Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-23 / 49. szám

1927. április 23. komáromi Lapok 7. oldal — Április 30-án értekeznek az erdő­­birtokosok az adóreform tárgyában]A magyar nemzed párt sajtóirodája közli: Értesülésünk szerint a szlovenszkói és ruBZin8zkói erdőbirtokosok április hó 30-án Pöstyénben a Thermia szállóban az erdőreform kérdésének tárgyában értekezletet tartanak. Az értekezletet az erdőbirtokosok társadalmi szervei és a magyar nemzeti párt hívta össze. A nagyfontosságu értekezletre ez utón is felhívjuk az érdekeltek figyelmét. — Aki a tanuk előtt is lekent egy pofont, Gottsegen a gyorskezii. Bármily szomorú is ez az élet, a humor csak nem vész ki az emberből. A „Kassai Újság“ egyik számából vettük át az alábbi nyílttéri közleményt. Leadjuk minden kommentár nélkül. Beszél az hetyeltünk is. „Nyilatkozat. Vasárnap délelőtt, amikor sétáltam az utcán, Qottsegen Dezső terménykereskedő, bélyi lakos utamat állta és pofont adott. Mikor tanukat kerestem, még egy po­font mért rám, azzal a megjegyzéssel, hogy legyen mit látni a tanuknak. Az inzultáló kereskedőt bepereltem. Éély, március 31-én. Weiszberger Vilmos.“ — Világszövetségbe tömörültek a hontalanok. Köln-Ehrenfeldben a na­pokban alakult meg a hontalanok világ­­szövetsége, amelyben a különböző álla­moknak azokat a lakóit akarja nemzet­közileg megszervezni, akik semmiféle állampolgárságot nem tudnak felmutatni. A hontalanok szövetsége mindenekelőtt pontos statisztikát készítetett a honta­lanokról és azok helyzetéről, hogy a beszerzett adatokra hivatkozva az ille­tékes nemzetközi intézményeknél kérjék ennek a kérdésnek egyetemes rende­zését. A világszövetség a csehszlovák köztársaságban is akar fiókszervezetet létesíteni és a többi között az állam­polgársági kérdés egy szlovenszkói ma­gyar szakértőjével is érintkezésbelépett. — Borlopás. Stern bornagykereskedő kocsijáról az Eöivös-utcán pénteken délelőtt ismeretlen tettes ellopott 24 li tér bort. A rendőrség megindította a nyomozást. — Megint harapott a kutya. Pénte­ken reggel Vágdunasoron a Mádé-féle ház előtt Neu Izidor 29 éves hivatal­nokot'megharapta egy kutya. A kutyát még aznap 10 órakor elfogták. Rövid időn belül ez már a második kutya­­harapás Komárom utcáin. — Műkedvelői előadás Keszegfalván. A keszegfalvai Önkéntes Tűzoltó-testü­let április 16-án, 17-én és 18-án jól Sikerült szinielőadást rendezett Maráz Mártonnak erre a célra alkalmas tágas helyiségében. Szinre került „A piros bugyeliáris“ cimü ismert népszínmű. A színdarab előtt Lalák Lujzika sza­valta el kedvesen és hatásosan Biró Ödön prológját, amelyben a testület pártolására buzdította a közönséget. Ügyes szavalatát a közönség meleg tapssal jutalmazta. Utána kezdetét vette a szinielőadás, amely mindvégig a leg­teljesebb siker jegyében játszódott le. A nagyszámú közönség kellemesen szórakozott, jól mulatott a darab vidám jelenetein, s hálás tapssal jutalmazta az ügyes műkedvelőket s a rendezőt. Zsófi és Csillag páros dalait többször meg is ismételtette. Az ügyes műked­velők mind jól megállták helyüket s mindegyik tehetségének legjavát nyúj­totta. Zsófi asszony szerepében Lőrincz Terű <ka kiváló alakításával nem tudott betelni a közönség. A többi női szere­peket Vajkai Ilonka, Lalák Bözsike, Agg Mariska, Czifra Manczika és For­gács Erzsiké játszották jói, ügyesen és kedvesen. Török birót Lencse Gyula, Csillag őrmestert Kelemen Árpád, a jegyzőt Kothay Károly, az ispánt Bor­­siczky jános, a kapitányt Kelemen Fe­renc, Peták káplárt Menyhárt József, Kószát Czifra János ügyesen es jól alakították, játékukról teljes elismerés­sel kell megemlékezni. A kisebb sze­repeket betöltő Mátyus János, Farkas Sándor, Lőrinc Ferenc, Balogh András, Pázmány József, ifj. Porgács Miklós, Garai Istzán és Petőcz József szintén mind ügyesen játszottak. 18 án este az előadás után táncmulatság volt a zsövetkezet helyiségeiben, amelyen annyian vettek részt, hogy a helyiség szűknek bizonyult. Vidám jó hangulat­ban ropta a fiatalság a táncot virra­datig. A szereplő leányokat kézről kézre kapkodták és sokszor huzatták s dalolták a szindarab kedves dalait. Úgy a szinielőadás, mint a táncmulat­ság a legteljesebb rendben folyt le s szép erkölcsi és anyagi sikerrel zárult. Hogy a szinielőadás jól előadható volt, abban nagy érdeme van Maráz Már­tonnak, aki e célra tágas helyiségét díjtalanul bocsájtotta a testület rendel­kezésére. Ezért a nemes áldozatkészsé­géért ezúton is hálás köszönetét nyil­vánítja a testület. Úgyszintén köszöne­tét nyilvánítja a testület az összes szereplőknek s a közönségnek is. — Felülfizettek : Lalák Dezső 20 K FUssy László 15 K, Biró Gyula, Árendás Jó zsef, Szlávit? István 10—10 K, Lőrincz Sándor és Hozmán János 4—4 K, Füssy Lászlóné, Füssy Sándor és Bor­­sányi Sándor 2—2 K, melyért a tes­tület köszönetét nyilvánítja. A szinda­rab rendezője Biró Ödön községi jegyző, testületi elnök volt, akit mél­tóan megérdemli a dicséretet a szép eredményért. A súgó szerepét Lőrincz Árpád ügyesen végezte. A színdarabot április 24 én este Va8 órakor utoljára ismétlik meg. Művészet. II JBzi Imii tárlata. A Komáromi Jókai Egyesület Szép­­művészeti Osztálya — mint már meg­írtuk — vasárnap nyitotta meg ünne­­pies keretek között a tavaszi tárlatát, amelyet két hétig tart nyitva A kiállí­táson mintegy száznyolcvan képző­­művészeti tárgy van ktálliva, festmé­nyek, szobrok, amelyek kulturális ese­ménnyé avatják a kiállítást, nemcsak. Komáromra nézve is, de sztovenszkói i'pláf’iÁhiín te A kiállításról alább közöljük a mél­tatást, illetve a kritikát: önmagában vpnagló nemesbélyegü fei fúrja eló magát a szürke ködből: „Én és a város“. — Izmos marokból villog elő a Város ezercsilláinu kincse; még nem került a lelek választóviaébe, de a magas homlok, a nehézmozgásu, fá­radt lálekszemek Ígérnek. Sokat. „Em­lékezés egy részeg éjszakára4. — Az emberszabadhó mámor a keseredett gőg gyűrködk egymást egy táncoló füstös lámpa alatt; amott kát riadt, rúgott ember dü'öng elő; az asszony arcában formátlan, ved sorsrémület; és a férfi, a „kintornás“ a nyomoru ság örök muzsikáját szaggatja elő ócska hangszeréből. Rrjtuk te»ped a a hazug istenek, pénzestarisznyák min den gőgj?, csakúgy mint a „prostituált" kinzott testén, a „lebuj“ állatba réve­­dő, lompos koponyáin. Apostolságba emelkedő vérző agy­velő, harcos kéz munkái. A Basilides Barnáéi. — Circumdederumt me“. Kritikát­­kátlan, bamba áhítattal imádkozó Sír­ásók; egy lepontozott sors elvégzői; az özvegy a háttérbe mosódik. — így hal meg Eszme, pária, csá­szár ; a zokogó ima, mely lassan meg­szokássá merevedik; és utána minde­nek sírja ami anyag; a feledés. „Szent Ferenc“ — fákba, színekbe olvadó lelke sugárzik a szemsöztlevő paravánról. Ecce vita gloriosa; — tőle nem messze apró, színes „cirkuszjelenet“ — mosolyog a vászonfalon. — „Kék kalapos lány“, „Dombos vidék“, „Fák“, megannyi ékesenszóló, soka mondó bizonysága Basilides Sán­dor izmos művészetének. Ő talán nem annyira a mélység, a filozófia, mint mfivésztestvére; és talán derüuebb ke délyét nem vérzi olyan fájdalmasan a Most, mint amazét, de az erő, a harc kedve az ő ecsetjéből is szakadatlan sugárzik és nem enged számára meg nyugvást a „Ili. oszt. váróterem“ bi­­lincses levegőjében, sorsmegmart em­berei között. — Nagy Márton. — Ismét a keserű szivü, őszinte prédikátor; témáit dacos erővel vágja élőnkbe; hallgat és har col a jövendő formákért; szívós erő­vel, mint a törhetetlen „székelyek“ sors­üldözött nyája. — Egy hatalmas vászon előtt csak megállsz és gondolkodói; mert kell, hogy azt tedd. „Bányászok“. — Három embertest, amely akar; talán több világosságot, eredményt, amely szétfeszíti a dohos tárnát. Az egyik görcsösen a magas­ságba feszíti karjait (hány agyvelő tört össze az égboltozat láthatatlan szik­láin 1?); a másik fáradt kezében a ka­lapáccsal a megkínzott embertest, a meggyöngült erő veszett kínjával arcán te vagy; Te, akinek tervek adattak fölülről és a valóság hitvány garasok­kal kápráztatott; Te, akinek istenek szikrája pattog a fejében és a legelső hájas kútárral, aki eléd toppan, alku­dozni vagy kénytelen. — A két ember mögött azonban ott a vigasztalás; a harmadik, aki a jö­vendő; aki hamis bálványnak nem ál­doz, inkább apró, igaz szellemek nagyra­­szöktetőjévé szegődik. — Az önzetlen Látó. — A nagy vászon mellett ott sora­koznak Nagy Márton többi, apróbb lélekvilianásai; a „Texiilműhely“ a természetlől elkorbácsolt áldott nőtes­tek robotos kínlódása; fájó, de igaz vád egy kétezeréves ko szellem ellen, mely Krisztust nagybetűvel tiszteli és má3át, az embert, dögletes nyomorla­­nyákra kárhoztatja. Örökkön tart az „Olympia“, az emberhad meg megújuló őrült viaskodása, nekifeszülő indulása; a „Golgota“ dicsőséges csúfságát ezrek szenvedik végig ... És az eredmény: a „koldusok“ és a „tömeglakás“ szörnyű-égés disszonan­ciája ; ezt a tátongó ürességei érzi és veti vászonra meg-megújuló eiővel Nagy Márton filozófus leike. A legtisztább szocializmus ez, a Hegyibeszéd színekbe — foltokba sű­rített értelme. És farizeus volnék, ha megkerülném sima nagymondásokkal: Kemény szó a millió senkikért. Harmos Károly klasszikus grafikája leszögezett tény, az iskolák tanúságai alappá tömörültek számára, rájuk nyu­godtan, erejét ismerve épit immár hosz­­szu évek óta sajátos, kiforrott egyéni­sége. Minden illusztrációja, fejléce, signettje egy egy pillanata soha ki nem apidó szellemes fantáziájának. A „pu­bertás“ forró szinorgiájára, a „jelmez­bál“- ra és a „meseerdő“ -re csak fokozott mértékben állnak mindezek. Lenhardt György, ez a vérbeli gra­fikusművész ezuuai olajképekben kívánja mondanivalóit számunkra előadni. Meg­állapítható azonban, hogy bármennyire igyekszik bennünket meggyőzni az ellen­kezőről, ő a kis dimenziók mestere. Itt érzi magát otthonosan, ide kötik a legfőbb vénái, elsősorban szines és csa­pongó stilizáló kedve. „Parsíphal meg­érkezése“, „Ego sum vita“, „Jön a tatár“ cimü vásznai ékesenszóló bizony­ság >k e tekintetben. Nemkülönben két nagyobb kompozíciója, a „Jézus sira­­tása“ és a „Heraldikus“. Apróbb témái közül tájképei tűnnek ki keresetlen, egyszerű meg» ldásukkal. Patay Éva apró, friss hangulattal át-zőit tájképeket muut be. Érdekes artisztikummal megoldott „Önarcképe“ és a „Fiatal lány“ cimü vászna figye­lemreméltó darabjai a jókípességü mű­vésznő kollekciójának. Nagy Antal tájképei erős szinmeg­­oldibu Képes, kicsiny, jó festőszemmel meglátott témák, távolállnak minden ki.ios megdolgozottságtól, mely ily kis dimenzióknál gyakran megejii a piktort. Kiemelendő a „Fakompozició“ és a „Trnya“ cimű mozgalmas kis dolga. Lengyel Zoltán, ha önmagán keiesz­­ttil adja színeit és rajziudását, témáival aranyosan szélesíti, örvendetes remény­ség. Figyelemreméltó az „Árva“ és az „Ernyő nottak éneke“ cimü két nagyobb igényű képe. Fokozott mértékben állnak mindezek Staudt Mihdlyra, kinek szinei nem nindig önm.gaból fakadó élmények. Tájképei eppen ezért kissé darabosak, reális rajziudásátói és meglévő forma­ki csétől ő is elkalandozik. Hiba ez? Nem! — Akarni tudat, az eszközök hiányát lelki viharok htdjával pótold, nagy érték ma. mikor millió forum millió enerváltsággal sáncoija és védi sikeresen tudatlanságát és lelki gyen­geségét. „öreg bányász“ cimü kompo­zíciója eljövendő erőskezü művészről bizonykodik. Jván Károly akvarellekkel, P. Feszthy Edit hangulatos két képével, Hetzer Géza négy komoly olojsompozicióval, Krupec Viktor kínos gonddal megfestett viragcsendeieteivel teszik változatosabbá a kiá'lilást. Csakúgy mint Székházy Tódor négy olajképe. Berecz Gyula az egyedüli szobrászművész nyugalmas erővel halad keményre alapozott utján, az iparművész dekoraliv gondossága árad a nemes egyszerűség eszközeivel megoldott mellszobraiból és tanulmá­nyaiból. Krisztusfeje a Renan „Jézus*­­ából ismert dicsőséges emberisten lel­két sugározza. A nagyvonalú szobrász­­lélek gyürközik felszínre az erőteljes, barokkos mozgású „Bosszú“-ban. Sír­emlék és hadiemlék részlet vázlatai kitűnő iniciativák. Zohmann Lujza művészi nőmunká­kat, Geleszka József márványfaragáso­kat, Kincs Miklós Ízléses porcéi lánokat mutat be. Mennyi színbe, formába ajzott, feszülő erő s kívülről beordit a vaksi közöny, a tehetség fullasztó vétó. Herkály István. * A kiálláson ma szombaton délután jél 5 órától kezdve fél 7-ig katona­­zenekar hangversenyez. Törvénykezés, (§) Hatósági közeg elleni erőszak büntette miatt vonta felelősségre a komáromi törvényszék Beck József ógyaliai cipészmestert, mert Ógyallán tavaly október 11-én megjelent nála Sovus János állami végrehajtó, aki 240 K. forgalmi adó hátralék miatt akart foglalást végrehajtani. A vádlott az iratokokat kikapta a végrehajtó kezé­ből és a földre dobta. A terhelt ta­gadta a bűncselekmény elkövetését, csak azt ismerte el, hogy tiltakozott a foglalás foganatosítása ellen, mert néki nem lehetett adóhátraléka, annál is inkább, mivel az iparengedélyt csak 1926-ban kapta meg. A kihallgatott tanuk mégis igazolták a vádat és ezért a törvényszék az enyhitőszakasz alkal­mazásával feltételesen 200 korona fő és 100 korona mellék pénzbünretésre Ítélte jogerősen a vádlottat. (§) Lopással vadolt cigányok. Két rendoeii lopás büntette miau vonta fe­lelősségre a komáromi törvényszék Farkas Kálmánná, Farkas Kaiman és Farkas Rafael csatai cigányokat, mert Ebeden 1925. március 25 en Chován Janos kőművestől az ablak kifeszitese után 590 korona készpénzt, ékszert es több mennyiségű ruhaneműt toptak el, majd a Csatához tartozó Csudapusztan pedig 1925. október 14-en Sch.esinger Gyula földbirtokos kukoiicaszantójaból 80 ki o kukoricát loptak el 180 Koiona értékben. A vádlottak íagadiás a tettü­ket, de a bűnjelekként lefoglalt arany­láncok és ruhanemüek, amelyekben a sértett felismerte a holmijait, igazolták a vádat. A b.rósag Far­kas Kálmánnét orgazdaság veuegeoen bűnösnek mondotta ki és 5 hónapi s 14 napi fogházbüntetésre ítélte. Farkas Kálmánt felmentette, Farkas Rafael ré­szére pedig, aki a tárgyaláson nem je­lent meg, uj tárgyalást hirdetett ki. (§) Egyhónapi fogház maganlakser­­tósurt. A Komáromi törvényszék szerdán vonta fele ősségre magántakseues bün­tette miatt Klimo Gyula szogyeni lakost, mert 1926. november 19 én esm tO óra tájban özvegy Simonka Janosne taka­­saba jogtalanul behatolt az ablak vas­rácsának kifeszitése után A vádlott azzal védekezett, hogy tettét ittas álla­potban követte el és nem is emieaezett arra, csak másnap értesült róla. A sér­tett és a tanuk vallomásai igazoltak a vádat és azt is, hogy a vádion ue,n volt annyira ittas állapotban, hogy ne tudta vojna, mit cselekszik. A bérien határo­zottan azt állította, hogy a vad.ou ki­jelentése szerint azért menekün nozzá, mert őt üldözték és meg akarta* sesetni. A törvényszék a vádlottat bűnösnek mondotta ki és az enyhitő szakasz figyelembevételével egyhónapi fogházra iiéiték el. A vádlott megfellebbezte az ítéletet. (§) É iimiszért loptak az eiaskamra tabia an keresztül A komáromi tör­vényszék csütörtökön vonta felelőségre lopás büntette miatt Kerekes Imrét, mint tettest, Gulyás Andrást ptdig mint bűnsegédet, mindketten karvai lakosokat, mert Karván tavaly decem­ber 28-an Hegedűs Karoly éléskam­rájának ablakat kovásszal való benenés uián benyomták, majd azon Kerekes bemászott és onnét Gulyásnak zsírt, lisztet és több mennyiségű füstölt húst lopott el 1100 korona értékben. A vad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom