Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-08 / 4. szám

8. oldal. Koin**wm Lx nők 1927. jaonár 8. — Az asszony öl — a férfi ka'ével. Az önkorból, különöst) a római törté* Delemből, ismerünk asszonyokat, akiket a nagyravágyás a fényüzési őrület, a pénz-és vagyonszerzés vad ösztöne hajszolt gyilkosságokba. Csak futólag emelünk ki közölök kettőt, a leghirhed tebbeket: Messzalinát, Claudius császár nak erkölcstelenségéről világhirhedtté vált feleségét, de különösen óabina Poppeát Nero császár hitvesét, aki rá birta férjét, hogy a saját anyját és nevelőjét Senecát megölesse. A közép­korból is maradtak reánk gyilkos asszonyok emlékei Ki ne hallott vagy olvasott volna Borgia Lukréciáról, a kicsapongásaikról, de még inkább mé­regkeveréseikről hires Borgiák ez asszo­­nyi hajtásáról. Aki vériértőző bátyjával Cézárral megölette férjét, Sforza JmOst, hogy még ugyanabban az évben férjhez menjen Ferrara Alfonzhoz? Ezeknek az asszonyoknak véres cselekedetei azonban a történetírás nem mindig megbízható forrásaiból lettek ismeretes­sé. Bűneik kinyomozása, perrendszerü lefolytatása csaknem teljes homályba Vész Csak néhány adat az, amiből a kriminalógus a bűncselekményt hozzá­vetőleg konstruálhatja. — Táncmulatság Ógydlán. Az Ógyal­­lai önkéntes tűzoltó egyesület folyó évi január hó 9 én (vasárnap) Ogyallán a Kaffka-féle vendéglő összes helyisé­geiben az egyesület pénztára javára •zinielőadással egybekötött jótékony célú táncmu'atságot rendez. Színre kerül Paál Gyula kitűnő 3 felv. népszínműve : Veszedelem a házban. Kezdete pont­ján 19 és fél órakor este. Belépti dij vigalmi adóval együtt) I. hely 10 Ke, 1. hely 7 K, III. 5 K mely szól a tánamulatságra is. Felülfizetések köszö­nettel fogadtatnak. _ A városi közkönyvtár kölcsön­zési napjai. A városi közkönyvtár, mely a Kultu'palotában működését megkez­dette, hetenként háromszor áll a köny­vet kölcsönzőknek rendelkezésére és pedig hétfőn, szerdán és pénteken d. u. 2—5 órák között. Figyelmezteti a könyv­tár vezetősége a közönséget, hogy hét­főn délelőtt nincsen könyviéi nyitás, ha­nem csak délután. A könyvhátralékoso­kat ismételve figyelmeztetjük, hogy azokat rendezzék, mert az elvesztett könyvekért kártérítési pereket indít a várost könyvtár vezetősége. *— Sck volt nála az álkutcs. Nagyon gyanús fiatalember került a napokban Dunamocson csendőrkézre. Az illetőnél egész csomó álkulcsot találtak. Kihall­fatásakor álnevet használt, de később iderült, hogy Dubniczky János 27 éves magyarországi illetőségű többszörösen büntetett egyénnel azonos. Átadták az ügyészségnek. — Mtra ji az ha tűz van a fa'uban ? Garamkövesden gyújtogatásból szárma­zó tűzvészben leégett Stugel Vincze lakóháza. A tűznél egy Kunya János nevű legényt haragosai megszurkáltak. — Tűzeset. Köbökuton ismeretlen okból tüzet fogott és leégett Hejtejjer Lőrincz hatalmas szalmakazla. A kár 15 000 korona. — A hű vadászkutya. A somorjai tüzérezred Kopecky János nevű gyógy kovácsa szerdán este a Csötösztő mel­letti Dunaágon a jégen át akart menni a szigetekre vadászni, azonban a vékony {ég beszakadt alatta s ott veszett. Csak másnap találtak rá holtestére, melyet Vadászkutyája híven őrzött a szerencsét­lenség színhelyén. Pénteken temették «1 nagy katonai pompával a somorjai temetőben. — Csaló gépjavítók. Köbölkuíon két ismeretlen, akik géplakatosnak adták ki magukat, ajánlkoztak Kucsera Károly gépügynöknél varrógépjavitásra. Kucse­ra betért lakásába, mialatt a két idegen ellopott egy a folyosón állott 2500 korona értékű varrógépet és megszö­kött. A csendőrség keresi a tolvajokat. Színház. (Az érseVu]vári szezon vége.) A komá­romi 6 hetes téli sziniidény után, mint ismeretes, Komáromból Érsekújvárra ment Iván Sándor igazgató pozsony­­kassai színtársulata, ahol csak két hetes Szezont tartottak. A szezont most vasár­nap fejezik be Érsekújvárod és már utaznak Rimaszombatba, ahol kedden veszi kezdetét a sziniidény. (ismeréseinkről ) Polgár Károly, Ko maromban is előnyösen ismert szin igazgató, tuszinszkói színtársulata most Ungvaroit játszik. A társulathoz leszer­ződött a komáromi közönségnek is ked vence, Nagy Erzsi, aki a Vera Mirceva a Firenzei hdlaltánc es az öregesen, rangosán cimü darabokban aratott külö­nösen nagy sikert N tgy Erzsi jó ideig nem lépett fel Polgárnál csak ujibban olvasun< urgv ri sikereiről. Régi isme rőseink közűi Polgár társulatnál van még Szeghalmi Erzsi Körössy Valér. Hegyessy, Somogyi Károly és Budai Imre (Bacsufellépósek) A Dunaszerdahe­­lyen sziniszezont tartott Főidessy szín­­társulatnál a múlt héten tartotta bucsu­­fellép ét Ma or István, a jónevü táncos komtsus, akit a komáromi közönség is jól ismer. A pillangó főh diagy cimü darabban. A Csoílány Manó hadiön­kéntest adta a búcsúzó, akinek mókáin zsúfolt ház kacagott. Filudi Kálmán, az ismert komikus pedig vasarnap, a Csuda Mihály szerencséje cimü énekes bohó­zatban buc uzott el nagy siker mellett a dunaszerdahelyiektől. (A Fő des y sz ntársu’at felosztott ) A Földessy Sándor színigazgató déi­­szlovenszkói szintár*u’aiát jól ismeri a komáromi közönség, hiszen Komárom­ban két téli és egy nyári szezont tartott a kuburpalotában Amikor megkapta a komisszióját, K márombán kezdte el a szimár*ulat a működését. A múlt télen febr.—apr. elejeig szín én Komáromban játszott a tár*uiat. Most Dunas?e'da­­helyen tartották a szezont, amely 6 hátig tartott. Az u oltó előadás vasárnap volt, amikor Csuda Mihály szerencséje került színre F^udi Kálmán bucsufeüépiével. Sajnos, Csuda Mihály szerencséje nem hozott szerencsét a társulatra. Másnap Fő dessy Sándor STinigazgatő g ülísre hívta össze a tármlau tagokat és beje­lentette a lesújtó valóságot, hogy a társulatot nem tudja vedelni A napi bevételeket régebbi adósságokért a hite­lezők legtöbbször lefoglalták. Főidessy Sándor azt ajánlotta a tagoknak, hogy alakuljanak át konzorciummá és men­jenek Somorjára játszani. A tagok azr n­­ban ezt nem fogadták el, mert Somorján legfeljebb napi 2—300 K bevételre számíthatnak, s abból nem tudnak meg­élni. Az igazgatóság gázsi hátralékban van a tagokkal szemben. Erre fedezetül szolgálna a díszlet könyv es ruhatár, ami 20-25 ezer K-at ér, de a hitelezők már erre is rátették a kezüket. A társu­lati tagok helyzete kétségbeejtő és a legnagyobb nyomor vár reájuk. A leg több ott rekedi Dunaszerdahelyen, egy­­részüs Pozsonyba ment kenyér után nézni. Faludi Kálmán a társulat jobb tagjaiból staggione társulatot akar szer­vezni. A szomorú sorsra jutott társulat tagjai között a komáromiak ismerősei is voltak Földessy Sándor igazgatón kívül Krammer Mici Fenyő Irma, Sán­dor Aranka, Faludi Kálmán, Oláh Gyula, Reményi János, Major István, Szent­­miklósi István. Szépirodalmi újdonságok: Legújabb Bettauer: Ököljog. — Fekete hétfő. — Asszonyfaló. — Aki három óráig volt asszony. — Lelküsmeret nélkül. Erdős Renée: Hurczfeld Ciarissz. Huszár I: Égő Oroszország. Henri Beraud: Mit láttam Moszkvában. Bíró Lajos: Az élet arénája. Laurids Bruum : Van Zanten kalandjai. Oman Doyle: A köd országa, Arthur Sohnitzler: Álmok éjszakája. H. G. Wells: Anna Veronika Regényujdon8ág0k csak 4 Kc-ért: (Ízléses kivitelben, művészi fedőlappal) Haggard: A páviánnő. Surányi M. : Vízözön. Herceg F.: Férfisziv. Michaelis: A szép Giovanna. Wells: Az óriások. C Mahler 1 Aki megért, megbocsájt. De la Mothe: Dubarry grófnő, Kossáryné Réz Lola: A lángos- Barry Pain : A varázsgyűrű. Csathó K.: Te csak pipálj Ladányi. Kapható és megrendelhető: Spitzer Sándor könyvesboltjában Komárom, Nádor-ucca 29. sz, Farsangi naptár. Január 9. Ref. Ifjúsági Egyesület tánc­vigalma a Vigadóban. január 16. A komáromi „Egyetértés“ Munkásdalárda dalestélye a Vigadóban. január 22 A csehszlovák tiszti egylet komáromi csoportjának bálja a tiszti pavilionban. Január 23. A komáromi tűzoltók és men­tők karneválja a Vigadóban, Január 29. A magán tisztvise ők és kereskedelmi aikalmazottak művésze télye a Vigadóban, január 30. A Katii. Legényegylet nagy jelmezes mulatsága saját tű* lyiségében. Február 5. A JES.O meseország jelmez­estje a Ku turpalotában. A munkások rokkant egyle­tének táncmulatsága a Vi­gadóban. Február 13. A Magyar Nemzeti Párt Magyar Bálja a Vigadóban. Az Iparoskor táncestélye a Kultúrpalotában. ZUM „5 UHR TEE” VII. füzete megjelent és kapható Spitzer Sándor könyvesboljában, Telefon 80. Komárcm, Nádor* utca 29. sz. Telefon 80. Közgazdáidig. Nzomorn beszámoló. Irta: Schmidt Imre, a szlovanszkói és ruszinszkói Pénzintézetek Egyesülésének ügyvezető alelnöki;. Az év végén, a hosrzu téli esték majdnem minden embert arra Indítanak, hogy egy egy visszapillantást vessen az elmúlt évre és annak eseményeiből következtessen az uj év kilátásaira. S azok legtöbbje, akikre a lefolyt év szo­morú megpróbáltatásokat hozott, azzal a reménnyel biztatják magukat, hogy az uj év uj éle et is hoz, Immár tiz éve, hogy az emberiség legnagyobb része évről évre sóvárogva néz a beköszöntő uj év elé, hogy ez már végre meghozza a sóvárgott békét és véget vet a sok szenvedésnek és nélkülözésnek. Nyolc év, hogy a teljes kimerülés véget vetett az esztelen öl­döklésnek is, nyolc esztendő mely ele­gendő volt ugyan ahhoz, hogy az emberiséggel elfeledtesse a háború bor­zalmait és szenvedéseit, de nern volt elegendő ahhoz, hogy az annyira só­várgott igazi békét meghozza és a szenvedéseknek és nélkülözéseknek vé­gét vessen. Ha e szenvedések ma nem is a harctéri szenvedések, ha a nélkü lőzések ma nem is a háborús nélkülö­zések, mégis fájdalmasabbak, mégi3 keserűbbek, mert nem az ellenség kény­szerűi reánk, hanem a csalódás a bé­kében és a csalódás embertársainkban. A háború előtt alig volt hajlék, mely­ben a beköszöntő uj evet megelégedéssel és bizalommal eltelve ne ünnepelték volna, mert ott, ahol ez hiányzott, a felebarátti szeretet megnyilatkozása és az önbizalom meghozta ezt. Az embe­riség bábomban eldurvult lelkét ma a gyűlölet és irigység tölli el, míg az önbizalmat teljesen kiölte az évről évre megismétlődő újabb csalódások. Bármiként szépítjük a dolgot, kény­telenek vagyunk beismerni, hogy külö­nösen nálunk Szlovenszkóban az álta­lános elszegényedés és munkanélküliség következtében a megélhetési viszonyok oly rosszak iettek, hogy a középosztály és a munkáselem csak kétségbeesett fggodalommal tekint az újabb meg­próbáltatások elé, amelyekkel az uj esztendő fenyeget. Mindnyájunk elszegényedése leit a természetes következménye az emberi élet és vagyon pusztítását szolgáló, évekig tarló háborúnak, mely elvonta az emberiség zömét a produktiv ter­meléstől és őket az állam eltartott vak eszközeivé tette a pusztítás szolgálatá­éban. A visszatérés a normális élet­hez tehát igen nehéz, mert a vagyon nem pótolható oly gyorsan, mint annak elpusztítása lehetséges és még nehezebb ennél az emberi lélek átformálása, mert az eltastottak igénye nem törődik bele olyan könyen a megváltozott helyzetbe mely mint egy csapásra épp az ellen­kezője, az állam fentartását és az el­pusztított vagyon mielőbbi pótlását teszi kötelességévé. A háboiu megszűnte u án azonban még mindig lángolt az emberekben a gyűlölet és a szenvedély, mely mind­nyájunkat elfogulttá tett és így ne csodálkozzunk azon, ha mindenü t ép­pen az hiányzott, amire legnagyobb szükség volt; a türelem, a megfontolás és az igazság. A háború utáni alkotá­sainkra és az egész pénzügyi és gaz­dasági politikánkra is ez nyomja reá a bélyeget és igy nem csodálkozhatunk ha nyolc év eltelte után remény tele nüi sovárgunk a béke után. Rasin a köztársaság életének első három évét az első periódusnak nevezi, melynek feladata volt, hogy a köztár­sasagot B;cs és Budapest akkori káros pénzügyi és gazdasági politikájától füg­getlenítse és itthon a német magyar elemek gazdasági túlsúlyát letörje. Ezt pénzügyi törvényeivel el is érte, de csak most láijuk, hogy mily áldozatok árán. Rasin azonban sokkal nagyobb nem­­zefgazdász volt, semhogy célja lett volna a csehszlovák köztársaság netmetva­­gyonának részbeni feláldozása is S hogy végeredményben a mi gazdasági ég pénzügyi politikánk oda vezetett, ónnak csakis az az oka, hogy a második pe­riódus feladatát nem Rasin szelleme, hanem kontár kezek hajtották végre, kiknek fogalmuk sem volt az örök tör­vényről, hogy csak a tőke és munka egyesítése teszi lehetővé a termelést. A második periódus szellemét leg­jobban karakterizáija Novák volt keres­kedelmi miniszternek emlé kezetes losonci nyilatkozata, midőn az ottani gyárosok a kormány segítségét kérték, hogy az iparukat a pusztulástól megmentsék. Novák miniszter válaszában kijelentette, hogy ő nem Nógrádmegye iparát, hanem csakis a losonci gyártulajdonosokat iája veszedelemben, ami az áliam szempont­jából teljesen közömbös, mert ha ezek el is pusztulnak, a kémények akkor is megmaradnak. Novák miniszter ur böl­cset Ságéból azonban sem a kémények nem akarnak füstölni, sem a gépek nem mozognak, sőt a gyártulajdonosok sem pusztultak el éhen, de igenis romhalmaz és ócskavas lett egy nagyértékü nem­­zetvagyon és nyomorba került igen nagy tömege az értékes adóalanyoknak. A szlovenszkói bányaüzemek már a háború előtt is erős deficitet mutattak fel. Az üzemek fenntartása azonban bő­ségesen kárpótolta az államkincstárt a hozott áldozatokért a direkt és indirekt adójövedelmek révén. Ebből a szem­pontból bírálták el egyes magánüzemek szubvencionálását is. A rövidlátó gaz­dasági politika nem látta be, hogy már maga ez a reéulallság teljesen Prága befolyása alá helyezi iparunkat és in­kább engedte, hogy sivár pusztaságokká

Next

/
Oldalképek
Tartalom