Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-05 / 54. szám

'S 2. oldal. Komáromi Lapok 1927. májas 6. A mai napon nagyon, de na­gyon szegény lett a magyarság, melyet sorsa ezekhez a rögökhöz köt, csak most tudja meg, hogy mekkora kincse volt Guta ősz papjában. Elmegy és elhagyja községét, hol ezren és ezren siratják meg áldott jó szivét, népéhez ragasz­kodó lelkét és a községnek egy emberöltőn át bölcs vezérét. Isten veled Palkovich Viktor, Szlovenszkó nagy magyarja, a Te utad mától kezdve rózsákkal lesz behintve, élet-alkonyra hajló nap­jaidra. Isten veled Palkovich Viktor, aki nagy örökséget hagytál itt kö­zöttünk, példádat, amelyet követ­nünk kell és magyar szivedet, mely onnan túlról is értünk fog meg­dobbanni. Fogadjuk, hogy nemes emléked megőrizzük. Sokaktól megsiratva távozol és sokaktól el nem feledve, szép emléked szálaival hozzánk kötözve indulsz régi hazádba, mely pihenőt és nyugalmat ád a harcok fáradt ősz bajnokának. Menj: a lelkek rádióján értesülsz majd ró­lunk, meghallod imádságunkat, megérzed izeneteinket és mi is megérezzük belőle érettünk dobogó szivednek minden izenetét és böl­csességed parancsszavait. A magyarság búcsúja száll feléd a tavaszi fuvalomban, hogy még egyszer magához öleljen, megsimo­gassa fáradt homlokod és bucsu­­esókot leheljen a legjobb magyar ember arcára. Ez az utravaló elki«.* sér egész életeden végig, ezt nem vámolhatják el földi hatalmak és súlyos podgyászodat az a végte­lenül nagy megbecsülés és szere­tet alkotja, melyet példás életeddel szereztél. Az érzés, a gondolat szabadon szárnyalhat és akadályt nem ismer; vidd magaddal utra­­valóul mindazt, amit lelkünk job­bik fele érez irántad és gondol rólad, szertehulló magyarságunk­nak tisztes ősz vezére ! A. Gy. •* * Guta, —május 2. Palkovich Viktor vasárnap, május el­sején búcsúzott a gutái templomban híveitől. Nehéz napja volt ez a hatal­mas község ősz lelkészének, aki mun­kás életének negyven esztendejét töltötte be gútai hívei körében. Az istenitiszte­lettel kapcsolatos szentbeszédben vett meleg búcsút híveitől és a templomot zsúfolásig megtöltő hívek szemei közül egy sem maradt szárazon. Az áldás után, melyet utoljára osztott híveinek, a padokban csendes zokogás moraja hangzott végig. Távozásakor százan és százan csó­kolták meg azokat a kezeket, amelyek oly sokat fáradoztak és annyit tettek ennek a községnek felvirágoztatásáért úgy a lelkiek terén, mint a mezőváros fejlesztése körül. Majd megindult a bucsuzók áradata a papiak felé. Megjelent búcsúzni a község tanácsa és elöljárósága, melyhez sokan csatlakoztak a képviselőtestület tagjai közül is, eljöttek bucsuvételre hű munkatársai a tanító és tanítónői tes­tületek, a község minden egyes egye­sülete és számosán a község lakosai közül. A bucsuvétel mindkét részről megható volt. Délután a jövő reménységei: az is­kolás gyermekek búcsúztak. A Mária kongregáció alkalmi ünnepélyt rende­zett nagy pátrónusa tiszteletére, amely megható jelenetekben bővelkedett. A kis leánykák igen szép színdarabban vettek búcsút ősz lelkipásztoruktól. Melegen búcsúzott a komáromi al­­esperesi kerület papsága is Palkovich Viktortól, Marczy József esperes veze­tése alatt. A komáromi lelkeszi kar dr. Majer Imre apátplebános vezetése alatt vett búcsút a katolikus papság bölcs vezérétől. Itt említjük fel, hogy a nagyszombati apostoli adminisztratura arra kérte Pal­kovich esperes*, hogy hosszabbítsa meg | itteni tartózkodását. De Palkovich Vik- ] tor táviratban mondott nemet és kérte azonnal való felmentését, ami meg is történt. * Palkovich Viktor csendben távozott Komáromon keresztül Magyarországra, ahova dr. Alapy Gyula, a komáromi katolikus egyházközség elnöke kisérte el. Egy csendes és szép kolostor lesz jövő tartózkodási helye, ahol a világ zajától távol csendes szemlélődéssel fogja tölteni éveit Palkovich Viktor, a harcos magyar pap, akit aranymiséje alkalmával Kapisztrán János kereszttel leptek meg paptáraai. E szimbolikus jelvény kiséri el drága és felejthetetlen élmény gyanánt uj otthonába, találja meg benne, ami itt nem adatott neki, a nyugalmat. Magprizág a Jugoszlávia közt ütiMgl szerződés várhat!. — május 3. A belgrádi Politika munkatársa be­szélgetést folytatott Bethlen miniszter­elnökkel, aki kijelentette a Magyaror­szág és Jugoszlávia közti viszonyra vonatkozóan, hogy a magyar kormány legtisztább törekvése a magyar-jugo­szláv barátság kialakítása. A kölcsönös érdekek kívánják azt, hogy a szomszé­dok között kedvező hangulatot teremt­senek. A kereskedelmi szerződés meg­kötése a két ország között kedvező hangulatot létesített. A magyar-olasz barátsági szerződés kizáróan a két nem zet hagyományos barátságának kőnkre i­­zálődását jeienti, amely távol áll attól, hogy bármely hatalom ellen irányuljon. A kisantant májas 12-ikS konferenciája újra Magyar­­ország ellen ágál. A joachimsthali konferencián a kisantant állást akar foglalni a trianoni béke revíziója ellen és hogy a Habsburgok visszatérését háborús oknak tekintik. — Svehla lapja ugyanakkor azt írja, hogy a kisantantba Magyarországot is be keli vonni. A kisantant Joachimsthalban május 12-én tartja meg konferenciáját, amely­­lyel kapcsolatban a „Berliner Tagblatt“ hosszabb cikkben foglalkozik a kis­­antanttal és Magyarországgal. Többek között ezeket Írja : Az eddig közzétett napirend szerint a kisantanthoz tartozó államok kiilügy minisztereinek csak pár órányi ideje van egymással való tanácskozásra, esze­rint a konferenciának csak formális jellege lesz, mivel a tárgyalás anya­gát diplomáciai utón már előzőén megvitatják. Az Olaszország és Jugoszlávia között való veszedelmes feszültség természe­tesen a konferenciának bizonyos jelen­tőséget ád. Kétséges azonban, hogy a konferencia lesz-e abban a helyzetben, hogy az albán kérdésben egyöntetű megegyezésre jusson. Valószínűen meg­fognak elégedni azzal, hogy bizonyos általános jellegű kijelentéseket tegye­nek, például, hogy a Balkán a balkáni népeké és ki fogják jelenteni, hogy az olasz-jugoszláv konfliktus voltaképen Jugoszláviának magán kérdése és a belgrádi kormánynak teljesen szabad a keze ebben az ügyben. Magyarország külpolitikai frontvál­tozása és az Itáliával kötött barátsági szerződése kétségkívül komoly megfon­tolás tárgya lesz a konferenciának. A kisantant meg van arról győződve, hogy Magyarország a trianoni szerződés re­víziójára és a Habsburg restaurációra törekszik és ebben a kérdésben biz­tosította magának Olaszország támo­gatását. A kisantant a joachimsthali konfe­rencián a lehető legélesebben fog tiltakozni a trianoni békeszerződés revíziója ellen és ki fogja jelenteni, hogy a Habsburgok visszatérését Magyarországra háborús oknak fogja tekinteni, — május 3# amint akkor is tette, mikor Károly ki­rály utoljára tért vissza magyar terü­letre A konferencia továbbá foglalkozni fog az olasz-román szerződéssel, a beszarábiai kérdéssel és a Szovjetorosz­­ország elismerésével. Az utóbbi kérdés­ben valószinüleg úgy fognak dönteni, l hogy minden országnak szabad kezet i adnak. A Berliner Tagblattnak ezzel a kom- ! mentáiásával szemben, mellyel a kis- j antant joachimsthali konferenciáját be- i harangozza, érdekesen hat Svehla ; miniszterelnök hivatalos lapjának, a ) „Venkov“~n&k cikke a kisantantbeli j politikáról. A „Venkov“ cikkének meg­állapítása szerint a kisantant politikai szerepe mindig ; több volt a Habsburg veszedelem \ ellen való védekezésnél. A kisantant jelentősége nem csökkent, j amikor a magyar veszedelem már nem ; játszotta az első szerepet a keleteurópai ; politikában és nem csökkenne akkor ; sem, ha ez a veszedelem megszűnnék. : Az európai erőviszonyok átcsoportosí­tása a kisantant szerepén mitsem változ­tathat, ellenkezően, a kisantant ebben a kikristályosodásban fontos tényező lehet és jó viszonya más államokhoz tovább fejlődhet. Csehszlovákia fontos­nak tartja a Lengyelországgal való szoros együttműködést, de a kisantant komplexumát úgy kell kiépíteni, hogy abból nem hiányoz­hat Magyarország és Ausztria sem. A csehszlovák politikának természete­sen meg kell várnia, mig földrajzilag és gazdaságilag egy komplexumba tartozó Ausztria és Magyarország poli­tikájába a közös érdek tudata felülke­rekedik. A kisantantnak elsősorban Franciaországra kell támaszkodnia, de nem szabad megfeledkeznie Olaszor­szágról sem. Bethlen: Senkinek sem olyan nagy érdeke, mint a magyar nemzetnek, hogy az Adria és Közép-tenger mentén erős Olaszország legyen. A magyar miniszterelnök nagy beszédet mondott az olasz— magyar szerződésről, amely visszaadta Magyarországnak az elrabolt nemzeti becsületét. — május 3. a részünkre, a második cél az volt, hogy Rómában felújíthassuk a két nem­zet között a tradicionális kapcsolatokat, amelyek a világháborúban megszakad­tak és végül a harmadik cél az volt, hogy a két nemzet közötti barátságot szerződés formájában erősítsük meg. — Ne becsüljük le a magyar szabad­kikötő ügyét és hogy tengerhez jutunk. Fiume az a biztos szelep, amelyre a ■ Az egységes párt hétfői értekezletén Bethlen István gróf magyar miniszter­­elnökjbeszámolt az olasz—magyar szer­ződésről és az olaszországi útjáról. A konferencián számos miniszter vett részt, ezenkívül az egységes párt vezető em­berei nagy számban. — Olaszországi utamnak — mon­dotta Bethlen — három célja volt. Az egyik, hogy Fiume szabadkikötő legyen magyar közgazdasági életnek szüksége van, hogyha adott esetben a túlfűtött események erejétől nem akar felrobbanni. Természetes, hogy Fiúméba csak szá­razföldi utón, Jugoszlávián keresztül juthatunk eí, ezert újabb feladat e tran­­zito forgalom biztosítása. Ezután részletesen foglalkozott a miniszterelnök a két nemzet közti tra­dicionális kapcsolatoknak az ismerte­tésével, mijd pedig a szerződés lénye­géről a következőket mondotta: — Senkinek sem olyan nagy érdeke, mint a magyar nemzetnek, hogy az Adria és Közép tenger mentén erős Olaszország tegyen, de a másik olda­lon Olaszországnak is érdeke, hogy a Duna völgyében erős, fejlődésképes magyar nemzet legyen. A két nemzet között teljes a harmónia. A megkötött szerződés életerős, élni akaró nemze­tek együttélésének kifejezője. Mi nem akarunk kalandokba bocsárkozni, más nemzeteket megfenyegetni, hanem csu-, pán kizárólag a két nemzet közös ér­dekeinek megvédéséért Íratott alá a szerződés. A trianoni békeszerződés után Ma­gyarország mindegyik országnál jobban érezte a lealacsonyító parancsszót, mert az egyenlőség megszűnt a nemzetek között és nap-nap után ki voltunk téve annak, hogy belügyeinkbe beavatkoz­zanak. Egyetlen nemzet sem érezte annyira megalázoítságának súlyát, mint a magyar. E megalázott helyzet közepette egy európai hatalom, amely­nek súlya van az európai politikában, visszaállítja a régi helyzetet, egyenlő társnak fogad, meiy becsületet és tisz­teletet ád a nemzetnek. A mi feladatunk, hogy a nemzet erényeit ápoljuk és fokozzuk, feladatunk, hogy a konszolidáció utján tovább ha­ladjunk és a belső rendet még erőseb­bé tegyük. A miniszterelnök félórás beszédét az értekezlet tagjai szűnni nem akaró taps­sal fogadták és a miniszterelnököt hosz­­szasan ünnepelték. Komlód nagy irodalmi ünnepe. Emléktáblával jelölik meg Pálóczi Horváth Ádám szülőházát. — Az ünnepély szerdán lesz. — A magyar Árion ünneplése. Még március hónapban jeleztük la­punkban, hogy Kömiőd község derék magyar népe kegyelettel emlékezik meg neves szülöttjéről, Pálóczi Horváth ódámról, a közkedvelt költőről, aki százhatvanhét évvel ezelőtt 1760-ban, egy szép májusi napon látta meg elő­ször a napvilágot. Születésének évfordulóján május 11-én szerdán nagy irodalmi ünnepély lesz a Magyarországnak jutott Komárom vár­­megye e virágzó községében, ahol a község derék lakossága kegyelettel rója le háláját nagynevű szülöttje emlékének és azt a házat, ahol Pálóczi Horváth Ádám bölcsője ringott, díszes emlék­táblával jelölték meg és ennek az em­léktáblának a leleplezése ünnepélyes keretek közt szerdán történik meg. Pálóczi Horváth Ádám szülőházának emléktáblával való megjelölése azonban nemcsak Kömiőd község ünnepe lesz, hanem abból részt kér az egész ma­gyarság, az egész magyar irodalmi világ. Es lelkileg, a szellem szárnyain oda szállva sok-sok magyar szív fog a kömlődi irodalmi ünnepélyen össze­dobbanni, mert egy nemzet ezer féle szétszórt tagjait csak egy tudja össze­kapcsolni, a közös kultúra, a közös múlt és az a kegyeletes érzés, amellyel azokra emlékezünk vissza, akik a ma­gyar kultúra munkásai, úttörői voltak és Pálóczi Horváth Ádám ezek közé az úttörők közé tartozott, akinek leg­nagyobb érdeme, hogy elsők között volt, akik a magyar népköltészetben rejlő kincseket, gyöngyöket felfedezték és a magyarság figyelmét azokra irányították. Pálóczi Horváth Ádám elévülhetetlen érdemeinek, emlékének lapunk, a Komá­romi Lapok is áldozni fog és szombati számunkban erre a leghivatottabb toll, dr. Erdélyi Pál egyetemi tanár tolla fogja méltatni a magyar Árion Pálóczi Horváth Ádám érdemeit. Használt íróasztalt vesz a kiadóhivatal. Cl s c & fOB 15 \m SO 0 u *< oo 1 -ic "33 1 X3 u cs 03 & "S3 S3 SC 03 s S 5 8) fc* “CÖ C CSJ c co Sm o € C cc s s S3* CC 6 SE ü 'L p > i > i

Next

/
Oldalképek
Tartalom