Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-06-09 / 68-69. szám
4. oldal Komáromi Lapok 1927. június 9. az Assistance Publiquenek. Ilyenkor mi tekintetbe vesszük a szülők anyagi helyzetét és eszerint számítjuk fel költségeinket. De a költségeket, ha redukálva is, visszaköveteljük, már csak azért is, hogy ezzel tudtára adjuk az idegeneknek, hogy Franciaországban nincs joguk kedvük szerint elhagyogatni a gyermekeiket. — Minket azonban nem a pénzkérdés vezet. Mi elsősorban a gyermek morális helyzetét tartjuk szemünk előtt és mielőtt visszaadnánk a nálunk hagyott gyermeket szüleinek, megvizsgáljuk azok anyagi helyzetét és hogy a gyermek morális sorsa nincs-e veszélyeztetve, — Ha úgy találjuk, hogy a házasfelek nem élnek a legjobb egyetértésben, hogy a szülök keresete labilis, vagy a házasfelek könnyen elhagyhatják egymást, akkor a gyermekeket nem adjuk ki. — Gyakran azonban a szülők nem nyugszanak meg a mi elfogulatlan Ítéletünkben és követségeik utján követelik vissza gyermekeiket. — Ilyenkor kénytelenek vagyunk meghajolni a külföldi hatóságok preszsziója előtt és feltételek nélkül adjuk ki a gyermeket. Egy diplomáciai tradíció ugyanis megakadályozat a mi adminisztrációnkat abban, hogy reklamáljuk a gondjainkra bizott gyermekek tartási diját olyan esetekben, amikor a szülők elhagyták a francia földet és visszatértek hazájukba. Ezek a meg nem téritett költségek azonban súlyos teherként nehezednek a büdzsénkre és ideje lenne már, hogy ebben a kérdésben is egy olyan meg egyezés jöjjön létre, mint a külföldiek kórházi ápolásának a kérdésében, mely tehát szem előtt tartja a mi érdekeinket, anélkül, hogy a humtnizmus szentségét kompromittálni. a. I. BÍZtOSitVB fl II ŰHSy Pl úitiDiiá »itta. A nemes szivek áldásos munkája. — 2145 K-t gyűjtöttünk össze. — Már eljuttattuk a rendeltetési helyére. — Büszkék vagyunk az olvasóinkra! Igen, büszkék vagyunk az olvasóinkra, mert IrellerHeseH csalódtunk bennük. Amikor Decsy Lajos keszegfalusi nyug. jegyző eljött e sorok írójához és elmondotta nagy baját, hogy fiának nem tudja előteremteni a doktorrá avatás tetemes nagy költségeit és arra kért, hogy a nemes sziveket hívjam fel, hogy adják össze a szükséges összeget tanulmányai befejezése előtt álló fiának, Dechy Pálnak, aki az orvosi egyetemet sikerrel elvégezte és csak a doktorrá avatás ceremóniája van hátra, amely elég sok pénzbe kerül, Én megígértem az elcsüggedt apának, hogy kérő szózatot intézek a könyörületes szivekhez, vigasztaltam az édes apát, hogy bízzunk a közönség jó szivében, csak találkozik annyi nemes lélek, hogy a doktorrá avatás költségeit összeadják. Vigasztaltam, mondom, az édes apát, de igazában magam se merlem remélem, hogy 2—300 K nál többet össze tudjunk gyűjteni. Hála Isten, kellemesen csalódtunk, mert sokkal több nemes szív indult meg kérő szavunkra, mint hinni mertük volna. És az ezer korona összeadását kérő szavunkra az adományok jóval feiulmulták az ezer K-t és eddig 21.45 K gyűlt össze. Ezzel a gyűjtést befejeztük és az 2145 csK-t magyar pengőre átváltva elküldtük Decsy Pálnak, akinek a doktorrá avatása elől a legnagyobb akadályokat, az anyagiakat a nemes szivek adományai segítségével el lehetett hárítani. Megható volt nem egy nemes léleknek aggodalma, ha nem találna összegyűlni az az ezer K? Ezek a jószivü emberek azt az ajánlatot tették, hogyha látom, hogy nem gyűl össze a kívánt összeg, értesítsem őket, ők kiegészítik a hiányzó összeget ezer K-ra. Ilyen ajánlatot négyen tettek különkülön. Szegény Decsy Pálnak most már nemcsak a doktorrá avatása van biztosítva, hanem marad még pár pengője is, amiből a legszükségesebbeket fedezheti. Feszty Béla ógyallai földbirtokos, nyug. miniszteri tanácsos az alábbi sorok kíséretében küldött 100 K-t,,:, Bár nem tartozom azok közé, ákire a „donec eris feüx, multos numerabis amicos“ ... stb. vonatkozhatnék — mégis annyira meghatót Decsy Pál esete, hogy indíttatva érzem magamat a „bis dar, qui cifo da\‘ nak ezutiali gyasorlására. Azon esetben pedig, ha nem akadna megfelelő számban adakozó, — amit kizártuk tarlók — kész vagyok a mutatkozó hiányt is pótolni, bár Decsy Pálj nem is ismerem! Ő is azok közé tartozott, akik szívesen kiegészítették volna a hiányzó összeget. Szép sorok kisérésében küldte be gyűjtésének eredményét Szlnássy Béla Ógyalláról: Tekintetes Szerkesztőség I B. lapjuk mai számában „egy apa kérelme a közönséghez“ cimü cikkükben Decsy Lsjos barátom nyilvános kérése igen meghatott s ezen érzelem hatása alatt egy pár barátom és ismerősömnek szóltam, hogy úgy az apa, min! fia segítségére fiessünk. Ezen eljárásomnak eredményeként ide mellékelve küldök 300 K-t azon kéresse!, hogy azt rendeltetési helyére juttatni sűveskedjék. Adja Isten, hogy ezen adakozásunkkal sikerüljön egy törekvő, jóravaló fiatal ember jövőjének megalapozáséhoz hozzájárulnunk, hogy jövőbeni munkásságát a társadalom hasznára gyümölcsözteíhesse. Tisztelettel Szénássy Béla. Szóval kérő szavunk nem volt elhaló szó a pusztában, Ínnem az viszhangra talált a nemes sziveknél. Most pedig itt adjuk közre azoknak a nemes emberbarátoknak a névsorát, aki* egy törekvő ifjún segítettek és a 2145 K-t összeadták: Mandula Imre 100, G. L. 50, Wallenstein Ignác 50, Wachenhusen Gu‘z távné 50, KeUner Gyula 50, Kecskemélhy Béla Ógyaila 50, N. N, Ógyalla 50, Fürst Mihály Ógyaila 50, Sümegh Ernő Ógyaila 50, Steiner Mihály Ógyaila 50, Szénássy Bála Ógyaila 50, Spitzer Bela 50, Witausek Karoly dr. 50, N. N. 20, Schmidthauer Lajos 50, K. R. 50, özz. Malárs Ferencné 25. Ruttkay Béla Szentpál 100, Horváth Gábor 50, dr. Hajdú Gyula Ógyaila 50, Biró Ödön jegyző Keszegfalva 50, Sen. G. Keszeg - falva 50, Renner Miksa 50, Kovács Aladár Sándor 100 Sörös István 50, H.jeg.ző 50, Szunyoghy János 50, Elbert ígnácné 50, Bacz Béia ny. főjegyző 25, Szabó Lajos 25, Feszty Béla Ógyaila 100, Torma Gyula Nagymegyer 100, L A. 50, Marth György 50, dr. Lénárd Endre Ógyaila 50 K, Egy keszegfaival tanító 50 K, K. B. 100 K, Nemes György Nagymegyer 50 K, Árendás József 50 K, összesen 2145 K. Örömmel látjuk a fenti névsorból, hogy a jegyzői kar szépen van képviselve az adakozók közölt. Szép dolog, hogy a kollégialilás lángja még nem aludt ki. Kerékpárosok önkényuralma Komáromban. A gyalogjárón, csengő, lámpa nélkül járnak. - Elütött kisgyermekek. - A rendőrség akadályozza meg a túlkapásokat! Komáromban mindegyre nagyobb számban száguldanak az uicán a kerékpárosok. Ez csak örvendetes tény, mert a biciklivel sok idői takarítanak meg az emberek. Hiszen a komáromi növekedő bi cikliforgaiom ellen egy szavunk se volna, ha minden egyes kerékpáros betartaná az előirt rendszabályokat, de legtöbb fütyül ezekre a szabályokra. Igen sok kerékpáros egyáltalában nem hord csengőt. Ha figyelmezteti valaki erre és kérdi, hogy — Hát magának hol a csengője — kedélyesen felel: — A zsebemben tartom. Nappal csengd, este és éjjel lámpa nélkül száguld igen sok biciklista Komárom utcáin. Hiszen ha csak az utcán száguldanának, de nem egy biciklista kényelmesebbnek tartja a gyalogjárón való biciklizést, a járókelők nem kis bosszúságára. A bosszúságokon kivül azonban nagyobb bajok is történnek. Elütések, gyermekek elgázolása. . Tegnap a Jókai-utcában a Népbank előtti gyalogjárón csengetyü nélkül száguldó kerékpáros elütött egy kisgyermeket. A bicikli pedálja a kisgyermek szeméhez pár cenliméternyire karcolta a gyermek arcát. Az orvos azt mondotta, hogy csak hajszálon muh, hogy a kisgyerek szeméi ki nem ütötte a kerékpár pedálja. Persze a hős biciklista, mintha mi se történt volna, tovább akart száguldani, de sikerült elcsípni és a rendőrségre vinni. Ilyen és ehhez hasonló esetek nagyon gyakoriak Komáromban. Erélyes intézkedéseket kérünk, hogy ilyen dolgok többet meg ne ismétlődjenek 1 Így fiatalít és szépít a Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava—Pozsony. Alapítva: 1312. fi komáromi konyhákban ugyancsak füstöltek a napokban a tűzhelyek. A nagy szél visszavene a füstöt. Már a tűzrakásnál is nagy bajok vohaf, mert a tűz sehogy se akart meggyu'adm. A szél által visszavert füst elfolyíotta a tüzet. Nemcsak a konyha telt meg legtöbb háznál, hanem a kaiyha csövön át a szobákba is betédult a kellemetlen füst. Fyenner más városokban kinyitják az ablakokat, de a szeles Komáromban ez se olyan egyszerű, mert esetleg kiszáll a füst, de bejön a mindent ellepő vastag perréteg, mert a szeles napikban Komáromban valóságos Számum szele száguld. Szél ái andóan lengedez Komáromban, de a közeli napokban hatalmas szélvihar dühöngött. Ez okozta, hogy a füst nem hatolt végig a kéményen, hanem visszafelé ömlött a konyhába, szobába, az egész lakásba. Sok komáromi háztartásban megkésett az ebéd, mert a földig leszállt füslréíegben alig lehetett megmaradni a konyhában és különben is az olyan tűznél, amely csak füstöt ad és azt is lefelé s emiatt alig van lángja, bizony nagyon keservesen és nagyon is elkésve lehet ebédet főzni. Ismeretesek az elkésett ebéd okozta bosszúságok. Pont ilyenkor kellene gyorsan megebédelni a családtagoknak, mert az irodába, üzletbe, műhelybe, iskolába gyorsan vissza kell szaladni, de az elkésett ebéd miatt ez csak úgy lehetséges, ha ebéd nélkül, éhesen mennek el a családtagok. Ilyenkor a családi perpatvar szinte elkerülhetetlen. Szóval mennyi bajjal jár, ha nagy szél van Komáromban. Ilyen nagy szél pedig ugyancsak gyakori itt nálunk. A füstölő tűzhely minden gondjától megszabadulhat minden háztartás, ha gázzal főz. A gázfőzés előnyei a komáromi szeles napokon ugyancsak kitűntek. Igen sok háziasszony el is határozta, hogy hamarosan bevezeti a háztartásába a gázzal való főzést, mely olcsó, tiszta és kényelmes. inai balt bi bibe csaladja. Münchenben él az a Stockman Alajos nevű jezsuita szerzetes, ki mostanában azzal vonta magára az irodalmi világ figyelmét, hogy saját kutatásai alapján roppantul érdekes s eddig jórészt ismeretien adatokat sorakoztatott fel Goethe leszármazottairól. A nagy szellem utódainak szomorú sorsával jóformán csak a mi századunk eleje óta foglalkoznak tüzetesebben Németországban is. Az öröklékenység tanáról esett már szó a tizennyolcadik század végén is, de az öregedő Goethe nem vetett sok ügvet rá, mikor olaszföldi u’járól hazatérve, olyannyira kedvét lelte Vulpius Krisztinában, a huszonhárom éves szép müvírágkészitő leányban, hogy gyermekeinek anyjává tette. A kedves, de élveteg leány atyja, egy biró, iszákosságból eredő őrültségben halt meg s a költőóriás minden leszármazottja ennek az ősnek a bűneiért lakolt meg. Krisztina ötször ígért Goethének apai örömöket, de az öi esetben négy gyermeke halva, vagy életképtelenül jött a világra. A nagy név csak az elsőben, az 1789 karácsonynapján világrajölt Ágost Walterben plántálódott tovább. Ágost attól az időtől fogva, hogy gondolkozni tudóit, sokat szenvedett amiatt, hogy a világ egyik legünnepeltebb nevét viseli, oly anya révén, kit egész Weimár rossz szemmel nézett. Igaz, hogy mamsell Vulpius e gyermek születése után Goethe házához költözhetett, de vendégek jelenlétében sohasem ülhetett a költő asztalához. Ágosttal is éreztették születésének szégyenét s nagyon sok időbe telt, mig Pog wisch né, ki anyai ágon a Henckel von Donnersinajrck grófi családból származott, megengedte leányának, Otliliának, hogy Goethe menye lehessen, pedig Ágostot az uralkodó herceg már 1801 ben törvényesítette, mamsell Vulpius pedig öt évvel azután Goethe miniszter hites felesége lett, Goethe megtette ugyan, hogy hivatalos állásba helyezze fiát, de arra már nem gyakorolhatott befolyást, hogy Ágost és Ottilia házassága boldog legyen. Ágost sohasem falejihette, hogy nem vehette feleségül ifjúkori szerelmesét, Schumann Karolinát, egyszerűen azért, mert polgári szülőktől származott. Ottilia könnyelmű és élvezetsóvár életével sehogy sem volt Ágosthoz való, ki nagyon lelkiismeretes hivatalnok és józanul számító úriember volt. Csak azért nem váltak el egymástól, mert mindketten gyöngéden szerették a költőfejedelmet. Kétségbeesésében, hogy felesége lépten-nyomon megcsalja • és keservében, hogy oly mérhetetlenül nagy ember nevét viseli, Ágost ivágnak adta magát. Már a téboly jelei mutatkoztak rajta, mikor Olaszországban szerzett lázas betegsége negyvenéves korában sírba vitte. Két fcut hagyott hátra: Valtert és Woífgangot s három éves Alma nevű leánykáját, ki rövid idővel álte túl atyját. Goethe Valter gyenge egészséggel jött a világra. Volt benne némi zenei tehetség, melyet Medelssohnnál és Löwenéí igyekezett kiművelni, irt egy operát is, de épp oly kevéssé "ért el vele sikert, mint azzal a társadalmi elbeszélésével, melyből húsz év alatt nem keltei több százhetvenöt példánynál. Hatvanhét éves korában Lipuában halt meg agglegénysorban s törzsének utolsó sarja volt. Wolfgang, az ifjabbik fin sem házasodott meg s nála két évvel előbb halt meg. Sohasem vitte többre, mint egy derék, jóravaló államhivatalnok | volt. Megszerezte a jogtudományok doktorságát, mint követségi tanácsost bárói rangra emeliék, azután nyugdíjazták. Fiatal korában egészséges embernek ismerték, de kimerült törzs sarja volt s leromlott idegzettel élte le utolsó napjait. — Szerény irodaimi munkásságot is fejtett ki s főképp a történelmi irányt művelte. „Erlinde“ cimü drámáját, melyet 1840-ben adott ki, ma már senki sem ismeri. 1850 tői fogva anyjával Ottiliával együtt Bácsben élt, ott is halt meg hetvenhat éves korában. — Fólharisiiya, varrotialpu bőrszandái, szalmakalap, Yambósapka leszállított árban Elberinél. D* .ra5£,ATA OiSiNFSCTiON SOAP ÄO ooOi PAjjS. "ruÜLi a , r.TOjftXH.TELHOMl.E RANt>uííB FUXX ^ Svk.be <viu _ HAUTJUOZEN. &ENERA.L-OEPOT .OUIV^J-rK/C^-OONAU OaoGERjAíBKATiSIAVA-iíRi'ZOVA 35. • KAPHATÓ: GYÓGYSZERTÁRBAN, DROGÉRIÁBAN PARFÜMÉRIÉBAN. Főlerakat Komárom ég vidékén«: KUBÁNYI DROGÉRIA.
