Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-30 / 52. szám
^egyrennyoloadik évfolyam. 52. szám Szombat, 1987. április 30, POLITIKAI-LAP. Btffiietéai ár czehizlorák értékben: Melyben éi vidékre poitai sxétkflldéisel: Ifén évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. - Külföldön 150 Ki. gye« szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkeixtöiég ée kiadóhivatal: Nádor-o. 89., Megjelenik hetenkint háromszor I kedden, csütörtökön és szombaton. | Darányi Ignác. | Komárom, — ápril. 30. Ma temetik a legnagyobb magyar földmivelésügyi minisztert: Darányi Ignácot. Álljunk meg ravatala mellett és pillantsunk még egyszer végig ezen a pályán, melyet a férfiúi akarat diadalának tekinthetünk. A magyar földmivelésügynek e nagy és modern apostola konstruktiv lélek volt és mindenek fölött az volt a végcélja, hogy a magára hagyott magyar földmivest erőhöz juttassa, erejének tudatára ébressze. Ezért minden eszközt a rendelkezésére bocsátott: szellemiekben, anyagiakban egyaránt. Másodszor megszervezte ezt a fontos társadalmi osztályt és a gazdakörök ezreit hozta létre, olvasóköröket létesített, az előadások ezreit rendeztette, amelyekben a magyar földmives öntudatát erősítette és szakismereteit fejlesztette, hogy ezekkel megerősitse és felvértezze a nagy küzdelemre. Ha csak ez lett volna az érdeme, ezzel is előre vitte Magyarországot, Széchenyi nagy parlagját. Ámde Darányit hasztalan vádolták meg osztályérdekek támogatásával és hasztalan lobbantották szemére az autonom vámtarifa megteremtésében az agrár érdekek messzemenő védelmét. Akik csak a látszatokból Ítélnek, azok felszínes Ítéleteket alkotnak. Darányi belátta azt, hogy Európa közgazdaságában és a monarchia kereteiben Magyarországnak földmivelése lehet egyedül az az emeiő erő, amely kiemeli százados elmaradottságából és a nyugati államok sorában fogja egyengetni az útját. Ezért alkotott mintaszerű földmivelésügyi intézményeket, amelyeknek csodájára járt az egész művelt vi’ág: Angliától Japánig, hogy csak egy ágazatára hivatkozzunk a földmivelésgynek, a modern lótenyésztésre. Hogy nem csak rideg osztálypolitika volt az ő nagyvonalú mezőgazdasági programjának a tengelye, azt igazolják a szociális reformok egész sorozatai, amelyeket a kis emberek véde'mére alkotott. A gazdasági munkások és cselédek az ő minisztersége alatt emelkedtek ki szánandó sorsukból és kerültek embersorba, mert gondoskodott a lakásviszonyok szabályozásától kezdve munkabérük feljavításáig, betegsegélyzésük és kiképzésükről igazán atyai módon és nem hiába nevezték a magyar nép atyjának ezt a minisztert, aki elsőnek látta meg a kisember nehéz és sokszor tarthatatlan helyzetét és annak segítségére sietett. Hogy ez igy van, annak igazolását szolgáltatja az a tény, hogy az agrárszocializmus nem tudott talajhoz jutni a nagy magyar Alíöldön az ő működése alatt, sőt az ilyen mozgalmak egymás után szerelődtek le az ő szociális irányú tevékenysége és a népjólét emelésére irányuló intézkedései folytán. Darányi Ignác működése alatt terjedtek el a szövetkezetek az ország minden részében, amelyek nemcsak a kereskedés terén, de a tenyészállat anyag beszerzésén és igy a gazdasági helyzet javításán is fáradoztak, gabonaértékesitőcélokat és olcsó hitelnyújtást szolgáltak s a népet a takarékos életmódra és a vagyongyűjtésre szoktatták. A világháború végigsepert ezeken és a nagy összeomlás is sokat magával sodort, de mindent elseperni mégsem tudóit. Sok érték maradt meg ezekből, amely tovább is közkinese maradt a földmives népnek. Az európai színvonalra emelt mezőgazdaságot csak színvonalon kellett volna tartani, még igy is kiváló eredményeket mutathatott volna fel. De a magyar földmivelés az államváltozás után elveszítette mindannak nagy részét, amelyet Darányi céltudatos muükája annak védelmére megalkotott. Kapkodás, fejetlenség, a szakértelem hiánya lett úrrá a földmivelésügy terén és megszűnt minden támogatás az uj állam részéről, amely talpra állíthatta volna a közgazdasági termelésnek legfontosabb faktorát. t)arányi Ignác nemzetének élt és dolgozott. Koncepciókat alkotott, amelyekből utódai is megélhetnek és csak programját kell pontosan megvalósitaniok, hogy a földmives nép eiérje boldogulását. A nemes altruizmus volt működésében vezérfonala, de éles szeme felfedezte azokat a nagy kincseket és értékes tulajdonokat is, amelyek a magyar néplélek mélyén szunynyadoznak. Igyekezett ezeket a kincseket onnan felhozni és megértetni vele, hogy ezekkel élnie kell. Felébrtsztette az öntudatot a földmivesben, aki addig fejőstehene volt mindenkinek. Millió és millió szem tekint ma egy ravatal felé, amelyben a legjobb magyar emberek egyike pihen, aki nemzetének hűséges fia, a kötelességek pontos teljesítője, boldogulásának előmozdítója,anyagi helyzetének egyik megerősitője volt. Hálatelt szívvel tekint e ravatal felé Komárom városa is, amelynek első és egyetlen igazi jóltevője volt. Felismerte ennek a szegény városnak földrajzi helyzetét és a Dunát állította szolgálatára, amelyen kikötőt létesített. Hogy ez a kikötő nem fejlődött, az nem Darányin múlott, hanem a következő kormányok áldozatkészségének hiányán. Komárom helyzetének javítására és emelésére mindent elkövetett. Az intézmények és hivatalok egész sorozatát telepítette Komáromba, mely ennek a városnak fejlődésében hathatós eszközöknek bizonyultak. Mindezeket az államváltozás elseperte, az uj helyzetben elvesztettük hivatalaink legnagyobb részét és Komárom a halódó városok sorsára jutott. De mindezekben a körülményekben, amelyeknek sanyaruságát valamennyien érezzük különösen közgazdasági téreD, élénken él bennünk a tudat, hogy ezt a várost elhagyottságából Darányi Ignác emelte ki és juttatta kedvezőbb helyzetbe. A ravatal mellett tehát ott állunk mi is és gyászoljuk az elköltözött nagy magyart, de gyászoljuk azoknak az értékeknek fájdalmas pusztulását is, amelyeket az ő teremtő szavára a magyar munka és akarat hozott létre hosszú évtizedek alatt.» Búcsúzunk a nagy halottól, akinek tiszteletreméltó, ősz alakja oly kedves vendége volt mindenkor ennek a városnak, akit szívesen látott lakosságának aprajanagyja. Búcsúzunk a magyar akarattól és a magyar tehetségtől, akit a Gondviselés kegyelme küldött nemzetének, hogy azt előbbre vigye küzdelmes életének egy szebb korszakában. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — április 29. Az erélyes Svehla szavára Masaryk újra megválasztása bizonyos. Tudvalevő, hogy Masaryk ellen a pártok egy részében nagy agitáció indult meg a május hó végén tartandó elnökválasztásokkakai pcsolatban. A megindult kampány azonban azonnal elnémult, amikor Svehla miniszterelnök kategórikusan kijelentette, hogy amely kormánykoaliciós párt állást foglal Masaryk újra megválasztása ellen, nem lehet tagja a kormánykoalíciónak. Ez az erélyes föllépés egy csapásra lecsendesitette a háborgó elemeket, még a szlovák néppárt is «elhallgatott, sőt a „Slovák“ is megszüntette támadásait Masaryk ellen. Micsoda varázsa van a hatalomnak, ez az eset is fényesen dokumentálja. S a szlovák néppárt mégis azt meri hangoztatni, hogy nem a hatalomért lépett a kormányba! — Hát ugyan miéit? Talán bizony az autonómiáért, amelyet szépen szegreakasztott akkor, amikor Gazik és Tiso belépett a kormányba ?.. Kormánypárt a miniszterelnök ellen. A polgári koalíció egységes voltát sok jelenség ugyancsak kétségessé teszi. A nagy nehézségek között, hosszas tárgyalások után összehozott polgári többség pártjai egyes kérdésekben annyira ellentétes álláspontot foglalnak el, hogy sokszor csak nagy erőfeszítésbe kerül a többség együttartása és valóban Svehla nagy diplomáciai ügyességének köszönhető, hogy a kormánytámogató pártok, úgy ahogy, egységesen tartják a több séget. A legkirívóbb módon szokott ellentétes álláspontjáért sikra szállani a szlovák néppárt, a kormánykoalíció legtemperámenlumosabb pártja, amelynek hivatalos lapja, az agresszív természetű Slovák, kíméletlenül veszi kritika alá a kormány ténykedését és azokat a vezetőket, akik a pártnak nem tetszenek. Csak a napokban vezetett erős kampányt Masaryk elnök ellen, akinek újra való jelöltetése ellen tiltakozott erélyesen a szlovák néppárti lap, — most azonban Svehla miniszterelnököt kezdi ki, aki szintén egyike azoknak, akiket a néppárt nem kedvel. A tárgyilagos szemlélő előtt legalább is furcsának tűnhetik föl, hogy a kormányban résztvevő párt sajtója milyen vehemensen támadja a kormányelnököt, holott azt kellene hinni, hogy a kormány többségi pártjai mégis csak azért tömörültek koalícióba, hogy lehetővé tegyék a miniszterelnök által alakított kormány zavartalan működését. Csehszlovákiában azonban nincsen igy, aminthogy a köztársaság politikájában sok minden másként történik, mint Európa egyéb államaiban. A szlovák néppártnak az autonómia feladásával sikerült a kormányba bejutnia és sajtójának agreszsziv modora azt a látszatot kelti, mintha a Slovák kirohanásai azért történnének, hogy ezzel kifelé, a szlovák nép előtt, a párt megmaradt ellenzéki magatartását erÖBitgesse. Csakhogy a jó szlovákok nem olyan balgák ám, mint a Slovák szerkesztői hiszik, mert azok is tudják, hogy akik egyszer hozzájutottak a nusosfazékhoz, azok azt nagyon nehezen hagyják el és ha az újságban tüzesen opponálnak is, oda fönt az aranyos Prágában hét rét kell görbülniük a miniszterelnök előtt. Azért tehát a szlovák nép nem igen ül föl a müfelhiborodásnak. Tárgyalások a prágai kormány és a Vatikán között. A Vatikán és a prágai kormány között két év óta tartó feszült viszony nagyon kis mértékben mutat valami enyhülést. Bár a csehszlovák kormány tárgyalásokat folytat a Vatikánnal, azonban ezeknek eddig vajmi csekély eredménye volt. E tárgyalások a Národní Listy jó forrásból nyert értesülése szerint a Vatikánnal csak a Husznap kérdéséről folynak, másról még eddig egyáltalában nem tárgyaltak. Ami az egyházi birtokok ügyét illeti, erről annyiban lehet szó, hogy Csernoch esztergomi hercegprímásnak annak idején a szlovenszkói birtokainak kényszerkezeléséből származó bevételek egy részét kifizették, amelyre a hercegprímás igényt tartott. Azok a feltűnést keltő hírek tehát, amelyeket a Centropress levelezője közöl, hogy a csehszlovák kormány elsősorban az egyházi méltóságok kinevezésére akar erősebb befolyást gyakorolni, hogy a kormány hajlandó volna megszüntetni a kultúrharcot s visszaadná legalább részben a lefoglalt birtokokat s ezzel szemben a Vatikán talán hajlandó volna a katolikus papok nősülését megengedni (!) — minden alapot nélkülöznek. A koalíciós nyolcas bizottság elnökjelölése. Bár a csehszlovák sajtó hetek óta foglalkozik a köztársasági elnök választás eshetőségeivel és a különböző pártoknak ez ügyben elfoglalt álláspontjával, mégis meg lehet állapítani, hogy a polgári többséghez tartozó pártok eddig még semmiféle hivatalos tanácskozást nem tartottak a küszöbön
