Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-02-05 / 16. szám

4. «Mit Komáromi Lapok I TOT. február 5. Farsaagi íj4«as ágak megérkeztek Svájc leljem ingnadrágok, batirzt fthérnemfiek, selyem és arany ezüst csipkék, selyem rojtok, fém és strassz csaltok* hajdUzek, koszorúk, fátylak, selyem sálok, Trama selyem haris­nyák, legyezők, nyakgyöngyök, lárvák, „Charleston14 smoking és frakk ingek (végig gombolható), nyakkendS kü önlegességek, glacé kestyűk, selyem és selyemflór sokaik stb., dds választékban. Ezenkívül hócipőkben, szőrme­­boákban, bőrritikiilökben és bőröndökben gazdag választék. is; egy érdekes levél, amelyből itt közöl­jük íz alábbiakat; Tel-Ovir 1926. dec. 4. Kedves Dezső bácsi és Giza nénil Ugye én háládatlan fiú, nem irok az én kedves Bicsiméknak. Ne haragud­janak érte, mert ez nem eifeledkezésből történt, hanem mivel beteges is voltam kissé az utóbbi időben, meg nagyon el voltam foglalva, sok volt a munkám. És így sok vesződségem volt, melyek elárasztottak és semmi kedvem nem volt a levélíráshoz. Minden nap eszembe volt, de minden alkalommal elódáztam másnapra, azon szándékkal, no: hol­nap biztosan i S így múltak a napok, a hetek, sőt a hónapok is. Állandóan dolgoztam az utóbbi idő­ben minden nap. Reggeltől estig fizikai munkát végeztem, este pedig a mér­nökkel megbeszéltem a következő nap tee dőlt, kiosztottam a munkástársaim­nak munkát, elintéztem a könyvelésünket, számadásunkat, a pénzkérdéseket stb. úgy annyira, hogy mire mindezekkel elkészültem, késő este lett s már nem volt türelmem levélírásba fogni. Pedig sokszor szerettem volna elmesélni egyet­­mást. Már csak azért is, mert idegen­ben élek s jói esik úgy elmondani azt, ami az ember lelkét nyomja. Amint említettem, dolgoztam s így meglehetősen ment dolgom. Nagy szó ez most itt a mai viszonyok között, akkor amikor egész Palesztinára nyo masztóiag fekszik rá a munkanélküli­ség. Ezerszámra vándorolnak ki innen az emberek. Ki Franciaországba, ki Amerikába, ki Ausztráliába megy, oda ahová tud. De ezeknek még jobb, mig nagyon szomorú azoknak a hely­zete, akiknek nincsen annyijuk, hogy a hajó jegyet megváltsák és más fő dön próbáljanak szerencsét. Nagy a nyomor és nagyon sok a nélkülöző. Engem megsegített a Mindenható eddig is és amint látszik, ezután is gon­doskodik rólam. Pl. jelenleg egész már­­eiusig e! vagyok munkával látva. Az igaz, ez nem megy oly simán, mert bi­zony meg keli dolgozni és küzdeni a Ííénzért és sokat kell vesződni, mérge­­ődni az itteni emberekkel. De mit lehet csinálni, ha igy megváltozott a világ. Nehéz az egyedüllét is, hogy senki sincs mellettem Ha itt lenne édes Anyám vagy húgom, mindjárt más lenne kedélyallspotom, mig igy egyedül elfáradok néha néha. jó lenne haza is menni üdülni kissé, megpihenni. Uj erőt gyűjteni, azután megint idegenbe lenni, küzdeni tovább a kenyérért, ha már nem lehet máskép megélni ezen a nyomorult világon. Ha találkozik Dezső bácsi dr. Bara­­nyayval, mondja néki, hogy üdvözlöm és ne hardgudjon, amiért nem írtam, de lássa be, hogy a mai lehangoltsá­­goraban, főldult lelki világommal nem tudok tollat a kezembe venni, irásiszo­­nyom van. Hisz még azoknak is elmu­lasztom a levélírást, akiket nagyon sze­retek. Hanem majd később, ha magam­hoz jövök kissé, akkor fogok önéki is Írni, meg a lap részére küldök érdekes cikkeket. Irjanakl Kezeiket csókolja szeretettel: Zoltán. A fenti levélből örömmel olvassuk ki, hogy messze idegenbe szakadt földünk­nek elég jól megy a sorsa. Arról is örömmel értesülünk levelében, hogy amint ideje lesz, nemcsak levéllel, hanem cikkel is felkeres bennünket, amelyet minden olvasónk őszinte öröm­nél fog venni, mert Darida Zoltán barátunk kiváló Írói készségéről már nagyon sokszor meggyőződést szereztek olvasóink. Sok szerencsét és szorgalmas mun­kájának méltó gyümölcsét kívánjuk neki őszinte szívvel. (bj) A beteg román király látni kívánja fiát. Károly trónörökös visszatér Romániába. A kolozsvári Patria, mely az oláh nemzeti pirasztpárt hivatalos lapja leg utóbbi számában beszámolt Ferdinand román király betegségének újabb fázisá­ról, amiről a királyi ház minisztere hivatalos jelentést adott ki. A király előzetes határozatának meg­felelően, radioterapiHus kezelest kezdett, A beteg király ismételten kifejezte azt a kívánságát, hogy látni akarj i Károly fiát, a volt trónörököst, aki ezidöszerint Párisban tartózkodj*. Különösen az utóbbi napokban hangsúlyozottan kérte, hogy fiát hozzák eléje, úgy hogy a király környezete most már nem tud kitérni a kérés elől. A kirányné kíván­ságára Goga miniszter vállalkozott arra, hogy a találkozást létre hozza. Goga miniszter már el is utazott Párisba, hogy Károlyjrolt trónörökössel vissza­térjen. Más verziók szerint Goga párisi útja nagy politikai jelleggel bir, és a román | trónörökös hazatérésének nemcsak csa­ládi jellege van, hogy a beteg apa magához akarja ölelni rég nem látott fiát. Jobbra ff, balra én... Oroszországban nem kell együtt élni a házastársaknak. — Ahol nem lesz apasdgi kereset. Az uj évvel életbelépett Oroszország­ban az uj házassági törvény. A múlt esztendő utolsó hónapjában tömeges házasságot kötöttek, főleg fiatalok, akik 18 éven alul vannak. A régi házassági törvény ugyanis megengedte, hogy 16 évesek is egybekeljenek, mig az uj törvény a házassági korhatárt a 18 esz­tendőben határozta meg. A fiatalok tehát nem sokáig tétováztak, hanem decem­berben megkötötték a házasságot és máról holnapra Oroszországban felsza­porodott a 16 éves férjek és feleségek száma. Tolsztoj álma, melyet a Chopin Preludeában fejlett ki, tehát saját hazá­jában megvalósul. Az uj orosz házassági törvények ér­dekessége, mely ellérőleg az európai törvényektől nem mondja ki, hogy a nő tartozik férjét lakhelyére követni. Mi sem álja útját annak, hogy a férj Moszkvában lakjon, a feleség pedig Nisny-Nowgorodban, ami modern há­zasságnak elég ideális. A törvény különben szociális mődon gondoskodik az anya és gyermek sorsá­ról a házasság felbontása után. Mis formát nyernek a jövőben Oroszország­ban az ápasági keresetek. Ha a nőnek gyermeke születik, akkor az anyakönyv­vezetőnél bejelenti az apa nevét. Erről az apát értesítik és ha hat héten belül nem mond ellent, akkor a gyermek tartásról gondoskodni tartozik. Ha ellent­mond, akkor is ideiglenesen tartozik a gyermektartást viselni, de egy éven belüt apaságot megtámadó keresettel élhet. Tehát nem az anya, hanem az az alps« a felperes. ^ ^^18 Dr. Gaál Gyula, a Komáromi Lapok főszerkesztőjének védőbeszéde a Lelley Jenő — Komáromi Lapok sajtóper főtárgyalásán. Mi a politikai árulás fogalmi körének tartalma és meghatározása? Dr. Giál Gyula, lapunk főszerkesz­tője a Lelley Jenő által a Komáromi Lapok ellen indított sajtóper törvény­­széki f ótárgyalásán a lap aiiá-pontjának védelmére az alabbi nagyhatású és ki­váló szónoki rutinnal felépített védbe­­szédet mondotta: Jogi szempontból nagyon 'övid a vé­dekezésem a vad ellen: én nem írtam, nem sugalmaztam, meg nem rendeltem az inkriminált közlemény; igy csak az a felelősség terhel, melyei a sajtótör­vény 6 § a hádt a felelős szerkesztőre. A nde e törvényszakasz alap án is ter­hel-e büntetőjogi felelősség? Ét véde­kezésem súlypontját annak a kimuia­­tására helyezem, h)gy a »Komaromi Lapok* nem irt sem valótlanságot, sem rágalmazást, becsületsértést nem kive­tett el akkor, mikor egy nacionalista lap híradását átvéve, a kér. sue. párt volt vezérének egy idő óta károsnak, ártalmasnak és veszedelmesnek felismert politikáját a közérdek parancsára, ma gyár nemzeti kisebbségünk érdekeinek védelmében a vád tárgyává tett egy szóval bírálat alá vette s hogy a Ko­máromi L po:< ctak azt irta meg, ami a közérzésben, a közhangulatban benne volt s abból önként kputant. ö térzettel hivatkozom a Komáromi Lapok érintetlen múltjára: rágalmazás­sal vádolva sohsem állott bíróság előtt. 47 esztendős páiy-sfu'ása alatt csak közérdekért, meggyőződésért és elvekért küzdött mindenkor tiszta fcg/verekkel. írói gárdája nem állott híva ásos hír­lapírókból, de mindig a városi közélet vezető férfíai tartották színvonalon el­méjük tudásával, szivük melegével és tollúk elv- és igazságszeretetével. Ter­mészetes, hogy akkor, amidőn nemze­tünk létérdekeiért folyott és folyik e földön a szakadatlan küzdelem, fokozott kötelessége volt őrt áilani ez érdekek védőfalánál, hogy bármily ellenség kő zeledtére állandóan készenlétben, fegy­ver alatt tartsa minden hirmadnapon felsorakoztatoit hadseregéi — a gon­dolatközlés hatalmas tényezőit, az ólom­betűk sorezredeit. Ezért törvényes fe­lelősségem érzetében kijelentem, hogy a Komáromi Lapok csak a nemzeti sajtó kötelességét és hivatását teljesí­tette, mikor magánvádló ur politikáját bírálta, s birálta élesen, kéményén, de bírálata a közvélemény tükre s egyben a közérzés viszhangja volt. Jogot adott neki ehhez a meggyőző­dése szerint felismeri igazság s kisebb­ségi helyzetbe jutott magyarságunk ér­dekeinek szolgálata. De a hagyományai s múltja kötelezte komolyságánál fogva megmaradt a jogos politikai bírálat hatá­rain beiül s még abban a nagy vihar­ban sem érintette politikai ellenfele cselekvő személyét, magán egyéniségét, melyet Lelley dr. politikai magatartása közvéleményben és sajtóban egyaránt támasztott, de politikai tényei soroza­tában, tehát a cselekedetekre vonatko­zásban látta kimerítve az árulás fo­galmát 1 Mi legyen tehát a vádbeli kifejezés tartalma s mi légyen abban a bünte­tendő vétség eleme? Hogy magyarázta a Komáromi Lstpok mindenkor s hogy fogtam fel én ezzel egyezőleg az árulás fogalmát? Megmondom! En nagyon szigorúan Ítélek minden magyar em­berrel szemben! Én a magyar nemzeti kisebbségnek a háborút követő eszten­dők alatt átélt helyzetében árulásnak tartok minden olyan turáni átokverte ma­gyar kézzel elindított cselekményt, mely a magyarság erőit szétforgácsolja, a magyar egység, egységes nemzeti front megbomlására tör. Ez az én mértékem. Ezzel mérem főmagánvádló ur politikai egyéniségét is, veiért magatartását is. Fajunk, mely ezeréves anyai törzséről leszakítva az önmagára hagyottság ösz­tönerejével volt kénytelen a hatalom által eléje tárt sorsa ellen védekezni, hogy tiz év múlva nem lesz magyar kérdés s nyelvi, kulturális, gazdasági, s politikai jogaiért küzdeni, nem tép* heiett bizánci példák süppedikes nyo­mába, hogy a létén folytatott harc egy­séges célját és irányát apró töredékekre szikgitottan egymás ellen fordított fegyverekkel, te»tvérharcokkal cserélje fel s a küzdelem kilátásait, sikerét a mindnyájunk it elmentő öngyilkos párt­osakkal hiú itsa meg! Itt minden magyarnak tudnia kelteit, hagy csak az egységben van a magyaréról Itt min­den magyarnak éreznie kell, hogy csak az egységesség telteti eredményessé a nemzetvedelemnek ránskény szentelt munkáját I Ez az inkriminált kifejezésnek összes tartalma, értelme, nincsen benne sem rágaimtzás, sem becsületsértés I Mert csak tényekre, cselekedetekre vonatkozik; amelyek a kritikának ezt az ítéletét ki­váltották. Ezt akartam én főmagánvádló urnák kinyilatkoztatni a törvényszék által a békéltetés megkísérlésére kitű­zött tárgyaláson Főmagánvádló ur ak­kor nem jelent meg e tárgyaláson. Most megismétlem ajánlatára e nyitatkozato­­ntai. Tovább most sem menetek. S nekem almoz, hogy a Komáromi Lipok csík igy értelmezhető bírálatá­nak jogosultságát igazoljam, nincs szük­ségem a bizonyítási anyag egész terü­letére kiterjeszKednem, számomra elég, ha a közíuditbi átment, közismert té­nyekre utalok, h )gy Lelley dr. politikai szerep ésónek képet kellő megvilágításba helyezzem, kidomborítsam. Mert mit láiunz m gin vádló urnák, a magyar hit, b zdioin, ragaszkodás s hivatás el­ismerése altat e küzdelem homlokterébe álli óit vezér politikai magatartásában? A törhetetlen kitartást, a minden aka­dályt legazoio, megalkuvás nélküli elő­retörést a nemzeti erdekek szolgálatá­nak az egységességet követelő utjain ? Avagy hűséget ea nemzeti lélek szűkre szabott igazságához, kivánságaiüoz, me­lyek a oéseszerződégak, alaptörvény­­garantálta kisebbségi jogokban kime­rülnek s azok követelésén túl nem ter­jednek ? Mekkora tévedési Az 1925. év ápril havában „Pirihiveinkhez“ intézett el­nöki kiáltvány a pírtba beferkőzött li­berális elemek aknamunkájáról s párt­­bontásáról mesél s a nemzeti politika túlzásával vádolja meg felfelé gyanúsító szánd ínossággal nemzetét, azt a nem­zetet, mely a háború elvesztésével adott helyzettel számolva az állam iránt tar­tozó minden kötelességét teljesítette, engedelmeskedett az állam rendjét védő törvényeknek s becsülettel lerótta min­den pénz- és véradotartozását. Kérdem, \ csoda-e, ha a választói akaratával, a közerzéssel ekként a legmerevebb, szö­ges ellentétbe jutott magyar politikus, magyar pártvezér ajkáról elhangzott ily képtelen vádaskodásra felriadt, felzugou a közvélemény s magán érintkezésben, sajtóban és pártgyüteseken a partegy­ség megbontására irányított merénylet­nek minősítette a támadást? Csoda-e, ha a története folyamán legszentebb hitében, éüe ő reményeiben annyiszor csalódott, megsebzett magyar lélek mé­lyéről felszakad a sújtó ítélet, mint letűnt századok nemzett fájdalmai közt oly sokszor felzo&ogott panaszos sóhaj­tás: árulás? I Ha a part kebelében előállott válság létesítője Lelley dr. volt, a keresett al­kalmat és okot a párthivek adományai­ból megszerzett Concordia nyomda keze­lésében kipattant s botránnyá dagadt szabálytalanságok szolgáltatták. A tény­állás közismert. Hol az igazság, mi az igazság? azt látta mindenki. Látta a közvélemény, látta a párt, meg az a mindenre jo, lelkesülni és áldozni tudó közönség is, mely kemény igazsága ér­zetében csak annyit kívánt a minden­ható vezér erkölcsi és jogérzékétől, hogy vonja felelősségre, némitsa el, s intse vezeklésre a botrány okozóit s a köz­vagyon mulasztásban talált sáfárjait! De a pártvezér mindezt nem tette, sőt kiadta ismert kiáltványát, melyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom