Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-03-26 / 37. szám
1987. roftrcim 26. Komiromi Lapok giumba. A beteg testben azonban lobogó lélek lakozott, éppen azért he* vés természete nem tudott megbarátkozni a szigorú iskolai szigorral, fegyelemmel. Állandóan hadilábon állott tanáraival és velük igen sok összetűzése volt. Érezte, hogy ott nincs maradása, és eltávozott Dubrecanből. Ulravalőul egyik tanára, a tudós professzor Hatvani, a magyar Fauszt azt tanácsolta neki, hogy legyen mérnök. A tanácsot megfogadta és mérnök lett, de eleinte nyugtalan természetét nem kötötíe le ez a pálya és átment az ügyvédi pályára és a mérnöki oktevéi mellé egy időben megszerezte az ügyvédit is. Később Pápára ment és márnökösködött. Majd Tihány mellett főidet bérelt és gazdálkodott. Háromszor nősült, de első két házassága boldogtalan volt és mind a kettő válással végződött. Balatonfüreden Páczely és Kazinczy is meglátogatták, akikhez szoros barátság fűzte. 1790-ben országgyűlési követ lett és attól fogva egyet kivéve minden országgyűlésnek tagja volt. Igen nagy népszerűséget vivott ki magának az egész országban és igen sok vármegye táblabirónak választotta meg az országszerte ismert és népszerű költőt, aki a közéletnek fáradhatatlan munkása volt. Közben szorgalmasan gazdálkodott. Máj Nagybajomba (Somogymegye) költözött át, ahol Csokonaival is megismerkedett. 1818-ban harmadszor is megnősült és e harmadik házassága boldogsággal aranyozta be életét egész 1820 január 28-ig bekövetkezett haláláig. Az élet szenvedései között a költészetben keresett vigaszt. Lelkes művelője volt a magyar nyelvnek. Első költeménye 1782 ben jelent meg a Magyar Múzsában, Nagy irodalmi sikert aratott a Hunniás cimü hőskölteményével, amelyet 1787 ben adott ki. Lirai verseit erős zenei és ritmikai érzék jellemzik, Igen nagy érdeme, hogy összegyfij tötte a kuruc költészet gyöngyeit. Gyüj tött ezeken kivüi közmondásokat és tudományos műveket is irt. Megjelent munkái igen számosak és egyet Komáromban nyomtak. Kőmlőd derék magyar népe a sivár élet forgatagában nem felejtette el nagynevű szülöttjét, akinek szülőháza immár 167 esztendeje dacol az idők vasfogával. A kömlődiek kegyelete most ezt a házat, ahol Pálóczi Horváth Ádám bölcsője ringott, díszes emléktáblával jelöli meg. Az emléktábla leleplezés azonban nemcsak a kömlődiek ünnepé lesz, mert abból részt kér az egész magyar irodalmi világi Elárverezték Londonban a cári család ékszereit. A Christie-cég árverési csarnoka még nem látott oly szörnyű tolongást, mint három nappal ezelőtt. A mentőknek hétszer kellett benyomulniok a terembe, hogy kivigyenek onnan urakat és hölgyeket, akik a nagy izgalom és torlódás közben elájultak, A cári család ékszereit árverezték olt, vagy mint a szebb hangzás kedvéért mondották: az orosz koronaékszereket. Pedig a drágaságoknak abban a tömegében, melyeket ott közszemlére tettek, kikiáltottak s eladtak, koronaékszer nincs, az /mind a Romanov-csaiád ékszere, cárok drágakőgyüjternénye, bogiárai, régi és újabb carevnák gyémántos diadémjai, násfái, drágaköves szelencéi. A hihetetlen értékű gyűjteményt, mely csak egy része a cári ékszereknek, mert sok került ki már belőlük Amerikába s máshová, a szovjet ko njány adta el és — félre az érzelgősséggel I — egy angol szindikátus vette meg. Nincs értelme, mondom semmi szentimenta lizmusnak. Elvégre tiz éve már, hogy Jekaterinburg határában, vagy hol, a vörösök tűzzel és golyóval kiirtották az egész cári családot, apát, anyát, gyermekeiket s hagyatékukkal a szovjet rendelkezik. Az üzletemberek szindikátusa pedig, kétségtelenül bizonyos alkudozás után. megvette a kinált árut. S megnyílt az árverés Londonban s a civilizáció két fővárosának, Londonnak és Párisnak, nyereségre éhes ékszerkereskedői és tündökölni vágyó gazda, gai összegyűltek Christie árverési csarnokában s az egykori baráti, de — hajh I — leölt, feldarabolt és tűzbeve* tett uralkodócsalád ékszerei baráti kezekbe kerültek. Amikor a drágaságokat kirakták az árverési csarnokban, a venni vagy legalább csodálni szándékozók sokaságának káprázott a szeme a sok tündöklő és villogó gyémánt, zafír, smaragd s a művészinél művészibb ékszeralkotás láttára, Százhuszonnégy darabból állt az egész gyűjtemény, benne oly remekek, mint az orosz cárné menyegzői gyémánt hajéke, vagy az a régi gyémántos tiara, mely szélfuvástól rengetett kalásztömeget utánoz, fölötte viiágolván a hold sarlója szafirkövekből. Egyszerre mozgalmasság támadt a tolongó sokaságban *— Írja a tudósitó, ki végignézte ezt az árverést —s ami zaj volt, egy pillanat alatt eltűnt. Mr. Andrews, az árveréstvégző kikiáltja az első számot. És megkezdődik az aukciók jellemző harca, a harc a számokkal, melyek reális értékeket képviselnek. A kikiáltási ár kétszáz font... ötszáz..., ezer ..., kétezer..háromezer... először, másodszor... Lélegzetfojtó szünet. Aztán egy sarokból: Háromezernégyszáz ! Ideges feszültség. Senki többet ? A kalapács lekoppan: harmadszori A vevők Philips S és F. urak, kik eszerint körülbelül egy és egyötöd milliárd koronáért vettek meg egy pár gyémántos karkötőt. Utoljára a cárné viselte. Ez volt az előcsatározás. De már lehetett észrevenni, hogy melyik részre hajlik a végső győzelem. A francia üzletemberek csoportiből s vezetőjének a párisi St. Homoré utcai M. Founés ur torkából tör elő a mindig nagyobb összegeket ígérő nehéz ütegek szava. A franciák vették meg az áruba bocsátott tárgyak többségét. Maga Founés ur vette meg kétmilliárd koronáért a híres menyegzői diadémot, melynek koronáján két sor páratlanul szép gyémánt fut körül. Franciaországba került a többi közt az a temérdek brilliánsal és sma* ragdal kirakott ékszer is, melyen egy huszonnégy karúinál súlyosabb smaragdkő villog. Ennek másfélmiliiárd volt az ára. Egy XV. Lajos korabeli jáspisszelence, melyet gyémántkövek diszitenek, nyolcszázötven millióért kelt el. As árverés szenzációja volt a Sarkcsillag, egy negyvenegy karátnál sulyosab remek gyémántkő eladása. Ezt Harm S. H. angol üzletember vette meg négymilliárd koronáért, vagyis 11 809 font sterlingért. Egy remekművű gyémántnyakék, melyen huszonöt szép gyémántot fűzött eggyüvé apró gyémántköves indával a tizennyolcadik századbeli francia ötvös, kilencszázmillió koronát hozott az árverezőknek. Hat gyémántgomb, mely belső foglalatján az 1764 es évszámot viseli, nyolcszázmillióért kelt el, egy negyvenhat gyémánt hajcsatból álló garnitúra háromszáznyolcvan millióért. Nagyobb áron, ötezerhétszáz fonton kelt el egy gyöngyökkel és gyémántkövekkel kirakott melltü, középen egy smaragd és két szafirkővel és négyezernégyszáz font sterlinget adtak azért a kalászos gyémánt tiaráért, melyet valamikor Mária Feodorovna cárné, I. Pál cár felesége viselt. Nem kelt el több más apróbb ékszer között az a szép karkötő sem, mellyel 1. Miklós cár ajándékozta meg egyszer későbbi feleségét. s Kétszázhetven font volt a kikiáltási ára s annyit sem Ígértek érte. Hanem azért az angol'szindikátus kitűnő üzletet csinált: összesen 80.561 fontot, körülbelül harmincmilliárd koronát vett be. Úgy mondják, többszöröse ez annak ^az összegnek, melyet a szindikátus belefektetett ebbe az üzletébe. fi Katolikus kegényegylet XXÜÍII. éui közgyűlése. Komárom, — március 24. Az elmúlt vasárnap, Szent Józsefnek, mint fővédönek ünnepével kapcsolatban tartotta meg a Komáromi Katolikus Legényegylet rendes évi közgyűlését saját egyesületi házának színháztermében, az egyleti tagok szép részvétele mellett. A közgyűlést Majer Imre dr. apátplébános egyesületi elnök nyitotta meg a tőle megszokott magasszárnyalásu beszédben, melyben az ifjúság összetartásának, nevelésének fontosságát emelte ki s hangsúlyozta, hogy csakis igy, kizárólag a szeretet és békés együttműködés alapján lehet sikereket elérni. Az egyesület sok sikert látott, mert csak a valláserkölcsnek, a magyar kultúrának s szeretetnek élt eddig és fog dolgozni továbbra is. A jelenlevők meleg tapsokkal köszöntötték az elnököt szép megnyitójáért. A jegyzőkönyv felolvasása után Király József s. lelkész, a Legényegylet ügy vezető elnöke tartotta meg kimerítő beszámolóját az elmúlt egyesületi év munkálkodásáról, kiemelve azt az örvendetes jelenséget, hogy az előző jubileumi év nagy sikerei után visszaesés nem következett be, hanem eredményekben teljesen kielégítőnek, sőt gazdagnak mondható az elmúlt év, Rávilágított a sok oldalról jövő kritikára, mely azt szereti hangoztatni, hogy a Legényegyletnek nem lehet célja a sorozatos színjátszás s kimutatta, hogy ez tényleg nem is cél, hanem eszköz, amely mellett nagyobb munka folyik az ifjúság vallási, erkölcsi s társadalmi nevelése körül, amely azonban feltűnés nélkül a havonkint és hetenkint tartott és szépen látvgatott tag- és rendezői gyűléseken, napi összejövetelekben, lelkigyakorlatokon katolikus szellemű előadásokon folyik le. Megemlékezik az ifjúság önzetlen, áldozatkész munkásságáról, a kultúráért való lelkesedéséről, amely lehetővé tette, hogy az elmúlt évben közel harminc szinieiőadást tarthattak s a legelitebb mulatságokat rendezhették a legnagyobb siker mellett. Eiulán jelentést tett a közgyűlésnek az egyleti vagyon gyarapodásáról, uj beruházásokról, az épület díszítéséről, a villanyvilágításról, a .ruhatár felszereléséről, amely mind jelei annak, hogy az egyesület munkája eredményes volt. Végül köszönetét mondott az elnöknek a vezetésért, Komárom társadalmának, a pártoló közönségnek nagy szeretetéért s a támogatásáért s a tagoknak a buzgó kitartásért s ezt kérve, tovább is bízik, hogy a jövő évben szép eredményeket hoz napfényre az egyesület munkája, A jelentés felolvasása után a közgyűlés éljenzéssel és tapsokkal ünnepelte a másodelnököt, Balogh Miklós egyesületi pénztáros tette meg ezután a jelentését, felolvasva a péoztarvizsgálóbizotiság záradékát, amely után azt rendben találta a közgyűlés és megadta a felmentvényt a pénztárosnak, akinek köszönetét mond fáradozásaiért. A lelépő tisztviselőknek és választmányi tagoknak, úgymint Lukovics Józsefnek, Kalus Dezsőnek, Pataky Józsefnek, Szántó Bélának jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a közgyűlés s megválasztotta a uj tisztviselőket. A választás eredménye szerint választmányi tagok lettek: Czirja Kálmán, Horváth István, Katona Rezső; az ifjúság részéről; Balogh Pál, Horváth István, Szántó Béla; I. titkár: Veleba József, II. titkár: Hinn Nándor; rendezők: Laky István, Szűcs Gyula és Csizmazia Zoltáa. Ezek után a közgyűlés 20 darab egyleti adósság kötvényt sorsolt ki a kővetkező számokkal: 25, 34, 35, 49, D 120, 123, 126, 134, 141, 142, 169, : 171, 175, 176, 179, 180, 182, 194, 199, 237. Mijd Hinn Nándor könyvtáros a könyvtár örvendetes növekedéséről s a forgalom élénküléséről, Németh Gyula jegyző pedig a tagok számának nagymérvű emelkedéséről, az irattár összeállításáról számolt be, mely fáradozásukért nekik, valamint Király II. elnöknek s ifj. Lenhard Mihálynak köszönetét mondott a közgyűlés. Több indítvány nem lévén, az elnök a gyűlést berekesztette ama reményét fejezve ki, hogy a tagok az elmúlt év sikereinek példájára fokozott buzgalommal folytatják munkájukat. Lerakat Komáromban; «3 Bárdos Jenő, Kovách Tihamér gyógyszertára, Kubányi Testvérek és Riszdorfer Károly drogériában. A Jókai Egyesület tizenöt éve. 1911—1926. (18) A muzeum viszonyai. — Fontosabb leletek, szerzemények, — A könyvtár állapota, gyarapodása. — A képtár. A muzeum, mint említettük, 1913. év őszén költözött át a kulturház keletnek néző szárnyába, ahol négy termet tölt meg az őskori és római, a közép- és újkori, valamint a néprajzi gyűjtemény és egy teremben az 1848/49-es emlékek vannak kiállítva. A háború előtt a gyűjtemények gyarapodása lépést tartott azok természetes fejlődésével: a lelőhelyek feltárása utján, ajándékozás utján és vételből szépen gyarapodtak a gyűjtemények. Az 1913. évben megkezdett szomődiásatásokfeliratos római szárkofágot hoztak felszínre több sirmellékleitel együtt, melyeket a feltárt téglasirokban találtunk. Ugyanebben az évben sok szönyi (Brigetio) régiség is került a múzeumba vétel ulján. Ugyanebben az évben az 1848-as gyűjtemény gyarapodik a Kreith-féle gyűjtemény komáromi vonatkozású tárgyainak megszerzése utján. A következő évben, mikor a háború alatt a szönyi római táborhely területén katonai védőműveket építettek, sok római régiség került napfényre, melyet a cs és klr. várépítési igazgatóság előzékenysége a komáromi múzeumnak juttatott. Ekkor szereztük meg a Herkályon talált légió-signumot is, mely bronz fenyőtobozt ábrázol. A feliratos kövek egy része is ekkor került a múzeumba különféle lelőhelyükről. Ugyanebben az évben római régiségeink nagy számmal gyarapodtak ismét brigetiói tárgyakkal. Az 1916, évben kerül múzeumunkba néhai Konkoly-Thege Miklósnak végrendeleti hagyományából a fegyvergyűjtemény és az ásvány- és kőzetgyüjtemény, valamint több keleti tárgy Keszegfalváról népvándorláskori sirleleteket kapunk és vétel ulján ismét sok római régiséget szerzünk a brigetiol sirleletekböl. A háború előrehaladása folytán azonban mind kevesebb lesz a lehetőség a muzeum gyarapítására. Ezekben az években óhajtottuk volna a muzeum legnagyobb értékét, a környei sirlelethez tartozó eraviscus kocsit restaurálni és a konzervált vas alkotórészeket egy favázra szerelni, de ebben a háború akadályozott meg bennünket. így nem kerülhetett a sor arra sem, hogy a letétül beígért Juppiter Dolychenus leletek a múzeumba kerüljenek. Gyűjteményeinknek jó hírneve messze földön ismeretessé lett és számos szakember kereste fel, köztük 1918. évben Kubitschek bécsi egyetemi professzor, a hírneves régész is. A háború után nagy csend és szünet állt be. Legjobb lelőhelyeink, igy a dunántúli Brigetio előttünk bezárultak és a régiségek megszerzése lehetetlenné vált abban a nagy lázban, mely az antik berendezések és általában a régiségek megszerzésére irányult a háborút kővető években, amikor a gyűjtők száma igen megszaporodott Ezekkel a muzeum anyagi eszközök híján lépést tartani nem tudott és Így a gyűjtemények csak a jószivű adakozók ajándékaiból szaporodott. Háborús gyűjteményünk számos fegyverrel gyarapodott a harctérről hazakerült katonák és a muzeum barátainak adományaiból. 1920. évben kerültek a muzeum tulajdonába néhai Konkoly-Thege Miklós régi képtára, fényképgyüjteménye és diapozilivjai, melyek nagy értéket képviselnek A következő évben pedig dr. Werlner Mór párkányi orvos hagyatékából szereztük meg középkori okleveleinek gyűjteményét. 1922. évben a csehszlovák prehisztorikusok kongresszusa után Slavik János ev. dékán vezetése alatt a kongresszus számos tagja meglátogatta a múzeumot és a muzeum által a korábbi években kiásott castellumot. A kínálkozó vételi alkalmakat le-8. oldal.
