mellett ülést tartott, amelyen az elnökség bejelentette a ref. tanulók vallásoktatásának rendjét. A vallásoktatást az idén Galambos Zoltán lelkészen kívül Parais Árpád s. lelkész, Alapy Juliska, Lakatos Károly ig. tanítók, Tóth István egyházi karnagy és Tóth Imre közs. iskolai tanító végzik. Az elnökség jelentette, hogy folyó hó 15-én, csütörtökön a Presbitérium Egyházak Világszövetségének három skót református tagja érkezik Komáromba, az egyház meglátogatására. A külföldi vendégek: James R Forgen ayri lelkész, William J Baxter glesgowi lelkész és George St. Duncean st.-andreusi teol. professzor, — előzőén Rimaszombaton, Losoncon és Léván tettek látogatást s Léváról érkeznek városunkba, ahol délután 6 órakor a rendes isteni tisztelet keretében vallásos előadást fognak tartani, A presbitérium örömmel fogadta a bejelentést. — Tanulmányúton. Mint értesülünk a magyar kormány Hittrich Gábort, a Magyar Általános Kőszénbánya gépészmérnökét, a kiválió villamossági szakembert Angliába tanulmányútra küldte ki a Talbot-rendszerü elektromos központok tanulmányozására. Hittrich Gá bor ebből a célból ez idő szerint Londonban, korábban pedig New-castleban időzött. — Elhunyt jegyző. Súlyos csapás látogatta meg Párkány községet Ivanits Gyula nyugalmazott főjegyző, aki Párkány községnek 32 éven keresztül volt vezető jegyzője, 73 éves korában elhunyt. Az ő hivataloskodásához tartozik Párkány község nagy lépésekben való előhaladása, Apja tavaly felvette régi alezredesi ruháját és Pozsonyban belevetette magát a Dunába: a fiú derekára kötötte sárga-fekete tiszti bojtját és öngyilkosságot akart elkövetni Komáromban atyja sírjánál.' — Saját tudósitónktól. — Komárom, szeptember 14.
