Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-17 / 21. szám
•.oldal Komáromi Lapot A tárgyalófelek úgyszólván az testes j kérdésekre nézve megegyeztek, azonban a tárgyalások legfőbb anyagit képező mezőgazdasági kérdésben még ma is ott tartanak, ahol évekkel ezelőtt, a kezdet legkezdetén. Csehszlovákia textil iparának érdekében igen nagy kedvezményeket kíván, viszont Magyarország mezőgazdáság! terményeinek, nevezetesen a magyar lisztnek exportját szeretné biztosítani a szerződés megkötése által. A két külömböző jellegű állam a maga különleges gazdasági érdekeinek védelmezésében eddig nem volt képes megegyezni egymással és ma már tisztin megállapítható, hogy ez a szívós küzdelem csak akkor fog bevégződni, hogyha a tárgyaló felek valamelyike engedni fog. Csak az a kétdés, hogy melyik van abban a helyzetben, hogy engedjen. A tárgyi irgyalásokról igen kevés hír szü rődőtt eddig ki, azt azonban nem lehetett eltitkolni, hogy mik azok a kérdések, amelyek akadályozzák a végleges megegyezést és mivel az összes érdé kelt körök teljes tudatában vannak a megoldásra nem jutott kérdések óriási fontosságának, nem lehet csodálkozni azon, hogy a sokszor abban naradt és számtalanszor újra fölvett tárgyalások kimenetele aggodalommal tölti el mindkét országban a gazdasági élet külön böző képviselőit. Az tény, hogy úgy Csehszlovákia mint Magyaror-zág at van hatva a kereskedelmi szerződés szükségétől, végre is mind a két áUam egymásra van ualva gazdasági téren mindkettő külömböző terményei piacra találnak egymásnál. Hogy a két állam között mindezideig nem volt meg a szoros gazdasági kapcsolat, rengeteg kárral járt, ami csak szaporodni f >g, ha egyezségre nem lép a két állam. Adnál sajnálatosabb tehát az az aggodalom, amelyet magyarországi gazdas igi körökben táplálnak s amely sze rint igen pesszimisztikusan ité'ik meg a kereskedelmi szerződés létrejöttének lehe őségét. Magy ^országnak éle be vágó na^v érdeke; hogy gazdasági tér. ményeit Csehszlovákiába exp maija és ebben a tekintetben odaát az a fölfogás, hogy inkább ne jöjjön létre a meg egyezés, semhogy azt a magyar liszt hátrányára köss k meg. Ez azonban tűi zas Csehszlovákia ezzel szemben főn ép tex i iparát akarja biztosiam, ami szintén életbevágó érdeke a köztársaságnak, amit elvitatni szintén nem 'ehet Ha a két állam ebben a két kérdé-ben nem képes megegyezni, akkor legfeljebb a a provizóriu not togják nteghosszabbi tani, ez azanban a végletekig nem me hét. Mindkét állam gazdasági érdeke követe i tehát, hogy végre valahára szerződést kössön, meri ezzel magasabb politikai célokat is szolgál. A gazdasági szerződés nemcsak a két állam beiső konszolidációját mozdítja elő, de a gazdasági kapcsolat megteremtse a két állam között barátságos viszonyt hoz létre, amely politikai tekintetben is nagyobb megér tésnek verheti meg alapját. A békekötés kilencedik év ft n nagyon is megérett már az idő arra, hogy a két á lám különösen törekedjék arra, hogy népeinek exisztenciális érdekei minél jelentékenyebb védelmet és kielégülést nyerjenek s ezért a kereskedelmi szerződés megkötésénél kapcsoljanak ki minden túlzott követelést és hozzanak létre olyan megegyezést, amelyet a teljes megértés diktál, ö ódik esztendeje húzódik már ez a dolog, valóban itt a huszonnegyedik óra, hogy végre testet öltsön a mindkét félre igazságos kereskedelmi szerződés. Vissza kell helyezni az országos vásárok helyét a Kossuth-térre. A Komáromi Járási Általános Ipartársnlat és a Kereskedők Testületének mozgalma. . Úgy tudjuk, hogy a város tanácsa a legutóbbi napokban foglalkozott a Ko «járomi Járási Ipartársulat és a Komá romi Kereskedők Testületének azzal az előterjesztésével, amely az 1923. évben 8 temetők közé kilakoltatott országos vásároknak a Kossuth-térre való viszszahelyezését célozza. Beigazolták a tények, hogy az idő óta nemcsak az országos vásár, de a város egész üzleti forgalma is annyira megcsappant, hogy valóságos krízisbe került ezzel ipar es kereskedelem. Ennek a forgalomnak a feljavítása az egész város minden rendű lakosságának közös érdeke és bízunk abban, hogy a város képviselő testületé egyhangúlag fog a két nagy érdekképviselet által tett előterjesztéshez hozzájárulni és a város vezetősége sürgős elintézését az ügynek a hatóságoknál szorgalmazni fogja. Alábbiakban ismertetjük a Komáromi Járási Általános Ipartársulat előterjesztését: Ipartársulatunk elnöksége úgy kereskedő, mint iparos tagjai részéről hozzá érkező megkeresések és panaszok kapcsán a helyi kereskedelmi és ipari forgalom szempontjából kiható fontosságú ama kérdésben, vájjon az országos vásárok megtartásának kijelölendő helye a város mely részén állandósittassék, tisztelettel az alábbi kérelmet terjeszti • tekintetes képviselőtestület elé. A város kereskedelmi forgalmának egyik legbathatósabb előmozdítója volt hosszú évszázadok óta az év különböző szakaszaiban tartatni szokott országos vásárok rendszere. E vásárok ideje akként volt mindig kijelölve, hogy a mezőgazdasági, ipari és egyéb kereskedelmi szükségletek kielégítése a helyi és közelkörnyéki szokások és igények gondos figyelembevétele mellett a legmegfelelőbb volt minden, a vásárt látogató foglalkozási kategória számára. A külömböző irányú, de nagy egysé-S">en az egész város és környékének ossága gazdasági javát szolgáló e vásárok helye a Kossuth téren jelöltetett ki, amely a város minden részéből a beleágazó utak, utcák révén a nagylátogatottságnak örvendő vásárok tartására legalkalmasabbnak látszott és hosszú évtizedekig legalkalmasabbnak is bizonyult. Bár a Kossuth tér topografiailag a városnak keleti széle felé támaszkodik, soh* p ntsz fel nem merült a városnak a Kossu h tértől nyugatra eső nagyobbik részén lakó polgárság részéről a t kintetben, hogy a vásárnak megtartási helye a Kossu h tér volt, sőt éppen a hosszú évtizedes gyikorlat igazolta e he'ynett vásár s kereskedelmi forgalmi szempontosból legalkalmasabb voltát. Az országos vásárok ugyanis nemcsak a vidéki gazdaközönség termelési feleslegeinek s illetve szükségletei beszerzésének ügyét érintik, mert ha csak e pusztán cserejeilegü szükségletkielégitést jelentené az országos vasár, úgy a város letelepült s a maga szükségleteit állandó ipari és kereskedelmi üzem-, illetve üzlettelepei révén bármikor fedező lakosságát a piac helyének bárhol történő kijelölése legfeljebb csak fiskális célzatú illetékek kivetésének s ezek ellenőrzésének szempontjából érdekelné. Éppen az az élénk foglalkozás e kérdéssel, amely eddig is megnyilvánult a város kereskedői és iparosai részéről, igazolja, hogy az országos vásár ügye, az e célra szolgáló hely kijelölése, igenis a legközelebbről érinti és érdekli az egész város kereskedelmi forgalmát. 1923 óta, hogy az országos vásárok helyéül a várostól messze eső, a temetők közötti térség jelöltetett ki s a vásárok ott tartattak, szemmelláthatólag csökkent az országos vasáron megjelenő vidéki gazdálkodók száma és cs ókkent az általuk vásárra szánt termelvényeiknek, készítményeiknek mennyisége. a felhajtott állatok száma és nagy tévedés lenne e jelenségből csak arra következtetni, hogy e megcsappant látogatottság kizárólag csak a vidéki gazdaközönséget érintette károsan az árak kialakulására befolyást gyakorló verseny megszoritottsága és szűkülése következtében. Az országos vásárnak a vásárt tartó város kereskedelmi és ipari forgalmával való kapcsolata ott domborodik ki, amikor a vidéki gazdaközönség a maga szempontjából jól sikerült vásár után, számára csak a városi üzletekben, a városi ipari műhelyekben megszerezhető sokféle szükségletét akarja beszerezni. Komáromra nézve pedig, mióta elveszítette régi vásárló közönségét, az országos vásárokra éppen ezért van szüksége, de e szükséglete kielégítést csak úgy s akkor nyerhet, ha a vásár külső adottságai, elhelyezése, megközelíthetősége, aránylag közvetlen érintkezése a város kereskedelmi, ipari negyedével, figyelembevételnek ama hatóságok által, amelyek a vásár elhelyezkedésének ügyét jogosultak s elsősorban hivatottá« h ingsulyozo'tan gazdasági szemszögből bírálva elintézni. A jelenleg a temetők között elhelyezett vásártér per absolute kívüled a varos lakott és kereskedelmileg forgalmas részétől, onnan, ht vásári dolgaikat a bejövő vidékiek elvégezték, a városba már be nem jönnek, hanem közelebb esven a vasútállomáshoz is, hazamennek anélkül, hagy a városban valamit is vettek volna, vagy ha szokásosan kocsival jöttek be, úgy dolguk végeztével szinte megállás né.kül távozn k Abban a véleményben vagyunk, hogy a varos képviselőtestületének feladata és kötelessége minden irányban arra törekedni, h>gy az idegenforgalom utján a város letelepült lakosságának minél több kereseti alkalma nyíljék, de kötelessége is, hogy felettes s a jelen esetben is felettes hatóságiit akként informálja a kérdésről, hogy ennek részéről e f jüios gazdaság forgalmi szempont legyen döntően s a város érdeben állóan irány tadó. Most már évek tapasztalataira hivatkozha unk a tekintetoen, hogy a Kossuth térről kihelyezett vásártér elvonta az országos vásárok alkalmával a város javára szolgáló tömegesebb forgalmat, s e tényről az ügyben illetékes hatóságok könnyen meggyőződhetnek, ha az utolsó évek országos vábári forgalmának «dalait figyelembe veszik. Mi bízni merünk abban hogy a Kossuth térre visszahelyezendő vásártér a város egész kereskedelmi és ipari forgalmát kedvezően fogja befolyásolni, amely gazdasági fontos érdekkel szemben ama — legtöbbször közegészségügyi tekintetben emelt kifogások, amelyeknek következménye lett a forgalomnak sajnálatos eltolódása, elesnek. A város vezetőségének elsősorban érdeke, hogy lakosainak gazdasági helyzete javittassék, s hogy e tekintetben ma kétszeres feladata minden eszközzel a forgalom emelésén fáradozni, megmagyarázhatja az a gazdaságilag éppen nem önre idetes helyzet, amelybe a város nagy forgalmi piacainak elvesztése következtében jutott. Meg vagyunk győződve, hogy a város t. kep/iseiőtestüiete felismervén a város egész közönségének a forgalom megcsappanás következtében romlott helyzetét, minden rendelkezésre álló eszközzel oda fog hatni, hogy az országos vásárok részére ismét és sürgősen a Kossuth tér fog kijelöltetni, amelynek nagysága, jó elhelyezése s a város minden részével való kapcsolata e célra a legalkalmassbbá teszi. Ipartársulatunk, amely a város és az egész járás összes iparosainak és kereskedőinek érdekképviselete, súlyt helyez arra, hogy ez eminens kérdésben véleményező előterjesztése figyelembevétessék s kéri a képviselőtestületet, hogy azt legközelebbi gyűlése alkalmával érdemben tárgyalni és sikeres kivitele végett az illetékes fórumoknál is sürgősen eljárni szíveskedjék. Ez előterjesztés nem terjed ki az országos vásár visszahelyezésével felmerülő arra a szükségességre is, amely az utcák burkolására, járható utak készítésével függ össze. Ez utóbbi feladatok legsürgősebb teljesítésére a Kereskedők Testületé hívja fel a város vezetőségének figyelmét. Hisszük, hogy a teljesen leromlóit kereskedelmi forgalomnak az országos vásárok látogatottsága által elért emelkedése ismét egészségesebb, lüktetőbb életet fog teremteni s az utak s a jelenlegi vásárterület teljesen kieső helyének visszaállítása a Kossuth térre, ide szoktatja újból a környék vásárló közönségét, amelyet eddig helytelen és a gazdasági élet legészszerübb követelményeivel sem számoló balkezes rendelkezések egészen elidegenítettek tőlünk. 1927. február 1T, lau» ti Ml Motort lalM v Mai Iliből az inzagn ti mtaynmiiiiiti pulin. Az országos «eres tenyszociálista párt intenzív szervezési tevékenységet fejt Id a vidéken, aminek szép eredményeiig számolhat be a párt központja. RóvM idő leforgása alatt a legjelentősebb sitevenszkói községedben sikerűd a pártáik kiépíteni szervezeten. Az utóbbi hete* S ögyén, Vágf >rkasd, Vizkelet, ipoiyvisk* Tardoskedd, Aadód, Bijcs es G iratesze ngyörgy községekben alakult meri párt helyi szervezete, olyan leuceseaés mellen, ami a legszebb buunynéka ax őslakosság ragaszkodjanak a kereső* tenyszociaiist* gondolathoz. A szögyent aaKUO értekezlet a sservezet elnökének: dr. Haiczl Kiimáit választó ta meg, aletnöhösnek: Monet Albertét és Poatar Andrást, titkárnak i Vingh Istvánt, jegyzőnek: S>egmAr Istvánt, pénztárosnak: Ricz Boldizsárt* ellenőröknek: Nagel Ferencet é» Mono Józsefet választottak m*g. A választmányba a kővetkezőket világították meg: C>tiling János, Monet Mihály, Szabó György, Svajcer Boldizsár, Tar* esik János, Senye István, tfj Nigöt József, Molnár András, Eizer György, Dekán Boldiz»ár, Va kó Ferenc, S egmár Lajos, Moncz István, Kurucz Jano% Elzer István, Sagát Bodizsar, Gyciaik István, Kurucz József, Síress János, Samson Ferenc, Krajczár István, Kért István, Csedrak István, Kollar Ferenc, Kurucz Boldizsár es Hinzeller Lukács* A vágfarkasdi uijászervező gytttes alkalmával a vezetőségbe Cstffari Géza elnöki, Cstffári László alelnöki, O áll Pál titkán, HaUtk György jegyzői, Takács Gtspár pénztárosi, Cztbula János és Bádör Karoly ellenőri tisztségeket nyertek. Választmányi tagon lettek: Szilagyi János, Szőcs Károly, Percet Ernő Iván Ferenc, Szabó Antaí, Szombattá István, Paiffi József, Ta&ác* Pál*, Kender János, Kovács Antal, Hornyik Mihály, Cstffári László, Takács Is van, Bödör Ferenc, Mátiesz Jenő, Csiffáii Sándor, Cstffari Ferenc, E aber Ferenc, Takács Mihály, Fügéi János, Rtbánszky Gyula, Biranyai Sindor, Jincsó Imre, Hodjrich B:!a, Kocsis Mihály, Körte József es Szij|árto Gyula. A vizkelett alakuto értekezlet Pa& Ferenc párttitkár jelenlétében a vezeték ség elnökének: id*b. Burián Istvánt, aletnökének: Nagy Rzsői, titkárának: Herrgott Karoly, pénztárosának: Kiss Ignácot és ellenőrének: Király Jánost választotta meg. A választmány a következő tagokból toborzódott: Drozd Látjós, Bunán Ferenc, O asz Karoly, Hilag Gyula, Fischer Ambrus, Kiss Mihály, Kiss Imre, Kiss István, Szolga Iáivá* és Kiss János. Ipolyvisken Molnár Károly elnöki Popular Géza alelnöki, Kovács István plébános titkári, Péli Lajos jegyző!, Bartal János pénztárosi, Buj.in Mihály és idsb. Csóvany Imre ellenőri tisztségeket nyertek. Választmányi tagok tettek: id Bartal Ignác, Peti György, László György, Balt Lajos, Jasus György, Nyustin András, László János és Toth Ágoston. Tardoskedden a keresztényszocialista szervezet elnökének: Czibulka Istvánt, alelnökéneki Fina Vincét, titkárának Bugyik Pált, pénztárosának: Ladies Andrást, ellenőreinek: Balogh Istvánt és Csanda Lajost választották meg. A választmány a következő tagokból alakult meg: Vanya Ferenc, Borbély Lajos, Czibulka Pál, Mészáros János, Borbély Ferenc, Mojzes József, Pap Andrási, Vintkó Ferenc, Borbély András, Benkő István, Mészáros Vince, Birkos Mihály, Pál Vince, Balogh Balázs, Biraus Mihály, Szeder Lajos, Borbély Géza, Bogyó <8éza, Vanya József, Vanya Zsiga, BS- róczi Vince, Tóth Antal, Bogdány Károly, Vanya József, Fugti Antal, Bence Dömötör. Az andódi szervezet elnöke lett: Juhász József, alelnöke: Czuczor József, titkára: Szőke János, jegyzője: Szabó József, pénztárosa: Czuczor János, ellenőrei: Czuczor Kálmán és Nagy Ferenc. A választmány a kővetkező tagokból toborzódott: Szkonovics Zoltán, Czuczor Gábor, Szkonovics lstváa, Czuczor Sándor, Hegyi Ambrus, Szabó Vince, Kis Károly, Szőke Gyula, Czuczor Béla, Czuczor Vince, Nagy Gyula; Czuczor József, Szőke József, Szóié Lajos és Faragó AntaL
