Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-04 / 2. szám
ífegyvénnyolcttdik évfolyam, 2. «ám. Kedd, 1997. január 4L POLITIKA! LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. KUMisetési ár csehsilorik értékben: Kalyben é* vidékre postai »»átküldéssel: Syén éne 80 K, (éléne 40 K, negyedén« 30 8. — Külföldön J50 Ki. í7jre« nzira Ara i 80 fillér. A teljhatalma minisztérium működése Komárom, — jan. 3. A pozsonyi minisztérium működéséről szóld jelentés most látott napvilágot, melynek első passzusa ekképpen hangzik : Szlovenszkó teljhatalmú minisztériuma a prevrat után legfőképpen arra törekedett, hogy a régi magyar állami és megyei közigazgatást a csehszlovák állami appa- I rátus részére megtarthassa. — Mint- I ha ez a jelentés a való tényekkel I nem állana teljesen Összhangban! Mi ennek a történetét egészen másképpen tudjuk. A régi magyar tisztviselőktől engedelmességi fogadalmat veitek ki, ezt azok csaknem kivétel nélkül letették. A kevés kivétel, az el is távozott az uj államalaku’ás területéről. A megtartani szándékozott tisztviselőket és alkalmazottakat azonban éppen a teljhatalmú minisztérium eresztette a szélnek, mihelyst a pótlásnak a lehetősége beállott és útnak bocsátván őket, utravalóval is ellátta a forradalmi nemzetgyűlésnek egyik kiváló szociális érzékkel megfogalmazott törvénye alapján egyötödrésznyi nyugdíjjal, atnj az ugyanakkor megfogalmazott alkotmánylevélben lefektetett állampolgári egyenlőség talán Srobár vagy Hrusovszky előtt összhangban állhatott, de emberi szempontokból örökre súlyos eltévelyedése marad a nacionalista felfogásnak. A minisztérium az utánpótlásokat sem végezte mindig elsőrendű hivatalnok-anyagból, ezt is tanúsíthatják az ellenük lefolytatott fegyelmi eljárásoknak és büntető pereknek garmadái, de már akkor a kifogástalanul működött magyar tisztviselők havi 3 koronától 400 koronáig terjedő magasságú nyugdijaikat élvezték, mint ezt a hivatalos stilus mondani szokta. Ez az élvezet évekig tartott és a nyomor, a szenvedés csak későn keltett emberi érzéseket azokban, akiknek kötelességük lett volna ezt észrevenni, éppen a teljhatalmú minisztériumban, ahol a sürgősnek jelzett nyugdíjügyeket ma is nem hónapokon, de éveken át intézik el. Aa anszien rezsim ócsárlása mellett azonban megfeledkeznek arról, hogy régen a nyugdíjügyet nem hónapok, de hetek alatt intézték él és az egyik hónapban nyugdíjazott alkalmazott a következő hóban már nyugdiját felvehette minden akadály nélkül. Itt kérdőivek, bélyeges kérvények, anyakönyvi kivonatoknak garmadái, illetőségi és erkölcsi bizonyítványok, adóigazolványok mellett csendőri jelentések is szükségesek ahhoz, hogy a magyar nyugdíjas hozzá juthasson a törvény szerint őt megillető csekély nyugdíjhoz, és ez ma is csak egy harmadrésze az állami nyugdíj mértékének, amelynek alapján cseh vagy szlovák alkalmazottak részesülhetnek ellátásban. Ez a történelmi igazság a teljhatalmú minisztérium jelentésének egy kifelejtett részlete. Nem volt ennek sem fő, sem főbb és legkevésbbé legfőbb törekvése az, hogy a régi alkalmazottakat állásukban megtarthassa. Hogy ez igy van, azt igazolhatja a szolgálatában meghagyott egykét magyar hírmondója a magyar kisebbségnek. A magyarokat nem marasztalták, de egyenesen proskribálták az állami szolgálatból. — Mtsaryk elnök az ellentétes programmá partokról. A köztársaság elnöke a „Vecer“ egyik munkatársa előtt a politikai páitokról nyilatkozván, többek között a következőket mondotta: Azt hiszem, hogyha a mi országainkban is érettebb hsz a politikai képzettség, a politikai pártok be fogiák látni, hogy nem feltétlenül egymás ellen, hanem egymás mellett is munkálkodhatnak. Ami a mostani pártviszályt ilieii, csak az a kívánságom, hogy a pártok közötti tényleges különbséget és jogos érdekeiket tárgyilagosan fogják fel és Ítéljék meg. A politikai pártok között fennforgó ellentétek tüzetes szemlélése során azt találjuk, hogy ezek nem olyan lényegesek, hogy legalább egyes kérdések ben kompromisszum létre ne jöhetne. Persze nem az alapelvekben, hanem csak a gyakorlatban való kompromiszszumot gondolom és ezt is csak azok között a pártok között, amelyek elismerik az államot és a demokráciát. = Nem fesz kisantant konferencia. A lapok megírták, hogy a kisantant február havában konferenciára gyűl egybe és hogy a tanácskozás helyéül Pozsonyt jelölték ki. Prágából érkező hivatalos jelentés szerint a jelzett konferenciára vonatkozó hirek teljesen légből kapottak. A kora nyári hónapok előtt nem is kerül sor ilyen konferenciára, amelytől egyelőre csak az a bizonyos, hogy Csehszlovákiában lesz, mert, mint a konferencia színhelye, — a köztársaság van soron. = Az tgész Rajaavidik kiürítése. Ismeretes, hogy Németország az antant hatalmakkal tárgyalásokat folytat a lefegyverzés, illetve a megszállott Rajnavidék kiürítésére nézve A francia-német közeledés szempontjából az elmúlt év utolsó napjaiban az a mgyjelentőségű hír került a lapokba, hogy a Rajnavidéket előreláthatóan 1928 január31-én a franciák teljesen kiürítik. Az erről szóló tárgyalás még nincs befejezve, azonban a németek kívánságát úgy Chamberlain, valamint Olaszország képviselője Scialoja is támogatja. Hir szerint a megoldás az volna, hogy polgári ellenőrző bizottságot állítanának fői sem eges zónában, amely nemcsak a német, hanem a francia és belga határmenti vidéket U állandóan ellenőrizné abból a szempontból, hogy nem vonnak-e össze a három határ mentén katonai erőket. Ha a megegyezés ebben a kérdésben létrejön, akkor csak a hadianyagoknak minősített német gyártmányok külföldi szállításának a kérdése vár megoldásra, amelyben az eddig oly makacs Anglia is engedékenynek mutatkozik, valamint a keleti német erődök do ga, amelyről a hágai döntöbiróság fog határozni. Mint köztudomású, 1926, január 3 l én ürítették ki az antant csapatok a kölni zónát, 1927. január 31-én vonják vissza Berlinből a katonai ellen őrző bizottságot és a tárgyalások eddigi folyása arra enged következtetni, hogy 1928. január 31 -én fogják a Ra jnavidéset teljesen kiüríteni, A locarnói politikának ez lenne egyik legszebb betetőzése. Döntő lipés dl a silóul néppárt. Komárom, — január 3. A hosszadalmas tárgyalások a politikában nem sok eredménnyel szoktak járni, a tárgyaló felek rendszerint belefáradnak a sok pourparléba és a végén arra ébrednek, hogy nagyon sok időt fecséreltek el hiába, mert a legtöbb esetben alig értek el valamit, nem is szólva arról, hogy igen sokszor a felek kénytelenek minden eredmény nélkül egymástól elválni. Hosszú hónapok óta iá gyai a szlovák néppárt is a kormánnyal, azonban pozitív eredményre eddig nem tudott jutni. A kiindulási pont Szlovenszkó autonómiája volt, ettől azonban már messze eltértek, úgy hogy az autonómia kérdését ma már elfejteftnek lehet tekinteni. Közben azonban a szlovák néppárt hivatalos lapja révén ismertette a nagyvilággal, hogy micsoda követelményekkel állott elő arra az eseire, hogyha a kormányba belép. Tudjuk jól, hogy sokáig a szlovsnszkói teljhatalmú miniszteri székért folytatott erős harcot, azt akarván, hogy pártja valamelyik politikusával töltessék be a tárca. Miután Svehla miniszterelnök ezt nem volt hajlandó teljesíteni, megelégedtek azzal is, hogy a sziovenszkói minisztérium élére szlovák néppárti hivatalnok ember kerüljön. Tudjuk, hogy eddig erre nézve nem történt intézkedés, ami aligha jelenti azt, hogy a szlovák néppárt kívánsága száz százalékban teljesítve lesz. A tárgyalásokkal kapcsolatban előkerült a közigazgatási reform, amelyet a néppárt szeretne akképen keresztülvinni, amint azt saját érdeke kívánja és a napokban fog a párt Prágában tanácskozni az uj reformról a belügyminiszterrel. Hogy mit fognak végezni, azt persze előre senki sem tudja megmondani, de az eddigiek szerint meg lehet állapítani, hogy Hiinkáéknak aligha fogják minden kívánságaikat teljesíthetni. Ennek egyrészt az is az oka, hogy maga a szlovák néppárt sincs teljesen tisztában azzal, hogy mit akar. Az autonómiát amely teljes független, séget biztosítana Szlovenszkónak, ki kellett kapcsolni, tehát most ír,ár arra törekszik a párt, hogy az autonómiához vezeiő utat megtalálja és lassan épitse ki programjának e sarkalatos pontját. Most azután ismét uj terv merült föl a szlovák néppárt berkeiben, legalább a párt hivatalos lapjának újévi számában megjelent cikk az önkormányzatnak újabb alakját veti föl. Oly önkormányzatot kiván most már a szlovák néppárt, amilyen a horvátoké volt a magyar államban, vagyis önálló törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalmat a belügyehben s a közoktatásügy és a törvénykezés terén szintén teljes önállóságot. De erre aztán meg is jegyzi a Slovák, hogy a jelen időben ez a követelés nem vihető keresztül, de ehhez a főcélhoz az lenne az első lépés, hogy ha Szlovenszkó olyan önkormányzatot kapna, mint az osztrák tartományok birtak a régi Ausztriában. Ez lenne a Slovák szerint a minimum, amit a szlovák néppárt elérni kíván, a tartományi autonómia, ami azonban vajmi csekély függetlenséget biztosított a régi császárságban. 8serkautös4| és kadótűvátat: Mfttei-a. tfagjele&ik hetenkkt háronMWi kedden, csütörtökön és szombaton. A sokáig húzódó tárgyalások eddigi ismert eredményei nem igen kecsegtetnek valami je entékenynek mondható önállósággal és ka Szlovenszkó a néhai osztrák tartományok autonómiáját kapja meg. attól tartunk, hogy a piti»burgi szerződésben lefekteted teljes önkormányzatot örökre eltemették, mert csak látszólagos és igen szűk keretekben mozgó önállóságra tesz szert a sziovenszkói őslakosság. Most tűnik ki, ho~y milyen hibát követett el a párt akkor, amikor felfüggesztette a teljes autonómia követelését, s most világlik ki, hogy a szlovák néppárt sokkal helyesebben tette volna, hogyha ellenzékben marad, mert akkor a kormánynak, a mai többség mellett, hamarosan be kellett volna látnia, hogy nem boldogulhat Hiinkáék nélkül és akkor ezek követelését el kellett volna fogalma. Kérdés, hogy a hibákat jóvá lehe-e még tenni és sikerül-e valamit megmenteni a legfőbb programból. A napokban tartandó klubüies sorsdöntő lesz a szlovák néppártra és lehet az egész Szlovenszkóra nézve, mert minden attól függ, hogy H'inkáék elölt mi a fontosabb, a szlovák nép forró óhajtása: Szlovensztsó autonómiája- e, vagy pedig a hatalom, amelyet engedmények arán r-inyerhe-nek. Valóban bölcsesség kell most az elhatározáshoz, mert Szlovenszkó egész Őslakosságának sorsáról van szó, amelyért a szlovák néppárt nagy felelősséggel tartozik, nemcsak a mai generáció előtt, de az egész történelem előtt. Íz állampolgársági igényűn*, nem a kormán; járókától függ (Nyilatkozat.) A Magyar Nemzeti Párt országos elnöksége ismételten közli Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságával, hogy az úgynevezett lex Derer, vagyis az 1926. évi 152 számú törvény alapján a csehszlovák állampolgárság elnyerése iráni beadott kérelmek teljesítése nem a ka mdny jóindulatától függ, hanem attól, hogy az ezen törvény 1. §-ában előirt törvényes feltételek fennforognak-1 vagy sem i Ha fennforognak, akkor a kérvényezőnek törvényes igénye van az nHampolgárságra, amely még akkor se utasítható el, ha a kérelmező személye bármely okbul nem tetszenék a kormányhatalomnak, mert a belügyminU.terium köteles az állampolgáriig«; megadni 1 Aki már fáradságot vett magának ezen törvény 1. § ának az elolvasására, az előtt ez még jogi tudomány nélkül se lehet kétséges s az ellenkezőjét jóhiszemüleg sem állíthatja! A belügyminisztérium referensének számítása szerint krb. 30,000 magysr embernek intéződik el az állarpoigársági kérdése ez utón, raiszc rímünk 15,000-nek 1 Amikor a magyarság fennmaradásának a biztosítása kell hogy kétségen kívül álló célja tegyen minden magyarnak, akkoi ezen tényt Örvendetes tény gyanánt kell mind n elfogulatlan magyarnak elismerni! A Népszövetségnél fekszik az állampolgárság iránti jog elismerése tekintetében beadott panaszunk! Ennek a kedvező elintézése adhatja meg a ssk venszkói és ruszinszkói magyarság löszére az állampolgársági kérdésnek teljes elintézését. A Magyar Nemzeti Párt tisztában v v azzal, hogy a kx Dérer csak részié*»« megoldás s éppen azért azt a par <: mentben a jog elismeréshez való jog teljes és nyílt fenntartása mellett fogad i el csak s ezt is csak azért tette, mert tudta, hogy nincs jogában 15-30000 n agyar szenvedését könnyelműen meg-
