Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-05-07 / 55. szám
6. oldal Komáromi Lapok 1927. májas 7. Röntgen intézet Quarz fény Sebészeti és nőgyógyászati := betegek részére. = Mérsékelt árak! — Mérsékelt árak! Dr. Selye Hugó Operateur Komárom, Deák Ferenc-u. 3. sz. Telefon 68. 790 Telefon 68. A kedves levele önnek Ősember barátom hangzik pedig a következőképpen: Tisztelt Faununk I ön mostanában szeret nagyokat hallgatni, mintha tán a hegedűje, akarom mondani, a pennája törött volna el. Pedig — higyje meg — mi várjuk ám a Faun-leveleket, mert azokban élvezetet találunk s mert azokból sokféle tanulságot merítünk. Hogy Önt megszólalásra bírjam, bátor vagyok egy kérdést intézni Önhöz, melyre szives véleményét, válaszát kérem. Elég közönséges és gyakori eset az, hogy a férj hűtlenségen éri feleségéi. A legtöbb férj nem bírja ilyenkor megőrizni higgadtságát, józanságát, hanem a legtöbbször szinte önkívületi állapotig fokozódik felháborodása, amikor üt, tör, zúz, de néhr még gyilkol is. Szíveskedjék nekem megmagyarázni, hogy tulajdonképen mi az alapoka ennek a felháborodásnak ? A férfi becsületén, önérzetén esett sérelem-e, vagy az általános erkölcsi törvény áthágása-e, vagy tán egy, az emberi lélek mélyén szunnyadó ősáliati ösztön-e, amely a vad dühével támad a másik sikere ellen? Üdvözletlel Ősember. A felesége erényeiben csalódott férj jogos felháborodásának az indító oka nem ered egy érzésből, egy lelki impulzusból. Az indító ok sokkal több érzésből tevődik össze, semhogy arra egy mondatban lehetne felelni. Mondhatnám, hogy a levelében említett okok rendesen mind benne vannak többé kevésbbé a férj kitörésében. Sajnálattal kell leszögeznem és ezzel a férfi nem jó részéről kell kiállítanom a szegénységi bizonyítványt, hogy az erkölcsi törvény megsértése miatti felháborodás legtöbbször alig játszik szerepet a férj haragjában, mert tudok sajnos nagyon sok esetet, amikor az erkölcsi törvény megsértése egyáltalában nem okoz fejfájást a férj uraknak, ha ők sértik meg a törvényt, ha ők járnak görbe utakon, de bezzeg adják az erkölcsbirót, ha az asszonyt még csak egy kis kacérságon érik is. Hát kérem alássan fütyülök én az olyan férj erkölcsi felháborodására, aki a saját ballépéseit minden lelki furdalás nélkül elköveti, és csak akkor háborog, ha ő a kárvallott férj. Ez olyan telhetetlenségféle dolog. Félii az övét, de azért szi vesen elrabolja a másét. Sőt még rosszabb, mert legtöbbször elhanyagolja, mellőzi az övét és a másét halmozza el a figyelmesség százféle megnyilatkozásával. Mint öreg, tapasztalt Faun merem állítani, hogy a nők, ha már a lelkűk bői kiűztek a jó érzést, az erkölcsi fel fogást és görbe utasra tévednek, egyáltalában nem éreznek felháborodást, ha megiudjak. hogy a férj uram szintén idegen berkekben jár. És ez tér mészetes folyománya is a nói léleknek, a női gondolkodásnak Mert ha a nő eltávolodik az urától, akkor már nem is tekinti a magáénak és ha a férj hüt lenkedik vele szemben, ez neki nem fáj és neki az már nem veszteség, mert hiszen ő már akkor elvesztette a férjét, amikor a hűtlenség útjára tévedt Az első hütlenségi csókkal megszűnik magáénak tekinteni a férjét és egészen hidegen hagyja, ha a férj szintén hütlenkedik. Sőt az asszonyi ravaszság még nem egyszer örül is annak, mert a női gyenge logika szerint bizonyos megnyugvást akar a néha megszólaló lelkiismeretére ráerőszakolni, hogy hiszen nem csak én, hanem az uram is 1 Persze a női sántító logika elfelejti azt kérdezni, hogy hát ki volt előbb hűtlen? Szóval amig a tilosban járó férj háborodik, ha a felesége hütlenkedik, addig viszont a nőkben ez inkább meg nyugtaié és a bűnt palástoló érzéseket vált ki. Talán az ősi többnejüségi rend szer bizonyos maradványa ez a férfi felháborodásában; neki lehet több nője, de jaj, ha a nő a többférjüségre mer gondolni. A férfiak dühöngésében nagyon sok van abból, hogy a férj arra gondol, hogy ő most nevetséges lesz, mert a megcsalt férj a legjobb kávétraccs, zsurozó és vígjáték téma. Van a férfi felháborodásában a tulaj dón szentségének a megsértése iránt érzett harag is. Sok mindene lehet a férfinak, háza, földje, kincse, gazdagsága, de legdrágább kincse mégis a nő, az asszony. Ha az utcára kihajló fája leveléből le tép valaki egy levelet, azért kevés ember haragszik meg, de ha már a kertje legszebb virágait dézsmálja meg valaki, azért már jobban haragszik. Az „enyém“ tulajdon értékének, becsének, drágaságának a nagyságától függ aztán a haragunk nagysága is, ha valaki megsérti a tulajdonjogunkat. Legdrágább nekünk a nő, hát haragunk a legnagyobb, ha ott csípjük meg a csók és a rózsatolvajt. Az igazi oka a megcsalt férj hangjának a legősibb ösztönből gyökeredzik. Két ösztöne van miden élő lénynek, igy az embernek is, az egyén és a faj fentartási ösztön. Aki elveszi az élelmemet, az eleségemet, az megtámadja az én, az egyed fentartási ösztönömet, aki elveszi a nődet, a feleségedet, az a faj fentartási ösztönöd elé állít akadályt. Mind a két támadást ősrégi ösztönből sarkalva veri vissza állat és ember egyaránt. A megcsalt férj haragja erre az ősrégi ösztönre vezethető vissza. A különben hü, de megcsalt férj felháborodásától való félelem sokkal nagyobb erkölcsi szolgálatot tesz az emberiségnek, mint a mai társadalmi félszegségek: a társalgási nyelv, tánc és a női ruházkodás. A férj bosszújától való félelem sok csábítót és sok meggondolatlan aszszonykát tartott meg a jó utón. Azért a hű férjek jogos dühöngése mindig tiszteletre méltó, mint a sivatag királyának a bömbölése. Szívélyesen üdvözli Faun. Minden gyógyszertárban, drogériában és parfu meriában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava—Pozsony. Alapitva: 1312. Siratás. Marek Antal: Mikor az utolsó rend is lehullott a kaszája nyomán, megtörülte ingujjával homlokát. Nyomában viháncolva szedte a markot két parasztlány. Erős igyekvéssel haladtak a legény nyomán, nem akartak nagyon elmaradni tőle. A legény mosolyogva fordult meg. Végig nézett a földjén, A búzatábla helyén tíz kereszt emel kedett, aztán megakadt a szeme a leányokon. — No, Panni, Teri, birjátok-e még? — Csak vágja kend — sikította az egyik, — mi győzzük. — Vágna ám, ha vóna neki — nyelvelt a másik Drága öleléssel karolták át az utolsó kévéket és hordták egyheiyre, aztán az egyik keresztett rakott. — Hát meg mivel háláljam nífeg, hogy elgyöttetek ? — Semmivel Andris, szívből tettük. A legény elmozdult. A lányok felé tartott. — Majd beszélnek a vén asszonyok, hogy segiteni eljöttetek. A tizenöt hódas Mihók lányai, a két hódas kódusaak. —- Akár a nyelvüket is elharaphatják — vonogatta a vállát az idősebbik, Panni, miközben az utolsó kévét is a —■ Akkor hát ballaghatnánk, már estőre jár az idő — szótagozta a legény. — A köcsögöt hoz el Terka. Ugorj ott van a hatodik kereszt töviben. A kisebbik lány riszálva, kelletlenül ment a köcsögért. Azok ketten egyedül maradtak. Tudta, hogy a legény magához szorítja a testvérét, erős kaszafogó karokkal s őneki ebből az ölelésből mindig valami nyomasztó érzés fakadt a szivében. Szerette ő is ezt a nagy barna legényt Tizenhat éves szive fakadó, szivárványt) s tiszta szerelmével. Szerelmes volt a nótájába. , Vasárnap délután a malomnál a legények közt neki volt a legszebb hangja, neki volt a legnagyobb szava. Inni sohasem ivott, kocsmának még a színét sem látta. Néha törődött vele is, az igaz. Még pántlikát is és mézeskalács szivet is hozott neki, ép úgy, mint Panninak, d inkább játszótársnak tekintette őt. Megveregette az arcát, ha hozzájuk jött .. . egyéb semmi. Még csak megse csókolta soha. Pedig ő nem is bánta volna valami nagyon. Az anyáék se. Úgyis rokon lesz, akkor meg, kötelességből úgy is meg kell csókolnia valamikor. Valami nagy csodálkozó tekintettel nézett a nővérére. Csodálta ezt a nehezen felmelegithető komoly leányt, aki szeretni szerette a legényt, de rajongani, beszélni róla álmodozó szemekkel nem tudott soha. Pedig ha az övé lenne. Hogy eldicsekedne vele fűnek-fának. Hogy dalolná munka közben, reggeltől estig az ő nótáját: Nem félhet a falu tőlem, még megverek valakit, Mi gondja lesz a világnak, ha mulatok hajnalig, Soh’ se volt még ilyen kedvem, soh’ se voltam vidámabb, Azt hiszi a falu népe, megcsalom a rózsámat. De amikor leborul a gyászos, sötét éjszaka S be sötétül kis angyalom, rózsás kicsi ablaka Odasiököm, mint egy tolvaj, lábujhegyen orozva, S a virágos ablakjára leborulok zokogva. Olyan szomorú melegséggel, ahogy ő dalolja a malom mellett, vasárnaponként. Este mindig az ő képével aludt el. Reggel a legény volt az első gondo • latja. Eljön-e ma, mikor jön, meddig marad ? Aztán egy nap behivták a legény ruganyos egészségét — katonának. Nemzetiszin szalag lógott a kalapjáról s a vonat pöffögve, nehézkesen kidöcögött a mindennap egyformaságából. Lassan múltak a hónapok. Minden negyednap befordult Kis Péter, a pos tás a Mihókék kapuján egy levéllel. Nagy vágyódások haza, a leány után, események a katonaéletből: ezek voltak állandó tárgyai a levélnek. A leánynak ezalatt a biró fia pitvarolt, még pedig elég szerencsével. A leány unatkozott, tulipiros csókos szája nélkülözte az erős tapadó íérfiszájat, dereka az erősen tapadó férfi karokat. És ezt nem íudia senki, csak Teri Néha mikor rájuk nyitott, látta róluk, hogy ezek most csókolták egymást. .. és ez a másik legény, az az igazi, valahol messze talán épen a tizedik levelét irta. Mikor a legény felszabadult a katonaságtól, minden ment úgy mint azelőtt. .A legény jókedvűen, a hazajöttek csillagos szemű boldogságával mesélt a katonaéletéből. Panni hallgatta és ki-ki nézett az ablakon a világba, ahol lassan baktató ökrösszekerek rázódtak göröngyös utón Csak Teri hallgatta csillogó szemekkel Egy egy érdekes esetnél gyerekesen hancurozva, sikongva nevetett. A legény a végéu már csak neki meséli. Este a kaszárnyában hogy énekeltek, táncolták a toborzót, azután vacsora után körbe ültek ás meséltek tündé rekről, töpékről, óriásokról Lassan rájuk esteledett ilyenkor. Az idősebb leány kiment, vacsora után nézni, a legény ilyenkor mindig énekelt. — Teri, te tudod-e azt a nótát amelyik azt mondja, hogyj: Ott ahol a Maros vize messze földön kanyarog. A leány hangja félősen, a magyar faj csodálatos, minden nóta megérzésével dúdolta a legény nótáját. És odakinnt az udvaron a nótát utáló Sajó vonitva szükölt el a ház közeléből. Két hónap múlva kitűzték az esküvő napját. Pünkösd vasárnapra. Jókedvűen futott a Rudi vonója a négy húron, a Laci nagybőgője az alvégre is lehallatszott ahogy morgott egy-egy friss csárdásnál. Mindenkin a jóllakott emberek széles nyugalma terült el, a szájak üres nevetésre húzódtak, csak a mennyasszony arca árult el kelletlenséget a lakodalmas szemek szüntelen kereszttüzében. A legény félve ölelte át néha, szemével beitta a leány telt idomait, egészségét, amelyet kívánt az ő egészsége. Csak Terit nem látták sehol az egész idő alatt. Ott ült az udvaron a csűrnél és bőven omló könnyekkel siratta meg a legény ma kezdődő boldogtalanléletét. HÍREIK. — Személyi hír. Gidró Bonifác főgimn. igazgató szerdán több napi tartózkodásra Prágába utazott, ahol a helybeli főgimnázium fizikai szertára részére több kísérleti eszközt és gépet fog beszerezni. — Darányi Ignác dr. emlékezete’ Igaz kegyeletének legbensőbb érzésével adózóit a komáromi református keresztyén egyház presbitériuma Darányi Ignác dr. a volt magyar kivá ó földmivelésügyi miniszter s az egyház illusztris tagja feledhetetlen emlékének. A presbitérium május 6-án, délután Galambos Zoltán lelkész és Fiilőp Zsigmond főgondnok együttes elnöklete mellett tartott ülésén napirend előtt örökitetle meg az elhunyt kiváló férfiú emlékét. Füiöp Zsigmond főgondnok mondott az egyház nagy halottjáról mélyen járó emlék beszédet, amelyben megragadó szavakban ecsetelte Darányi magasivelésü közéleti pályafutását,), s méltatta gazokat az elévülhetetlen, maradandó érdemeket, amelyeket a megboldogult a magyar föld Kultúrájának emelésével nemzetének és fajának megizmosodása körül szerze t. Valósággal új honfoglalás volt az a töt heteden gigászi munka, amelylyel a magyar parlagot meghódította népének. Major mint az egyház egyik hűséges fiát és bölcs vezéralakját jellemezte, aki szerető ragaszkodással csüngött egyházán, amelyért mindenkor készen állott a legnagyobb áldozatokra is. A komáromi református egyháznak örsujfaiusi birtoka révén volt legelső lagja a szó legnemesebb érteimében, aki az egyháznak súlyos megpróbáltatásai között is állandó nagylelkű támogatója volt. Az ő nemes szivének áldozatkészségét hirdeti a ref. templom uj Urasztala, amelyet Darányi ajándékozott az egyháznak. Ö.ök tisztelet, örök hála fűzi ezért a komáromi gyű lekezetet Darányi emlékéhez. Darányi Ignác nagysága, jelentősége a történelemé. Kivá ó emberi erényei, tiszta puritánsága a magyar polgár eszményi alakjai közé emelik, fajának megerősítésére irányuló korszakos alkotásai a nemzet Panteonjában biztosítanak helyet számára s mint egyházának hűséges fia, — aki a nemes harcot megharcolta, futását elvégezte s hitét megtartotta — számára eltétetett az élet koronája! Tehetségének gazdagságát, elméjének minden tudását nemzetének szentelte és élő nagyságát hirdető áldástfakasztó t.tteivel emelt magának örök emléket. Aere perennius! V.-.ratlanuI bekövetkezett halála csak a természeti törvény teljesedése, de fényes szelleme, amely mig éli, áldást sugárzóit mindenfelé, a heihatatianság fényében ragyog előttünk s drága emlékét áldó kegyelettel őrzi meg a komáromi ref. egyház közönségei A főgondnok megragadó emlékbeszédét mély megilleíődessel hallgatta a presbitérium, amely a nagy halott emlékének megörökítésére a beszédet egész terjedelmében az egyház jegyzőkönyvébe iktatta. — A rom. kath. autonom egyházközság kőígyű!38H. A komáromi róm. kath. autonom egyházközség folyó hó 22-én tartja közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozatán szerepel az elnöki jelentés, mely felőli az egyház múlt évi működésének minden főbb mozzanatát, tárgyalja a múlt évi zárószámadást és az egyház 1927. évi költségvetését. Az egyházközség albizottságai és képviselete a jövő héten tárgyalják le és készítik elő a közgyűlés tárgysorozatát. Az idei közgyűlés legfontosabb tárgya is, kereszt tetejébe hajította.
