Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-03-10 / 30. szám

IMegyveuuyoleadlk órtolyam, 30. izáai. Csfttdrtöb, 1997. uär^ws IO. POLITIKAI-LAP SiStisetési ár esehulovák értékben: Keltben éi vidékre poiUi nétkCldéisel: Ügess évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 K6. ' yyea u4m ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. SeerkentMg ét kiaMtfnM: Bádor-s. Megjelenik hetenkint Mromot) kedden, csütörtökön és szombaton. 1 m oiiiiföl. Komárom, — mdrc. 9. Äassa közvetlen közelében, n8gy erdőségek búvóhelyein olábcigányok álltak lesbe és az arra haladó utasokat, többnyire az élet rejtet­tebb utain járó csempészeket, agyonvertek minden nagyobb te­ketória nélkül, mint a vadászok lepuffantanak egy-egy nyulat. A véletlen azután szörnyű felfedezé­sekre vezetett a szepsii cigányok körül: ezek nemcsak kirabolták, de meg is ették áldozataikat. Történtek pedig ezek Európa kellős közepéD, Szlovenszkó keleti részében és nem is a háború alatt, hanem a béke éveiben. Hogy azelőtt mit csináltak ezek a nem is fél- de egészen vad nomádok, annak csak az Isten a tudója. A rablógyilkosnak a büntetése a halál. De az újabb gyakorlat szerint a 'humanizmus szállott sikra a halál­­büntetés ellen és nem hallani egy ideje arról, hogy bármily elvete­mült gyilkost kiirtottak volna az élők sorából. Hogy helyes-e a hu­manizmus a társadalom duvadai­­val szemben, azon most ne vitat­kozzunk, de az kétségen felül áll, hogy kannibálokkal egy társadalmi közösségben már mégsem élhetünk, hiszen az államnak az első és legfőbb célja az emberi épség és polgárai testi és szellemi jólétének előmozdítása. A kártékony farkasokra és med­vékre, ha bemerészkednek a falvak közelébe és megtámadják a gaz­dák jószágait, hajtóvadászatot ren­deznek egy két elvitt birka és széttépett szarvasmarha miatt. De azok, akik emberekre rendeztek hajtóvadászatot, jól fütött fogház­ban pihennek az állam védelme alatt és esküdtszék elé kerülnek, ahol védőik talán enyhítő' körül­ményeket fognak mellettük felso­rakoztatni. Mi nem rendezhetünk, rendezett társadalom, embervadá­­szatot azok ellen, akik előtt nem szent sem a tulajdon, sem az em­beri élet. Mi legyen tehát a teendő a megsértett állami jogrend helyre­állítására: semmi más, mint ezek­nek a vadaknak a civilizálása vagy kiirtása, nem abban az érte­lemben, amint ők cselekedték azt védtelen emberekkel, hanem olyan formán, hogy ezeket a nomádokat helyhez kell rögzíteni és kivételes rendszabályok alatt tartani, vagy szétszórni és egyesülésüket meg­akadályozni. Mindez a jogtalannak látszó intézkedés csak szelíd rá­olvasás lesz a társadalom e rák­fenéje ellen. De ha gyermekeiket elszedik a fenevadaktól és állami intézetekben felnevelik polgári munkára szorítják, kevesebb a ve­szély, amivel a társadalmat fenye­gethetik. Azonban kannibálokkal élni együtt Európa kellős közepén mégis csak mi tőlünk nagy á do­­zat és mikor elégtételt követelünk az államtól, miDden ilyen ször­nyűség megismétlődésének a kizá­rását, nem vétünk az emberi jogok és a szabadság ellen. Ki képviselje a szlovák népet? Komárom, — március 9. A szlovák néppártnak a kormányba történt belépése sok olyan kérdés ki éleződését vonta maga u án, amely eddig érintetlenül húzódott meg a pár­tok programjában. Mindaddig, amig Hlinkáék a kormányon kívül állot ak, a legönérzetesebb hangon hirdették, hogy egyedül ők képviselik a szlovák népet és kizárólag csak magukat tartották feljogosítva arra, hogy Szlovenszkó autonómiáját kivívják. De most, hogy az autonómiát szegre akasztották és kormánytámogatásukért a közigazgatási reform korcsszülöttét kapták, a helyzet kezd körülöttük megváltozni, mert a szlovák nép nagy tömegei csárdással vehetik tudomásul, hogy a hajthatatlan Hlinkapárt tulajdonképen egy tál len­cséért adta fel legsarkafatosabb prog­ram pontját. A bizalom, amely a szlovák néppár­tot eddig kisérte, lassan-lassan más irányba fordul, a régi dicsőség elhagyja a pártot és az a kérdés foglalkoztatja már a szlovák tömegeket, hogy tulaj­donképen ki képviselje a történtek után a szlovák népet? És e kérdésre hama­rosan meg is érkezik a válasz annak a pártnak a részéről, amely csehszlovák néppárt elnevezése alatt csak a válasz tások idején kezdett szervezkedni, de amelynek vetését szépen megérlelie nemcsak az idő. de maga a szlovák néppárt is. Ma Szlovenszkóban úgy áll a helyzet, hogy a szlovák nép nagy tömegei, különösen a katolikus papság vezetése alatt állók, új orientálódást keresnek és mivel a szlovák néppárt is kormánypártivá lett, semmiben sem külömbözik más kormánypártoktól és így mi sem tartja vissza a szlovákokat attól, hogy más kormánypártban keres­senek boldogulást. Siet is a helyzetet kihasználni a cseh­szlovák néppárt, amely Miéura volt miniszter vezetése mellett mind jobban és jobban hódit tért magának a szlo­vákok földjén. Egy röpiratot adott most ki a párt és ebben mindenekelőtt ki­jelenti, hogy szlovenszkói szervezeteit nem fogja likvidálni, ellenben kibontja a zászlót, mert Hlinkáék magatartása úgy a szlovákokra, mint a katholiciz-POLITIKAI SZEMLE. Komárom, — március 9. Tarthatatlan állapotok a kor­mánytámogató pártok között. Azok a törvényjavaslatok, amelyek az előkészítő bizottságok előtt feküsz­­nek, a hosszas tárgyalások alatt olyan nehézségeket támasztottak a polgári kormány egyes pártjai között, amHvek musra káros lehet. Miőuráék felfogása az, hogy a szlovákság nemzeti jellege csak a csehekkel és morvákkal való szoros összetartás révén érhető el, csak ekként akadályozhat meg újabb fordu­latot, amely idegen elemek áldozatává tenné Szlovenszkót Kíméletlenül meg­bírálja a röpirat Hiinkát és politikáját, amely teljesen terméketlen volt ésa mely­­lyel aláásták mind az egyházi, mind a polgári hatóságok tekintélyét, a teljesít, hetetlen n mények felébresztésével pedig a forradalom csóváját hajították a szlo­vákságba. Az ígéretek teljesítése lehe­tetlen es a fellázított nép a „nép atyjáé­tól elfordulva, most a kommunisták karjaiba veti magát. A csehszlovák néppárt ezért, ^elhatározta hogy meg­menti, ami még menthető s tovább fog dolgozni a szlovák nép javáért. Micuráék tehát a mentő szerepre vál­lalkoztak, csak az a kérdés, hogy milyen eredménye lesz munkájuknak. Tény a?, hogy a szlovák nép nagyot csaló­­dóit Hlinkáékban, a csalódás elkesere­dést szül a párt tagjaiban és aki a pszihológiai szempontokat veäzi, köny­­nyen következtet arra, hogy a szlovák néptömegek elfordulnak régi bálványuk­tól és keresnek majd uj vezért ott, ahol találnak. A csehszlovák néppárt könnyen veszedelmes ellenfelévé válhatík á szlo­vák néppártnak es nem fog nagy ne­hézségekbe ütközni, hogy a népet magának megszerezze és a szlovák ős­lakosság képviselőjévé váljék. Ezzel azonban majdnem ötök időkre lekerül a napirendről az autonómia kérdése, mert Micuráék fent vázolt felfogása legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy Sziovenszkó önkrományzati független­sége valóságot öltsön. A hiszékeny szlovák nép, amely ed­digi vezéreiben csalódott, újra válasz­úira került s a kérdés megoldása nem lesz valami könnyű. Mi magyarok, akik ezer éven át testvéries békében éltünk a szlovákokkal, csak mély sajnálkozással szemlélhetjük, hogy ez a becsületes nép újra prédájává lehet olyanoknak, akik csak egyéni érvényesülésre használják föl az ő jóhiszeműségét és nem nyúj­tanak részére mást, csak hangzatos jelszavakat, de sorsán nem segítenek. megelégedve, a különböző pártok ré­széről benyújtott tömeges módosítás a javaslat tárgyalását igen meghosszab­bítja, sőt ama eshetőségnek teszi ki, hogy az teljesen ajra kidolgoztassák és lényegesen megváltóztatott alakban ke­rüljön újra a pártok elé. Hogy a kormány pértjai között milyen nagy ellentétek uralkodnak, legélesebben világítja meg a „Ceské Slovo“ esti lapja, amely fel­tűnő alakban közli, hogy a kormánytöbbségben uralkodó differenciák tarthatatlan álla­potokat teremtettek, annyira, hogy a koalíciót már felbom­­lottnák lehet tekinteni. A lap szerint a kormánypártok 8-as bizottsága már megszűnt, helyébe 4 es bizottság lépett, amely négy cseh párt­ból : a nemzeti demokraták, agráriusok, klerikálisok és iparosok képviselőiből áll. Ez a vegyes bizottság a németek és szlovákok nélkül tárgyal az időszerű kérdésekről. A szlovák néppárt és a német kormánypártok körében nagy elkeseredést keltett ez az eljárás. Az országos keresztény szocialista párt uj térhódítása. Az országos keresztényszocialista párt szervezési munkája szépen halad előre. Sziovenszkó egész területén megmoz­dultak a keresztény tömegek és min­denütt nagy lelkesedéssel csatlakoznak a párt zászlója alá. Vasárnap f. hó 6 án Puszta Kis-Vieska (Malá Vieszka) és Kis-Ripónyben (Maié Rypnay) tartott a párt nagyobbszabásu értekezletet. Ezen az értekezleten az országos központ részéről megjelent Voszatkó János fő­titkár helyettes és Strmensky János titkár. Puszta Kis-Vieszkán, ahol a párt­nak eddig szervezete nem volt,Voszatko János lelkes szavai után az egész puszta egyemberként a pártba lépett, mire megalakult a helyi csoport. A helyi­csoport megalakulása után megejtették a választást. Elnök lett: Bélán Ignác, alelnök: Tóth József, pénztáros: Vancek János, titkár: Struhala Béla. Választ­mány: Babulic Imre, Babulic Pál, Ká­poszta József. A tisztikar megválasztása után Strmensky János titkár a föld­munkás kérdésről tartott érdekes és értékes előadást. A szépen sikerült értekezlet után a központi megbízottak a szomszédos Kisripénybe rándultak. Az értekezletet Gubány Gáspár nyitotta meg és felkérte Voszatko főtitkárhelyet­test, hogy a legújabb politikai helyzet­ről világosítsa fel a jelenlevőket, Vo­szatko több mint egy órás beszédben rámutatott az országos kereszté nyszoci­­alista párt eddigi munkájára és kifejtette a párt jövőjét. Keményen ostorozta a r. autonómia árulóit. Szeretetre, összetar • tásra kérte a párttagokat. Utána Strmen­sky a munkás kérdésről szólt. A beszé­dek elhangzása után megejtették az uj tisztikar megválasztását. Elnök: Gubány Gáspár, munkás-elnök: Boháé János, alelnök: Svec Józsaf, munkás alelnök: Laluch Stefán, titkár: Kudela József, pénztáros: Manduch Mihály. Választ­mány: Jakubicka Rudolf, Manduch Rudolf, Struhala Rudolf, Skravik István, Vendel László, Stefko János, Jakubiéka András. Munkás bizalmiak : Chlapovic Mátyás, Manduch János, Cimo József Depes Mihály. A szépen sikerült érte­kezletet Gubány Gáspár elnök záró szavai után véget ért. A kereszlényszociaüsia párt vidéki szervező munkája során újabban Ekei, Kismácséd és Kiskér községekben aía­valósággal a bomlás tüneteit viselik magukon. A két legfontosabb kormány­­javaslat, 8z adóreform és a közigazga­tási reform, annyira kiélezte a helyzetet, hogy jól informált politikai körökben attól tartanak, hogy a polgári koalíció felbomlik. Az adóreformot illetően a kormánypártok között állandóan fenn* állanak még az ellentétek, úgy hogy ennek a javaslatnak az előkészítését csak április végére várják. A közigaz­gatási reformmal egyetlen párt sincs „ . ieg»M«jgond for dftando a gyo-Járványos betegségek idején mor é,b^""l”o"“r6,,í,6ro­v fel pohár SCHMIDTHAUER féle _ biztosan és gyorsan eltávolítja a szervezetben filhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti . a gyomrot és beleket és ezáltal jelentéke­nyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldést helyi Igmáncii keserűvíz forrésvállalat Koméroo?. Árjsgyzék ?smdteladóknak klvánatsa bérmentve. Ipándi keserű víz i r

Next

/
Oldalképek
Tartalom