Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-02-19 / 22. szám

i. Hiúul,

Komáromi Lapok

Lsjoa. A mérnök menyaszonva V. a szakértő neje ***, színész %♦. titkár V*, főhadnagy %*. Karnagy: Molepz Tivadar. Rendező: Borka Géza dr. Hágó ifi. Rózsa Pá*. Műsor után tánc reggelig.

?$jdK>aoaüzis és Oouélzoms.

A jelen két különböző psychologist törekvése igyekszik az embernek a létért való küzdelmében — lelki tekintet bea — segítségére lenni, anélkül, hogy azt a harcot komplikálná: Coué tanítása és az osztrák Freud Zúgmond által megalapozott psychoanslizis.

, Naponta jobban és jobban érzem magam.“ Ez Coué tanításának atapdva. Sz a nemrégiben meghalt nancvi gyógyszerész, nyilvánosan először 19 O-oan lépett elő Amerikában és egy n p alatt híres lett. Véleménye szerint az embernek gondolkozási feép ssége, egyúttal egyetlen gyógyforrása is Coué egyedül az értelemre akar hatni és csak az értelmével t-úáljon enyhülést az ember ideges nyugtalanságaira. Ebben az értelemben adta a segélyikereső tömegnek, amely őt a fáld minden rés -:éről tuneyi dolgozószobájában naponta fölkereste, a következő tanácsot: „Űzze tovább teljesen nyugodlan a mesterségét, teljességgel ~ ne változtasson semmit sem az életmódján, és ne hogy azt gondolja, hogy titaos erők szunyayadnak önben, amelyek a sikernez vezetik önt! Semmi másra nincs szükség, mint, hogy a sikerre gondoljon. Ez okból mondja naponta többször magában: Naponta jobb in érzem magam és gondüjon rá! Az értelme tassankint rászokik erre a tényállásra áe a gondolkozásába is belevonja a a sikert. Akkor azután számíthat a sikerre“.

Egy külsőleg egyszerű tanács. Mond- : hatnánk komolyan véve, nagyon is egy I azerü, De AmerikáDan, ahol az egy- j szetüség nagyon közkedvelt, Coué tétételével hires ember leit. Azonban, i amily hamar emelkedett a dicsősége, oly gyorsan el is tűnt. Coué tanítása nagyon is egyszerűen — ártatlan, mintsem hogy psychologiai systemát adhasson, Alapjaiban nem ért el vele többet, mint amit az amerikai már gyermekkora óta magán visel, az önbizalmat, az önmagában vetett hitet. így Coué teljesítménye abbaa rejlik, hogy a lélekbuvárság apos'oiának köpenyében más szavakkal tanít egy alapdvet. amely nélkül egyáltalán nincs siker. Már régen Coué előtt megmond a Gutzbov : »Csak amit magunk is hiszünk, hiszik el nekünk. Ht eközben a couéi tanács oda vezet, hogy az ember megtanul a sikerre gondolni, megbarátkozni a tényayel. hogy tényleg naponta jobban megy neki, ezzel a p ctens bizonyos belső megnyugvást nyer, mely neki a aai idegizgató időkben határozottan segítségére van.

Jóval Coué mindennapos dicsőségén Jelül áll Freud Zsigmond tanítás *, a psychoanalyzes. Taniija, hogy minden vágyunk, mint egy láncnak a szemei a legrégibb gyermekkor vágyakozásaira visszavezethető. Misszóval: nincs semmi az emberben, ami a fiatalsága óta ne lett volna benne. És mennyivel kevesebb kívánságunk elégalt ki a gyermekkorban, annál szivósabban küzdünk az előrehaladottabb korban a törekvésünk teljesülésén, lett légyen szó művészeti, szerzési avagy erotikus fciván Ságokról, vágyakozásokról. Mert a legtöbb törekvésünk Freud tanítása szerint legnagyobbrészt az át nem élt, korábbi fejlődés fokozatainak »elnyomott* vá-Íyakozásaiból adódnak. A kielégítetlen ivánság, vagy a ki nem élt benyomás fiinyomódik az ismeretlenségbe vagy a tudat alattiságba, alkalomadtán álmainkban torzképként jelenik meg és be fotyásolja vágyainkat, törekvéseinket. Így keli az ideges zavarások forrását a tudat alattiságban keresni.

Ebben az értelemben a psychoanaly tikus a ptciens álomvilágával foglalkozik Egy valamilyen abszu d álomból, látszólag jeien-éktelent von le és a páciens gondolattársításából egy »elnyomott vágyakozásnak* akar a nyomára jönni.

De a psychoanalysis, mint neve is mutatja, csak analysis, azaz szétbontás. Syntetikus, azaz epúő munkát felmutatni nem tud. De Coué olcsó átlagtanitásával szemben jelentős, tudományos teljesítmény, melyet csak orvosilag képzett emberek tudnak sikerrel foglalkozni.

Az embernek az élettel való harcban egy tömeg fontos megismerést nyújtott, mely eleddig a közönséges halandónak alig volt hozzáférhető.

Már két évezreddel ezelőtt prédikálta az átlagembernek a görög bö cs F^oridor azt a tanítást, amely nem figyelmeztet semmi fontosabbra, mint hogy legyünk tisztában azzal, mit akaiunk tulajdonképen. E őször akarni, azu árt cselekedni! Ebben áll Floridor bölcsesége: »Először légy tisztában, mit akarsz I Azután fontold meg, nem ellenkezik-e célod más célokká!! E ő ;zör intézkedj és azután cselekedj! Majd könyörteienül uralkodj a jövőben a s döntéseken, melyeket az életed elmúlt «, óráioól merítettél!“

(Prága) §.

hogy a nyáron megzöidül és possadni fog a kikötő vize, amely nyaranta nem egyszer áraszt undorító illatot és mutalja a rothadást eláruló szint.

Utóhang

Lesz-e a nyáron

uszodánk?

{Ismét egy hónap telt el, de a városházán semmit se tettek az uszoda felállítása érdekében.)

Nem is egy, hanem két hónapja annak, hogy felvetettük a városi uszoda kérdését.

Voltak egyes naiv lelkek, akik nem ismerve a vá osházi lassu épeiü eljárási szokást, mosolyogtak azon, hogy mi már akkor foglalkozunk az uszodaüggyel, amikor még odakint javában

fdgV.

De hát falra hánytuk a borsót, mert semmi jelét se látjuk annak, hogy a városházán komolyan foglalkoznának az uszoda-üggyel es az idén is úgy lesz, mint tavaly, hogy uszoda nélkül maradunk.

Pedig igazán nem sokból áll az uszoda kérdésének a megvalósulása. Tekintettel a város nehéz anyagi helyzetére, senkise kívánja, hogy a város maga állítson fel uszodát, ha arra magánvállalkozó is akad.

A városnak nem kell egyebet tenni> mint engedje meg, hogy magánvállalkozók is állíthassanak fel utzodu. De ezt a kérdést már most hozza szőnyegre, hogy legyen idő a tárgyalásra és a magánvállalkozónak az uszoda megépítésére is.

Az volna az ideális dolog, ha a vállalkozói szellem olyan nagy vo na, hogy nem is egy. hanem kér uszodát állítanának fel E^yet a Vágdunán, egyet pedig a Nrgydunán.

Intább legyen mindegyik kisebb méreifl, h gy ne kerüljön sokba és hagy jusson m nd a ket.ö e fém ír ási költség.

A város zöme mégis csak a Nagyduna mellett lakik. A Nigyduia mellett lakóknak ugyancsak messze van a vágdunai úszód*. Viszont a Kossuth tér körül likóxnak a N igyduna van messze. Tessek tehít kieiégi eni mind a két igényeket. Tessék od ihatni, hogy a magánvállalkozás két uszodát állítson fel. A város úgyis fog valami szub venciót adni az uszodára, hat tessék azt akként megosztani, hogy mind a két uszoda kapjon

Szó sinca róla, a Vágduna vize egészségesebb, kellemesebb, sót gy gyhitásu is, mert a pöstyéni éa töbo mis gyógyvizek a Vág vizét gyarapitják, de a Vágdunánoz messze lakó es kevég idővel rendelkezőn :k le kell mondinia e kellemesebb fürdőzésről és elég neki a N igyduna vize is.

Hí azonban nem lehet beszélni két uszodáról, akkor természetesen le kell szállítani az igényeinket, mert az a fő, hogy legyen uszodánk, akármilyen egyszerű, csak legyen, mert a fürdőzés kellemes, egészséges és szükséges voltát nem is tekintve, se tegye ki migát Komárom annak a nevetségnek, hogy körö titörül viz veszi ugyan körül és még sincs uszodája, fürdője.

Közegészségügyileg nagyon fontos, hogy a téli kitörő vize nyáron ne pos sad on meg és ne terjessze a milária és hasonló betegségek csirát. Gondoskodni kellene arról. hogy a mir bedugult s nem mü<ödő tápláló csatorna újra üzemképes legyen.

Hí állandóan friss viz folydogál a téli kikfl őn keresztül, ha csak kis mennyiségben is, sem kell aggódnunk,

I

a „Komáromiak a diplomácia szolgálatában** cimti tárcához.

T, Szerkesztő Úr!

Tafeáts Sándornak, a komáromiak diplomáciai szolgálatáról irt tárcája (Komáromi Lapok 1927. február 10.

19. szám) indít felszólalásra. A komáromiak jók voltak Bécsnek mindenféle minőségben, halat száliitottak, vitézkedtek, szenvedtek a mindenkori várkapitányok idegen dölyfátői, ipart és keres sedeimet közvetítettek és gyakoroltak s e minőségűdben a kincstárt gyarapították, kitűnő polgárokat, katonákat és tudósokat neveltek, sőt diplomáciai szoígálatra is alkalmasak voltak s így is nagy érdemeket szereztek maguknak, dcsőséget városuknak. Egy dirabig, a XVI. század u'olsó negyedéig pompásan ment a dolog, azu'án megakadt. Először azon, hogy a bécsi király mindig jobban háttérbe szorította a magyarságot, azután azon, hogy a komáromiak mindjobban kiismerték a bécsi királyt.

Nem volt elég, hogy fáradtak, szolgáltak, ételüket kockára vetették, még azonfe ül rá is fizettek. Ahelyett, hogy szolgálataikért megfelelő, tisztességes díjazást, szenvedett káraikért jogos kártérítést kaphattak volna, még az elismerés is másnak járt. Patinainak 50 forintot fizettek, maga ráköltött még 150 forintot, amit a bécsi király nem téritett meg. „Hamza már járt követségbe t s koldussá lön, mert útközben mindenét elragadták s főiségedtől idáig semmit sem kapott kárpótlásul“ — Írja Tí káts.

Ez az állandóan megismétlődő jelenség nemcsak a komáromi diplomatákat sújtotta, hanem sújtotta évtizedeken keresztül az egész magyarságot, a nemzetet ée annak minden egyes fiát, az országot, annak minden egyes rögét, melyre a bécsi király hatalma ki erjedt. Az elsorvasztott, kinullázott és utóbb eltörölt vitézi rendet, az elsikkasztott nemzeti hadsereget, a könnyelműen clp .zárolt magyar katonák m Dióit, a fogságban felejtett sok ezer váttságbeli vitézeket, a könnyeket és keserveket, a nemzeti vagyonból kikényszsritett váltságdíjakat és eltört éleseket föl számítani nem, csak elsiratni lehet és holtig kel! emlegetni. Hí csak futólagos számítást teszünk, már a XVIII. szazad elején megtalálhat uk vo na a harminc millió magyart, a turáni keletnek európai pionírját é3 helytartóját. Bécs nagy számadással tart .zik Budának s még n<gyobb annak a tartozásnak az értéke, mely a magyar faj megkárosításával járt.

Ezek az általánosan ismert s történelmileg megállapított tények küiönle-Íres szint és megdöbbentő, kiábrándító etentőséget nyernek, ha ilyen kicsinységek tükrében vetődnek vissza, mint Palinaiá, aki a b^csi király d algában jár és élete kocrázatásán kívül ráfizet 150 forintot, amit a király rierí nem fizet vissza. Ez a 150 frt a XVI. század köz p;!ŐI máig királyi vagyon benne s ha mindazt a sok derék őszszeget, amivel a bícú király adósa maradt a sok végbeli vitéznek lovas- és gyalog kapitánynak, generálisnak, a melyekről Takács S. újabb kutatásai aiapián rendes kinutatást lehetne készíteni, anntk idejében Tnúry György Btiázsdeák István és számos társuk az angoí bankba berakosgathaiták volna — mi kilehelne fizetni fél Európa adósságát. Hát ha még azokat a vesz eségeket lehetne rovásra írni, amelyekkel házi és kézműiparunkat, gyár.pa u lkat, kereskedelmünket, az őrs ág közvagyonát a bécsi király megkárosította, — a nemzeti jólétnek és műveltségnek uvcsoda szédületes magasságát lehetett volna elérni vele 7 Valóban nenesak a Bibliotheca Palatina, hanem az egész Imperium Palatinum kapujára föl lehetne írni: „Ex rut et rapinis congest*.*

Kedves Szerkesztő U I Nem lehelne ezt a számtát a N'puövets'g elé terjeszteni ? Tisztelettel kérdi egy

hä olvasója.

■............... • ........................

Farsangi naptár.

Február 19. Diákbái a Kultúrpalotában.

Február 20. A Dalegy sülét farsangi estélye a Kultúrpalotában. A dohánygyári alkalmazottak nagy karneválja a Vigadóban.

Február 27. A Katolikus Egyházi Énekkar műsoros farsangi estélye a katolikus Legényegyletben.

Március 1. A KFC. Jetmezestélye a

Vigadóban.

Március 5. Beethoven hangverseny a kultúrpalotában Farkas Márta, Fötdesyné Hermann Lula fölléptével.

Március 5. Ggánybál a Vigadóban.

Március 12. Zsidó Egyházi Énekkar hangversenye a kultúrpalotában.

Március 19. Cziczka Angela zongoraművésznő hangversenye a kuiturpsJoíában.

1927. február 19,

HIRE 3ÖL

— Kápvisalöink itthon. Füssy Kálmán és ifj. Koczor Gyula, a Magyar Nemzed Párt nemzetgyűlési képviselői Prágából a nemzetgyűlés megnyitásáról pénteken d- e. Komáromba érkeztek. Képviselőink csak pár napig lesznek itthon, mert a jövőhét közepén újra Prágába mennek a Közigazgatási reform javaslat előzetes tárgyalására,

— Választás. A Csehszlovákiai Magyar Da'osszövetseg Molecz Tivadart, a kath. egyház kiváló és elismert karnagyát, a Dúegyesület müködőkarának sok fényes siker koronázta érdemes vezérét, országos alkarnagynak választotta meg,

— A komáromi DDkbál iránt mint

minden évben, az idén is igen nagy az érdeklődés. A hagyományos sikerű diák bál ma, szombaton, d. u. 6 órakor kezdődik a Kuhu palota emeled nagytermében, amelyet a szorgos diák kezek csinosan feldíszítettek. Belépődíj 6 ü A jótékonycélu és végtelen kedves mulatságra ez alkalommal is felhívjuk oí- i vasóink figyelmét.

— Halálozás. Őszinte részvéttel értesülünk, hogy Sdrközy Jánosné szül. Tuba Lid>a f. hó 17-én, délelőtt 11 órakor, életének 79 ik évében hosszas betegedés után elköltözőit az élők sorából. A megbo'do^ult néhai Tuba Jánosnak, Komarom felejthetetlen emlekü nagy fiának, lapunk alapítójának volt nővéré Kihűlt porrészeit ma, szombaton délután 4 órakor fogják a helybeli református temetőben örök pihenőre helyezni. özv dr. Mészáros Lajosné testvérét, Mészáros Lajos Jtnos szerkesztőtársunk nagynénját gyászolja az elhunytban.

— Országos d dosverseny. A matt

; év december havában Kassán megala■ kult Csehszlovákiai Magyar DalosszO- vetség vezetősége elhatározta, hogy 1927. auguiztus 14 és 15-én Kassán országos dalversenyt rendez. Ez alkalommal üli meg a Kassai Ének és Zene, egymt is fennállásának huszadik évfordulóját. A da versenyre a szövetség meghívta a szövetség tagj út és felszólította a szövetség kötelékébe tartozó dato«

> testületeket a közreműködésre. A kikül! dött bizottság a versenydar*bokat is j kijelölte és három osztályba C'-oporto- i sitotta, a jelentkezések h uátidejet pedig j f. évi március hó 15-ere tüz. e ki. Mmt • értesülünk, a szöveiség a Komáromi l Dalegyesületet is meghiv'a a versenyre l és igy a Dilegyesü et müködóttarának I ismét atkaima nyílig arra, hogy régi, I jó hírnevét öregbítse. A Dúegyesület I müködökara a felhívást örömmel fogadta I és a kar tagjaiban a legnagyobb kész- 1 ség mutatkozik arra nézve, hogy a ver| senyen résztvegyenek. A müködökar I rövid időn belül fog határozni e kérf désben és szereljük hinni, hogy a kar versenyen vaió részvételt fogja megállapítani.

— H alálozás. Súlyos csapás látogatta meg Ratkovszky Gyula érsekiéli földbirtokost. Amint őszinte részvéttel értesülünk, édes anyja, özv rakalubi Ratkovszky Dezsőné, szül ZífiHmeister Teréz rövid szenvedés után 70 éves korában csendesen . ihunyt Komáromban. Az elhunyt matróna kihűlt porait sznrdán d. s, szentelték be a komáromi