Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-26 / 25. szám
1997 február 26. Komáromi Lapok 3. oldal. A franciák az angolok pártjára álltak a Kína elleni politikában Indokina, Singapore és Jáva veszélyben. Versenyfutás Shanghai felé. A kínai harctérről érkező jelentések szerint az utóbbi napok legnagyobb szenzációja az volt, hogy « sanghai francia koncesszió bőm. bázása nyomán a párisi kormány is feladta eddigi semleges állás* pontját és magáévá tette Anglia politikáját a kinai kérdésben. Schanghaiban nagy S'ámu francia csapatokat hajóztak ki és Marseille-böl ajabb két hadihajó és két száliitóhajó indáit Kina felé. A francia kormány beavatkozása egészen váratlanul jött és ■emcsak a shanghaii események voltak a franciák e váratlan nyugtalanságának okai, hanem az a körülmény is, hogy a délki na i nacionalisták befészkelték magukat a francia-kinai gyarmatokba, agy hogy már ezekben is kezdtek mutatkozni a lázadás tünetei. Indokinát bármely pillanatban eláraszthatja a kantoni szellem, amiért Franciaország erélyes intézkedésekre készük Állítólag legközelebb annyi francia katoaa indul Ázsiába, mint amennyi angol van ott, mert Paris érdekeltségei Indokína következtében olyan nagyok, mint az angol érdekeltségek. Honkongban is nő a nyugtalanság és a Shanghaiba rende t angol csapatok egy részét a brit hadvezetőség kénytelen volt visszatartani Honkongban. A harctéri helyzet egyébként nem változott. Jelenleg két ellentétes irányú versengés folyik Shanghai felé. Délről Csankajszek, a kantoni hadvezér rohan a sánc felé, míg Csangcsuncsang, Szuncsuanfang régi ellensége északkeletről, Nanking felöl igyekszik behatolni a Csekiang tartományba. Ettől a versenytől függ minden. Csangcsungcsang igen kegyetlen ember hírében áil és a shanghaiak már most rettegnek uralmától. Szuncsuanfang a hangcsaui ütközet elvesztése után teljesen háttérbe szorult és a döntő ütközet Csangc&uangfang és a kantoniak között fog lefolyni. Meglehet, hogy ez az uj nagy harc az angolokra nézve kedvezőbb lefolyású lesz, mert közben megfelelő britt csapatok érkeztek az angol koncesszióra. ■■■■■■■—■in— na miiiiwii iiwi»1 niii'imaii II iiMiiiiiiin i mi um n i ............... A német hadsereg nem áll összeköttetésben a szovjet municiógyáralval. A birodalmi gyűlés külügyi bizottságának szerdai ülésén a szociáldemokrata pártnak azt a gyanúsítását tárgyalták, hogy a német birodalmi hadsereg összeköttető ben áll szovjetorosz municiógyárakkal s a felszerelése nagyrészét Szovjeloroszországból kapja Az ülés mindvégig zárt ajtók mögött folyt le és semmiféle hivatalos jelentést nem adtak ki. A Berliner Tagblatt beavatott helyről szerzett információi alapján megállapítja, hogy ngy Gessier hadügyminiszter, mint Schubert államtitkár a leghatározottabban megcáfolják azt az állítást, hogy a német és orosz kormány tudott arról az összeköttetésről, amely a birodalmi hadsereg egyes paracsnokságai és az orosz gyárak között fennállottak. A birodalmi kormány abban a pillanatban, midőn tudomást szerzett ezeknek a kapcsolatoknak fennállásáról, haladéktalanul utasította a birodalmi hadsereg alárendelt közegeit, hogy a fennálló kapcsolatokat azonnal szüntessék be, ami mégis történt. A felelős hadügyminiszternek megnyugtató kijelentései a Berliner Tageblatt szerint az izgalmakat eloszlatták s politikai körökben most az a vélemény, hogy a németorosz kapcsolatok kérdésének a plénum előtt való tárgyalását ily körülmények között semmisem akadályozza meg. szobába, valami orvosi tanács végett. Erzsiké is kiment és így csak hárman maradtak az spa dolgozószobájában: Endre bácsi, Vica néni, meg Gyuszi Endre bácsi figyelmét tüntetőén lefoglalta egy tájkép a falon, a Vica néni figyelmét ellenben Gyuszi kötötte le, aki éppen az apa íróasztaláról egy kis szipkát, meg egy kis kulcsot akart a zsebébe csúsztatni. (Az ilyesmiknek mindig hasznát veszi az ember.) — Nem teszed vissza az apa borostyán szipkáját l — és Vica néni már ott is volt és kifordította a Gyuszi zsebét, a melyből a legkülönbözőbb dolgok kerültek napvilágra, kezdve a Vica néninek a napokban eltűnt kis ezüstgyüszüjén és a Mari szakácsnő elkallódott aranyfogán. Gyuszi kis gaminképe vérvörös lett, egészen az orra fölött kipontozott har das szeplőkig és még azon túl. Mint egy kis hörcsög, dühösen, fenyegetően odaállt a Vica néni elé: —• Te meg az Endre bácsi mamájának az albumából elloptad a fényképet .. . A Vica néni fehér kis keze be akarta fogni a Gyuszi száját, de az kiparirozva, kiabálva folytatta: — ... a min rajta van a lova is, a Sellő I — és apró kezének egy harcias mozdulatával, mielőtt a Vica néni magához térhetett volna a rémületből, annak bluzkivágása alól, a csipkék közül kirántott egy fényképet és odamutatta az Endre bácsi orra alá. — Itt van nil. .. A kép egy fiatal tisztet ábrázolt, a ki a megszólalásig hasonlított Endre bácsihoz, a mint a paripáját fogja a kantárjánál. Gyuszi magában méltányolta ugyan egy kicsit a Vica nénit. Ki ne szeretne egy olyan fényképet, a melyen egy ló van lefotografálva, de akkor ne prédikáljon vizet őneki! Hogy pedig a Vica néni milyen bűnös volt, kitetszik abból, hogy szóhoz sem tud jutni, csak lehajtja a fejét és egyre jobban biborszint vált a képe. Gyuszi egy kicsit meg is volt ijedve, mert úgy képzelte, hogy az Endre bácsi, a kinek nagyon gyanúsan kezdtek vibrálni az arcizmai, most majd kontyon ragadja a Vica nénit és jól megtépázza. Végre is ő az erősebb és a felnőtteket — úgy tudja Gyuszi — már nem szokták az ilyesmiért megbüntetni. De hát ki igazodik el a felnőttek fejetetejére állított logikáján. Endre bácsi, mintha az megérdemelné, egy- ' szerre odarohan hozzá, elkapja a két kezét és csókokkal halmozza el, — Vicuskám, drága életem — és magához vonja a Vica nénit, a kinek hosszú szempilláján egy könnycsepp hintázik. (Persze, mindjárt pityeregnek, j ha rossz fát tesznek a tűzre, és ezzel | fegyverzik le az embereket ezek a j gyáva, nyafka, árulkodó teremtések, — [ áilapitja meg Gyuszi megvetően.) — És én ... én azt hittem — szólt \ halkan Endre bácsi. (Gyuszi nem tudja, * mit hitt.) I — Oh, maga csacsi... hát nem f lehet azt megérezni. És Vica néni, a \ kígyó már a szemébe mosolyog Endre i bácsinak. Aztán hirtelen kibontakozik j az Endre bácsi karjából és Gyuszin j akad meg a tekintete. Egy ideig nézi, aztán hangosan felkacag: — Oh, te ... te kis pernahajder... te kutmérgező ... te drága ... drága kis majom te! — Azzal a karjába kapja és elkezdi csókolni, hasztalan kapálódzik; és Endre bácsi is csókolja és ígér neki : motort és szájharmonikát. Gyuszinak kiderül a képe Egyet azonban megái- | lapit magában: A felnőttek, mikor ; örülniök kellene, haraguszrak, és mikor j haragudniok kellene, majd megbolon- | dúlnak örömükben. Es a végén mindig p a nők győznek ... Farsangi újdonságok megérkeztek WíioSíiéd in i ír Svájc selyem ingnadrágok, batiszt fehérneműéit, selyem és arany ezüst csipkék, selyem rojtok, fém és sirassz csattok, hajdiszek, koszorúk, fátylak, selyem sálok, Trama selyem harisnyák, legyezők, nyakgyöngyök, lárvák, „Charleston14 smoking és frakk ingek (végig gombolható), nyakkendő különlegességek, glacé kentyűk, selyem és selyemflór soknik stb., dús választékban. Ezenkívül hócipőkben, szőrmeboákban, bőrritíkülöhben és bőröndökben gazdag választék. Aggodalommal várja a város adózó közönsége az uj pénzügyi főnököt. Komarom, — febr. 25. Hirt adtunk már arról, hogy a vezér | pénzügyigazgatóság a komáiomi pénz; ügyi expozitura vezetőjén Litochleb Via; úimirt Pozsonyba helyez e s helyebe | uj fflnököt helyezett át. Igen is érthető ■ tehát a város adózó közönségének bt 1 zonyos fokú izgalma, amelyet az át\ helyezés s másrészt az uj főnök kinevezésének hire keltett. Alig telepszik meg itt egy egy tisztviselő, midőn már kezdi j megismerni a htlyi, éppen nem rózsás I viszonyokat, kezdi megismerni az em\ béreket, végre is akiknek szolgálatára j rendeltetett, ukazszerüen egyszerre jön j a parancs a felváltásra. Ez a Sisztvis seiői vé.itógazdsság egyik nagyon is | nagy hibája az egész közigazgatásnak. I A pénzügyi expozitura főnök-állása eseiében is így vagyunk. Élénk emlékezetünkben élnek azok a hangos panaszok, amelyeket a pénzügyi kormány zatnak az adózás fokozására iranyutó vitézkedései váltottak ki évek óta. Kéret mezesekben, kü.döttségjárásokban keresett védelmet az adózó polgárság, amely a teljesen leromlott gazdasági viszonyok között nem adóemelésekre, hanem adócsökkentésekre joggal számíthatott volna. 1 A pénzügyi hafóságok egy kicsit szorítottak az adóprésén, de annyrt azért meg kell állapítanunk, hogy nem egy esetben méltányossagot is mutattak. Nem volt ez engedmény adás, az ilyen szívbe;i ügyek igen is távok snek a firá'idéiektőt, de legalább módot adtak az adózóknak hajak meghallga- i tására. A Komáromban és környékén lakó adózók erejükön túl teljesítették az adózás állampolgári kötelességét, megadták, amit megadhattak az adómo'ochnak, itt már szorosabbra huzni a prést nem lehet. Hogy a komáromi pénzügyi expozitura éléről az eddigi főnök elkerül, s már előbb áthelyezték annak egyik fontos állásban levő referensét, érthető aggodalmat vált ki belőlünk. E segítő tisztviselők már adhattak helyzet ísí pet a komáromi polgárság áldozóképességéről, lefesthették ezt a pangó gazdasági életet, amely nem juttat keresetet kereskedőnek, iparosnak. gazdának, munkásnak, valamenynyire talán közelebb férkőztek a valósághoz, az adózás fikciótól s most ismét uj fönököt, uj tisztviselőket rendelnek ki. Az adózás terén is komoly konszolidációra lenne már szükség s ez a sorozatos tisztviselődére örvendetesnek ebből a szempontból éppen nem mondható. Nem ismerjük az expozitura uj főnökét, sem a volt főtisztviselő utódját, de elöljáróban már hangot keli adnunk a minden oldalról megnyilatkozó aggodalomnak, félelemnek s rettegésnek, amely elfog valamennyiünket arra a hirre, hogy az uj főnök abból a fajtából való, aki előtt csak az omnipotens kincstári érdeknek van respektusa. Remegve gondol itt ma mindenki arra, hogy az uj főnök isméi csak rajtunk próbálja ki az adósróf működését s verejtékcseppek gyöngyöznek a napi gondban barázdássá cserzett arcokon a riasztó hirre, hegy az uj és a száraz számok hidegszivü tisztviselője az ismeretlen környezetben kincstári szigorúsággal köti meg velünk az ismeretséget. Szeretnők, ha a valóság mást mutálná, kivánnók, hogy a mi rossz gazdasági viszonyunkról tájékozottságot szerzett volna, mielőtt idejön és talán kivárhatjuk is — ez a joguk még megmaradi az államot fenntartó polgárságnak — hogy az aggasztó és kétségbeejtő híreket a pénzügy igazgatása terén egy kicsit belátóbb, emberségesebb bánásmóddal cáfol ja meg. II hannsik tieluzlováit ii. A Bécs—CönyH-i Dunaszakasz. — A kolozsnémai kikötőbe már egy milliót beleépített az állam — Határátkelés Kolozsnémánál és a vidék szerepe. A békeszerződések álial a Duna nagyon sok gazdát kapott. Elméletileg végtelenül megszabályozták, sőt mondhatjuk, agyonszabályozták. De a valódi szabályozásával, rendbeiarlásával, a hajózásra való alkalmassá tételével hosszú idő óla senki sem iőrődik All ez különösen a Bécs- Gönyü közötti szakaszon. Iff a Duna a maga ősrakoncállanságában folyik. Alkot, rombol, ahogy épen a kedve tartja. Tele gázlókkal, szigetekkel, zátonyokkal, furcsábbnál-furcsább és szeszélyesebb kanyaró dókkal. A hajózás valóságos müvér szét, amikor lehetséges, mert nem mindig lehetséges. Alacsonyabb vízállásnál gyakran megesik, hogy a teherforgalom számára lehetetlen a közlekedés. A szapi veszélyes kanyarodónál, melynek környéke zátonyokkal tele, minden ut egy egy bravúr. Néhány kilométerre Gönyü fölölt egy hires, gázlónak nevezel! hely valóságos karőerdő, melyek a Duna fenekére leszúrva a hajókormányosnak az utat mutálják, amerre esetleg el tud menni. Gönyü kikötőjét egy zátony mindjobban és lassankint már egészen elfedi és alkalmatlanná teszi a kikötésre Ez egy szigetből húzódott le, amely sziget a győri Duna ág beömlése alatt volf régen és éveken kérésziül lenyúlt egész Gönyüig. Egy két év múlva egészen elfedi a kikötő-parlot. Gönyü, amely eddig a Bécs—Budapest közötti hajózás középpontja volf, mint felszerelt, bevált hajózási centrum alkalmatlanná váll. Néhány évvel ezelőtt, amikor is már ez a veszély előre látható volt, még meg lehetett volna akadályozni, ma már késő A csehszlovák közlársaság két kikötője. Pozsony és Komárom kevésnek bizonyult a forgalom lebonyolítására. Kellett egy harmadik kikötőt épiieni, amelyik tehermentesifi az előbbi kettőt. A választás Kolozsnémára esett. Először is azért mert az egész csehszlovák Duna partján a legjobb fekvésű kikölö. Mélyvizü, hosszú, egyenes part. amely már nagyon régen kikötőül szolgáit. Másodszor az ismert ok mialt, hogy a gönyüi hires kikötő rövidesen használhatatlanná válik és igy az összes hajózási társulatok kirendeliségei, kikötőhatóságai kénytelenek lesznek átköltözni Kolozsnémára és igy a kikötő építési költségei ezek fizetései álial nagyszerűen fedezve lesznek. A csehszlovák állam eddig a kolozsnémai kikötőbe beleépített körülbelül egy millió koronái. Kél kiloméler hosszú partot kikövezett és felemeli egy és néhol másfél méter magasra, úgy, hogy nagy viz esetén is szabadon álljon. A próbát a nyári
