Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-13 / 6. szám

Negyvennyolcadik évfolyam, 6. szám. Csütörtök, 1097. január }3 ■MB KOMAROMI LAPOK POLITIKAI-LAP «*■ DStiietén ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 E. — Külföldön 150 Ki. : gyes mám Ara i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dir. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. SserkMstSség éa kiadóhivatal: Nádor-n. Jr4 , Megjelenik hetenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombaton. Autonómia és közigazgatás. Komárom, — jan. 12. A nagy kiegyezés egyre folyik a cseh kormány és a szlovák nép­párt között. Ennek a gerince a közigazgatás reformja lesz. Meg­talpalják a nem régen életbelépte­tett mammut-megyéket, melyek a közigazgatást egyszerűen csődbe juttatták. Éltől ugyan nem lehet kivárni azt, hogy egy ügyet belát­ható időn belül be is fejezzen. A reform az a lépvessző, amelyen a szlovák néppárt megragadt a kor­mány kezében. Vezérük még fic­­kándozik rajta é3 emlegeti az auto­nómiát külön országgyűléssel és végrehajtó hatalommal, de azt hisz­­szük, hogy hiába. A tárgyalás élőszóval folyik, ha a lapok közlései megbízhatók. Cser­­ny belügyminiszter, a tehetséges, osztrák iskolákat járt bürokrata felvázolta a néppártnak az uj köz­­igazgatást, de amikor az Írást kér­ték tőle, azt megtagadta azzal a megokolással, hogy azt még a mi­nisztertanács nem tárgyalta. így tehát az élőszón tárgyalnak és rágódnak, amikor azután a meg­egyezésre kerülne a dolog, akkor a legkönnyebb ez elől kitérni az­zal, hogy ezt nem jól értették és erről nem is volt szó ilyen és ilyen értelemben. A néppárt is gyanút fogott a messze kihúzódó tárgyalások miatt, amelyekben semmi konkrétum, semmi komoly mag nem volt és fél a csehek ajándékától, az auto­nómiától, amelyet Prágában főznek ki. Nem is alaptalan a gyanú. Az autonómia ügyében, melyről eddig hallani sem akartak és anatéma érte azt, aki kiejteni merészelte, nyomban elskatulyáztatván az ál­lamellenesek vakmerő csoportjába, most Prága úgy nyilatkozik, mint a szlovák nép legtermészetesebb követeléséről. Maga a megcsonto­sodott centralista politikus, Kramár is hallgat, vagy ha nyilatkozik, a mellett tör lándzsát, hogy az autonómia a közigazgatásban vaD. Szóval ott vagyunk, ahol a Gserny szóbeli előterjesztése, a közigazga­tási autonómiával kápráztatja el a< szlovák auíonomista elméket. Sőt tovább is mehetünk pár lé­péssel. Maga az államfő is akkép­pen nyilatkozott az autonómiáról, mint a szlovákság legelemibb és legtermészetesebb követeléséről. Ez bele került az öfeszes külföldi la­pokba és most az európai közvé­lemény szentül meg van győződve, hogy itt komolyan autonómiát kí­nálnak a szlovákoknak. Ha azután ez még sem következnék be egy és más okokból... Akkor a helyi zet másképpen alakulna: a külföld a szlovák követeléseket teljesithe«­­tétlennek találná, amelyek az ál­lam létalapjára törnek. A külföldi hírszolgálat ezt is éppen olyan jól be tudja konferálni, mint azt, hogy Prágában készen van a szlovák autonómia Cserny Íróasztalán. Ekkor azután Tuka Béla, vagy Adalbert ur ismét válthat útlevelet és meg se álljön Párisig, a nagy­követek legfelsőbb tanácsáig a me­morandumával, amelyben keserűen írja le az autonómia prágti hajó­törését. A szlovák néppárt a tár­gyalások során bizonyára oly sok engedményt tett és a kormány annyi hátsó ajtót hagyott nyitva, hogy ezeken a réseken kiszaladt az autonómia és megmaradt a ne vetséges kis egérke, holmi köz­­igazgatási reform szerény alakjában, amelyben annyi lesz a változás, hogy ezentúl a határozatokat nem csehszlovákul, hanem szlovákul fogalmazzák és a cseh nácselniko­­kat kicserélik szlovákokkal, de a törvényjavaslat címébe felveszik az autonómia szót. Mert Prágában sókkal jobban értenek a politikai kártyakeveréshez, mint azt hitték. POLITIKAI SZEMLE = A Magyar Neimeti Párt párnapja. A magyar Nemzeti Párt február 1-én és 2 án Léván pártnapot lart, amelyen a párt vezetősége fog beszámolni a párt eddigi munkásságáról. = Az h dótörvényjavaslatok. Az uj adótörvényekről szóló javaslatokat a kormánypártok nyolcas bizottsága tárgyalta. A tárgyalás folyamán ki­tűnt, hogy egyes pártok lényegesebb módosításokat kívánnak tenni a ja­vaslaton. Eszerint tehát megállapít­ható, hogy az adóreform kérdésében a kormánytámojjató pártok nincse­nek teljesen egy véleményen és a különböző nézetek nem biztosítják a javaslatnak mai alakjában való egységes elfogadását. A költségvetési bizottság tárgyalásai ezszerint nem fognak még eeyelőre olyan határo­zattal végződni, amely az adóreform dolgában a plénum előtt tárgyalásra kerülne. Em>lis dr pénzügyminiszter ennek következtében fölkérte a pár­tokat, hogy kifogásaikat szombatig nyújtsák be házzá. — A „Ceskoslí.vwnska Republika“ a békerevhiáról. A Népszövetség statú­tumának 19 pontja köztudomás sze­rint megadja a lehetőséget arra, hogy a békeszerződések revideáltassanak. A csehszlovák sajtó mostanában sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel és a „Ceskoslovenska Republika“ minapi vezércikkében a magyar kül­politikáról írva, a revíziós politikáról ezeket mondja: A magyar kormány revízió? politikája semmiféle politi­kának nem nevezhető, egyszerűen nekirohanás volna fejjel a falnak. Ez a fal Magyarország szomszédainak határozott állásfoglalását jelenti, amely ugyan nem zárja ki némely vitás kérdésnek barátságos vagy legalább is koncitiáns megoldását, de teljesen ki­zárja a békeszerződés rendelkezéseinek akár legliberdlisabb meggyöngitését is. A magyarok a külpolitikában nagy aktivitást követelnek, de a módsze­reik, amelyekkel az aktivitást életbe akarják léptetni, elavultak, háború­­előttiek. Magyarországon vannak olyan politikai agyvelők, melyek Európát sakktáblának gondolják, Angliát, Franciaországot, Olaszor­szágot és Németországot pedig nagy sakkfiguráknák, míg Romániát, Ju­goszláviát kisebbeknek- Ezekkel manipulálnak, természetesen csak papíron. A nagy figurák közül ez­­időszerint . Anglia és Olaszország van soron, ami a kisebbeket illeti, még ném tudják, hogy ezek közül Jugoszláviát vagy Romániát vegyék-e elő. Ez ma a magyar külpolitika képe: állandó keresés, hol és mi­képpen lehetne idegen segítséggel éi ügyes intrikával áttörni azt a falat, amellyel Magyarország saját maga vette magát körül. Pedig elegendő volna a jószomszédság és a békeszerződ'sék irányában való lojalitás politikája ahhoz, hogy ez a fal magától lehulljon. '= A csehszlovák nemzeti tanács és a közigazgatási reform. A szlovénekéi politikai pártok a csehszlovák nemzed tanács pozsonyi szlovák osztályában a napokban tanácskozást tartottak, ame­lyen képviselve voitak a köztársasági agrárpárt, a csehszlovák szociáldemo­krata munkáspárt, a csehszlovák nemzeti 620Cialisiüpáii„a cseh néppárt, a nemzeti demokrata párt, a szlovák nemzeti párt, a nemzeti munkapárt és a csehszlovák iparospátt. Csak a szlovák néppárt nem volt képviselve az értekezleten. A meg­jelent pártok képviselői kimondották, hogy ankét egybehivását tartják szük­ségesnek, amelyen a közigazgatási re­formról fognak eszmecserét folytatni. Az ankétre a pártokon kívül meghívják a szlovenszkói minisztériumot, a politi­kai funkcionáriusokat, a közigazgatás szakembereit és az érdekelt különböző testületeket, Az ankénten a következő kérdésekről lesz vita: 1. Szükséges-e, hogy az egész köztársaságban egységes közigazgatást hozzanak be, vagy meg­engedhető e az egyes országokban tar ós vagy ideiglenes közigazgatás? 2. Meg maradjanak-e a megyék a mai alakjuk­ban, vagy más alakban, vagy előnyösebb lenne e a közigazgatásnak más alakja ? 3, Szükséges- e harmadik országos fórum, ha igen, miiyen alakban és milyen ha­táskörrel ? Ezekből a kérdésekből vilá­gosan arra lehet következtetni, hogy a szlovák nemzeti tanács ez értekezletén megjelent pártok képviselői nem nagyon rokonszenveznek Szlovenszkó közigaz­gatási megreformálásával. = Létre Jfln a béke Prága és a Vatikán között. A német nyelvű félhi­vatalos egyik munkatársa beszélgetést folytatott Kordáé dr. prágai érsekkel, aki többek között kijelentette, hogy belátható időn bélül létrejön „ a béke Csehszlovákia és a Vatikán között. Ezt a békét külső és belső tényezők készí­tik elő. A külső tényezők azok konkor­dátumok, amelyeket a Vatikán már az államok egész sorával megkötött, amely sorból Csehszlovákia sem maradhat el. A belső tényezők között kell felemlíteni Csehszlovákiának'.korábbi elhatározását, amely szerint hajlandó a Vatikánhoz való viszonyát békés utón mielőbb ren­dezni. Remélni lehet, hogy a Vatikánnal a rendes diplomáciai viszony megújítása mindkét részre nézve kielégítő ered­ménnyel fog járni. Érniük' a viszonynak lényege, hogy az állam ismerje el az egyházi alkotmányt, különösen ismerje .el az egyházi hivatalok, ideértve a ta nitói állások szabad betöltésének jogát, amivel számláén az egyház biztosítaná közegeinek kellő lojalitását. Az egyház szabadságának biztosításával kapcso­latos az egyházi birtokok és a kegyúri szolgáltatások kérdése, amit szintén meg lehet oldani. = A „Slovák“ kirohanása Magyar­ország siien, A szlovák néppárt hiva­­alüS 1 pja sohasem válogatta a kifeje­zéseket, amikor arról volt sző, hogy Magyarország ellen kell támadni, ami egyébként a fenti újság részéről igen gyakian megtörténik. Cseh testvéreik ellen is el van keseredve a »Siovák“, de a túlsó oldal ellen tüzet hány, ami­kor csak teheti Most Bethlen István g.óf miniszterelnök választási győzel­méről ir és utal arra a programra, ame­lyeket a magyarországi ellenzéki lapok kürtőinek, hogy az ország belpolitiká­jának végleges konszolidálása után Bethlen rátér a királykérdésre és a bekeszerződés revíziójára. És idegessé­gében így ir: Szlovenszkó, amely végleg kiszabadította magát Szent István koro­nájának uralma aiót a mai magyar politi­ka irányával szemben a leghatározottabb elutasító álláspontot! foglal el. Az integer Magyarország megújítása nem a magyar grófok képzeletétől függ, hanem a szlo­vákoktól, románoktól, szerbektől és hor­­váíoktól. Elmúltak azok az idők, amikor a netn magyar nemzetiségek a magyar nemesség leltári tárgyai voltak. Azóta sok minden megváltozott Szlovenszkon és Európában. De a magyar politika még mindig a régi módszerekkel dol­gozik : Hazugságokkal (I). A Versailles! (!) békeszerződés, ami Szlovenszkó vi­szonyát illeti Magyarországgal szemben, érinmetetlen s ha mégis sorra kerül a revíziója, csak Szlovenszkó javára vál­toztatható meg ... Ezt üzeni a „Slovák“ Bethlennek. No, igen!... = Döntőbírósági szerződés Magyar­­őrs'ág és Jugoszlávia között. A Bel­­grádban megjelenő „Vremje" a kül­politikai kérdésekről írván, s többek között a következőket mondja: A mohácsi csata évfordulója napján Horthy Miklós magyar kormányzó, beszédében olyan nyilatkozatot tett, amely alkalmas volt arra, hogy alapjául szolgáljon Magyarország és Jugoszlávia közeledésének. Ez a kérdés rokonszenves visszhangra talált a két ország közvéleményében. Géni­ben már szeptember havában baráti megbeszélés kezdődött Walko magyar és Nincsics jugoszláv külügyminiszter között s a kibékülésre és a közele­désre irányuló eme kísérletnek po­zitív következménye az lesz, hogy a két ország döntöbiráskodási szerződést köt egymással. — A francia szenátus balra tolódása. A francia szenátusi válaszfáSokótf a baloldal 9 mandátummal erősödött. Milleranda, de Selves szenátusi elnök és Klotz nem kaptak mandátumot, mig Caillaux-t újra megválasztották. A választás eredménye azt igazolja, hogy az országban kétségtelenül megerősödött a kibékülés metléfti hangulat. Kultúrát a magyar falvakba! A magyarság leghatalmasabb és leg­erősebb rétegének, a nagy nemzeti rezervoárnak, a magyar falunak kultu­rális gondozása a legszebb, leghálásabb és legbecsületesebb magyar nemzeti politika, olyannyira, hogy már nem is nevezhető politikának. A falusi magyar ember hallatlanul gazdag lelkiképesaé­­geit felhasználva, olyan nívóra kell emelni a falu kultúráját, hogy mimten

Next

/
Oldalképek
Tartalom