Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-02-15 / 20. szám

Komáromi Lapok 2. oldal. A ■nyarak él a kissblségl kérdi«. Mindenkinek emlékezetében van még, kogy az interparlamentáris unió leg­utóbbi ülésén az unió magyar cso­portja egy javaslatot nyújtott be a vezetőséghez a kisebbségi kérdésről. Az unió abban a kérdésben akkor re­­zoiuciót hozott, amelyet véleményadás eéljából meg kellett küldeni az egyes nemzeti csoportnak. Minthogy erről az intézkedésről még semmiféle hir nem ismeretes, az interparlamentáris unió .magyar csoportja kérdést intézett a Íenfi. titkársághoz a határozatnak meg* Gldése iránt Az unió ezévi párisi ülésezésén résztvevő magyar delegáció vezetőjéül Apponyi Albert grófot ké­rik, föl. Éas állásfoglalás a közi<mgata*i refurmtorvetat éhén. Migiruk műit számunkbin, hogy a szociíide aukraták tiltakozásukat fejezték ki a köziga'gi tási reform ellen. Étnek a tiltakuztsrtak éles kifejezői azok a cikkek, ameiye< a szocialista laotkban mostanában megjelentek. A „Pavo Lidu“ azt írja többek között, hogy a jóslat az önkormányzat sírját jelenti és eltemeti a polgári demotracia minden tdeaijo, amelyet az állam megalapítás < ó a tcö vetett. A lap reméli, hogy a nyi vanos sag erélyes tiltiko/ással fog f I;lni ^ reformjavaslatra és hogy mtguk a polgárt pártok sem fogják tárni, hogy a koalíciós direktórium diktatúrája ma jorizálja őket, amelyet elvaaic a njp iránt érzett ellenséges gyű ölet. A szo­ciáldemokrata képviselők felveszik a hircot a javaslat ellen, de elvárják, hogy a lakosság a demokratikus rend megsértse ellen irányuló monsiretün­­tetéiekkei fogja öset támogatni harcaik­kal A „Ces«e Siovo“ szerint mindjárt az első paragrafus megint za a léek harangot az önkormányzat falett. Ha e fogadják a javaslatot akkor már nem f'g más hiányozni, csak az internálásra és deportálásra vonatkozó rendelkezések. „A külföld jóformán csak most fedezi fel, milyen hatalmas műveltsége van a magyarnemzetnek“ Beszélgetés Klebelsberg Kuno g« óf dr. magyar kultuszminiszterrel — Magyarorscág a kultúra fegyverével küzd méltó pozíciójáért Eurép ban. — A régi Ausztria kultúra­lis spanyolfallal vonta körül Magyarországot. — A „Komáromi Lapos“ munnaiarsaioi — A magyar nemzet életét, mióta azt Trianon az anyaország és utódállamok területeire határolta, jövőjéért f>ly»atott makacs küzdelem jellemzi Az anyaor­szág magyarsága megfeszített erővel dolgozik a megmaradt kis ország re­konstrukciójáért, az utódállamokban élő magyar kisebbség pedig jogáliományá­­nak megvédéséért viv komoly küzdel­meket. Az uj határokkal egymástól el­szakított magyarság sajátos helyzetet által megengedett építő, illetve védő munkájában mégis összeköti^valami a lelkeket. Ez az összefogó, a'széttagolt magyarságot egységesítő erő: a magyar kultúra. A trianoni béke után a kis Magyar­­országnak be kellett Litnia, hogy fiad ügyét ezentúl a kultúra jelentheti csak. Igaz, hogy a kultúra elterjedésének fel­tétlen alapja a lakosság bizonyos anyagi megelégedettsége, a leromlott országot tehát először gazdaságilag kellett újjá­építeni. A gazdaságilag megujhodó Magyarországnak öntudatos, európai értékű kultúrát kellett kitermelnie ma gáböl, mert csakis az erős, fejlődőképes kultúra tudja összefogni a szétszórt magyarságot és csakis az ilyen kultúra válthatja ki a müveit külföldi értékelé­sit és bizalmát a magyarság számára. At, hogy Magyarország gazdag Kul­túrájú állam legyen, az utódálamokban élő magyar kisebbség érdeke is. A ki­sebbségi kultúra kifejlődése — amit a magyar kisebbség gazdasági helyze­tének tendenciózus meggyöngitésével amúgy is megnehezítenek és mindun­talan háttérbe szorítanak — könnyeb­ben lehetséges akkor, ha a közvetlen szomszédságban ott van az anyaország súlyt és centripetátis erőt jelentő kul­túrája, amely visszatartja a magyar kisebbséget az uralkodó nemzetbe való beolvadástól. A kuliurát nem lehet elkülöníteni a mindennapi élettől, annak mindig szer­ves része marad, tehát a politikának is. Minden nemzet kultúrpolitikájának pulzusán a kultuszminiszter tartja a kezét. A kultuszminiszter programmot ád a nemzet jövő kulturáltságáról. Ha Magyarország tudatára ébredt annak, hogy európai viszonylatban helytálló, igazi értékű kultúrát kelt adnia, úgy ezt elsősorban a kultuszminiszternek kell biztosítania személyében is. Klebelsberg Kuno gróf dr. magyar kultuszminiszter pár éves minisztersége alatt sokszor bebizonyította, hogy a kultúrának hatványozott jelentőséget tu­lajdonit a magyarság jövőjében. Az eu­rópai magyar kultúrának nagyon sok alapkövét tette le eddig Klebelsberg Kuno gróf, akiről politikai ellenfeleinek is el kellett ismerniök, hogy szavak lielyett cselekedetek jelölik meg a mű­ködését. A magyar tehetség és akarás találkozott benne e németek rendszeres­ségével, kitartásával, úgy hogy mind­ezekkel a tulajdonságokkal megáldva, vagy tudása, kiváló műveltségű, széles látókörében valóban európai kultur­­nrankás tölti be általa a magyar kultusz­­miniszteri tárcát, sőt talán azt is el­mondhatjuk, hogy Eötvös József báró ótz alig volt kultuszminiszter, aki olyan aéltudatcs és feladatának fontosságától áthatott kultúrpolitikát folytatott volna, mint éppen a jelenlegi kultuszminiszter. Klebelsberg Kuno gróf érdimének keli megneveznünk, hogy Magyarorsvágb-n a tanyai iskolák kiépítésétől kezdve, uj egyetemek felállításáig mindenre Kitér jedő figyelemmel van, ami/ei a műve lődés ügyét szolgálttá j t Mimsztersige­nek nagy eredménye az is, hogy ma már a magyar ifjak százai foiyiathatnaK tanulmányokat a kü földi egyetemeken és ezáltal a kis Migyarországnaka kül földi egyetemek diplomáival is elismert elsőrendű szakiud >su értelmiség fejlő dik ki. Ennek leggyönyörűbb p -Id iji­­mutatta a berlini Collegium Hungaricun munkája, amelynek megszervezése a n mrigiben elhu iyt szegény Gragger Róbertén kívül minden bizonnyal a kul luszminiazter nagy agilitásának Köszön heiő. Klebelsberg Kuno gróf a magyar kul urát összetudja k pcsolni tz európai kultúrával és kitűnő fogékonysága van aziránt, hogy a nagy kulturális világ eseményeket magyar szempontból is ér­tékes aé tegye. A ku hírvilág most ünnepli meg a Beethowan centennáriümoi, a legna gyobb német zeneköltő halálának szá­zadik évfordulóját. Klebelsberg Kuno gróf különös érdeme, h >gy a magyu nemzet a centennáríum >t úgy ilnnpeli meg kogyBeethowen emlékét el választ ha tat tanul őszszeköti a magyarsággal, egy magyar leány emléke által. Brunsvis Tereznek hívták azt a magyar főrendi csa­ládból származó grófnőt, aki a nagy zene költőt halhatatlan alkotásra tudta ihletni Beethoven a Brunsvik nemzetség mar­­tonvá3ári kastélyában konponál'a meg a Cis-moll szonátát. Brunsvik Teréz alakját Beethoven szerelme Viktoria Co­­iona, M.chel Angelo ideá ja meiié állítja és értéke még inkább szembetűnő ak­kor, ha megtudjuk, hogy Brunsvis Te­réz utóbb Pestaioiva1, a nagy svájci pe­dagógussal (akineK ugyancsak a napok ban ünnepelték meg a centennáriu nát) is barátságba volt. Brunsvik Teréznek csaknem harminc kötetre terjedő naplójá’ illetve feljegyzéseit és ugyanannyi kő tetet kitevő fennmaradt levelezését Kle­belsberg Kuno gróf Czeke Marianne dr. történettudóssal most készíti kiadásra elő és igy Brunsvik Teréz müveinek kiadása által a Beethoven centennáríum egyúttal magyar nemzeti ünneppé válik Másik ilyen eklatáns példa arra, hogy Klebelsberg Kunó gróf miként hozza összefüggésbe a kulturális világesemé nyékét a magyar vonatkozásokkal: a herculánumi ásatások. Mint ismeretes, Mussolini vezetése meilett és Fedell olasz kultuszminiszter közreműködésé­vel, Arduino Colasanti államtitkár irá­nyítása mellett megkezdték Herculánum kiásatását, aminek elébe feszült érdek­lődéssel tekint az egész müveit világ. Herculánumot, amely Nápoly és Capua mellett Campania legnagyobb városa volt, nagyobb, mint Pompeji, Titusz császár idejében Krisztus után 79 ben pusztította el a Vezúv kitörése. Míg Pompeji kiásatását azonban megköny­­nyitette az a körülmény, hogy az el­pusztult várost csak kőréteg és hamu­réteg borította, addig a herculánumi kiásatási munkálatokat megnehezíti az, hogy vastag lávaréteg borítja az elte metett várost, ami fölé már községe­ket is épitettek. Mindenesetre arche­ológiái szempontból beláthatatlanul nagy jelentősége van a herculánumi ásatá­soké« és remélik, hogy az antik kul­­urának óriási kincseit fóliák az isme reiienseg'ől megmenteni Colasanti ál­lamtitkár tavaly őszkor Budapesten járt és meg alvására Klebelsberg Kunó gróf római u'javal kapcsolatban tanulmá­nyozni fogja a hercuiánuns ásatásokat, mivel Coiasanti államtitkár budapesti tartózkodása alkalmával felhívta a hűi­­•u zminiszter figyelmét azokra az ása­tási muikálatokra, a nelyek az Óoudan, Ószőnyoen, Pertelén és Báláén meg­marad! rónai rommezőkre várnak Kle­belsberg Kutió gróf ezzel a tervvel már régebben foglalkozott, hogy a Kiásatási munkákat megkezdjék, amit az is bi zonyit hogy Szalay Ákos személyében h isszabb idő óta nevel erre a célra Romiban szakembert. Ebből az előbb említett két kulfu­­rá is világeseményből, a Beethoven centennáriumból és a herculánumi ása­tásból is láthatjuk, hogy Kiebersberg Kunó grófdr. kul uszminisztersége alatt a magyar kultúra mennyire eredménye­sen tudhatja magáévá tenni azokat az esíiíieáramlatoka', amelyeket a világ Kultureseményei jelentenek és mennyire egyetemessé és európaivá tud lenni ezáltal a magyar kultúra. * A könyörtelenül kettéválasztott Ko­márom két érdekes életet mutat. A csehszlovák területen lévő város mind­jobban halódik, a lakosság mindinkább szegényül, kereskedelme, ipara, idegen­forgalma csökken, alig van és ezt a halódást még az sem tudja megakadá­lyozni, hogy az államnak a kikötő ki­építésével messzebbmenő céljai vannak. A lakosság magas adók alatt nyög, tönkrement és a anyagi romlás utján h tiadó egzisztenciák mindenfelé. Komárom néhány éves hanyatlását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy évek óta egyetlen egy komolyabb jel­legű építés nem történt és a szloven­­szkói városok közül a lakosság szám­arányához viszonyítva éppen ebben a megcsonkított városban legijesztőbb mérvű a munkanélküliség. Komárom­nak ezt a nagy visszaesését azonban megmagyarázza az a körülmény, hogy a város tulajdonképeni Hinterlandja, amely Komáromot egykor gazdag, jó­módú várossátudta volna tenni.Magyaror­­szágon maradt, éppúgy azok a falvak is, amelyek a városra nézve forgalmat és igy kereskedemet is jelentettek, mert a cseh­szlovák területen lévő Komárom körüli falvak azelőtt is főként Érsekújvár felé graviláltak, már csak a jobb közleke­dési utak miatt is. A csehszlovákiai Komárom hanyat­lásával szemben annál inkább kidom­borodik az a gyors iramú fejlődés, a mely Komáromnak a magyar területen meg­maradt részét jellemzi. Komárom újvárosa az uj halár óta száz százalékkal megnövekedett népes­ségben és a nagyarányú építkezések is a város fejlődésének legszebb bizony­ságai. A magyarországi Komárom, különösen erősen fejlődött 1923 óta, amióta Klebelsberg Kunó gróf képviselte a várost a parlamentben. Magyar Komárom lakossága a leg­utóbb lezajlott választáskor megint Klebelsberget választotta meg képvi­selőnek, akit egyúttal az egri kerület­ben és Szegedéi is megválasztottak- Klebelsberg a bírom mandátum kőzfil a szegedi! tar o ta meg, amit titkos szavazás utján nyert el, és igy kény­telen volt a komáromi mandátumáról lemondani. A megüresedett komáromi mandátum elnyerése v»gitt több kombináció me­rült fel, míg végül most Bethlen aka­ratára az egységes put Petényi Ziig­­mond bírót jelölte, aki unokája az 1849 ben, az aradi vértanukkal együtt Kivégzett Percnyinek, az első migyar felsőhíz elnökének. Perényi Zsigmond báró vasárnap mutatkozott be a ko náromiaknak és a választók­nak mtga K'ebelsbe'g Kuió gfóf aján­lotta be, úgy h >gy Petényi megválasz­tása most mtr valószínűleg egyhangúan fog megtörténni. Klebel herg Kunó grófnak magyar ko­máromi tariózkodása alatt alkalmam volt vele a magyar i-u 'uszminiszterrel né­­néhány szót vál'ani. Alapy Gáspár pol­gármester, kormanyfőtanácsos által köz­vetített bemutatkozásom után megkértem Klebelsberg Kunó grófot, nyilatkozzék ku uizminis/teri minőségében valamit a szlovenszkói maeyarság részére Kle­belsberg Kunó gróf, (akinek jó megje­lenésű magas alakját érdekessé teszi intellektuális feje, őszülő hajával elá­rulva, hogy jól az öivenedik évébe« van már,) kérésemre a következőkben volt szives válaszolni; — A kis Migyarország mindet erejét a magyar művelődés fellendí­tésére összpontosija. Búd János pénzügyminiszter a napokban ter­jesztette be a magyar állam 1927—28 évi költségvetését. A kö tségvetésben több mint 120 millió pengő jut a kultusztárcának, amely az összes minisztériumok közül a legmagasabb összeggel van dotálva. A költségvetés szám­­oszlopai a legékesebb szavaknál hangosabban beszélnek és exakt, lemérhető tanúságot tesznek amel­lett, hogy elsősorban a magyar művelődéstől várjuk Magyarország sorsának jobbrafordulását. — Tavaly a porosz kultuszminisz­terrel cseréltünk látogatást, pár hét múlva pedig Rómába indulok az olasz Kultuszminiszter meghívá­sára, hogy ott működési törekvé­seinkről előadást tartsak. A régi Ausztria diplomáciája va­lóságos spanyolfalat vont Magyar­­ország körül, úgy, hogy a külföld jóformán csak most fedezi fel, mi­lyen hatalmas művel sége van a magyar nemzetnek. Ö ömmel je« lentnetem, hogy nemcsak kultusz­miniszter kollégám, hanem a mü­veit külföld irodalmi, tudományos és művészi világa is a legnagyobb elismeréssel látják azt a hatalmas a erőfeszítést, amelyet a magyar nem­zet művelődésének megmentése és felvirágoztatása érdekében tesz. — Növekszünk megbecsülésben a nagyvilág szemében és a művelő­dés békés eszközeivel helyzetünket napról napra javítjuk. Komáromban is — a magas tető­ket a túlpartról is mindenki lát­hatja — egyik iskolát a másik «tán emeljük és ez a kis város a leg­jobb utón van ahhoz, hogy élet­erős tényezője legyen az országnak. Klebelsberg Kunó gróf szavait itt megszakította a polgármesteri hivatal szomszéd szobájából visszatért Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, aki figyel­meztette a minisztert a gyűlés idő­pontjára. Klebelsberg Kunó gróf megígérte, hogy legközelebb, ha felke­resem őt, részletesebben nyilatkozik, most a gyűlés miatt abba kell hagynia a beszélgetést. Ezután a szomszéd szobában össze­gyűlt néhány politikus, akik között ott volt Perényi Zsigmond báró is, a polgármesteri hivatalból átmentek a vasúti és polgári kör helyiségébe, ahol a gyűlést egybehívták. Amerre elment a miniszter, az utcán lelkes éljeniéssel fogadta a lakosság. Megérkezve a kör épületébe, az ajtó előtt két ünneplő­­ruhás rendőr tiszteleg. A miniszter be­lép a terembe. A harsány éljenzést az utcára hallom ki...-_______P97. február IS,

Next

/
Oldalképek
Tartalom