Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-08-06 / 94. szám
6 oldal. Komáromi Lapok 1927 augusztus 6 > Intézeti fehérnemű és egyébb felszerelések legolcsóbban ~ ELBERT-nélNádor-u. 19. Dús választékban: férfi és női fehérnemű (mérték szerint is), Pyjamas, angol férfi, női flór és mosó selyem harisnya, Vulkán és bőr koffer, utazókosár, zsebkendő, Retikül, Clott és Lüster kötény stb. Gyári raktár sport- és szekrény-gyermekkocsikban. \*mr» Bikaviadal a strandfürdőn. Ingyen látványosság a komáromi strandon, amely csaknem emberéletet követelt. — A Harcsáspuszta vad tehene. — A hatóság erélyesen lépjen közbe, amíg emberéletet nem követel ez a bestia. — A strandfürdő felé járók élete nincs biztonságban, amíg ez a vad tehén szabadon kószái a parton és a vízben. Már nagyon sok panasz érkezett hozzánk, hogy a Komárom tőszomszédságában levő Harcsás pusztának a strand ftlrdő körül legelésző tebéncsordájának van egy veszedelmes réme, egy bikatermészetre emlékeztető bősz tehén, amely már sok kellemetlenséget, riadalmat és rémületet keltett a strandfürdő látogatói, vagy az oda igyekvő, vagy az onnét távozók között. Egyszer egy komáromi hölgyet öklelt fői, egyszer a pereces inast támadta meg és döntötte fel pereces kosarával együtt. A tehénnemhez tartozik ugyan ez az állat, de vadabb, mint a legbőszebb ka8ztilia bika, amely még a madridi torreádoroknak, pikkadoroknak is kemény dió volna megfékezni. Eddig a tehenekről az a hit volt elterjedve, hogy jámbor fajták, amelyek szelíden kérődzenek. A harcsás pusztai tehén azonban megcáfolta ezt a hitet és a tehenekről alkotott jó véleményünket ugyancsak megingatta. Nagyon különös, hogy bár ennek a tehénnek vad természete közismert, a hatóságnak egyáltalában nem jutott eszébe, hogy a tehén tulajdonosát figyelmeztesse, hogy ilyen veszedelmes bestiát mégse szabad szabadon kószálni engedni és különösen ott nem, ahol a fürdőzök százai járnak, kelnek és fürödnek. Még különösebb, hogy a tehén tulajdonosának olyan kedvenc állata ez a vad tehén, hogy az aranyszabadságot engedélyezi neki, ahelyett, hogy az istállóban tartaná, ha már egyáltalában olyan drága néki ez a tehén. Hogy a tulajdonos tudja, hogy veszedelmes ez az állat, az onnét látható, hogy ő is gondoskodott óvintézkedésekről. Ez az intézkedés azonban csak annyiból állt, hogy a vad tehén szarvára egy táblát köttetett, amelyre az vagyon ráírva, hogy „Pozorl“ A tulajdonosa bizonyosan szentül hiszi, hogy már Komárom és környékének magyarsága teljesen eltűnt az élet színpadáról és azt hiszi, hogy ezt a szót itt mindenki megérti. Egy kicsit nagy tévedésben van ugyan, de ettől eltekintve nagyon furcsa kis védekezés ez a tehén szarvára akasztott figyelmeztető tábla, akár megérti, akár nem annak a felírását mindenki. Ha az a tehén ki volna kötve valahová, akkor értenénk a jelzőtáblát, hogy vigyázz, ne közelíts az állathoz, mert vad. Ha egy leláncolt harapós, vészé delmes véreb mellett ott van a figyelmeztető tábla, hogy ne közelíts a kutyához, mert összemar, hát ez helyes intézkedés, de nagyon nevetséges intézkedés volna az, ha a veszedelmes kutya nyakára egy táblát akasztanának azzal a felírással, hogy menekülj a kátyától, mért Gs8zemarcangol és aztán ezzel eleget hívén tenni az üdvösségnek, a harapós kutyát kiengednék az utcára, hogy végig marjon mindenkit. Hát ennek a tehénnek a tulajdonosa is ilyen óvintézkedéseket végzett a tehén szarvára akasztott figyelmeztető táblával. Hiszen a csordában levő bikák se szoktak mindig jámbor állatok lenni, de ezeknek a bikáknak az a természetük, hogy nem igen válnak ki a csordából, hanem a háremhölgyeik, a teheneik között legelésznek, tehát csak azt érheti a veszedelem, aki a csorda közé megy. A harcsás pusztai tehén azonban kóbor természetű és el-elmarad, el-elkószál a nyájtól és veszélyezteti az emberek életét. Indiában vannak exotikus parkok, ahol a vadállatok nem ketrecben vannak, hanem láncra verve szabadon kószálnak a bokrok között. A lánc olyan hosszú, hogy a park sétautait már nem éri el a tigris, oroszlán és egyéb veszedelmes állat. Ott is vannak figyelmeztető táblák, de nem a tigris nyakán, hanem az utak mentén, hogy senki az útról le ne lépjen, mert halál fia. Visszatérve a harcsás-pusztai veszedelmes tehénre, csütörtökön délután Klein Mór komáromi háztulajdonos és szállító családja kiment a strandra fürödni. Klein szállító veje, Tóth Sándor és felesége, Tóth Sándorné, lefelé úszkáltak a Vágduna üdítő habjaiban, visszafelé azonban nem igen lehet a viz sodra ellenében úszni, hát a parton sétálva akartak visszatérni a kiindulási helyükre. Egy dróttal elkerített partrészre értek éppen, amikor bősz bömböléssel megjelent a harcsás-pusztai tehén a „Pozor“ jelzőtáblával. A tehéncsorda messzebb legelt és onnét vált ki a vad tehén és bőszülten rontott Tóth Sándorékra. Jellemző, hogy a tehénpásztor egyáltalában nem érdemesítette az egész dolgot figyelemre. Nem gondolt arra, hogy a csordától elvált tehenet talán vissza kellene terelni. A bősz tehén támadása elől Tóth Sándornénak sikerült a sürü drótkerítésen az utolsó pillanatban átvergődnie a drót között. Férjének azonban ez már nem sikerült. A nekirontott tehén szarvát elkapta Tóth Sándor és megkezdődött az élet halál harc küzdelme a bősz tehén és Tóth Sándor között. Persze erre nagy sivalkodás támadt. Mindenki menekült, de a nagy lármára se mutatkozott a tehínpásztor. (Állítólag a tehénpászlori tisztet egy gyerkőc tölti be, aki úgyse bírna a tehénnel). Az izgalmas küzdelemben Tóth Sándor elcsúszott és kénytelen volt a tehén szarvát elengedni. A bősz állat erre mellbe szúrta a földön fekvő ellenfelét. Szerencse, hogy az oldalbordában megakadt a szarva és igy a szúrt sebből egy hatalmas hasított seb lett a mellén és a karján végig. E főseben kívül egész teste tele van különben sérüléesel. Az utolsó pillanatban egy tiszt érkezett oda és az őr szuronyával megtámadta a tehenet és sikerült a végsá veszedelemben forgó Tóth Sándort megmenteni. Tóth Sándort az első orvosi segélyben dr. Rauscher Zsigmond részesítette. A súlyos sérülésekről orvosi látleletet vettek fel és megtették a bűnvádi feljelentést azok ellen, akiket a felelősség terhel. A harcsás-pusztai tehén tényleg drága jószágja lesz a tulajdonosának. Elvárjuk a hatóságtól, hogy ennek az ázsiai állapotnak sürgősen véget vet és nem engedi, hogy ilyen veszedelmes bestiák csatangolhassanak forgalmas helyeken. Nagyon csodálkozunk a városon és a katonaságon, amelyeknek ott fürdőjük, strandjuk, uszodájuk van és nagyon csodálkozunk a strand bérlőjén, hogy ezt eddig tűrte. Ugyan ki megy oda fürödni, ha ennek a lehetetlen állapotnak azonnal nem vetnek véget. De reméljük, hogy ez meg fog történni. Miért utazunk? Nincs szó, mely varázslatosabb volna, mint ez a szó: utazás.Vannak szavak, melyek szürkék és süketek, mint az országúti kő: ha kimondjuk, vagy kimondani halljuk, semmi visszhangjuk sem támad bennünk. De vannak jelszavak, amelyek látóhatárokat nyitnak meg előttünk, amelyek megindítják a legcsodálatosabb gépezetet; a fantáziát, hogy minden gyorsvonat vagy repülőgép sebességét túlszárnyalva, egész világokat járjunk be hirtelen. Az ilyen szavak közé tartozik ez a szó is: utazás. Es ennek a szónak, ennek a fogalomnak különös varázsa nemcsak a mai kor tünete az emberi lélekben, amely ma hajlamosabb a nosztalgiákra és a gon dolattársulás titokzatos lelki folyamatára, mint bármely más kor gyermekeinek lelke, — az utazás mindig, minden kor és minden nemzedék telkéből ugyanazt az ellenállhatatlan vágyódást, megnevezhetetlen rajongást váltotta ki. De ma épen azért, mert a lelkek mélyén több homályos ösztön, vágy és érzés ködük mint valaha, a lélekbúvár is élesebb reflektorral igyekszik a léleknek ezekbe a kaotikus és még felderítetlen mélyeibe világítani, és amióta a bécsi Freud professzor, a maga érdekes, ha nem is mindig helytálló lélekelemezési tanaival fellépett, azóta valahogy kényelmetlennek érezzük ha valamit, ami bennünk lejátszódik, nem tudunk megmagyarázni, elemezni, részeire bontani. Az utazás titokzatos varázsával is igy vagyunk. Mért szeretünk utazni? Mért utazunk egyáltalában? Mért támad fel bennünk időnként az az ellenállhatatlan vágy: vasútra, hajóra, repülőgépre, autóra ülni és nekiszáguldani a messzeségeknek ? Nem hiszem, hogy ennek csak az az édes és könnyed izgalom volna az oka, amelyet az uj dolgok ingerének nevezünk. Az, hogy uj szépségek, élmények, tehetőségek és megismerések tárulnak fel előttünk, az csak másodrangu hatóerőt jelent abban a leküzdhetetlen vágyódásban, amelyet az utazás iránt érezünk. Az alap, ennek az egész lelki folyamatnak igazi megindítója: az önmagunk keresése. És az, hogy miben keresi az ember önmagát, — emberenkénk, hogy ne mondjuk: telkenként változik, önmagamat kereshetem, öntudatlanul, akkor is, ha üzletember vagyok és az utazás titkos, talán önmagam előtt is rejtett üzleti vállalkozások lehetőségeit csillantja fel előttem. És önmagamat kereshetem akkor is, ha költő vagyok és tulajdonképen a boldogságot keresem. Az üzleti vállalkozás és a boldogság ebben az esetben ugyanazokat a titkos folyamatokat indítják meg két egymástól teljejesen különböző berendezkedésű lélekben. Hányszor hallottuk már, hogy nagy lelki megrázkódtatások után utazni küldtek valakit. Ilyenkor azt mondják az emberek: felejteni. Ez is helyes. Felejteni, tehát elvesztett én-jét megtalálni. A nászút; uj életformában megkeresni az én jét, és azt a másikat, amely ebbe belekapcsolódott. A nyári utazásokat általában pihenéssel szokták kapcsolatba hozni. De vájjon a pihenés nem nem jelenti e annak az igazi, nyugodt és emberi valónknak keresését, amelyet a munka és létküzdelem hullámverése elmosott a lelkűnkből?! És még valami. Amint kilépünk megszokott környezetünkből, tükörré válik számunkra minden. Ebben a tükörben látszuk csak igazán önmagunkat, hibáinkat melyek fogyatékossá tesznek bennünket más idegen és tőlünk kü lönböző emberekhez képest erényeinket, amelyek fölébük emelnek. Valahogy, anélkül, hogy bevallanók magunknak, egy kiteljesedett lélekstandard és életforma nyomait kergetjük az utazásban. Hogy megtaláljuk-e ? Önmagunkat és életünket ? Ez az, ami merőben bizonytalan. De vájjon a messzeség nem azért vonz-e bennünket, mert mindig uj és uj messzeségekkel csábit és nem azok-e a legszebb szépségek életünkben, amelyeket soha el nem érhetünk ? Igen, igen. Ezeket az elérhetetlen Igy fiatalít és szépít a ti ti Minden gyógyszertárban, drogériában parfümériában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava—Pozsony. Alapítva: 1312. szépségeket keressük akkor, amikor önmagunkat, az életünket keressük az utazásban és ha meg is találjuk, — keresni, utazni, vágyódni, reménykedni szép volt, érdemes volt. Mindennél szebb és érdemesebb a világon . .. Hitvesemhez. Irta Hodossy Gida. Midőn búcsúztál, bánatos szemedben Örömkönny rejtett fénye csillogott, Miként ha őszi este, párán, ködön ke- Látnék az égen, égő csillagot.. [resztül Éreztem, hogy amíg ölelve engem, Felém,nyújtottad csókra ajkadat. Tőled már messze szállt el akkor, Egy édes, vágyó, rejtett gondolat.... A lelked ott járt már egy kis szobá- Amelynek bölcső áll a közepén, [ban, S a lágyan ringó bölcső vánkosáról Reádmosolygó gyermek gőgicsél, Már ott ölelted akkor — gondolatban, Húgodnak'édes, drága magzatát, Hová szent vágy ragad magávalTéged S hol elfelejted szived bánatát---Sóvárgó lelked tiszta örömét, Ne fejtegesd előttem hitvesem! Örömtelt szívvel amért búcsúzol, Zokon Tetőled én azt nem veszem. Hiszen tudom, ha fény dereng ilyen- Félig borús szemednek kék egén, [kor Nem csillag az, csupán tűnő szivárvány: Bánatkönnyekben megtörött remény. A boldog anyaságra fájva vágyni! Ennél nincs szebb, nincs szentebb ér- E vágyat,Isten oltotta szivedbe,[zelem De megtagadta, hogy való legyen 1 öleld, csókold hát azt a kisdedet, Aki betölti vágyó szivedet 1 Tanitgasd őt, hogy pici ajakán Első legyen e legszebb szó: „anyám“ ! S ha gőgicsélve egyszer majd kimondja Álmodj vele, és vedd e szót magadra. Feledd el, hogy a kegyetlen valóság Izzó parázsként éget szüntelen, Álmodjad azt, hogy tenfiad Pihen, pihegve, forró kebleden. Álmodjál róla — Álmodjál sokat! Álmodjál színes, boldog álmokat 1 Ha a való világban Isten meg nem ál [dott, Legyen mosolygó, szép, - álomvilágod! HIRKK. — GyászDnnepóly Csamocb hercegprímásért. A komáromi r. kát. autonom egyházközség szerdán délelőtt 8 órakor Csernoch János bíboros hercegprímásnak, az esztergomi főegyházmegye főpásztora emlékének áldozott ünnepélyes gyászistentisztelet keretében, melyet dr. Majer Imre pápai titkos kamarás, apátplébános celebrált nagy papi segédleltel. A gyászistentiszteleten résztvettek Alapy Gyula dr. hitközségi elnök vezetésével az egyházközség vezetősége, képviselete és iskolaszékének tagjai, a katolikus egyesületek és nagyszámú közönség. — Szabadságról. Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgató és házfőnök a hét elején szabadságáról hazaérkezett és átvette hivatalát. — Molecz Tivadar karnagy szabadságidejéről, melyet Pöstyénben töltött, csütörtökön hazaérkezett és megkezdte ismét tevékenységét. — Kóstoló. Holnap, vasárnap tartja a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet hagyományos sikerű nyári mulatságát a Kóstolót, amelyre nemcsak városunkból, de a vidékről is igen sokan készülődnek. A P.ot. Nőegylet lángbu7galmu tagjai áldozatos lelkesedéssel s a nemes cél iránti szeretettel hetek óta fáradoztak a poetikus, szép ■ mulatság előkészítésén, hogy az elag-
