Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-24 / 88. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1326. július 94.

He 111 iasmiliil azóriáii glőnyl ilwlÉiia

, POLIO’ Ételi

ntolér*lietetleii minőség-évei nynjt. §

— - MINDENÜTT KAPHATÓI =■—

tényleg megállapított adóhátralékokra pedig az adózó jövedelmének megfelelő, kamatmentes részletfizetés engedélyeztessék.

6. Követeljük, hogy a készpénztőke, anyagbefektetés (raktár) nélkül, illetve rendelőjének csak akord munkabérért dolgozó kiskézmüiparos (még ha több munkással dolgozik is) összes adóhátralékainak kiegyenlítésére a f. évi jövedelme után 3°/0 adó lefizetése fogadtassák el. Miután e pontban ismertetett kiskézmüiparos semmiféle ipari nyere séggel nem dolgozik, tisztán munkabért fizettet magának rendelője által s osztozik ezen munkásaival.

7. Követeljük a jövedelem adó, III. oszt. kereseti adó, kivetési adóblzott sdgba az ipar minden szakmájából való delegálását, mert csak ezek ismerik és állapíthatják meg a legíárgyilagosabban az iparosok teberbiró képességeit.

8. Követeljük a helytelenül kirótt és megfeiebbezés alatt álló adók végrehajtásának megszüntetését, a felebbezés elintézéséig.

9. Követeljük végül a késedelmes adófizetés miatt kirótt büntetések törlését, miután a kisiparos nem azért ndm fizeti az adót, mert nem akarja, hanem azért, mert nincs miből.

Mélyen tisztelt Pénzügyminiszter Ur! A kisiparosság volt eddig az összes államok politikai és gazdasági gerince és fokmérője, a legutóbb hozott s a kisiparosságot minden gazdasági erejétől kifosztó törvények és rendeleíek azonban ezen szerepétől teljesen megfosztják. olyannyira, hogy ha a kormány eddigi gazdasági politikája mellett megmarad, úgy a kisiparos osztállyal csak a szélsőséges elemek között találkozunk

Azon reményben, hogy Miniszter Ur

sem óhaj ja ezeket az eltolódásokat pénzügyi téren rendeletéivel váltaztatni és tényleges konszolidációt kíván teremteni, vagyunk

méiy tisztelettel Az egyesült iparosok országos szövetsége.

A ttisltal sül?».

Általános volt a gazdálkodók véleménye, hogy a folyó évi termés, kü!ö nősen a kalászosokat illetőleg — a múlt évi jótermést is felülmúlja. Ámde ez a hit csak a folyó évi junius hó közepéig tartott, amikor is a folytonos esőzés már nagy aggodalmakat okozott. 38 év óta (mint szokták mondani) vagyok a magam gazdája. Ezen időn át működtem mint községi jegyző. Ha vissza tekintek ezee időre, alig volt év, amelyben a szárazság nem okozott gondot a gazdának. Nagyobb esőzésre 38 év alatt három Ízben emlékszem. Jó magam mindig irigyeltem a földmives ember dolgát. Ma is azt állítom, hegy szebb foglalkozás nincs. Pálya választásom is földmives lett volna, ha a Mindenható bármily csekély pár holdnni földhöz juttat. Sajnos azonban az egész iokonsáágomr«ak alig van pár hold földje. Mint községi jegyző mindig a földművesekkel éreztem. Minden héten legalább egyszer tudakoltam a földmives elöljáró társaimtól a vetések állását. Sok esetben jobban aggódtam, mint ők, ha különösen május havában nem volt eső. Én is ezt tartom, mint a Bécsben időző alföldi gazda, aki sok mindent megbámult a nagyvárosban, de különösen egy palota nézésével volt eltelve, amikor megszólitolta egy arra

A füleki vár romjainál.

Irta: Schmidt Attila.

J£:Bebek Ferenc uram őkigyelmét a gondviselés bőven megáldotta földi jókkal: hatalommal, gazdagsággal. Ezt a kiskirályt töméntelen jószág, számtalan jobbágy, hét kővár uralta. A gömöri Sajóvöigyön még kis diákkoromban hailoitam az oligarka Bebek-család ősének regéjét. Mikszáth is említi egyik írásában. Volt egyszer egy juhász, ki nagy kincset lelt s mikor a királytól hét juhakol építésére engedelmet nyert, hét várat épített, köztük a regényes táju Szád várt, az erős Tornát és a ma is lakható, sokszor emlegetett Krasznahorkát. Volt hát Bebek uramnak hová lehajtani a fejét; boldog álmát nem rontoiták meg a mai lakásinséges világ rémséges víziói.

De kinek a mérőónja ér le az emberi nagyravágyás mélységes fenekére ? Bebek Ferenc is a soknál többre vágyakozott s nem voit nyugta, mig a fontos és szép fekvésű Füieket is magáénak nem mondhatta. Talán őseitől örökölt várainak ominózus számát nem szívelhette, vagy kincsesházának lakóit igyekezett vándorútra indítani?

L A XVI. század derekán vagyunk, a mához hasonló sötét éjszakáját éli a magyar. (Ugyan megvirrad-e az még valaha?) A nemzet virágának csontjai közel egy emberöltő óta Mohács mezején fehérisnek, a török fojtogató karja lassanként mindenhová elér. Elesik Vác, Nógrád, Szánd a, Bulyák vára s a budai basa, hogy a körmöci arany andalító csengését közelből hallgathassa, Fülekre készül látogatóba.

t Bebek, ki ekkor Nógrádmegye főispánja, előkelő vendégét illendően akarja fogadni. Fáradhatatlan buzgalommal, páratlan áldozattal kijavítja az időrongálta falakat, megrakja ágyukkal, valójában újra építi a hatalmas bástyákat, magas tornyokat, bombamentes kazamatákat, védelmi galériákat; a várost is magas falakkal veszi körül, mely ekkor~é!i virágkorát. lit tartja gyűléseit Pest, Nógrád, Heves vármegye A töröknek behódolt területről sok nemes ur menekül ide. Soktornyu fellegvár, erős bástyafalak, tanácsházak, impozáns kúriák láthatók egy ebből az időből fenmaradt képen, mely a várhegy nyugati oldalát s a város fekvését híven ábrázolja. Bebek Ferenc fejedelmi udvart tart itt. Díszes vendégsereg gyülekezik a restaurált vár ujraszentelésének ünnepére. Itt van Perér.yi Gábor, a keleti hadak kapitánya, a Forgáchok, Tornallyayak, Bakosok, Serényiek, Putnokyak, Madáchok. Ki tudná a sok úri négylovas famíliát elősorolni? Eljött a heptikás Derenchényi László is bűbájos szépségű feleségével, Jákóffy Katával. Megsárgult levelek bűbájosnak mondják, mert aki fekete szemének sötét éjjelébe beletekintett, az bele is szédült, mint valami feneketlen tengerszembe s örökre rabja maradt. így járt Bebek uram is.

Derenchényiné látta ei ez alkalommal a háziasszony tisztét, mert Bebek uram felesége, Lórántffy Magda régóta porladozik a szádvári kápolnában. A rossz nyelvek váltig erősködnek, hogy az ünnepséget is a bájos Kata kedvéért rendezte. (De hát a megáradt folyam zúgását, a rossz nyeivek haszontalan kelepelését képes volt-e valaha lebirni földi hatalom?)

Még a delet sem harangozták el, mikor az egyházi áldásosztás után megindulnak az úri vendégek az ebédlő palotába. Elől megy Dienes Márton, mint valami fejedelem hopmestere, hosszú, ezüstös pálcával, utána a várur Derenchényinével, sorban követik őket a lányok, asszonyok, végül az urak. Mielőtt asztalhoz ülnének, egy ezüst mosómedencén kézmosást végeznek. Egymásután kerülnek elő a különféle módon készített halak, húsleves, ha- (!

haladó idegen: »Ugye barátom az a palota sokat ér?* Amire az alföldi ember válasza az, hogy „sokat, de többet ér nála egy jó májusi eső!“

A főidtől várja minden existencia a boldogulását, az iparos, a kereskedő, a hivatalnok. Ha nincs termés minden iparág szünetel, a kereskedjen pang, a hivatalnok pedig drágán az élethez a háború alatt a várnsok lakói is megtanulták becsülni a földmivest. Az előtt helyükbe vitték a főid termését ekkor azonban a liszt, zsír, ezukor és dohány kiosztásánál egész kálváriát kellett állniok.

Szóval a rossz termés az Isten csapása az emberiségen. A mai állapot igazán rendkívüli. 60 éves vagyok nem emlékszem arra, hogy a sok eső tette a határt terméketlenné, mint jeleztem inkább az esőhiány okozott aggodalmat szüsz termést.

Ellehet képzelni azon szerencsétlen embertársaim aggodalmát, akik már kezükben vélíék az Ision áldását, akkor esik az ki onnét.

Különösen a szükebb körű hazánkban, a csilirkör hét községe a sors üldözött, ahol még ki hem heverlék az 1924 évi ugyanilyen csapást, most ismét belvizek még nagyobb mértékben jelentkeztek.

A csapást súlyosbítja azon körülmény, hogy a védekezés nem törekszik emberbaráti szeretetből. A Krisztusi tand, hogy „Szeresd felebarátodat mint tenn magadat“ a háborű kiölte az emberiségből. Községünkben a haíármeníi csatornát őszök (Komárom megyét Pozsony megyétől választja ez a csa torna a 90 es években ásnia). Panaszolkodíak, hogy a Bős, Alistál, Padány Btb. községek lakói a szóban forgó csatornát elásni akarták nem szűntek meg őket szidalmazni. Oly kijelentést tettek, hogy „Kutyák ha mi nem arathatunk ti se arassatok.

Viszont azok a nagymegyeri gazdák, akiknek a földjük magasabb fekvésű, vonakodnak részt venni a védekezésben.

Ezen utóbb nevezett embertársaink megfeledkeznak azon közmondásról, hogy „máma nekem, holnap neked“. Nincs homlokunkra írva a Mindenható su vtó karja

Ä bősi, aiistáii, padányi lakosok nem gondolkodtak, midőn a csapást más területre is kívántak, mert ha az egész elvész ki lesz segítségünkre? Pedig azoknak kell segíteni, akiket a Mindenható a csapostól megkimélí.

lászlé, raathapecsenyék, sült tyuk ecettel, fokhagymával, libasült, táihonyos bárány s b. Majd a sokféle kalács, marcipán, asszonyoknak való édesség. Két markos legény becipeli az ezüst borhűtőt, gyermekfürdeíő kádnak is beiilenék. Az urak a nagy kupákat két kézre fogják, úgy isznak belőlük. Se rédy Gáspárt teszik meg borkiráiynak, akivel ivás dolgában senki sem mert versenyre kelni. Az asszonyok előtt kis ezüst pohár áll, csupán a nyelvüket mártják meg benne.

Lakoma közben sikoltott a török síp, recseg a trombita, nyekereg a duda (még akkor az urak dudaszó mellett mulattak,!, kigyulnak az arcok a zamatos hegyaljaitól. A fiatalok, köztük a karcsú Tornallyay Éva, a kökényszemü, bájos Thewrewk Zsuzsa, alig várják az asztaibontást, hogy hegedű és furulyaszó mellett táncra lendüljenek.Balassa István, Máriássy Imre és a többi dalia, méltóságosan járja a palotást, a lengyelkét, a süveges és gyertyástáncoí. Bebek uram nagy boldogan szerelmes szókat sugdos a bájos Kata asszony fülébe (az vessen rá követ érte, aki jobb a Deákné vásznánál), mikor íródeákja komoly tisztességiudással megáll előtte s jelenti, hogy Zólyomi János érkezett meg fontos híradással. Zólyomi Budán éldegélt mint hodzsa (mohamedán pap), valójában ügyes, megbízható kémje Bebeknek, A fülebi gimnáziumból valami szerencséin verekedés miatt kilóditották s elszánta magát erre a kényes mesterségre; szegény feje el is gurult utána nemsokára.

— Mehemed bég — súgja nagy titokban urának — csupán a budai basa parancsát várja, hogy Fülek ellen indulhasson. Hatvan előtt táborozik, nagy a serege, sok a faltörő ágyúja.

— Elmondtad-e már valakinek ezt a vészhirt ?

— Nem, jó uram, senkinek.

— Néma légy ezután is, ne szegjük

ZONGORA

Harmóniáin raktár é* épitö intését.

Használt zongorák, p i a n i n ó k újak 6500 K-tól kezdve. -Javítás és hangolok lelkiismeretesen és szakszerűen.

Haszaált zongorát napi áron átvétetnek

Schönhofer Vilmos

■ Bratislava, Primás-tér 1. sz.

Éppen ez a tárgya cikkemnek, hogy habár a kormány és ieikes nemzetgyűlési képviselőink a legnagyobb oda adással karolták fel a csapás által sulytottak ügyét, abban szerény indítványommal én is segítségükre akarnék lenni.

Hogy a szerencsétlen embertársaink segélyezése az eddiginél biztosabb alapon nyugodjék, nem szabad kitenni őket a bizonytalan gyűjtésnek, amely a háború óta alig jár eredménnyel. A községek a folyó évi szeptember havában tárgyalják az 1927. évi költségvetést. Azok a városok é3 községek, amelyeket a csapás megkímélt, vagy legalább csekély részben sújtott, vegyenek fal költségvetésükben az árvízkárosultak felsegitésére, az illető község vagy város minden lelke után legalább 2 koronát. Nagymegyer község például 4012 lélek után 8024 koronát. Erre a zsupáni hivatalok hívnák fel a községeket, s arra is, hogy az eredményt, vagyis a költségvetésben felvett összeget legkésőbb foiyö évi október hó végéig oda jelentsék be. A zsupáni hivatalok a költségvetések eredményét közölnék az országos segélyző bizottsággal, amely hivatva volna a költségvetésekben biztosított összeg felét valamely pénzintézet által finanszíroztatni, hogy ahhoz a rászorultak legkésőbb még a folyó évi december havában hozzájussanak. 1927. év tavaszán pedig a másik felehez.

Bízom mindazon város és község humánus képviselő testületében, amelyeket a csapás megkimélí, avagy csak csekély részben sulytot, nem fog elzárkózni a kérelem elől, s siet—véleményem szerint nem nagy áldozattá! — a szerencsétlen embertársaink segítségére lenni. Ezáltal megkímélik a község lakosait a folytonos könyöradomány gyűjtéstől.

Kérem a tekintetes lapszerkesztő urat,

vendégeim vig kedvéi. — Ezzel egy tel1 erszényt nyújt a fáradtságtól állam alig képes hírhozónak.

Gondok ülik meg a Bebek uram lelkét, érzi a vihar felhők közeledését, s minden habozás nélkül ahhoz a gondolathoz szegődik, hogy Füieket el nem hagyja, védeni fogja a végsőig. Egy Bebek Ferenc, dörmögi magában, Ki annyiszor nézett szembe az öreg kaszással, a poklok ördögei elől sem hátrálhat.

De ember tervez, asszony végez. Ez a hősi elhatározás a bájos Kata asszony megejtő könnyeire, kit, mellesleg mondva később oltárhoz vezetett, eioszlik, mint valami színes buborék.

— Tudom a kigyelmed galibáját, esztelenség volna itt céltalanul elvéreznie. Ez a kis vár nem tarthatja magát, a királyi fölmentő sereg pedig ítéletnapig várhat. Ha innen elvonul, figyelmedet senki sem mondhatja gyávának, hiszen nem egyszer tette kockára életét a hazáért. Rahói váramban elvárom Petényi Gábor urammal együtt, jó karcos ürmösre. (Ez volt a Bebek kedvelt itala.)

— Én szerelmetes vérem, maradást parancsol hazafiui lelkem és a vendéglátó magyar úri szokás. Ha meg tudom tartani Füleket, hősként ünnepelnek, elnyerhetem a nádori méltóságot; ha pedig romjai alá temetkezem, a nemzet befogad megdicsőült mártírjainak panteonjába.

— Mi sors vár kiskorú árváira? Tudja jól kigyelmed, hogy az árvának kőkemény a párnája. Ősi várai is könynyen ebek harmincadjára kerülnek. Meg azután mi lesz ... ?

Derenchényiné szavai hangos zokogásba fúlnak. Mintha a harcedzett várur szempilláján is egy könnycsepp rezgeti volna.

Bebek Ferenc Fülek várkapitányává Jánosi Pált teszi meg, az őrségnek ostrom esetére dupla zsoldot ígér, egyéb-