Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-16 / 46. szám
1927. április 16. Komáromi Lapok 5. oldal Öntözős húsvéthétfőn este a Dalárdában impozáns magyar találkozás lesz. Sűrű széksorok ragyogó magyar közönsége fog tapsolni a komáromi akadémikusok színjátékén, kipirult arcú fiatalság fogja a csárdást táncolni, de úgy igazán, magyarosan, mert nem ütik a jogászt agyon. A fázós, hideg, sokszor kegyetlen diákélet, a mostoha körülmények, az ezer megpróbáltatáson keresztül is küzdő élet bánatfeledtetője lesz ez az éjszaka, egyben segítő és bátorító támasz a szenvedések közepeit. Hangulatos és mutatós megnyilatkozás lesz. Elénktárul mezők virágából kötött csokor Móricz színdarabjában, majd Eisler Fanny és a reichstadti herceg romantikus históriája lop könynyet szemünkbe, hogy egy kacagtató jelenet a viharzó Balaton tetején kitörülje onnan. Azután előjönnek a szmokingos diákemberek Gaudeámuszukkal és öröm lesz nézni a felsorakozó, nehéz idő szülte emberes fiatalságot, akik Prágában meg Brünnben nyelvüket tördelik csak azért, hogy megőrizzék azt, ami szent kötelesség. Megszólal a cigány és az öregek arcán örömkönnyek csillognak. Nem kell kétségbeesni. Nincs ok aggodalomra. Van még fiatalság, a jelen elszórta ugyan őket a világ négy tája felé, de élnek, küzdenek és magyarok maradnak. Öntözős húsvéthétfő éjszakáján öröm dobogtatja meg a sajgó magyar sziveket. Százezerszer is boldog és szent öröm, mert — vérszegényes, színtelen, sokszor kétségbeesett életünkbe — ha csak egy éjszakára is, pezsgő, életerős, kacsintós, bátor lüktetés kerül. Az öregeknek a fiatalokkal, álmot varázsolni egy éjszakára, együttlévő emberek közös örömünnepén, a magyar akadémikusok húsvéthétfői feltámadásos, szent igyekezetén dobbanjon össze a magyarság szive. Boldog érzéssel, soha el nem múló bátorsággal ülnek a robogós vonatra aztán a hétfőn még duhajkodó diák-emberek, hogy komolyan tovább dolgozzanak és tanuljanak. Az itthonmaradtak pedig zsebkendő lengetve engedik őket a küzdelmes világba, megnyugodva bújnak el a komáromi szürke falak közé, mert azok, akik most elmentek, éppen olyan, talán még jobb magyarok mint ők és érzik, megtudják, százszor és ezerszer tudják, hogy mi a kötelesség. (r.-j.) A Jókai Egyesület tizenöt éve. 1911-1926. (18) X A Jókai centennárium, az Egyesület legszebb emléke — Változások a vezetésben. — Az Egyesület tagsági létszáma. — Halottaink. — Végszó. A Jókai Egyesület tizenötödik évében érkezett el fennállása legszebb és legnevezetesebb eseményéhez: Jókai Mór születésének eentennáriumához, amelyre már korábban készült. 1924. nyarán megalakult az országos centennáriumi bizottság, mely a szülőváros helyi bizottságával szoros kapcsolatban működött Erdélyi Pál egyetemi tanár elnöklete alatt. A helyi bizottság pályadijat tűzött ki a Jókai emlékét dicsőítő ódára, Jókai-életrajzra, melyek közül a verspályázat igen szép eredménynyel végződött. A dijakat Borka Géza, TamásLajosés Öl jedi László nyerték el. Az életrajz-pályázat eredménytelen maradt és igy a bizottság ezzel Erdélyi Pál egyete'mi tanárt, Jókai és szülőföldje megírásával pedig Alapy Gyula főtitkárt bízta meg. A nagy alkalomra pedig Jókai Emlék könyvet adott ki, melyben a legjelesebb magyar írók munkái vannak. Az ünnepély előestéjén a Jókai Egyesület lelkes műkedvelői tökéletes előadásban az Aranyembert mutatták be hatalmas közönségnek. Komárom város február 24. napján isteniiszteielet tartott a református templomban, este kivilágította házait és a költő születésének órájában az összes komáromi harangok meg szólaltak, hogy hirdessék a nagy esemény évfordulóját, Komáromörök dicsőségét. A centennárium nemcsak Komárom ünnepe volt, de országos ünneppé szélesük. A komáromi hatalmas református templom zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, küldöttségek jelentek meg Szlovenszkó minden részéből, sőt kiküldötte a kormány is képviselőit, képviseltette magát a Szlovenszkói Irodalmi Társaság is, de elküldték képviselőiket a magyar irodalmi társaságok, az Akadémia, Kisfaludy és Petőfi Társaságok a budapesti, debreceni és szegedi tudományegyetemek és az összes magyar kulturszervezetek Az ünnepi beszédet Erdélyi Pál mondotta, mely a legszebb irodalomtörténeti összefoglalások egyike. Számos,szebbnélszebb beszéd hangzott el, melyek mindegyike Jókai nagyságát méltatta; meghajtotta az elismerés pál májút Jókai emléke előtt a Szlovák Irodalmi Társaság jelenvolt képviselője is. A felejthefeflen ünnepet követte a Jókai-emlékkiállitás megnyitása, délután a költő szülői- és nevelő h,ázát koszoruzta meg az országos centennáriumbizoftság, este pedig ragyogóan fényes Jókai-bálon adott találkozót messze vidék magyarsága. A Jókai Egyesület Beölhy Zsoltnak a vezetésével indult útjára. Hogy mit jelentett akkor Beöthy Zsolt neve, azt mindnyájan tudjuk. Az egyesületre nézve pedig az a jelentősége lett, hogy az ország kulturegyesülefei sorában csakhamar az elsők közé került és nem maradt meg vidéki elhatároltságában. Meleg kapcsolatok az ország tudományos intézeteivel, a Nemzeti Múzeummal, a Magyar Tudományos Akadémiával a Múzeumok és Könyvtárak Országos felügyelőségével megannyi emeltyűi voltak további fejlődésének. Még a háború alatt sem stagnál működése, hanem igyekszik segítségére lenni a társadalomnak minden irányban. Az egyesület ügyvezető elnöke Baranyáy Géza volt, a kipróbált tevékenységű közéleti férfiú. A megalakulás és szervezkedés nehéz munkájában azonban Kürthy István akkori főispán járt példával előttünk, aki azonban 1918. évben megvált elnöki tisztétől. Az egyesület közgyűlése tiszteleti elnökévé választolta. Ettől az időtől kezdve rövid időn át Asztalos Béla alispán veszi át az egyesület ügyeinek vezetését, de Komáromból távozván, az egyesület Szijj Ferenc dr.-t, a város polgármesterét állilja az egyesület élére, aki 1919 óta vezeti annak ügyeit. Az egyesület tagjai sorában beállott nagyobb változásokat a következőkben foglaljuk össze: Az alapilás évében, 1911-ben, a Jókai Egyesület tagjai a régi Muzeum Egyesület és Közművelődési Egye- ; süléiből toborzódtak. Az első évek ben a. tagok gyűjtésének munkája folyt, amelynek nagy lökést adott a kulíurház megnyitása, mivel az egyesület tagjainak hangversenyeken és I más előadásokon is kedvezménye- I kel biztositotf, lehetővé teile szá- j mukra a gyűjtemények (könyvtár, S muzeum) látogatását. 1912. évben \ 250 a tagok száma, de már 1913 j év végén 480-ra szaporodott. A tiszteleti tagoké 18 és az alapítóké 30. 1915. évben 525-re emelkedik a ta- j gok száma. 1920. évben 620 a tagok száma. Ebben az évben emelte fel az ad- i digi 5 K tagsági dijat 10 K-ra a j a közgyűlés. Az államváltozás kö : vetkeziében sok tagunkat veszítettük el a Dunán lúl és sok tagunk elköltözött a város területéről. De ; hivó szavunkra isméi sokan léptek ; az egyesület kötelékébe A könyvtárat használó olvasó tagokkal is szaporodtak az egyesület tagjai, ; akiknek a száma 1925. év végén 40 ; alapitó, 12 tiszteleti és 560 rendes j tag volt. A Jókai centennárium évétől kezdve emelte fel az egyesület ; közgyűlése 20 K-ra a tagsági díjat. \ Ugyanebben az évben kilenc alapitó tag lépett be egyesületünkbe. Mielőtt azonban befejezném máris ■ hosszúra nyúlt emlékezéseimet; gyújtsunk szövétneket és járjuk körül a sírokat, melyeknek egész sora j emelkedik körülöttünk azoké, akik ; zászlónkkal előljártak, lobogó lelke- j sedéssel, munkával, példaadással vagy áldozatos készségükkel. E sirhalmok alatt pihennek a kedves emlékű idősb Szinnyei bátyánk, a komáromi tudós gőzhangya, könyvtárunknak felkarolója és mecénása. Elhagytál bennüket Antal Gábor, mikor izzó magyartelkedre legnagyobb szükségünk volna, hogy az abból kiáradó hit és reménység bátorítaná a csüggedöket. Elment körünkből Schnitzer Ármin doktor, a nagy kuitur-érzékü főrabbi, egyesületünk atelnöke, és elmentek a nemesszivü Fried Kálmán, Jex Simon és a lelkes Steiner Miklós, igazgató tanácsunk egykori tagjai. A sorban következnek a szellemes és mindig vidám Konkoly Thege Miklós társelnökünk, az európai hirnevű tudós, múzeumunk és képtárunk gazdag mecénása, az Öreg Szombathely Győző, akinek Komá romban két lakása volt: a szabadságharc tragikus vége után a komáromi öregvár kazamatáiban, mint szabadsághösnek, később pedig a vármegyeházán, mint a megye hatalmas alispánjának és a kultúra fáklyavivőjének. Követte őket a régi j jó láblabiró, Sárközy Aurél, a csupa I szívből alkotott magyar ur típusa. Váratlanul hagytál el te is, Sörös Pongrác, gyermekkorom játékainak osztályosa, akit váratlanul talált a halál, de nem készületlenül, mert gazdag örökséget hagytál reánk. És a többiek is mind, mind; oly sokan vannak, hogy előszámlálni is nehéz őket. Közöttük van a derék Boitay Kálmán muzeumőr, a tudományos potentum: Bódiss Jusztin, akinek hatalmas agyában az ismeretek oly gazdag tárháza székelt, hirtelen, váratlan hagytál el bennünket; búcsúzhatunk tőled is Kiss Gyula, Komárom nevető bölcse, irodalmi osztályunk kiváló elnökeitől. Isten veled Kacz Lajos, Komárom nemes szenátora, Isten hozzád is .Tuba János, Komárom nagy magyarja! Elköltözött az alkotó polgármester, Domár.y János, a szerény de nagy tudós Pogrányi József és veled hüllőit le fejünknek ékes koronája: Beöthy Zsolf, egyesületünknek alapitó elnöke és liz éven át vezérlő elnöke! Isten hozzád Berzsenyi Janosits József, kulturházunképitője, ki abba művészi szellemet is leheltél; nyugodj csendesen Dávidházy János, akinek igazi helyed Rákóczi hajdúi közölt lelt volna! Elhagylak bennünket Kálmán Rudolf társelnökünk, Farkas Benő, a jeles orvosdoktor és iró, egyesületünk alelnöke, búcsút kellett vennünk Ghyczy Dénestől is, Komáromvármegye sokaktól megsiratott, emberséges és jóságos alispánjától, akinek nagy miveltségét a szerénység köntöse takarta és elvesztettük Sárkány Ferencet, Komárom régi patrícius családjának uíolsó férfisarját, e város utolsó nemzetgyűlési képviselőjét, kik mind ott voitak egyesületünk alapítása körül munkájukkal és tanácsukkal. Nyugodjatok mindnyájan az anyaföldben és legyen álmotok zavartalan tinektek is, akiket itt fel nem sorolhatunk, névtelen közkatonái a magyar közmivelődés szent ügyének. Tizenöt év mosódó e nlékei vannak a Jókai Egyesület mögött. Hajója felvont vitorlákkal indul előre a magyar kultúra tengerén. Ki tudja meddig fart és merre vezet útja?! Komárom,amint visszaemlékezem gyermekkorom éveire, négy évtized előtt még messze állott attól, amit ma kulturális életnek nevezhetünk. Jólét, bőség, gazdagság pezsgetf ugyan benne, de kulturszomja igazán nem volt. Ezt ébresztette fel a Jókai Egyesület és a kulturház, ahonnan szerény körben ugyan, de az irodalom, tudomány és művészet világossága árad szét. Es a kis városka a maga elszigeteltségében, ma világtól való elzártságában is arra az útra lépett, mely a közmiveltség fokozásához vezet. Világitó tornya neki ez az egyesület, mely körül tömörülnek mindazok, akik nemzeti létünk biztosítékait a közmiveltség megerősítésében, terjesztésében és a nemzeti hagyományok megőrzésében látják, A kulturház helyén állott kisgimnáziumban tanítottak a nagy Pray György és Révai Miklós, a költő Baróti Szabó Dávid és Czuczor Gergely és a lelkes Kultsár István. A fizika az energia elvének megmaradását tanítja. Lehetetlen, hogy a szellemi munka, a lelkesedés, tudás, nyom és eredmény nélkül enyésszenek el. Az anyagi munka éppen úgy, mini a szellemi: energiák terméke. A lelki energiák sem múlhatnak el nyomtalanul, hanem élnek és hatnak tovább. A Komáromban élt és működölt Péczelyek, Ghyczyek, Beöthyek, Thalyak és a halhatatlan Jókai szelleme itt él ennek a kis városkának köveiben, azokban a falakban, melyekből a kulturház épült. A múlt szeretete és a jelen munkája két előfeltétele a rendszeres kulturális életnek. Adja a Gondviselés, hogy ebben a munkában zavarok és hiá,nyok elő ne álljanak és a Jókai Egyesület legyen messze magyar vidéknek szellemi vezetője. Álljon uj nemzedék a kidőlt helyébe, amely folytatja és befejezi az elődök nagy lelkesedéssel megkezdett, tisztes munkáját. A. Gy. (Vége.) a pusztító felhő megöl legyet, svábbogarat, tefüt, molyt, bolhát, poloskát, szúnyogot, hangyát stb. V4literes üveg szájfujtatóval ?4 Kő, 1 drb. kézipermetező ... 36 Ke. Mindenütt kapható. Yezerképviselet Csehslovákiában: Prága l.v KFííovnická 3, w Tc?eíon 312-1-1*
