Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-01 / 14. szám
jNegyveniiyolcadlk évfolyam, 14. szám. Kesely* 19S37. február 1. POLITIKAI LAP. B16(uetéai ix ciehazlOTák értékben: Melyben éi vidékre postai szétküldéssel: %|áu évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K, - Külföldön 150 Kö. vyes nám érn t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. SaerkuitSség és kiadóhivatal: Nidor-a. 89., Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Megjelenik hetenkint háromszor i Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. kedden, csütörtökön és szombaton. A komáromi törvényszék Ítéletében kimondta, hogy „Lelley árulása“ jogos birálat volt Lelley politikai Lelley Jenő dr. pervesztes lett a „Komáromi Lapo&“-bal szemben. A iewitézieft pártvezér ismét a vádak pergőtüzében« Gaál Gyufa dr« hatalmas beszéd a a magyarság vezérelnek kötelességeiről. 1 laiMlii ista ffiii Komárom, — jatt. 31. A tervbevett közigazgatási reform, amely osztrák kaptafára Szlovenazkónak is tartományi közigazgatást juttatni szándékozik, a legvegyesebb érzéseket keltette úgy a lakosság, mint a politikusok körében. A lakosság fázik attól a gondolattól, hogy a közigazgatás országos középpontjához, Pozsonyhoz forduljon ügyeinek sürgetésével a mármarasi havasokból és a Tátrából, a Szepességről és a gömöri vidékről, ahonnan egy nap alatt el sem lehet jutni Pozsonyba. Mert, hogy ez az országos alakulat gyorsabban intézné el az ügyeket, mint a nagymegyék közigazgatásé, az igen kérdéses dolog. A közönség ezért fázik a közigazgatás centralizációjától és csodálatos a néppárt uj pálforduíása, amely szerint ezt hozsánnával üdvözlik, a régi megyék eltörlését pedig fájlalták és az uj nagymegyéknek hadat izentek. A politikában azonban nem meglepő az ilyen következetlenség. A centralista politikusok, Dérer és társai természetesen a nagymegyék megszüntetése ellen foglalnak állási; Hodzsa apánk, az óvatos és ravasz politikus, most hallgat és titokban a néppárt felé simul, hogy a felszínen továbbra is fentartsa magát. Nem ismerjük ennek a közigazgatási reformnak a lényegét és addig érdemlegesen nem is tudunk hozzászólni, de ha csak olyan lesz ez a reform, amilyen az osztrák örökös tartományokban volt, akkor ez nem jelent haladást a régi vármegyei közigazgatással szemben, ahol az önkormányzat teljes mértékben kidomborodott s amelyeknek politikai súlyúk is volt, mert az adó és újonc törvénytelen kivetését nem tartoztak végrehajtani. A mai nagymegyék a régi kismegyéknek csak szomorú árnyékai lettek. Kiszolgáltatva a hatalomnak, amely nem bízott Szlovenszkóban, húsz esztendőre meg akarta bénilani a nép képviselet, tehát a választott megyei bizottsági tagok akaratát a kinevezett megyei tagokkal, akik ott mindenben a kormányok utasításai szerint jártak el. Hogy ilyen körülmények közt mi szükség volt megyei képviselet választásra, azt nem tudjuk megérteni. De ha uj országos közigazgatásban is ilyen módon akarják megkorrigáini a választott képviselet akaratát kinevezésekkel, akkor ez a reform nagyon messze esett a mi elgondolásunktól és az autonómiának még a fogalmától is. A tartományi rendszernek lehet egy uralkodó párt szempontjából — Saját tudósítónktól. — Komárom, január 31. A komáromi törvényszék mára tüzle ki a fösárgyalást Lelley Jenő dr. volt nemzetgyűlési képviselő sajtópere tárgyéban, melyet a „Komáromi Lapok“ ellen indúott, sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt. Az ügyet dr. Soós Imre táblabiró elnöklésével tárgyalta a bíróság, melynek tagjai még dr. Taicsik Károly és Németh Ödön bírák voltak. Min* I*met bírák Kollányi Miklós és Winditch Károly szerepeltek. A tárgyalás előzményeit lapunkban annak idején ismertettük már, amennyiben a tárgyalást a tanúvallomások kiegészítése végett egy Ízben már elnapo'ták, A „Komáromi Lapok“ 1926. aug 25-iki számában „Lelley és a szociáldemokraták“ címen cikk jelent meg, amelyben Lelley árulásáról van szó. Lelley Jenő a cikkben megjelent „Íme Lelley árulásáról még a cseh nacionálista lap is igy irt" kitétel miatt sajtópert indított a lap ellen. A cikkért a felelősséget Gaál Gyula dr, a „Komáromi Lapok* felelős szerkesztője vállalta. A tárgyalás elején, mely d. e. 10 órakor kérdődön, az elnök ismertette a főmagánvádlő állal beadott vádat. Gaál Gyula dr. vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A cikket nem ő irta, sem megbízást arra nem adott, de vállalja következményeiért a felelősséget, mert a cikk közérdekű volt. A cikk valódiságát bizonyítani kívánja ez ezzel Szilárd Marcell dr. pozsonyi ügyvédet bízta meg. A védő bizonyítani kívánja, hogy Lelley a kormánnyal tárgyalásokat folytatott. Továbbá Lelley egy ízben kijelentette volna, hegy a kér. szcc. elvek most szükségesek, azonban meglehet, hogy két-bárom év múlva nem lesz szükség rájuk és harmadszor ugyanaz a Lelley, aki állandóan hangoztatta, hogy zsidót nem szabad képviselőnek megválasztani, bizonyos fel tételek teljesítése mellett bizalmas megbeszélésen felajánlotta a zsidó vallásu Tarján Ödönnek a képviselőjelöltséget. A főmsgánvádlónak és a védelemnek berendelt tanúi közül nem jelent meg a főiárgyaiáson: Tarján Ödön losonci gyáros, aki táviratilag értesítette az elnököt, hogy betegsége miatt nem jelenhet meg a főtárgyaláson, valamint Halla János nemzetgyűlési képviselő, amiért Is a főmagánvádlő a tárgyalás elnapolását indítványozta. Ezzel szemben a bíróság elrendeli a főtárgyalás megtartását. Az első tanú Flachbarth Ernő dr. a szövetkezett ellenzéki pártok központi sok előnye, az ott elhelyezheti embereit, de ha a kisebbségek ezek közt nem lesznek számarányuk szerint képviselve, akkor ez pártirodájának igazgatója volt, aki kijelentette, hogy közvetve szerzett tudomást Ccwanec Iván járási főnők által kiadott rendeletről Egy az 1925 februárban Pösfyénben ! megártott ülésen a főmagánvádió kije; lentette előtte, hogy a keresztényszocialista elvek ma még jók, de meglehet, hogy egy-két esztendő múlva nern felelnek meg. A főmagánvádíónak erre a kijelentésére a tanú határozottan emlékszik. Lelley: A tanú ur politikával foglalkozik és igy tudhatná, hogy a legegyszerűbb politikai törvény az, hogy a politikai elvek fejlődhetnek és változhatnak a körülmények szerint. Hiszen Bismarck is azt mondta,: „csak az ökör követbezeles*. Tanú: Vannak politikai alapelvek, melyektől semmi körülmények között | nem lehet eltérni. Ha például én ma a magyar nemzeti programtn álláspont\ jára helyezkedem, akkor nem lehetséges az, hogy én átlói holnap eltérjek. A főmagánvádió ur kijelentéséből pedig föltétlenül azt a következtetést vontam le, hogy a po itikai elveket a konjukiurához képest változtatja. A következő tanú Halla János dr. lett volna, aki azonban a tárgyaláson szintén nem jelent meg. Alapy Gyula dr. tanúvallomásában kijelenti, hogy az inkriminált cikk megjelenése előtt a keresztényszccialista párt akkori elnökének Lelley Jenő dr.-nak viselkedése nem volt összeegyeztethető a párt áltat hirdetett programmal és az nagy elkeseredést váltott ki a párt tagjai körében. 1925. március 16 án megtartott pártvezetőségi ülésen a párt tisztikarának nagy része a pártvezérrel szemben bizalmatlanságát fejezte ki, amit fokozott az is, hogy előzőén a pártvezetőség mesterséges többsége, a megbízásokkal visszaélve, három képviselőnek felfüggesztette működését, köztük Palkovich Viktor gútai esperes plébánosét is, aki, mint köztudomású, a magyar közélet legti6z<eletreméltóbb képviselője volt és működése minden magyar ember előtt előnyösen ismert. Ezekből a tényekből kifolyóan a pártvezér azt a látszatot keltette, hogy a párt szakadását mesterségesen idézi elő s a komáromi körzet volt éppen a legelső, amely a párttagok elkeseredése miatt 1926. március 30 iki gyűlésen felszólította főmagánvádlót, hogy a párt elnökségéről mondjon le, ami a május 16 án Pozsonyban megtartrtt pártvezetőségi ülésen be is következeit/ Konkrét tényeket nem fűd arról, hogy Lelley a közigazgatás fog maradni, amiből sem mi, sem a lakosság nem kér, mert a közigazgatásnak pártok felett kell állania. kormánnyal tárgyalásokat folytaíolt volna, de a pártban erősen tartotta magát ez a hír. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy a pártvezérnek joga voft e egyedül a kormánnyal tárgyalni, vagy nem, a tanú kijelenti, hogy arra csak a pártvezeíőség meghatalmazása esetén lehetett volna engedély a párt alapszabályai értelmében. Lelley Jenő dr. a tanú vallomására vonatkozóan megjegyzi, hogy ő még május 16 a előtt mondott le, miután a kormánnyal való összejátszás vádjával illették. Elnök: A pártvezetőság foglalkozott e a vádak megvizsgálásával, melyekkel a pártelnököt vádolták? Tanú : A pártvezetőség foglalkozott és mini a „Concordia“ felülvizsgálására megválasztott bizottság is megállapította Lelley, mint a párt országos elnöke, tudott azokról a szabálytalanságokról, melyek később a pártelnök bukására vezettek. A tanú ezután ismerteti a Concordia ügyet részletesen, mely tudí valevőleg az egyik beltagnak 240 ezer 5 koronás kölcsön követelése miatt, amit állítólag nem folyósított a cégnek, teljesen feldúlta a párt belső békéjét. A pártban elkövetett szabálytalanságokról, főként a Concordia-ögyről a a tanúnak teljesen megbízható adatai voltak és pedig Palkovich Viktor volt nemzetgyűlési képviselőtől, aki részt is veit a felülvizsgáló bizottságban. Elnök: A pártelnöknek köze volt-e a nyomdához? Tanú: A nyomda a párt tulajdonát képezte, s igy azért a pártelnök volt elsősorban felelős Lelley: Azért, hogy a nyomdában történtek szabálytalanságok, én nem vagyok felelős, mert azt a betéti társaság beltagjai követték el. \ Védő: De hiszen a főmagánvádlő ur 1926. áprilisban a Népakarat cimü lapban közzétett kiáltványában azt írja „Isién és világ előtt vállalom a felelősséget“, hát mért nem vállalja most a felelősséget ? Lelley: (hevesen) Vállalom én, de a Corcordiáert nem én vagyok felelős 1 Gaál Gyula dr.: (a tanúhoz) Ismeri-e a tanú ur a főmagánvádlónak a kiáltványát és milyen hatást váltott ki az ? Tanú: A kiáltványt ismerem és nem csak belőlem, hanem minden magyar emberből elkeseredést váltott ki különösen a pártválság okául megjelölt pontok 3 ka, amelyben a nemzeti politika lultengéséről ir. En magyar vagyok és mikor nemzetünk ellen minden fegyverrel küzdenek, akkor nem találok elegendő erős nemzeti politikát, ami most szükséges magyarságunk fernifcrtásához. A következő tanú Ivdnfy Géza volt, aki kijelentette, hogy Lelleynek a kormánnyal folytatott tárgyalásairól közvetlenül nem tud, csupán annyit,'amennyi a
