Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-06-25 / 76. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927. juoius 25. Mindig friss (prágai sonka, H füstölt áru, konzervek, szardíniák, sajtok, borok és likőrök | legolcsóbb beszerzési forrása: PraaaihEniesáiBhfllDBleBeiiÉBelt Komárom, Klapka-tér. 14 Pisták és nagy Janosik egész utón, tele tüdővel azt a nótát fújták: „Hőre Hronom. dolu Hronom Dúha vodu pije, Kto Slováka ne miiuje, Nech ho hrom zabije I“ Mért, Uram, miért? — vetődött föl a fájó kérdés a lelkemben, miért vesztett ei a magyar nemzet tíz- meg tízezer lelket, egész vármegyékre való magyar földet? És csak egy feleletet kaptam: „Elpusztul az én nemzetem, mivelhogy műveltség nélkül való!“ — Igen, oda tették régi királyok lakatlan területre, gyepüt, határt védeni a magyar lelkeket, magyar izmokat, de nem adtak velük magyar hitet és magyar tudást. Ö& voltak az őserdők irtói, ők voltak a munkás kéz, ők voltak az erő s tudás, műveltség nélkül fölszivódtak a szlovákságba. Elpusztult a magyarság számára az a nép, amely még máig is megőrizte a nevét s magyar nevű falvakban, magyar nevű gyermekek idegen nyelven gyű töködnek saját véreik ellen! Ezt akarjátok magyar szülők? Azt akarjátok, hogy az unokátok már mit se tudjon a magyar múltról s gyűlöljön benneteket, mert magyar nevet hagytatok rá örökségül ? Azt akarjátok, hogy ami megesett a Vág felsőfolyásánál, ugyanaz következzék be az alsó partjain is ? Azt akarjátok, hogy a Bodrogból, Dunából is, lpolybó! is, Bodvából is „vizet igyák a szivárvány"? A nemzetet semmi más meg nem mentheti, csak a műveltsége s műveltséget csak az anyanyelven lehet megszerezni I Harangot kongatok, vihar elé, vész elé, fekete felhők gyűlnek a magyar égen, vigyázzatok! Májusi fagy égette le a virágainkat, de megmaradt a virágzó buzavetésünk, száraz kenyérnek eleg 1 A föld is ma még a miénk, de ha megalkusztok, hallgattok agyafúrt okoskodásra, idegen nyelvre fogjátok a gyermekeiteket, — Istenem — a ma még magyar föld fölött mindenütt nemsokára még a pacsirta is idegen nótát fog dalolni! Erzsébetszigeiünk és az állam. Komárom, — junius 24. Komárom város képviselőtestületének legutóbbi ülésén már bejelentették, hogy az állami kikötő céljaira újabb területeket kiván az állam megszerezni. Még keserű emlékezetünkben él az 1921. évi játéK a Dunapartért, amikor aranyhegyeket igcrtek a munkásságnak és azt uszították fel a város képviselőtestülete ellen, amelynek háromnapos ultimátumot adtak a közmunkaügyi minisztérium képviselői, hogy az alatt kell dönteni az eladás felől. A három nap letelt, a város közgyűlése igent mondott és két és félmillió nevetséges vételáron eladta végig a város egész frontját a Dunapartján, védőfalastul, kockakövestül, rakpartostul, melynek csak a kő és téglaanyagának értéke meghaladta a kát és félmillió vételárat. Még a szánkban van az ize ennek a nagyszerű üzletnek, amely után ukrán munkások dolgoztak a kikötő építésén, azután ide özönlöttek a csehek és a morvák és a mi munkásaink nézhették a Dunát egész nyarakon keresztül. Most megint jelentkezik a nagy élvágy és ismét Komárom városától kiván területeliet: újabb és újabb parti területekre van szükség, fel a nagy Duna partján a vasúti összekötő hídig szükség volna a pozsonyi kapu mögötti területekre, rendező pályaudvar céljaira és az úgynevezett Bene dűlőt egészében meg akarja szerezni a közmunkaügyi minisztérium, de szemet vetett a város egyetlen sétahelyére, az Erzsébetszigetre is. Az Erzsébetszigeten egyelőre a nagydunai oldalon akarná megszerezni a partjogot, de gondolhatjuk, hogy a partjog után a part is következnék. A Dunán robbanó anyagoknak lenne itt a kikötője a városi vízmű tövében és a jó levegőt szívni k'vánók tüdeje váloga hatna a petróleum és benzin illatban, ha ide merészkednének sétálni menni a kikötővé tett Erzsébetszigetre. Igazán mondhatjuk, hogy nem vagyunk elragadtatva ettől a kolosszális tervtől, mety megfosztja a várost egyetlen sétahelyétől. Az a sétahely, mely a városé volt egy századon keresztül, már kikötő és kérdés, meddig engedik a közönséget ezen a területen járkálni ? Ha tehát az Erzsébetszigeten is megfészkelné magát a kikötő, amelynek ; rendelkezésére áll a Vágduna és az egész Apáii sziget, ezektől a város hajlandó illendő vételár és nem borra- j való ellenében megválui, az egyértelmű lenne azzal, hogy Komáromnak minden sétaheiye megszűnik. Mert a pozsonyi kapun túl rendezőpályaudvart szándékoz építeni, a Duna mellett kikötő, észak felől a vasúti pályatest zárja el az utat, Komárom lakossága tehát be lesz maholnap zárva egy vasketrecbe, hogy onnan elmélkedjék kedvező földrajzi fekvéséről. Ha arról van szó, hogy a város egy j házhelyet óhajtana megvásárolni a katonai kincstártól, a legridegebb elutatasitás volt eddig minden esetben a válasz, pedig itt nincsen senkinek másnak eladó telke, mint a katonai kincs- ! tárnak. Minden szabad terület, amelyet ' a városon kívül látunk, a közlegelőt l és a mezőgazdaságilag miveit földeket kivéve: az a katonai kincstáré, amely ! magában a városban is olyan épülettömbökkel rendelkezik, mint a régi franciskánus zárda és a katonai templom épületei, hol ma a határt őrző fináncok kaszárnyája van és például a katonai kórház, ahol egy-két bőrbajos katonát gyógyítanak. A katonaságé az uj és régi vár, a tiszti pavilion és a várerődök, szóval minden, ahol a város fejlődhetnék. És mégis mindennek, ellenére a város az, amelytől venni akarnak, amikor az már kiárusította mindenét. 1921-ben már levetette kabátját is, amikor a Dunapariját és a Kisdunát adta el két és félmillión s amikor ezt a pénz csak hosszú hónapok mu'va fizették meg, akkor egy itt járt miniszter megfeledkezett még a jó , modor kellékeiről is és durva sértést engedett meg magának a polgárság képviselőjével szemben. A városnak ki kell jelentenie, hogy az Erzsébetsziget egyszerűen nem eladó. Mert aki ebből üzletet akar csinálni, az szerezzen ennek ellenértéke gyanánt a város lakosságának sétahelyet, ahol egy negyed órara jó levegőt szívhatunk. A jó levegőt eladni halálos bűn lenne a város lakosaival szemben. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy a három kilométeres Dunapart unos-uníig elég kikölőnek és azt a Vágduna mindkét partján akár Zsolnáig ki lehet építeni minden akadály nélkül. Az Erzsébetszigetre azonban a városi lakosság tüdejének van nagy szüksége, mely bei és külterületén port, a kikötőben p?dig változatosság okáért szénport szívhat be. Egy sütetből elég egy kenyér, tartja a magyar közmondás, És ez igen'jó példabeszéd. Egyszer már megégettük az ujjúnkat az állammal kötött üzleten, azóta siratjuk a Dunapartunkat, ahol mindennap reggeltől estig vasúti mozdonyok füstölögnek és délben, amikor sokan a hidra igyekeznek, kedélyes tologatás folyik ötvenlől hatvan számú teherkocsikkal és a sietős utu embereket erősen próbára teszik. Igazán nincsen szükségünk forgalmi akadályokra az Erzsébetszigeten is, ahol eddig szabadon sétálhattunk, amióta kiszorultunk a dunaparti angolparkból. Az állam- oly sok ígéretet tett és oly keveset váltott be eddig azokból, hogy a legnagyobb bizalmatlansággal lehe- f tünk a kormányigéretekkel szemben. Mielőtt az állammal újabb üzleteket kötnénk, az ígéretek beváltására fogjuk emlékeztetni a kiküldeidő tárgyaló urakat. Minden pénteken este 8 órakor HALÁSZLÉ Horváth- Étteremben Duna rakpart 363 Tr encséntepl&cz csodás hatással gyógyít csúzt, köszvényt, ischiast« Legerősebb hőforrások és iszapfürdői?. Pensió-lakás 40 Kc-tói. információ: Lengyel Jenő Komárno Tolnai u. 5., vagy a fürdőigaz- I gatóság. _________ 333 j Ipartársulati közlemények Iparos, kereskedő minden iparügyben j elsősorban csak az ipartdrsulathoz for- j dúlhat. A Komáromi Járási Hivataltól, ' mint az Ipartársulat felügyeleti hatósá- ; gától vett utasítás értelmében az ipartársulat tagjai minden iparügyükben elsősorban a Járási Ipartársulat közvetítését vehetik igénybe. Ez utasítás kiadására azért volt szükség, mert a Járási Hivatal azt tapasztalta számos esetben, hogy egyes iparosok és tagok közvetlenül hozzá fordulnak esetleges f kívánságaikkal vagy panaszaikkal, sőt j sok esetben iparügyre vonatkozó kérelmeik előterjesztésénél mint egyes ipari szakmák szakosztályainak nevében és képviseletében kérik az iparhatóság intézkedéseit. Úgy az egyes ipart szakosztályok, mint egyes tagok magántermészetű ügyeikben is, akkor jár- í nak el helyesen és a társulati szervezet megkívánta fegyelmezettséggel, ; ha elsősorban s minden ügyükben köz- j vétlenül a Járási Ipartársulathoz, mint érdekképviseleti szervükhöz fordulnak útbaigazításokért, tanácsért s esetleges kívánságaikat, panaszaikat a Társulatnak fennálló szerveihez juttatják el s \ hozzák tudomására. Meg kell jegyeznünk, hogy a Társulat erre hivatott szervének: a társulati elnökségnek, illetve választmányának tudata és közveiitése nélkül egyáltalán nincsen joga ' a társulati szervezet kisebb csoportjai vezetőinek az önálló intézkedésre, mert szabályzatainak érteimében minden in- ' iézkedési jog, az egyes szakmák elől- ; járóságának az ügyekre vonatkozó tár- ! gyalásainak figyelembevételével csakis a társulat vezetősége illetékes a felettes hatóságokkal s más intézményekkel való kapcsolatok, érintkezések fenntartására. Minden, még a legjobb szándékkal végzett egyéni közbenjárás csak az ügyek elintézésének késedelmét eredményezi, mert a Járási Hivatal az igy egyénektől közvetlenül hozzá juttatott ügyekre vonatkozólag mindig s minden esetben először az Ipartársulat véleményét kéri ki s azt veszi kizárólag az intézkedés megtételénél figyelembe s rendelkezik a lehetőségek határai közö t a Társulat által felterjesztett kívánságok teljesítése és a panaszok orvoslása érdekében. A faipari szakosztály elöljárósága Németh Béla asztalos mester elnöklete melleit a napokban ülést tartott, melyen élénk megvitatás tárgyát kepezte a faiparosok részére beszerzendő munkagépek kedvezményes beszerzésének kérdése. Az összes faiparosokat (asztalos, bognár, kádár, esztergályos, kocsigyártó) érdeklő ügyet a társulati választmány legközelebbi ülésén fogják tárgyalni s reméibetőleg az egész járás szakmabeli iparosai munkateljesítményére üdvösen javító akciót siker fogja kisérni s a gépbeszerzéssel a gazdaságosabb üzemmunka bevezetésére megtalálják a módot. — Színes ing 2 gallérral divatmintákban 35 korona Elbertnél, a Korona Bankkal szemben. 1 Spaesek-fin esete a csatornával avagy hogyan nszta át a cseh bajnok a csatornát egy tál borjncsiilök mellett. A legnagyobb francia sportújság, a L’Autó, a csehszlovák Spacsek állítólagos csatorna bravúrja után terjedelmes jelentést adott a La Manche legújabb hősének szenzációs teljesítményéről. A lap szerkesztősége bizonyos kétkedéssel fogadta ugyan a hírt, de mint szenzációt, mégis leadta. Amikor kiderült, hogy Spacsek orránál togva vezette az egész világsajtót, a következő levél érkezett a L’Autóhoz a lap egyik olvasójától. Morlion Róbert bőrkereskedőlől: „Kedden, e hó 7-ikén Rouenban vonatra szálltam, hogy üzleti ügyeimben Calaisba utazzam. Amiensben beszállt a fülkébe egy fiatalember, akiről csakhamar kiderült, hogy külföldi. Beszélgetésbe elegyedtem vele és megtudtam, hogy az illetőt egy csehszlovák sportemberekből álló csoport Calaisba küldötte, hogy onnan kiindulva a csatornát átussza. Az idegen elmondotta még, hogy egy csehszlovák ötvös várja Calaisban, hogy vállalkozásán elkisérje. A beszélgetés közben a fiatalember többek között útlevelét is megmutatta és egy fényképet, amely őt fürdőruhában ábrázolja. Elmondta még, hogy az olimpiászon Csehszlovákia színeiben fog indulni. Be is mutatkozott, Spacseknak hívták és megkért, hogy Calaisban kalauzoljam. Együtt ebédeltünk, azután bemutattam fogadósunknak a „cseh üszőbajnokot“, egyszóval kitünően összebarátkozUm az egyébként rokonszenves fiatalemberrel. Spacsek igen jól éli, sokat evett és a kritikus napon rögtön ebédután lefeküdt, de öt órára felkeltette magát és ugyanakkorra autótaxit is rendelt. Azt hittem, startolni fog. Este hét órakor azonban ismét találkoztam Spacsekkel,nem az étteremben ugyan,hanem a bárban, ahol hatalmas borjucsülök és egy palack fehér bor állott előtte. Csütörtökön reggel 6 óra 30 perckor az uszóbajnok eltávozott a szállodából. A tulajdonos azt mondta, hogy tréningre ment Spacek ezután visszatért a hotelba, ágyba feküdi és délután a tengerészeti kaszinóba ment, ahol várt rá orvosa, Csütörtökön este, amikor visszatértem a szállóba, hallottam, hogy Spacsek Párizsba utazott, mert nem találkozott az orvosával. Etekből a tényekből tehát teljesen kizártnak tekinthető, hogy Spacsek csak kísérletet is tehetett volna a csatorna átuszására. Csütörtökön este egyébként már Párizsban volt és pénteken tele volt a sajtó bravúros eredményével, noha az előző napon borjucsülök és fehér bor mellett ült a bárhelyiségben“. A francia sportláp leközli Morlion Robert levelét és azzal mentegetőzik, hogy információit Spacsek rekorcheljesitményéről annál is inkább bizalommal adta le. mert az értesüléseket Csehszlovákia „legmagasabb“ párizsi képviselőitől szerezte. Felhívás a nagyközönséghez! Minden nemzetnek és államnak egyik legfontosabb feladata gondoskodni arról, hogy fiatalságának, sarjadékának testi, szellemi és erkölcsi fejlődése biztosítva legyen, mert amilyen a nemzetnek a sarjadéka, olyan a jövője. De ennek a célnak eléréséhez a társadalom segítsége és a közíényezők beavatkozása feltétlenül csak akkor szükséges, ha ehhez a célhoz nem elegendők azoknak a képessége és eszközei, akik családi kapcsolatuk alapján hivatva vannak a fiatalság gondozására; mert kétségtelenül természetes és helyes az az elv, hogy a gyermekek sikeres fejlődése iránti gondoskodás elsősorban a szülőknek áll érdekében. Ehhez a feladathoz maga a természet jelöli ki a szülőket, beleoltván szivükbe a gyermekeik iránti szeretet érzését, amely nem engedi azt, hogy utódaikat a pusztulásnak tegyék ki. A természetnek ezzel a törvényével egyezően azonban a polgári tőrvény is előírja a szülőknek ezt a kötelességét. A vonatkozó törvény határozatai, melyek a szülők kötelességeit és jogait határozzák meg gyermekeikkel szemben és viszont, mint a személyi és családi élet viszonyait rendező jogszabályok, a polgári magánjog hatáskörébe tartoznak 1
