Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-18 / 8. szám
1987, január 18. Komáromi Lapok 3. oldal. megbetegedett Malakőperecsényen Kubis János földmives 26 éves fia, akiről az a hír terjedt e! a faluban, hogy szintén evett a boszorkánykoponyában főtt levesbő5. A csendőrség azonnal megindította a nyomozás*, de valahányszor ki akarták hallgatni a fiatal Kubist, mindig eszméletét vesztette, úgyhogy a nyomozás eredménytelen maradt, mert a szülei sem akartak a dologról beszélni. A vizsgálat mindezek dacára megállapította, hogy a boszorkány, akinek ádilólagos koponyájában a „gyógyító" leveseket főzték, özv. Kíacsán Andrásné ' volt, aki 1922 január 6-án halt meg. A besztercebányai törvényszék vizsgálóbírája most elrendelte özv. Klacsán Andrásné exhumálását annak a megállapítására, valóban eltűnt-e a koponya a sírból, mert valószínűnek tartja, hogy valamelyik ügyes asszony használja ki a babonát a falu hiszékeny népénél pénzszerzésre. (ny) Világtörténelem a filmen. Ádám—Évától Locartióig és Genfig minden flmen van. — A Komáromi Lapok prágai munkatársától. •— Kattogó automobilkerekek, csattogó 1 emelödaruk, recsegő repü!őgépmotorok, telefondrótok, amelyek elfeketitik az j eget; itt egy zenét köpködő rádió, ott j mozi, ezer fény .. . Mit mondanak mind j ezek? A fülembe súgják, kiabálva, túlor- j dítva a világváros kakofóniáját, hogy, 3 hogy... az emberiség hasonló lett j az Istenhez. — Egy bibliai idézet j k&piskál az agyban: És Isten a saját képmására teremtette az embert (A biogenetika ugyan valami mást tanit). És ma, óh XX század fia, valóban hasonlók vagytok a Mindenhatóhoz ? Hogyan? Halljátok: Először: Hatalmasak vagytok: Vaskolosszusokat — gépnek nevezik őket — konstruáltatok, amelyek értetek dolgoznak. Parancsoltok: Legyen világosság. Egy nyomás a gombon. És az ' izzólámpák bevilágítják a teret. Másodszor: Mindenütt jelenvalők vagytok; Beszédeteket a rádió és a telefon körülviszi a világon, élethű másolatotokat megrögziti a filmtekercs. Harmadszor: Halhatatlan — a hang; gramafonlemezeken felfogva. Halhatatlan a lélek a könyvek által. Halhatatlan a test megrögzitett képe. (O'i csodája a fényképezőgépnek). Ezért tehát.... istenhez hasonlók vagytok. * Száz év múlva egy filmtekercset forgatnak a leadógépben. Egyszeriben a vászonon egy rég elmúlt kor elevenedik meg. Emberek, kiknek a teste már rég por és hamu, mozognak, cselekednek. Egykor, mely rég halott, feltámadását ünnepli Látjuk Nurmit futni, Trotzkit, aki szemlét tart a vörös csapatok felett, G-rhart Hauptmant Rapallóban fürödni és Stresemant Genfben. Síáz év múlva, . . ti, élő dédunokáink, elmentek a moziba és látjátok az élő világtörténelmet! Ez a film csodája. Az időnek álijt parancsol, Eseményeket konferál. Meg rögzít. Igazsághoz hűen .... Eredmény! A világtörténelem a XX. századtól kezdődőleg örökké élni fog (örökké? mig a filmeket el nem égetik). * És a 19 század, ami azelőtt volt ? akkor még nem volt film, amely megrögzíthette volna. Nos tehát rekonstruálták. Minden, minden le van filmezve 1 * A teremtést az olaszok az „És lön...“ filmben kezdték meg. Az amerikai Cecil B de Miile „Tizparan csolat“-a. Az ősáila*ok az „Elveszett világ" cimü Conan Doyle filmben kel tek életre. A Trójai háborút újra a „Helena“ német filmek vívták meg. A vallásaiapiíó Gantama Buddha élete az „Ázsia fényé"-ben van meg. Krisztus földi vándorlása az „INRl“-ben van megörökítve. A római világuralmat és Néró tetteit az olaszok Gabrielo d’ Anunnzio rendezése alatt a »Quo vadis“ ban filmezték le, A középkort a „Nibelungok" ,Dante" „A boszorkány“ (Benjamia Christeusentől legelőször készített kuHurfílm) filmek foglalják magukban. És most az ujj korhoz, amely úgyszólván hiánynéikül rátekerődzött a celluloidszalagra. Kolumbus (Vicor film) Vili. Hsnrich (Lubitsch: Boleyn Anna) a Borgiák (Oswald K Lucretia Borgia) XIV. Lajos (Lubitsch : Madame Dubarry) Nagy Péter (Buhowetzky irta a scennáriumot) Nagy Frigyes (Cserépy: Friderikus Ríx) Napoleon (a francia rendező Abel Gance jelenleg egy négyrészes Napoleon filmen dolgozik). Louise királynő (Fray Porten rendezése) Bismarck .. . mind, mind gyönyörű alkotás. * És mi a nyereség ezekből a filmezésekből. A széles néprétegek közvetlen kontaktusba jönnek a múlttal. A tömeg tudja, hogy néznek ki az emberek a régi Egyiptomban és a rokoko korában. Tudják, mert látják. És egy kép többet mond, mint tízezer szó — hangzik egy kinai mondás. Amit a könyv csak sok oldalon tud elmondani, a kép pár másodperc alatt megmutat. * Az egész világtörténelem szereplői, egy Nírö, Danton, Luther és Napoleon, személyes ismerőseinkké lettek, hiszen csak pár méterre vannak távol tőlünk. Sorsuk a legszélesebb néprétegek érd eklődését keltik fel, amelynek szellemi és lelki éiete hallatlanul gazdagabbá váiik ezzel és amelynek műveltség utáni vágya felébred és felemelődik. Hogy mennyire az az eset, legjobban bizonyítja az a tény, hogy a „Tízparancsolat* film nagy sikere után Amerikában a Bibliából 800,000 példány fogyott el. * A világtörténelem eddig csak száraz, halott tantárgy volt, boldog volt az ember, ha minél előbb túl lehetett rajta. A film életet varázsolt bele. A lepergetett képek által a történelmi eredmények világosan a szemünk előtt állanak A kritikai gondolkodás felébred, idegen népek iránt érdeklődés keletkezik. Talán általa — a generációk — ami tulajdonképen célja a történelemnek — régen elkövetett hibákat ismernek meg és tartózkodnak őket megismételni. Tán ez a szebb jövőhöz vezető út? (Prága) §. Prolog Irta: Dr. Bar any ay József. (Az Egyetértés Munkásdalárda 1927. jan. 16 án tarlóit dalestélyén szavalta: Pintér Giziké. Kedves szép közönség! Jó estét kívánok: lm felvettem újra a báli ruhámat És amint tavaly is, én kezdem el megint, Mert a jó prológus ilyenkor szétíekint, Mint a jó hadvezér, terepszemlét ha tart, Tőltött-e a puska és éles e a kard? Mert mi itt történik, édes, jó közönség, Nagy tévedésbe van, de zokon ne essék! Itt nem bál lesz ám ma, hanem nagy háború, Kát nagy ellenség küzd: a derű és ború! Olt: bánat szántotta barázda, redő, ránc, A mi fegyverünk: dal, ének, móka, tánc! Két nagy ellenség néz itt ma farkas szemet! Mi addig küzdünk, mig mindenki nem neveti Amig ki nem üzünk mi minden bánatot, És mig minden bús fej nagyot nem kacagott I Legnagyobb fegyverünk: a dal, ének szárnya, Amely égig emel s lelkeket bejárja, És nincs olyan bús szív, olyan árva lélek, Amely eilentállna a dal istenének I Kedves jó közönség oly hamar belátod: A dal leküzd minden akadályt, koríá'otl A dal erejére még minden megingott 1-------Bő'C’őd bár kunyhóban, vagy kastélyban ringott, Gazdag volt az ősöd, a palotád számos, Szegénység a társad, az apád napszámos, A munkától, vagy a nyomortól vagy fáradt, Nincs különbség és a szivedet kitárod, Ha felzeng a dal és az isteni ének, Nem tudsz ellentáüni a dal erejének! Itt egyformák vagyunk, nincs külömbség itten 1 Vallás, állás, faj, rang elnémulnak itt benn, Ha szivünk mélyére berepült az ének, Mindenki tekinti édes testvérének Másik embertársát! A dal ölelése Az egyenlőséget százszor szivbe véstél Kedves jó közönség, mondjak-e még mást is? Keli-e még ide több tarka, cifra frázis ? Ugye megértette minden érző lélek, Egy van mi összetart: a dal és az ének!! Kedves jó közönség többet nem is szólok, Azzal fejezem be ezt a kis prológot: Mig rup süt erre a könnyázialta rögre, Élni fog a dal, élni mindörökre!!! Szeretetvenflégség. — Balogh Elemér ref. püspök előadása a Prot. jótékony Nőegylet szeretetvénelégségén. Komárom, — január 16. A humanizmus szolgálatában 1 öze! félszázad óta einem lankadó lelkesedéssel s megnem szűnő önzetlenséggel működő Komáromi Protestáns Nőegylet vasárnap folyó hó 16 án tartotta az idei évadban első szerelei vendégségét a Kollégium nagytermében. Az egyháztársadalmi élet szempontéból is nagy jelentőséggel bitó eme ku lurestélyek nemcsak a jótékonycélt szolgálják, de kedves alkalmat nyújtanak arra is, hogy a város társadalmát felekezetekre való tekintet nélkül egymáshoz közelebb hozzák és a felekezetek között a testvéries szereidet és megértést szilárdítsák. Ennek mu'atta fényes példáját a vasárnapi szeretetvendégség, amelyen valóban öröm volt nézni azt a nagyszámban megjelent díszes vendégseiegit, amely szivében az emberszeretet érzésével, lelkileg is egybeolvadt a lélekemelő es'én. Csak az a baj, hogy .a Kolhgium terme nagyobb közönség befogadására szűk és csak igy fordulhatott elő, hogy a rendező Nőegylet igaz sajnálatára, a kissé megkésettek részére már nem maradi hely s igy sokan nem vehettek részt a szereteivendégségen. A P o'esíáns Jótékony Nőegylet szeretetvendégségei iránt mindenkor nagy volt az érdeklődés, ezúttal azonban még fokozottabb mérvben nyilvánult meg, mert azon Balogh E etnér, a dunáninneni ref egyházkerület köztiszteletben áiló püspö e tartott előadást. Mindenkor ünnepnap a komáromi refor má usoknak, ha a szeretette! övezed iudós főpásztor megjelenik hívei között, de épen oiyan tisztelettel és szeretette! fogadják a más vallásunk is, mert a Krisztusnak e kiváló szolgája a felekezeti békének és az igaz embertársi szeretetnek fenköit zászlóhordozója, aki az evangélium tiszta értelmében viseli méltóságát és tölti be hivatását mindenkoron. Éz alkalommal is őszinte tisztelet és szeretet sugárzott feléje minden o'dalon. A szeretetvendégséget a feijesen megtelt teremben közének vezette be, a XXV. zsoltár első versét énekelte a gyülekezet M?jd Parais Árpád ref. s. lelkész bu’gó fohásza emelte szárnyaikra a lelkeket, amelyet a komáromi evang. egyház kitűnő esperes lelkészének, Jánossy Lajosnak bibliamagyarázata követeit. A közbecsülésnek örvendő lelkipásztor az elismert nagyszerű szónok Lukács 10—38—42. verseit vette a magyarázat alapjául, plasztikusan ecsetelve Mártának és Máriának Krisztus iránti véghetetlen szeretetéí és imádatát. Mélyen járó szónoklatában lelkeket megragadó szavakban buzdította a csüggedő lelkeket, amelyek részére eljön a Megváltó, aki megszabadít mindeneket a siralom völ gyéből. Csak a Krisztusban vetett igaz hit tarthat és óvhat meg bennünket, csak az Ő keresése lehet egész életünkre eredményes és magasztaló, egyedül a Krisztus, aki az úr, az igazság és az élet... « A gyönyörű bibliamagyarázat a szivek mélyéig hatott, amelybe a vigasz- I talás és a hit balzsamát csepegtette. A mü^or vallásos része után a ven- I dégségség következett, amikor a lelkek I után testi táplálékban részesítette a Nőegylet választmánya az egybegyűlteket. Majd félórai szünet után következett Balogh Elemér püspök előadása, amely a „Keleti emlékeim" címet viselte. Á tudós püspök előadása első részében a XVI. század magyarországi török uralmát ismertette s kiindulva Komáromból, helyi vonatkozású történetekkel elevenítette meg az*. De azután áttéri azokra az átázásokra, melyeket még a háború előtt tett Romániában, Törökországban és Kisázsiában, saját megfigyelései állal szerzett adatainak kincsesházából sorolt fel sok-sok esetet, amelyek a románok eínogfrafiaf és vallási viszonyaira vonatkoztak. A nép szokásairól tárt föl adatokat és azok életének, tradícióinak a szenürás egyes részeivel való kapcsolatát mutatta ki frappáns példákban. Párhuzamot vont a román nép papjainak, a pópáknak harminc évvel ezelőtt és mostani műveltségéről és tárgyilagos bizonyítékokkal állapította meg a haladást a pópák javára. Törökországi utazásai közben szerzett emlékeinek ismertetése során elvezette a hallgatóságot Konstantinápolyba, amelyet, min! a Kelet legtipikusabb nagy ; városát tárta föl. Foglalkozott a török j nép vallásosságával, amely Allah vég- 1 télén imádásában merül ki és rámu a- I tott arra, hogy az Idám hívei vallásos- I ság dolgában sokkal hűségesebbek és * mélyebbek a keresztényeknél. Közvetlen hangon szö’íe előadásába a vele történt kedves epizódokat is, amelyek szellemesen fűszereznék a közel kát óráig tartó ismertetést, A közönség ; mindvégig nagy figyelemmel csüngött a fordulatos és szellemes, de azért komoly tendenciájú szabadoktatáson, amelynek illusztris előadóját percekig igaz szeretettel ünnepelte. Balogh Elemér maradandó emlékű előadása u*án Milus Edit lépdt az emelvényre és Szabolcska Mihálynak „Dal az imádságról" c bájos költeményét szavalta el mély átérzéssel, megkapó hatással. Liszkay Eszter zongoraszáma kiemelkedő művészi pontja volt a szeretetvendégség magasszinvonalu műsorának. Moskovszky Keringőjét játszotta nagy készü'Dégre valló, művészi tudással. Gdái: Migyar ábrándjá-nak stilu-os interpretállásávai csak gazdagította a kiváló tehetséggel megáldott előadó eddigi fényes sikerei*, játéka érzésteli £ és művészi erejű volt és magával ragadta a hallgatóságot, mely a zeneszám után frenetikus tapsokban tört ki, melegen ünnepelvén a kedves előadó'. Ábrányi Emilnek „Vándor madár" c. melodrámáját Végh Jolán szavalta el nagy p'ccizi ássál és a részletekben Í3 figyelmes á gondolással. A fe’zugö tapsok őszinte elismerése volt az igazi talentumnak. A z':n:i részt Tóth'István ref énekvezér látta el zongorán simulékonyar, diszkréten. Ugyancsak Tóth István énekelte el ezután Petőfi egyik legszebb daiál (Csendes éj van, nyugalomnak éje ...) a tőié megszokott ér-
