Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-16 / 46. szám

1927. április 16. Komáromi Lapok 3. oldal. Állandó raktér r.inli MZ* fakereskfdő és Kemárem és kör- f ||I]m |jí|[jí építési vátlal­­nyéke részére I UElil Ifiül kozó cégnél, Komárom, Rákéczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár Nagymegyer és vidéké részére Nagymegyer. Í fakereskedö cégnél Állandó raktár Kiirt és kör­nyéke részére Kört. fakereskedő cégnél A világ összes főúri hölgyei összefogtak a nyomor enyhítésére. Nem várt eredménnyel zárult a hágai „Fancy Fair — Huszonöt nemzet állította ki legszebb kézimunkáit — A magyar pavilion nagy sikere -- Hendrik herceg virágcserepe beszélnek. A szociáldemokrata miniszter pedig statisztikát csináltatott a kék­­szemű és szőke gyermekekről és ezen az alapon jelentett be reájuk igényt. Azonban elfeledkezett arról, hogy nem­csak a szlovákoknak van kék szemük és szőke hajuk, hanem a németeknek is. A lélek-halászat vigan folyt a Gara- Szimecsek és hasonló felfogású tanfel ügyelők kerületeiben és folyik ma is. Itt, Komáromban ezen a téren erősza­kosságok nem fordultak elő, kivéve az elhagyott gyermekek esetét, akiket a csehszlovák iskolába kényszeritettek, de mivel látták, hogy az iskola mun­káját akadályozzák, igyekeztek a köny­­nyen szerzett zsákmánytól szabadulni Az alkotmány minden nemzetisége nyelvi jogát biztosítja, igy tehát bizo­nyos, hogy ez a lélekrablás az alkot­mánytörvény súlyos megsértésével járt, de az iskolai referátus a nacionalizmus szolgálatában állott és cseh meg szlo- I vák iskolákat erőltetett a magyar köz- I ségekre azok sokszoros tiltakozása f ellenére. A vegyesnyelvü községekben E a magyar nyelv nem talált védelemre. Hodzsa nyilatkozata nagy elégtétele a magyarságnak, mert súlyos sérelmeinek elismerésit látja a nyilatkozatban. A magyar kisebbség nem akar egyebet, mint nyelvi jogainak és kultúrájának elismerését. Mi egyetlen szlovákot sem akarunk megmagyarositani, de termé­szetesen azt sem nézhetjük tétlenül, hogy gyermekeinket elnemzetlenitsék. Reméljük, hogy Hodzsa nem áll meg a nyilatkozatnál és keresztül is viszi, amit kimondott. Hodzsa reális politikus és meg tudja mérni, mit jelentenek a köz­ős emlegették a zsur mesés epizódjait, mintha újra át akarnák azokat élni. Zia néni ki nem fogyott a magasztaláéból. — Az a Zoltán 1 Az a Dámoki Zoltán! Micsoda elegancia 1 M'.ctoda szellem 1 Nahát, gyerekek, annyit mondhatok, az aztán csoda! Az aztán ideái! Nem ? Várta a haiást. Várta a helybenhagyó lelkesedést. Dámoki Zoltán a társaság kedvence. Gazdag ember. Előkelő. Egy szóval a legjobb parii. De . .. Ezután a kritikus szólag után nagyon sok kel­lemetlen rpithaton következett, ami a Dámoki Zoltán hódiló varázsát kártya­szobákkal, éjjeli mulatókkal és eltussolt esetekkel kapcsolta össze. Egyszóval: Zia néni hiába várta a helyeslést, sen­­kise helyesei*. Minél fogva Zia néni hevesen ismételte meg kérdését. — No, nem? És Aranka megrázta borzas fejecs­kéjét. — Nem. Határozottan ejtette ki a tagadás sza­vát. Úgy, hogy Zia néni meghökkent. — Nem? A felelet kéileiheietlenUl ismétlődött meg : — Nem! Kinos csönd következett. A csalódás csöndje. Zia néni csalódod. Minden­esetre más vsszhangot várt. Kerendyné karonfogva Dághynét, előre sietett. Nem akart tanú lenni a lánya pőrében. — Pedig úgy láttam, — epéskedeit Zir néni, — nagyon hosszasan és nagyon szívesen beszélgettél vele. A vele, persze, annyit telt, hogy Dámoki Zoltán. — Csak ő beszélt. Én csak feleltem — Mit beszéli? társaságra nézve a kielégített nemze­tiségek és mit jelent az állandósított elégületlenség, melynek egyik főténye­zője volt a hivatalosan is elismert lélekhalászat. A nemzeti szocialisták hadi­­kölcsön panamájában a prágai törvényszék meghozta az Ítéletet. Groh három évi börtönt, Dosztdl há­rom havi Jogházat kapott, a többi vád­lottat felmentették. A prágai büntetőtörvényszék a na­pokban tárgyalta a nemzeti szocialisták panaroaügyét, amelyről annak idején beszámoltunk. Az értékpapircsalások ügyében csütörtökön hirdették ki az Ítéletet a büntető törvényszéken. Mint ismeretes, a por fővádlottja, Groh az­zal védekezett, hogy a hadikölcsönök becsempészését és törvényellenes le­bélyegzését a nemzeti szocialista párt megbízásából intézte. A bíróság Groht három évi börtönbüntetésre Ítélte csa­lásért, Dosztált pedig bünrészességért három havi fogházra Ítélte. Saldát, a Ceske Slovo igazgatóját, Novák és Kozeluk bankigazgatókat a biróság felmentette a vád alól. Az Ítélet Prá­gában nagy feltűnést keltett. — Amit te kedves Zia néni. Forgatta a szemét. Őrök szerelem 1 Egyetlen áloml Te, vagy a halál! Hiszen .. tudod. Zia néni fölhevüU. — Nagyszerű 1 É3 — te ? — Én ? — habozott Aranka. — Igen, te. Aranka nagyot nevetett. — Hát én is azt feleltem, amit te, Zia néni. Fölvetettem a fejemet. Végig­­mériem a szememmel: Ki hatalmazta föl arra, hogy nekem ilyeneket merjen mondani?... De te úgy mondtad, mint egy királynő, Zia néni 1 Én pedig .., Zia néni majd kipukkadt. Nem biita visszafo jtani a bosszankodást. — Te pedig úgy, mint... egy kis sárga liba Aranka bűnbánóan, sőt szégyenkezve sütötte le kék szemét. De nem szégyen kezett. És ezt Zia néni nagyon is tudta. Zia néni dühöngött, mint a cselszövő, akit rajtakaptak, vagy akit a magaszőtte hálóban fogtak meg. Akinek kereken, egyszerűen a fejéhez vágják: hiszen te mondtad I Te akartad. A te munkád! Ha főzted, edd is meg! Kemény falat volt. Néhány izgatott lépés után Zia néni megint megszólalt. —> Dámokinéau óban fog járni. Buto­­nokat hord majd a fülében. .. Meglehet, hogy Afanka is erre gon­dolt, mert egy csöppet se lepődött mpg. — Én nem szerelem az i utót. A butont se. Zia néni rázta a fejét, — Azt nem hiszem, fiam. Olyan lány nincs a világon. Aranka szelíden nézett rá. — Béla is azt mondta. Az Internacionális Hölgytanács Há­gában tartotta a Fancy Fairt, amelynek bevétele nyomo'gó asszonyok és gyer­mekek felsegélyezésére szolgál. Múlt hó 23—24—25-én állította ki huszonöt nemzet a hágai zoologikus intézet ha­talmas termében jellegzeies népművé­szeté*. Nemcsak Hollandia, de az egész világ ritkán részesül ilyen érdekes lát­ványban, mint amit e huszonöt nemzet festőién tarka kézimüvésaeíe nyújtott a szemléiének. Nem állítottak ki uj típusokat, moto­rokat s a technika egyik „csodája“ sem volt c kiállításon látható, csupán a népiélek lágy, finom lehelelü szó­szólói: szőttesek, hímzések, agyag­munkák ; batik-, szövöttdolgok és még számos másfajta munka, ami mind hazájának népművészetét karak­­terizálja. Számos ország képviselője, Hollandia és a külföld nagy lapjainak tudósítói előtt nyitotta meg Cort van der Linden asszony, a bizottság elnöknője a Fancy Fairt. — Célunk — úgy mondta többek körött — a nyomort enyhíteni, fájdal­mas sebeket gyógyítani és küzdeni a szó szoros értelmében vett emberi ér­— Béla... Melyik? A kis Cserey? Láttam, azzal is sokat beszéltél tánc közben. Mit mondott ? Hogy nincs olyan lány a világon, aki az autót meg a bu ont nem szereti? — Dehogy I Hogy nincs olyan lány a világon, mint — én. — Mint te? Zia néni úgy magában megvallotta, hogy a kis Cserey Bélának alighanem igaza van. — Igen. És miután az összes szigor­latait letette, annak rendje módja szerint, egyszóval: himezés-hámozás nélkül kéri a kezemet. Vagyis, amint ő mondta: semmit se ígér, de mindent kér... Zia néninek valami különös érzés szorongatja a torkát. Elfulladva kérdezte. — És te ? ... Azi hittem, okosabb vagy. Ebben is csalódtam. Az ember mindenben csalódik. Aranka elmosolyodott. — Édes Zia néni, őszintén szólva, nekem nem az az ambícióm, hogy okos legyek. — Hát? — Inkább egy kis boldogság, Zia néni, tudod. Úgy, ahogy az ember el­képzeli. Autó és buton nélkül. De ... különben mit faggatsz! Az esküvőnkön úgyis megtudsz mindent! Szép arcocskáját elöntötte a vér, de szerencsére, az éjjeli homályban semmi se látszott. Siettek, hogy utolérjék Ke­­rendynét. És Zia néni magában azon tűnődött, hogy az ember mennyit csa­lódik! Az ifjúság ártatlan furfangjáb3n több bölcsesség van, mint amennyi furfang sz öregek bölcsességében. Hága, április. lékekért. Ma, amikor a tömegnyomor kétszeresen fekszik rá az emberiségre, nemes kötelességet kell teljesítenünk s minden erőnket összeszedni, hogy fele­kezeti, faji különbség nélkül jótékony­ságot gyakoroljunk. Bár világi felfogás szerint a férfi mozgatója minden külső megnyilvánulásnak, de a nő az, aki a férfi mellett — aki az agyat képviseli — a szív szerepét tölti be. „Ad feminas mundi“ a jelszavunk, ennek jegyében dolgozunk az egész világon páriák, csenevész gyermekek enyhítésére . . . A hivatalos megnyitás után megindult a tolongás a köralakban felállított pa­vilonok felé. Általánosságban minden ország igye­kezett a legszebbet, legjobbat nyújtani. A sátrak alatt Európa, Amerika és In­dia majdnem minden nemzeti viselete feltűnt. A jelmezek pedig főkép igen előkelő hölgyeket takargattak, akik fá­radságot és pénzt nem kiméivé, mű­ködtek közre a Fancy Fairen. A sátrak közül Német- és Franciaországé, to­vábbá Latin Amerika és Magyarországé tűnt fel gyönyörű külsejével és ereded cikkeivel. Németország Rosenthaler­­porcellánjaival, játékszereivel, Észak- Ameríka állati bőreivel és különböző italokkal hívta fel a látogatók figyelmét. A binai sátorban természetesen teát ál­lítottak ki, azonkívül igazi exotikus kendőket, kézimunkákat. Az angol és olasz pavilion között volt a magyar sátor felállítva, egy parasztházat ábrá­zolva T. F. 1834 felírással a frontján, az ajtó felett pedig „Isten hozott!“ állt. Amikor a magyar sátort meglátogattuk, Rudnai hágai magyar követet találtuk olt, aki egyébként igen agilisán műkö­dött közre, hogy a magyar sátort men­nél szebbé és cikkeivel mennél von­zóbbá tegyék. Mondhjtjuk, hogy ez tel­jesen sikerült is neki. A sátorban Hol­landiában élő magyar mágnáshölgyek és magyarbarát holland hölgyek árul­tak időközönként felváltva egymást. Báró Thyssen- Bornemissza, báró Vre­­denburgh-Apor, Van Schelve Balog, Lit de Jeude Hettyei, Van Sandick, Joz. Jitta, dr. E fen, Kuypa és még más höl­gyek. árulták a magyar sátorban a leg­szebb kézimunkákat, karaklerbsbákat, porcellánkulacsokat, tokaji bort és sü­teményeket. Romániának, Jugoszláviá­nak, Bulgáriának és Görögországnak közös sátora volt. Itt a finom hímzésű zsebkendők és a moldovai famunkák vonzották a közönséget. A legnagyobb szabású a holland pavilion volt, amelyben a 11 tartomány, azonkívül Amsterdam és Scheveningen legjellegzetesebb termékeit árulgatták bájos vollendami, brabanti, schevenin­­geni és friz menyecskék. A vezetőség gondoskodott róla, hogy minden láto­gató kellemes impressziókkal távozzon innen. Első este hangversenyt adtak, ame­lyen Bokor Judith cellomüvésznő és Jósé Ituibi zongoraművész ragadtatták el a közönséget. Szünet alatt Emma ; CÜXVtX «! » mxv. X

Next

/
Oldalképek
Tartalom