Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-02-10 / 18. szám

t. oldal.

Komáromi Lapok

1927. február 1G.

saság többi tartományaival és ezt a szlovák néppárt szerezte meg Sz'oven szkó lakosságának. Majd megindokolta, hogy mi kényszeritette a kormányba a szlovák néppártot, amely nem maradhatott tovább az ellenzéken. G i?d isági, nemzeti és vallási kérdések kényszeri, tették a pártot, mert az adókat le kell szállítani, a szlovákoknak kenyeret kell adni és meg kell akadályozni, hogy továbbra is mellőzzék őket az állami alkalmazásban- Végül a n?gy ágyút is elsütötte, amely szerint kü politikai okai is vannak a kormánybalépésnek, a ma* gyár országgyűlés tüntetésére kellett megadni a választ, mert Hlinka szerint „a magyarok gyásza a mi életünk, az ő örömük a mi halálunk.*

Eboől az indokolásból azután minden szlovák megértheti, hogy tulajdonképen miért is kellett a kormányba lépni a néppártnak. Nem is annyira az autonómia kérdése irányította a párt törvényhozóit a fontos lépesnél, mint inkább a Magyarországon lefolyt választásoknak a megcsonkított ország egységét dokumentáló eredménye, amely azután végleg eldöntötte a hónapo fcig tartó tárgyalásokat igénybe vevó kortnánybakivánkozás súlyos problémáját. Igaz ugyan, hogy a döntő elhatározásnál a törvényhozók fele volt csak jelen s a jeténievők Lözül is ketten eHene szavaztak, a távollevők pedig csak a pártfegyelem súlya alatt vették tudomásul a határozatot, mindez azonban mit sem tesz, a végrehajtóbizottság helyeselte a kormány03lépást.

Hagy azu án a szlovák néppárt milyen módon fog érvényt szerezni a pitts bourghi szerződésnek az egészen mellékes, a fő az, hogy kormánybaiépésével demonstrált Magyarország ellen, mely ben ezer évig ének békás egyetértésben a szlovákok a magyarokul. Ennek a demonstrációnak a megindokolása a régi gyűlölet hangjába fúl Hlínkáf ismét mint már számtalanszor, elragadta temperamentuma és halálos gyűlöletében fül akarta licitálni cseh testvéreit is, akikre aligha lehetne ráfogni a magyarság iránti jóindulat parányi szikráját is Úgy fest a doog, mintha Hlinka ezt a nyilatkozatot nem is a magyarok nak, de inkább Prágának mondta voina, hogy e/ze1 is nyilvánvalóvá tegye azt a nagy áldozatot, amelyet a szlovák n'ppárt hozott a kormánybalépés tényével

A szlovákság vezére e nyilatkozatával újra bebizonyítja, hogy nem változott meg. s dacára annak, h)gy néha napján úgy mutatja mintha az itteni magyar Ságnak sorsa is a szivén feküdne, ma is égő gyűlölet fogji el, ha régi hazájára gondo'. A n/i atkozat semmtesetre sem segi i elő annak a szomszédi jó viszonynak ki lazulását, am lye Migtér* ország töte temető minden módon meg akar Csehszlovákiával tarem'eni, de nem szolgája a belső konszolidációt sem, amelyre pedig S-lovenszkőban is nagy szükség volna, Az auonómia kérdésé i i nmir ki lett kapcsolva a politikából, Hlinka és pártja, blrhogy magyarázza is a dolgot, a nyo'c éven keresztül nagy garral követelt öi Kormányzati jogot ekj'ette a hitalomért s ezzel elsősorban saját népe bizalmát vetette el magától.

A józan és tisztán itéiő szlovák nép ma már tudja, hogy az autonómia he lyett a közigazgatasi reform köre S/ü lőttét kapja és bármiként m >gyarázza is a vezér a dolgot, azt nem képes megindokolni még a magyarok iránti halálos gyűlöletével sem, hogy ő és pártja föladta programja legsarkalalosabb pontját és a centralizmus hívévé szegődött. D: az itteni magyarság is megériheii Hiinkát most már teljesen 8 hí voltak egyesek, akisbuonyos időkben H inkától vártak valamit, azon a mos'an m:gíeft nyilatkozata után vég eg kiábrándultnak belőle. Hlinka, a politikus, ma is gyűlöli a magyarokat, — megkérd azhetnős tőle, hogy miként vélekedik errőí Hlinka, a katolikus pap, akinek a hivatásánál fogva szereietet és megértést kellene gyakorolnia. Da úgy látszik, hogy benne a paoot legyűrte a politikus és ezért feledkezik meg arról, amire mint lelkésznes gondoli se volna szabad.

Mire költi Benes a csehszlovák állampolgárok pénzét ?

Efvyik kölni napilap szerkesztőségében tárgyaljuk élénken a kavargó pipafüstben a segédszerkesztővel, hogy vájjon mi is iesz a rajnai megszállással, kimennek-e a franciák és mikor, Poincaré buktatja e meg Briandt, vagy fordítva, lesz e Locarno és ki alakítja meg a német kormányt? Éppen eléggé fontos kérdések, de az a baj, hogy egyikünk sem tud egyikre sem határozott feleletet Közben a segédszerkesztő keze lázasan működik a nagy ollóval, vágja, osztályozza az anyagot. Beszélni lehet ettől a működéstől is Egyszerre dühösen kap fel a napi postából valami fehér paksimát U s úgy vágja a kályhasarokba, hogy a láng is kicsap az ajtón. Morog is hozzá valamit.

Felállók és felveszem a rejtélyes csomagot. Egy levélalakra összehajtogatott lepedőnyi nagy nyomtatvány kerekedik ki belőle. Hossza négy arasz, magassága három. Címe:

Cechoslovatcische Korrespondenz

Informationsorgan für Politiker und Zeitungen, Behörden und Finanzinstitute

Vegyis a politikusokat, az újságírókat, hatóságodat és a pénzintézeteket akarja informálni ez a jeles nyomtatvány, melynek büféién olt van vastag betűkkel a figyelmeztetés, hogy kéri a közlemények átvételét, alatta pedig „Abonnement nach Übereinkommen“. A jobbsarokből megtudjuk, hogy már kilencedik évfolyamát éli, kéziratnak tekintendő, (hogy sajtópert ne lehessen indítani ellene) s a szerkesztőség és kiadóhivatal postacíme Prága, III. 387.

A lap legalján: kiadó és felelős főszerkesztő M, Block, Nyomja pedig Prágában a cseh államnyomda.

A lap közepét nyolc igen szépan nyomott hasáb tölti ki. Nem hírek, hanem elkészített cikkek. Olvasgatni kezdem. Alaposan különbözik mindenféle kőnyomatostól, amit csak eddig láttam. Élénken, szatirikusán, szentimentálisán és mindenféle egyéb érzel-Köln, — február hó.

mekkel megirt cikkek, de termísietesen nem Csehországról. Úgy mellékesen ott szerepel ugyan „der Fill Gíjda und G jdas Fali“ cimen egy kis cseh belpolitika is, s amint itt ott belenézegetek, az a legnagyobb bűne Gijda lefokozott tábornoknak, hogy Benes ellen mert dilettáns politikát csinálni, holott hát Benessel szemben még okos emberek sem csinálhatnak politikát, nemhogy olyan Gíjda félék, akik csak jáiszák a rókát, de egyáltalában nem rókák.

Tanácstalanul forgatom a díszes prágai lepedőt s megpróbálok felvilágosítást kapni a német kollégától.

— Hát én, kérem, egyebet nem tudok erről, — kezdi meg végre a szót — mint hogy hat esztendeje, amióta itt ülők, soha egyesien nap el nem múlt, hogy ennek a nyomtatványnak egynéhány példányát meg ne kapjam. Vonatkésés, postakésés, katasztrófa, idegen megszállás soha ezt távol nem tudta tartani egy napra sem. De ugyanúgy van vele minden szerkesztőség, még a kis vidéki lapoknál is. Tavaly Svájcban jártam, ott is megtaláltam minden szerkesztőségben, az idén egy hollandi kolléga járt itt, az is ráismert rögtön, hogy ők is kapják, de holland nyelven. Eleinte csak bele-belenézegettank, már csak azért is, hogy tudjuk, ( érdemes-e megrendelni, vagy nem, ha i majd pénzt kérnek érte. Mert egy-két mutatványszámot minden sajtóiroda szokott ingyen küldeni, amíg a lapok meg nem ismerik, de ez soha még egy fillért sem kéri senkitől, csak jön, jön, a piaci légy kitartásával. Láttuk, hogy soha semmi használható anyag nincs benne, mert tények helyett mindenféle nagyképü fejtegetésekkel és polémiákkal van tömve s kezdtük visszaküldeni. Egy két hétig mindig visszament, de Prága azért soha tudomást nem véve erről a visszautasításról. Ideges vagyok tőle. A fiatalok néha megnézik, hogy valami humorra való témát kihalászszartik a sok zöldségből s azoktól tudón, hogy úgy jó kétharnaadrészben mindig magyarországi ügyek el foglalkozik. Amennyire tudom, Praga nincsen Magyarországon s igy igazan nem érti az e nber, mireviió ez a nagy szerelem É i ugyan ismeretlenül is nagyra bee ü ö n M arországol. de mindennap egy k'e'revaló előadást róla igazán nem htsznáh nok Kü önösen, ha ennyire messzire ordító gyűlölettel van megi va.

— És mit szokott írni Magyarországról?

— Rmzat. A részltekkel nem fog- Isik ztam Názzén bele itt, mindjárt meyiá'ja

Uj a Kibontottam a már összeülj ogato t jeles sajtótermékei: csakugyan egy nagy osztrák cikk utén, melyben Siipriíei van va<ami baja a cikkírónak, a nemet szociáldemokratákról való mesélgetéseken ul raialáloic M gyarorszagra. Nemzeti Kisebbségek ügyef>j a cikkírónak, még pedig a magyarországi nemzeti kisebbségedé, nem a csehországiaké. Az a b)ja többek közi, hogy miért nem tizennat nemet képviselői választottak meg Mtgyarorszigon és miért csak hármat ? Aris közű Beyer és Gatz „magyarom}».* és a harm iáik, Neubauer, vaiósdnüieg szintűn. A u an mién nincs a nngyírországi szóvá koknak külön Képviselője! <, hát iiyen a ki-sebbségv :deíe;n Magyarországon ?

I yen és hasonló do cs fej<egeiesek töltik meg ezeket a ritxa sz pen nyomott hasábokat Igazán szerencse, hogy a német szerkesztőségek ismeri« mar amyira a cseheke?, hogy nem innen szedik információikat. A német sajtó szerencséje, mert így nem jelennek m g benne ostobaságok, nem a miei;k mert nekünk tatán meg jó volna, hí ekkora ostobaságokkal bar, de állandóan felszínen tartanák a magyar kérdést.

— Csak egyen csodálkozom, — fejezte be enter a kérdésnek megvitatását a segédszerkesztő, — azon nevezetesen, hogy nálunk a csehek okos, számító nép hirében állanak. Hit ha számitó nép hogy nem tudja számon kérni Benestől, hogy mire költi az ország D'OZét? Engedjen meg, de napjában több ekkora lepedő papirosa, szeüemi megszerkesztése, kinyom itasa, postaköltsége esztendőkön Keresztül olyan őrülete» összegbe kerül, hogy csak érdeklődhetnék mára cseh pniament ekkora összegek hovafordiiasa iránt. Meri hiszen jó, jó, közvetlen a világháború után még csak ei lehetett hitetni fiz országokkal, hogy a küfoid megdolgozására kell valamelyes pénz, de hogy ma, nyolc esztendő mu va is még elő merjen állni egy kü ügyminiszter ilyen haszontalan nyomta vanyok horibiiis költségeivel, az mégi< csak sok.

Sch O

Sok szerencsét!

Ki ne emlékeznék diákkorunk hires algebra példájára, arra a geometriai progresszió képletével megoldható példájára annak a bizonyos arabusnak, aki a sakktábla egyik kockájára tett egy buzaszemet, a másikra ntégegyszer anynyit s igy tovább, úgy hogy a hatvannegyedik kockára már annyi juloti, hogy ugyancsak nagybirtokosnak Kell annak lennie, akinek a földjén az a buzaszem mennyiség megteremne.

Ennél sokkal hatalmasabb teriméjű példás szöveget hozott a napokban a posta. Mert abban a geometriai progresszióban szereplő állandó szorzó 2 kettő volt, ebben pedig kilenc 9.

A számtani példa nem volt épen példa, csak annak is vehető, hanem volt egy iromány, amelyet azzal a kéréssel küldött hozzám valaki, hogy Írjam le kilencszer egymásután és küldjem el a kilenc iratot különböző kilenc címre, azzal a kéréssel, hogy kilencen kilencszer leírva, kilencszer kilenc felé továbbítsák, tehát — mondjuk — mire a negyedik csoport kezén keresztül megy már 59049 példánnyá gyarapodott ez az eredetileg egy darabból álló parányi iromány, mely szói ekképen:

X. Y. (ismert név, de nem árulom el!) úrtól kaptam ezt a jegyzéket azzal, hogy

Minden jót és sok szerencsét!

Kívánsága szerint ezt a névjegyzéket belátásom szerint tovább küldöm, amint azt elődeink is tették, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a láncot egy a me-DIANA sósborszeszl DIANA crém DIANA púder DIANA szappan

Szent Rókus lábsó ujjábát csinál. Használ tyúkszem, keményedéseit, daganatok, izzadtbőr, börégés, dörzsölés és fagyási daganatok ellen

Kapáló minin ssöojiitiiáte.

1654/1 Ára* Ke l2~

rikai tiszt kezdte meg s annak ötször

kell a földet megkerülnie.

Engem kereslek meg, hogy ezt a levelet a névjegyzékkel együtt kilencszer Írjam le ás 9 Különböző személy részére 24 órán belül továbbiisam azon kéréssel, hogy T. C. hasonlóképen cselekedjék: várjon azután 2 napig és nit?y szerencse fogja érni.

É dekes az a inegfigKelés, hogy ilyen szerencsés személy a körözés alatt már tényleg és többször került. (Ee ugyan nem túlságosan értelmes mondás, da hat Ly állt az eredeti szövegben, amit ezeniei bemutatok).

Aki azonban elsőnek szakítja meg a láncot, az szerencsétlen lesz“.

Eddig a levél. Hozzá csatolva egy névjegyzék, melyen vagy 130 ur és hölgy szerepel, mind megannyi tagjai annak a hatalmas geometriai progressiónak, melynek állandója: 9. Ha tudnám még a képleté*, gyorsan kiszámítanám, talán valamelyik gimnázista megteszi helyettem. Ó iási szám lehet az a 130 tag, mikor mar a negyedik is paraszti számvetéssel 59049 et tesz ki. Óriási szám és óriási energiapazarlás v.s pinzpocsékolás, mert minden lev-Mhez Kell pipiros is, bélyeg is.

És, ha megnézem a névsort és Htom, hogy mennyi komoly férfi szerepei rajta, köztük ügyvéd, tnagasrangu katonatiszt, fötisztvisető, pedagógus s itt ott elvé ve egy-egy nő is, leány, asszony vegyest, -- szinte megáll az eszem, mi ez ?

Ennyire idegesek az emberek, hogy : nem bírják meg nem tenni, amit ezen a buta kis papiroson keresztül, valami babonás kis lélek, vagy unatkozó beteg, avagy egy rossz tréfacsináló rájuk parancsol ?

Annyira idegesek és annyira babonásak vagy annyira boldogtalanok és elégedetlenek az embere :, hogy nem fudjik bosszúsan félredobni az ilyen leveiféiét, hanem neki ülnek komoly íateiaerek, vitéz katonák, orvosságkeverő paúkusok, fa usi főtisztviselők, elfog au háziasszonyok és 9 nek egymás után kilenc ptpirosra leírják ezt a hülyeséget, hogy aztán egy egész sereg embertársunknak a nyakára küldjék?

Annyira félnek a szerencsétlenségtől vagy annyira szükségük van a szerencsére ?

Szerencse ? 1 Ügyvédnek hiszen megvan ! Mert még ennyire görbe soha sem volt a paragrafus, mint mostanában, aztán mindig uj jön a régi helyibei Patikusnak? Megvan. Hiszen gondoskodik erről a spanyolnátha 1 Tisztviselőnek? Nos annak nem irigylendő a sorsa! Hanem az igaz, hogy földbirtokos egy sem volt a balekok között, akik 9-szer Írtak. Én sem írtam le az igaz, pedig nem vagyok löldesur. De filozófus természet vagyok s azért egész bátran „megszakítom a láncot“ és ezt tanácsolom másnak is.

Hát bizony szegény emberiség nagy lehet a te boldogtalanságod, mintahogyan ez a névjegyzékéé komoly játék elárult nekem I Vigasztalódjál szegény embertársam. Mit is mond a nagy Eötvös ?

„Aki egészséges, akinek mindennapi kenyeréről aggódnia nem kell és akit csak egy lány is szeret igazán a világon, az elégedjék meg helyzetével. Neiő a szerencse a legegyszerűbb alakban