Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-11-20 / 139. szám

1926. november 20.

9. oldal.

Komáromi Lapok

Irodalom.

(*) A pozsonyi Toldy kör csaifókftii ciklusának második estje november 28-án EflSZ. A Toldy kör választmánya által rendezett csallóközi ciklus első estje a múlt hónapban nagy sikerrel járt, jeléül annak, hogy a ciklus gondolata viszhangra talált a magyar közönségben. A második est műsora is ki fogja érdemelni a közönség elismerését Ez alkalommal zeneszárnok is élénkítik a műsort, amelyek közbejött akadályok miatt elmaradtak az első estről. Bacsák Erzsébet — a csallóközi Bacsák család sarja — zongoraszála inai szerepel. Bacsák Erzsébet fiatalkora ellenére rendkívül fejlett zenei tehetség’ aki büszkesége mesterének. Albrecht Sándor tanárnak. Fellépése nem bir a kísérletezés jellegével, mert játéka kiforrott tudásra és tehetségre vall. Pollák Ede a jeles pozsonyi cscllómüvész fogja azután gordonkáján megszólaltatni Bihari Jánosnak szívhez szóló és vért

R

erzseiő dalait. Bihari a csallóközi lemesabonyból származott és játékával valamint szerzeményeivel a múlt század elején hozta lázba nemcsak a magyarokat, de külföldön is forró sikert aratott. Nótáit Káldy Gyula beiktatta a régi magyar zene kincsei közé. Ősrégi csallóközi család közismert és köztiszteletben álló tagja: Bartal Iván jelenik meg ezúttal az előadó asztalnál és Csallóköz letűnt kedélyes társadalmi életéből mond el zamatos történeteket. Alapy Gyula dr.-nak a tudós komáromi »rónak előadása fejezi majd be a műsort. Vetített képek kapcsán ismerteti Csallóköz íróit és költőit. Az estre a belépés ingyenes.

Mielőtt vajáról, tekintse meg dús választékú

csillár raktárunkat.

Szép kiviteli!, ízléses és modern Lusterek olcsó árban.

Nagy raktár az összes 1BSI MC" villamossági cikkekben.

„ELEKTRA“ Jókai-ucca 13.

Telefon 38.

8zinház.

Meddig tart a szezon?

— kérdezik főiünk itt is, ott is. Az igazgató december 16 ig tervezi a sze • zont, de ha a közönség pártfogása lehetővé teszi, akkor január 4-ig márad Komáromban.

Előző számunkban irtunk arról, hegy micsoda nagy kiadással jár egy ilyen nagy társulat vezetése, fenntartása. Sokan kételkednek ebben és azt mondják, hogy túlbecsültük azt az összeget, amely a társulat vezetéséhez kell. Aki C3ak egyszer is rendezett hangversenyt, műkedvelő előadást, vagy estélyt, az igazat ad nekünk, hogy egy műkedvelő előadáson is alig marad haszon, annyi fő és mellékes kiadás merül fel ilyenkor, pedig ott a szereplők nem kapnak fizetést, tiszteletdijat. A hangversenyek jövedelméről pedig jobb nem is beszélni. Azt ma már csak presztízskérdésből rendezik az egyesületek és nem azért, hogy abból jövedelmet is reméljenek.

Hát mennyivel nehezebb a helyzete egy nagy társulatnak, amelynek a nagy személyzettel, ruha, diszlet- és kelléktárral ide is kelleti cseppenni. Aki csak egyszer is költözködött, fogalmat alkothat, hogy mibe kerül az. Nem tudom én hány vagon holmival jött ide Iván Sándor és nem a szomszédból, hanem Kassáról. Mibe került annak a rengeteg cők-móknak az ide szállítása, a vasútra és a vasútról való ki- és befuvarozása.

Igen ám, de ez a vándorlás itt nem szűnt meg. A szezon után ismét tovább kell hurcolkodni mondjuk Rimaszombatba.

És miért van mindez? Mert itt a magyar színészet olyan, mint az üldözött vad. A magyar éra alatt félévig Pozsonyban, félévig Kassán látszhatott a pozsony kassai színtársulat. Egy évben

egyszer kellett hurcolkodniok, de akkor se a díszletekkel, mert az volt mindkét színháznál.

Az uj alakulás után mindjobban tisztán látszott a cél: az itteni magyar színészetet lassan, de biztosan tönkre tenni. Elkezdték tehát a pozsonyi és kassai magyar sziniszezont megnyirbálni. Ma már ott tartunk, hogy a pozsony-kassai szezon 12 hónapját megrövidítették 5 hónapra. Csak 5 hónapig játszhatik a a társulat e két nagy városban, az év 7 hónapjában pedtg kénytelen egy nagyvárosi igények kielégítésére szervezett társulat faluzni, kóborolni és vándorolni.

A cél világos. A magyarság ellenségei szentül hiszik, hogv az 5 hónapi jó szezon reményében 7 hónapig kínlódni, vándorolni és ráfizetni nem tartozik a legkellemesebb foglalkozások közé és ha ma még akadt olyan rajongó és lelkes színigazgató, aki erre képes, de előbb-utóbb eltűnnek ezek is ás akkor szépen meghúzhatják az itteni magyar színészet haiáiharangját. Az előző színigazgató, Faragó, aki dacára, hogy a sfcinpáríolő egyesületek súlyos százezrekkel támogatták, alig várta, hogy itt hagyhatja ezt a pozíciót és rengeteg adósság hátrahagyásával, itlhagyta a szlovenszkói magyar színészetet. Szerencse, hogy találkozott egy raj ingó, Iván Sándor, aki szerény, takarékos életmódja mellett összekuporgatott vagyonát bele merte fektetni eDbe a bizonytalan vállalkozásba.

Rajong a színészetért és azért képes áldozni is. íme egy példa. A társulat erősen készül Ibsen Peer Gyntjére, amelynek előadását Grieg gyönyörű zenéje kisér. A zenekiséretnek azonban fátyoi8zeríien kell követni a darabot és most azon töri a fejét, hogy hogyan helyezze el a zenekart. Kassán a lemé lyiiett orchesztert befedték és a zenekar úgy játszott. Ahol karzat van, akkor ott helyezik el a zenekart. 1st most úgy akarja megoldani a kérdést, hogy feláldozza sz állóhelyet, pedig az mindig szép jövedelmet hoz és oda helyezi a zenekart és oda be is vezetteti a villanyt. Mi azonban biztattuk, hogy sose verje magát olyan nagy költségbe, játszók csak a zenekar a régi helyén, de lassan, piano.

Az ősszeá előadásait végignézi és boldog, örömtől sugárzik az arca, ha a közönségnek tetszik a darab.

Ki tudja, ha ő is leég, jön-e még utána egy másik rajongó, aki tovább vereti az árván maradt magyar színészetet. A leégés nagyon könnyen megy, mert hiszen Iván Sándor nem kapta meg míg állandóan a koncessziót, csak bizonytalan időre. Némelyeknek az a véleménye, hogy miért jön ilyen nagy személyzetle' a társulat ilyen kis városba, a teljes társulatot csak a kassai és a pozsonyi szezonra szervezze. De hát ez nem lehetséges, mert jó színész csak évi szerződést köt és aki csak a kassai és a pozsonyi szezonra szerződhetne le, az alig lehet elsőrangú erősség Sőt még á színházi zeneszek is kariéiban vannak és csak évi szerződést kötnek. Pedig milyen könnyű volna pl. itt Komáromban és ott, ahol katonaság von, a jóval olcsóbb katona zenével pótolni a zennkart. A katona zenekart csak operettek alatt kellene fizetni, mig a színházi zenekar a vígjáték, a drámai elődásokkor is huzza a fizetést.

Azok, akik a mai tingli-tangli operetteket elítélik, igazat mondanak, de ezért nem gáncsolható az igazgatóság, mert neki élni kell és a közönség ízléséhez alkalmazkodni. Ma már cirkuszi, akrobata mutatványok kellenek a közönségnek. Biztosíthatjuk a komoly irány híveit, hogy sz a komikus, akinek ugrálni kell, mint egy bohócnak és tótágast állni, cigánykereket vetni és a primadonnát a hátán, vagy a hóna alatt kivinni és akinek egy ilyen jelenet után csurog a homlokáról a verejték és a fáradságtól valósággal lóg a nyelve, szívesebben fellépne egy komolyabb tárgyú darabban, de hát mit tehet róla, ha a közönségnek bakugrások tetszenek és a Schakespeare drámák nem kellenek a vidéki közönségnek. A túlhajtott ízlését a közönségnek egy vidéki színigazgató nem képes megjavítani. Azt talán csak a nagy szinháztrösztök igazgatói volnának képesnek megtenni, de sajnos, ezek is csak a kassza darabokra néznek. Fényes példája ennek Beöthy László budapesti szinháztrösztje. Beöthy László 3—4 színházban parancsolt, h,a kiküszöböli a tingli-tangli operettekét, a közönség kénytelen lett volna a komoly darabokat is megnézni, mert alig tudott volna a közönség máshová menni. De hát megtette-e ezt az Unió szinháztröszt igazgatósága? Ugy-e nem 1 Ha a nagy színházak színre merik hozni az Osztrigás Mid-féle malacságokat, akkor ne várjuk, hogy egy vidéki színigazgató törli a műsorából a közönség Ízlésére irt tingli-tangli operetteket. Kasszadarabok Kellenek a súlyos helyzetben tevő igazgatónak, akivel konkurál a mozi is.

Igaz, a mozi! Itt álljunk meg egy szóra. Mi sósé gáncsoltuk a mozi működését, de igazán merjük állítani, hogy a komáromi mozik nem pusztulnának bele, ha a hat hetes magyar sziniszezon alatt redukálnák a működésűket és tekintettel lennének annyira a magyar színészetre, hogy legalább a szezon alatt ne hoznának slágerokat. E héten pl. négy napon át (naponta két előadással) ment az egyik Komáromi moziban katona zenével a Mirica grófnő, természetesen zsúfolt házak előtt.

Tudunk egy belügyminiszteri rendeletet, amely a sziniszezon alatt korlátozza a mozik működését. Vájjon hatályban van-e ez a rendelet?'

Szerdán A régi jó világ című operett revü ment közepes számú közönség előtt. A régi elmúlt idók vemineszcinciáit felelevenítő poetikus meséjü operett osztatlan sikert aratott. A mozgalmas és fényes kiál itásu darab pompás előadása mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a társulat mindent elkövet, hogy a közönség tetszését megnyerje es megtartsa. A nagy sikerben osztozkodtak: Kovács Kató, Horváth B3ske, Révész Ilonka, Bi[ázs, Bellák, Turóczy, Vágó, Németh, Marosi, Ungvári. A zene és a kar preciz vezetése Fischer Károly karnagy érdeme. A pompás rendezésért Bellák mesteri keli megdicsérni. Igazán fényes kiállításban mutatta be a társulat csütörtökön este a Varázskeringő népszerű operettet. Igazán örvendetes, hogy a Strausz zene olyan nagy számú közönséget vonzott. Kovács Kató hercegnője, Szabó Gizi Francija, Révész Ilonka Fredorikája, Balázs Nikije, Vágó hercege, Farkas Lothirja a legjobb alakítások közé tartozott. Strausz gyönyörű zenéjének minden szépsége érvényesült a zenekar kiváló játékában. A pénteki előadásról legközelebb.

Komolg színházi emberek.

Ida: Franz Werfel.

A színház az emberi élet leghdhatatlanabb kategóriája. Pogány templomok, népgyüiések és parlamentek, Istenek és kormányformák eltűnnek és megváltoznak. A színház változatlanul megmarad. Éppen ezért nem tudták megérteni soha a színház legmélyebb lényegét az ő reformátorai akar a valósághoz, akár a nem létezőhöz akarták a színházat el és visszavezetni.

A színház az örök gyermekség, amelyet a népek és egyének minden csalódás, elmerevedés és elöregedés dacára megtartottak. Nem paradoxon, hogy a világ s az egyes ember életének minden tragikus és komikus eseményét, a háborúkat és foradalmakat is, a színház előre megábrázolta és megkönnyítette. Úgy látszik, amint már Calderon is jelezte, hogy van valami titokzatos okkult színpad, amelyen előbb kipróbálna < mindent, mielőtt a hold és a nap rivaldája elé kilép. Bizonysága ennek a metafizikai rendezésnek, hogy kettős lények vagyunk valamennyien. Minden ember színésze és nézője önmagának. Mennél éberebb, annál erősebben uralkodik rajta az érzés, hogy szerepet játszik. Egy másik bizonyság: a színház mágikus vonzása a gyermekre hat leginkább. Ki nem emlékszik, hogy milyen leírhatatlan izgalommal utánozta gyermekkorában a színházat (és nem az életet) ? A színpadiasság mindannyiunkban kétségbeesetten zseniális kísérlete a fantáziának, hogy az egyéniséget túlhaladja és ezáltal kifogjon a halálon. Épületes és vigasztaló ironizálása ez a halálos valóságnak. Mert mi történhet velem, ha tudom, hogy a valóság csak egy kulissza?

Ezzel a varázslatos ironizálással szemben áll „az élet komolysága“. Az élet „komolyságán“ az emberek többnyire annak a szükségét értik, hogy sok pénzt kell keresniük, kogy ezáltal nyugodtan

alhassanak és az életük álmától ne különbözzék majd túlságosan meglepően a jövendő siri álom. Elviselhetetlenül sok „komoly ember“ van a színháznál

is: szerzők, igazgatók, sztárok és vicesztárok. Mindannyian felnőtt és szorgalmas pénz- és dicskeresők. Innen van, hogy a mai színház oly betegen vergődik a balga görcsökben, hamis teóriákban és rossz darabokban. A gazdasági szükség egyedül nem tette volna tönkre a színházat, mert „a kenyérhez" az ősi törvény szerint „a cirkusz“ is hozzátartozik, még a legéhesebb időkben is. Ámde a komoly emberek“ azok a színháznál, akiknek sem az éleiről, sem a színházról nincs fogalmuk. Fogalmuk sincs róla, hogy a legközönsegesebb emberben is milyen őrült vágy él, olyan álmot álmodni, amely a benne is élő titkot megérinti. Ellenkezőleg: színházi komolyaink kitalálták azt a fene bölcsességet, hogy a mai kor elkinzó napjai után az ember este pihenni akar a színházban. És pihenésü egy eltrotlisodott natoraüzmust adnak neki, amely fölszedi és gyöngybe fűzi a nap ordináréságainak gyémántjait. Valóban könnyű egy nyihogó hallgatóságot minden piszokba belőkni. De egy fájdalmas tapasztalat megtanított; egy publikum sem áll olyan mélyen, mint boldogítója, Minden jó üzletember: rossz üzletember. Egyetlen „jó színházi üzletember“ sem fogja bevallani, még na megérti is, hogy egy értékes darabnak valóban íelkes előadása megtölti a színházat, jobban megtölti, mint az ő kedvencei. A következmények beláthatatlanok volnának. Mi lenne akkor belőle és a hozzá hasonlókból? Éppen azért reménykedtünk ft rossz színházi emberben, abban, aki tudja, hogy minden nyakatekeri spekuláció szükségképpen nyomorúságos véghez vezet. A színháznál, épp úgy, mint minden nagy dolognál, a győzelem csak más szóval fejezi Ki a tiszta szenvedélyt.

(A darázsfészek) ez a kacagtató vigátéx, amelynek nevelőintézeti jelenetei állandó kacagásban tartják a közönséget, ma szombat d. u. 3 órai kezdettel félheiyárakkal kerül színre.

(Csoda Mihály szerencséje) Bus—Fekete László és Zerkovitz pompás énekes bohózatát, amely tomboló sikert aratott mindenhol, Szabó Gizával, Horváth Bó3kével, Cserényi Adellei, Balázzsal, Vágóval, Bellákkal a főszerepekben, holnap, vasárnap d. u. mérsé- Ktlt heiyárakkal megismétlik.

(A muzsikus Ferkó) Egy falusi tanító és egy fővárosi ünnepelt színésznő poetikus szerelmét mondja el e divatos és népszerű operett librettója Zerkovitz füibemászó zenéjével keverve. A darab, amely mindenhol a legnagyobb sikert aratott, ma szombaton es holnap vasárnap este kerül színre a legjobb szereposztásban.

(Bafiák legjobb szerepe) közé tartozik az Aranymadár operett Filippije, amelybe annyi humort, ötletet önt, hogy a közönség agyon kacagja magát. Az Aranymadár poetikus operettel, amelynek Parisban huncut a lány kezdetű dalát szőttében .hosszában ismerik, hétfőn kerül szinre Kovács Kató, Horvát Böske, Balázs, Turóczy, Marosival.

(A csókos asszony) című népszerű operettet a közönség köréből kivált közónajra kedden este megismétlik. Kovács Kató, Horváth Böske, Balázs, Marosi a főszerepekben.

(Csak felnőtteknek) Szerdán mutatja be a társulat a budapesti Vígszínház szenzációs müsordarabját, a Csókpirulák című francia vígjátékot. A francia szellemességgel megirt darab azonban a fiatalságnak nem alkalmas. A darabban Juszt, Ungvári, Erdődy Lili, Révész Ilonka, Tóth Magda a főszereplők.

(Marica grófnő) A közönség körében megnyilvánult az a közóhaj, hogy a társulat mutassa be Kálmán Imre örökbecsű darabját, a Maríca grófnőt, amely a Legényegyletben és most a moziban is olyan nagy közönséget vonzott sok sok estén át. Akik kedvelik a Maríca grófnő operett zenéjét és tetszik nekik a darab, bizonyára megnézik most is a színházban is, ahol a legragyogóbb kiállításban kerül szinre. Kovács Kató, Szabó Gizi, Balázs, Bellák, Farkas, Vágó, Turóczy adják a főszerepeket.

(Baohsgyi Ilonka vendégjátéka.) Ki ne emlékeznék Bánhegyi Ilonkára, aki a Faragó két év előtti komáromi szezonja alatt olyan sok-sok sikert aratott. Amint