Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-02 / 40. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927. ápriIÍ9 9. dolkozik éjjel nappal az ambiciózus érsekujvári városbiró. Elviszik a munkásbiztositót is, Komárom „legnépszerűbb“ intézményét. Ennek is itt marad a palotája és modernül berendezett orvosi rendelője. Ezzel is átmegy harminc hivatalnok, a törvényszéktől is vagy hatvanan költöznek át az ügyészséggel és a fogházőrökkel együtt. Már ezek részére is ki van jelölve a hely, ahol felhőkarcoló épül számukra. Az újváriak sóvár szemekkel néznek a Dunára a kis Nyitra mellől. Pláne most, hogy itt kikötő épül. Ezt lenne csak jó átszippantani Újvárba, mert a forgalom akkor igazán amerikai méreteket öltene a nyitraparti kis Csikágóban. Ezt azonban séma békeszerződés, sem törvény nem képes megtenni, Azt kifelejtettem a helyőrségnél, hogy vele együtt átadjuk igen szívesen úgy az uj- mint az öreg várat. Nekünk nincsen szükségünk rá, ha egyszer annak védői elmennek. Ujvárott pedig mégis csak jó lenne egy kis vár is, hogy azután igazán Újvár legyen belőle. Elvihetik a Nádorvonalat is tizensem vette őt komolyan, mert még azt a keveset, amit tudott, sem volt képes másokkal közölni. A kórházból kikerülve tengődött egy ideig, mig végre 1922-ben meghalt Bécsben, a legna gyobb nyomor közepette. Vele h alt ki a Beethoven csaiád, szomorú játékaként a sorsnak, amely két hasonló nevű ember közül az egyiket minden idők zenészeinek fejedelmévé, a másikat az emberiség íerhévé tette. Dénesdy. A három kötet fűzve 320 Ke Részletfizetésre is megrendelhető: SPITZER SÁNDOR könyvkereskedésében Komárom. egy erődjével együtt, amivel aztán olyan takaros vár lesz belőle, mint Komárom volt sok száz esztendeig. Volna még itt megyeháza, katonatemplom, katonai kórház, amit el lehetne vinni, ezeket is odaadjuk szívesen. Ha már egészséges katonák nincsenek, a betegekre igazán nincs szükségünk. De siessenek, mert erre meg Besztercebánya vetette rá a szemét. Evés közben jő meg az étvágy. Mindez pedig azzal az átszipkázással kezdődött,amelynek a Komáromi Futball Club itta meg egy ideig a keserű levét, de az idén egyet és mást visszaadott a köcsönből a kedves szomszédnak. A regatta sport sem fejlődhetik ki a Nyitrán, mivel nyárszakán abból kiszárad a viz. Mégis építeni kellene egy csatornát, amelyen a Dunát át lehetne vezetni ennek a sportágnak a tökéletesítésére . . . De ne legyüuk irigyek és rosszmájűak. Adjuk át az újvári magyar és a novézámky-i szlovák testvéreinknek a Dunát testvériesen. Legyen nekik is. Ha ez valahogyan sikerülne, akkor elmondhatnék: hála Istennek, most már — künn vagyunk a vízből .. SlÉillS-lplÉÉI Röntgen intézet Quarz fény Sebészeti és nőgyógyászati = betegek részére. = Mérsékelt árak! = Mérsékelt árak! Dr. Selye Hugó Operateur Komárom, Deák Ferene-n. 3. sz. Telefon 68. 790 Telefon 68. ■Mi ,i ,1 mii mm niamiaw^riiwrrriTTi'iiiwiiiíiiiMH Az utolsó Beethoven. A most lezajlott Beethoven-jubileum alkalmával egy megemlékezés jelent meg a Prager Tagblattban a nagy zeneszerző utolsó név- és valószínűleg vérrokonáról. Egyik bécsi gyalogsági kaszárnya udvarán egy napGn nagy meglepetéssel hallották az ott ténfergő egyéves önkéntesek, hogy a kiképző altiszt a következő szavakkal figyelmezteti az egyik rekrutát: „Beethoven, maga semmirekellő, már megint elmulasztotta kifényesíteni a gombjait!“ Mire kilépett a sorból egy nyomorult külsejű, kifejezéstelen arcú emberke és eidadogott egy pár mentegetődző szót. Kari Mária Julius van Beethovennek hívták és fia volt a zseni testvérének, Kari Mária van Beethovennek. Sajnos, nem hasonlitott világhírű nagybátyjára, legkevésbbé pedig szellemi képességeit tekintve* Ismerősei szerint különcködő félbolond, aki egyik balgaságot a másik után követi el — saját állítása szerint újságíró volt Németországban, de ezt semmivel sem tudta bizonyítani, ellenkezőleg, ismereteinek hiányossága eleve megcáfolt minden ilyesfajta állítást. A háború vége felé a lövészárokba került, ahol lefagyott keze-lába, úgy hogy nyílt sebekkel jutott a bécsi lazaretbe. Itt azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a háború után iskolát nyit, de senki Egy magyar mérnök ördöngös villanyzsinórja. (Berlini levelezőnktől.) A párizsi expressz a minap repiíeíte Berlinbe e Párizsban élő magyar mérnököt: Nagy Oszkárt, hogy jei-?n legyen a nagy műszaki premiéren. Ördöngös villanyvezetékének gyártását a berlini Német Telefon- és Kábelgyár ötezer munkással kezdie meg. Találmánya a Nagykontakt. Vagy ahogy németül nevezik: Nági-Kontakt, angolul Nedzsi-, olaszul Nadesi kontakt. Egyszerű villanyzsinór, rugaimas anyagból, ha a zsinórt bárhol, bármelyik részén megnyomod, kigyui vagy kialszik a lámpa, megszólal a csengő, nem kell a csavarhoz, vagy csengőgombhoz fáradnod. Maga a zsinór zárja és nyírja az áramot azon a helyen, ahol az elhúzódó vezetéket két ujj gyöngéd szorítása összefogja. Az elektrotechnikában szenzációt jelent ez a találmány. Beszéltünk a feltalálóval. Szállodai lakásán kerestük fel, ahol egész nap csilingel a telefon, táviratkézbesitők, üzenethordók, szakemberek és a világsajtó képviselői adják egymás kezébe a kilincset. Egyszerű és szerény ember. Szemüvege alatt két barátságos szürke szemgoíyó, az ember ki sem olvasná belőlük, hogy ma ez az ember mérhetetlen vagyon ura, egyedül Amerika száznegyvenezer dolláros ajánlatot tett kábel utján az amerikai szabadalom megvásárlásáért. El lehet képzelni, mit fizettek ki a németek neki, ha az ördőngős villanyzsinór gyártása ötezer munkásnak ad napi kenyeret. A magyar főmérnök távirati stílusban beszél találmányáról és arról, hogy mire lehet használni a Nagy-kontaktot. — Az általam feltalált vezeték riasztó- és biztonsági készülék nagybankok, pénztárak, ékszerüzletek, múzeumok, börtönök, rendőrségek fürdőépületek, elmegyógyintézetek részére, vészjelző bányák, katonaság,lőgyakorlóterek, hajó fedélzetek, automobilok és világitó, csengőkészülék lépcsőházak, lakások részére. — A vezeték főérdebessége, hogy önmaga is védekezik minden őt érhető baj és veszedelem ellen. Nem lehet ellopni, nem lehet elvágni, nem lehet megsemmisíteni, mert ahogy hozzáérnek, rögtön leadja a riasztó jelzést. Hogy milyen hordereje van ennek a találmánynak, egyelőre kiszámíthatatlan. Nagy Oszkár kérdésünkre elmondja, hogy nagyon sokat dolgozott Budapesten. A Ganz, Egyesült Izzó, Magyar Motor- és Gépgyár, Lipták és Teudloff—Ditrick Művek mérnöke volt. — Jelenleg Párisban élek, — mondja —■ itt van nyugalmas laboratóriumom, ahol egész nap dolgozom. Mert ez még nem minden. Vennénk néhány kilogram jól kiszáradt házi szappant Mutatvány-minta a kiadóhivatalba küldendő. Henry Ford nem csinál végrendeletet. A párizsi lapok szenzációt csinálnak Henry Ford egy legutóbb adott interjújából, amelyet N. H. Wilkins amerikai riporternek adott, aki azt a vakmerő kérdést szegezte az autókirály mellének, hogy mi lesz a hatalmas Ford-vagyonnal, ha Henry Ford meghal? Ford egyáltalán nem jött zavarba. Szinte természetesnek találta a kérdést és igy felelt: — Eddig nem csináltam testamentumot. És nem is fogoki Nincs nekem arra időm. Olyan sok dolgom van és lesz is élelem végéig, hogy semmi ked vem sincs időmet olyan haszontalan dolgokkal tölteni, mint egy végrendelet megfogalmazása. Az újságíró azonban nem elégedett meg ezzel a válasszal. Megkérdezte, hogy mégis milyen sorsot szán mesés vagyonának a milliárdos halála utánra? Ford válasza elég különös dicsekvés[ sei kezdődött: — Eszemágában sincs kitűnő barátommal, Rockefellerrel versenyre kelni. Mind a mai napig nem alapítottam egyetlen tudományos intézetet sem. ' Nem vagyok sem a művészet, sem a ! tudományok mecénása. Sohasem adtam egy fiíyirsget sem szociális intézmény támogatására. Ellentétben az összes ; többi amerikai milliárdossal, akik egymásra licitálnak ilyenfajta adományaikkal. Ünnepélyesen kijelentem, hogy a jövőben, sőt halálom után sem fognak az én nevemben semmiféle alapítványt tenni. Wilkins ur meglepetést látva, Henry Ford magyarázóig igy folytatta: — A mecénás szerepe az én véleményem szerint inkább árlalmas, mint hasznos. A mecénási támogatás bóditószer, amely megbénítja az iniciativát és az ötletet. A legtöbb esetben, ha tehelséges embereknek alkalmat akar adni a mecénás, hogy valamit teremthessen, beavatkozásával mindig szándékával ellentétes eredményt ér el. A tudományos és művészi intézmények pedig nem egyebek burkolt aiamizsná; nál a művészeinek és tudománynak. Én j tehát mindezeknek hatá;ozoít ellensége 1 vagyok. Heiyíelenitem a jótétemény i minden olyan fajtáját, amely abból a‘l, \ hogy egyeseknek alamizsnát juttat. Én i a jótétemánvf egész másféleképpen er| teimezem. Én munkaalkalmak és rout] kalehetőségek teremtésével akarok se; giteni az emberiségen. A milliárdosnak l a legfőbb kötelessége kihasználta azt jj a képességet, hogy megtanítsa az em: bereket boldogulni saját iniciaiivájuk- i ból. Az én üzemeim szerte a világban i az emberek százezreinek adnak mun\ kát és igy az emberek végte en töme: geinek adom a lehetőséget, hogy gazda- I gokká és tiszteletreméitóakká legyenek, í Az én üzemeim különben sem függnek ; az én személyemtől. Ezek haláiom után j éppen úgy folytatják működésüket, mint azelőtt. Mire való volna tehát végrendelkeznem ? A párizsi lapok kissé különösnek tartják ezt a filozófiát. (ű. /.) A Jókai Egyesület tizenöt éve. 1911-1926. (14) A Jókai Egyesület könyvtára 1911. évtől kezdve jelentékeny fejlődést vett, melynek alapjait a kezelésére bízott vármegyei könyvtárban találta meg. A megyei könyvtárhoz fűződő nagy tradíciók évtizedeken át felszínen tartották azt a kérdést, amely száz évvel előbb merült fel néhai Kultsár Istvánnak, a megyei könyvtár nagy alapítójának ajánlásában: a nyilvános olvasószoba tervét. 1913. évben ez is teljesülésbe megy és a vármegyei könyvtár, melyet letétül engedett át a megye törvényhatósága, végre kiszabadul börtönéből és adva van számára a fejlődés minden lehetősége. Csakugyan csodálatos is az a nagy lendület, melyet a Jókai Egyesület nyilvános közkönyvtára tesz az 1911—1918. évek között, amelyekben 8745 munkával gyarapszik-Ez a fejlődés azonban a háború után egyszerre megáll és magakad, egyrészt a határzár miatt, amelynek következtében magyarországi könyvek többé nem jöhettek be olyan szabadon, mint eddig, — másrészt pedig a könyv árának hallatlan megdrágulása folytán, amivel egyesületi erőforrásaink lépést tartani nem voltak képesek. így a háború utáni nyolc esztendő gyarapodása alig egytized részét teszi a háború előtti nyolc év gyarapodásának. Mindazonáltal a Jókat Egyesület kezelésében levő megyei könyvtárak (Kultsár István és Ghyczy Kálrtián könyvtárai), a volt Muzeum Egyesület könyvtára, a városi népkönyvtár az egyéb könyvtári gyüjteményagakkal (kisnyomtatványok, metszetek, térképek, fényképek stb )meghaladta a háború végével a 30000 darabot. A megyei könyvtár az 1907. évben átvette a városi népkönyvtárat kezelésébe, amelyet 1913 év végéig a megyei levéltárban, azután pedig a kulturház erre a célra épült földszinti helyiségeiben kezelt. Mikor ezeket 1914 augusztus 1-én hadikórház céljaira vették igénybe, a könyvtár működése négy éven át, 1918. október 1-ig szünetelt. A városi népkönyvtár húsz évig volt a vármegyei könyvtár illetve a Jókai Egyesület kezelése alatt. Ez idő alatt a könyvtár tulajdonosa, Komárom sz. kir. város évi 200 K. segéllyel támogatta, Gyarapításáról a Jókai Egyesület gondoskodott. 1927. január 1-től kezdve a népkönyvtár beleolvadt az ekkor létesült városi nyilvános közkönyvtárba, melynek felállítása után a Jókai Egyesület fel van mentve az alól a vállalt feladata alól, hogy nyilvánossá teszi könyvtárát és a közönség illetve tagjainak rendelkezésére bocsátja. A könyvtárnak jóltevői sorába tartoznak: idősb Szinnyei József, Komárom nagy fia, aki minden esztendőben egy láda könyvet küldött a megyei- illetve a Jókai Egyesület könyvtara számára. 1913. évben bekövetkezett halála ulán a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége megvásárolta könyvtarát 10000 koronán a Jókai Egyesület számára. Ezt a nagyértékü könyvtárat a háború, majd a bekövetkezett aiiamváltozás következtében csak 1925. év végén tudtuk a Magyar Nemzeti Múzeumból Komáromba szállítani. A Jókai Egyesület könyvtára nagy gyarapodását több hagyománynak köszönheti. Így Nagy Vilmos dr. közjegyző, néhai Hérics Márton plébános, Loosy Lajos volt primási intéző, Tergovcsics Endre ny. kúriai biró és masok hagyatékából egész könyvtárakat ajándékoztak az örökösök a Jókai Egyesületnek. A jóltevök sorából ki Uén emelnünk Branyay Géza földbirtokos, néhai Ghyczy Dénes alispán, Pázmány Zoltán, a Komáromi Újság szerkesztőségeéstöbbek százakra menő könyvadományait. Hírlap és kisnyomtalványgyüjteményüket a győri kir. főügyészség is éveken át gyarapította a köteles példányoknak a könyvtárba való átutalásával évek során keresztül egész a háború végéig. A háború után a könyvtárnak olvasó közönsége is megcsappant. Az évi 4—500 olvasó leszállt 3—200-ra sőt még ez alá is, amikor a könyvtár használatát a könyvek árának nagy emelkedése miatt olvasói díjhoz kötni voltunk kénytelenek. A könyvtár állományából kiemeljük néhai Ányos Lajos és felesége könyvtárát, amelyet a komáromi községi iskola lanitoi testületé helyezett el, mivel a könyvtár anyaga a háborús évek alatt hadikórhazzá vált iskola helyiségében súlyos károkat szenvedett. Ez a könyvtár a mindenkori komáromi községi iskola használatára áll, akik azt a nyilvános olvasóteremben használhatják a nagylelkű örökhagyó rendelkezéséhez híven. Ez a könyvtár 1919. évben került letétként a Jókai Egyesület őrizetébe. A Jókai Egyesület tulajdonában és kezelésében lévő könyvtárak állaga az 1926, év végén az apró nyomtatvány (falragasz, röpiv, gyászjelentés, szinlap, metszet, fénykép, stb.),okirat gyűjteménnyel együtt már mégha.
