Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-05 / 93. szám
4; oldal. Komáromi Lapok 1926. aagusztas S. ról értesitatt bennünket, hogy ha valaki megtérítené a rongálás költségeit, ami cca 200 K-t tesz ki, a 14 levélgyüjtő szekrény újra visszakerülne a régi helyére. Ezúton hívjuk fel a várost, a kereskedőket, bankokat, pénzintézeteket, iparosokat és Komárom egész lakosságát, hogy ha se a város, se pedig valamelyik egyesület nem hajlandó kifizetni ezt az összeget, akkor teremtsük elő közadakozásból. Lehetetlenség, hogy a leszerelt szekrények környékén lakók ne áldoznának erre a célra, hiszen a saját kényelmüktől van szó, hogy nem kell egy egyszerű levéllel hosszú utat megtenni a legközelebbi szekrényig vagy a főpostáig. Ha minden leszerelt levélszekrényre összegyűjtünk 15—20 K-t, akkor hamarosan visszakerülnek a levélgyűjtő szekrények és a levelező közönség egy nagy bosszúságtól szabadul meg. Ha minden leszerelt szekrény környékén egy-egy kereskedő, vagy iparos kezébe veszi az ügyet, lehetetlen, hogy egy-egy szekrényre ne lehessen 15—20 K-t összegyűjteni. Eg; fiatal ember halálos bravúrja. Egy ismeretlen falusi legény Izsnyéte nevű községbe ment munkát keresni. Miután munkát kereselt;és a faluban nem talált, tovább indult. A falu határában vályogvető cigányok tanyáztak, akiknek munkája nyomán hatalmas gödrök tátonganak, Aznap éjjel éppen felhőszakadás volt a környéken, úgy hogy a gödrök színükig megteltek esővízzel. A gödörben falusi gyerekek lubickoltak s a legény, amikor elhaladt mellettük, szintén kedvet kapott a fürdéshez. Levelkőzöft és a fürdözők közé vegyült. A fiatal legény elkedveskedett a gyerekekkel, különféle mutatványokra kezdte oktatni őket. Az egyik tiucska a partról lábbal ugrott bele a vízbe, mire a legény megszólalt: — Nem volt jó, barátom... így megrepedhet a hasad. Fejest tanulj meg ugrani. Úgy, ahogy én •.. Felment a partra és a gyerekek hangos örómrivalgása mellett, hatalmas lendülettel belevetette magát a vízbe. A teljesen függőlegesen zuhanó legény feje az agyagos iszapba fúródott, úgy hogy rettenetes erőfeszítése ellenére sem sikerűit kiszabadulni. A parton figyelő gyerekek egyideig várták felbukkanását, később azonban sikoltozva hívták segítségül közelben dolgozó szüleiket. Sajnos a segítség későn érkezett: A szerencsétlen ember borzalmas halállal múlt ki, belefulladt az agyagba. Égj férj. akinek tél élé Hnyss feleségé vas és mégsem tövetett el bigámiát. Egy földbirtokos és egy urileány tragikomikus házassága. — A jogászok szenzációs problémája. Capáry Dénes halábori földbir tokos és Z. Zsuzsika színműíró tollára méltó házassági históriája napok óta élénken foglalkoztatja Beregszász jogászait és komplikált voltánál fogva úgyszólván problémává nőtte ki magát. Capáry Dénes u. 1. hosszú és kitartó szerelem után vette el feleségül Z. Zsuzsikát, de pár hónapi boldog együttélés után, — nem tudni mi okból — annak rendje és módja szerint elváltak egymástól a budapesti bíróság előtt. Közben évek múltak el, Capáry másodszor is feleséget veit magának, elvált felesége pedig irodai munkával tartotta fenn magát. A beregszászi katonai ügyosztály vezetője szerelemre gyulladt a csinos elvált asszony iránt s igy Z. Zsuzsika egyedüljáró életére, hosszú évek múltán végre ráhullott valami reménysugár. Mindketten örülve a házasságnak, megás határozták már az esküvő napját és Z. Zsuzsika vőlegénye felment az anyakönyvi hivatalába, hogy a házasságot meghirdesse. Az anyakönyvi hivatalban azonban legnagyobb meglepetésére tudtul adták, hogy menyasszonya csak a budapesti bíróság eiőtt vált el első férjétől, Beregszászban azonban nem és a magyarországi házassági törvények Csehszlovákiában nem érvényesek, ezek szerint Z. Zsuzsika az elválás dacára is, Csehszlovákinban törvényes felesége Capáry Dénesnek. A kétségbeesett család azonnal ügyvédhez ment, hogy az sürgősen lefolytassa le a válópört Capáry ellen, aki — mint arról értesültek — boldogan él második feleségével. Az ügyvéd tekintettel a dolog fontosságára, a legrövidebb jogi ejárást választotta, mely szerint beadványban arra kérte a bíróságot, hogy Capáryt a házasságnak 15 nap alatti visszaállítására kötelezze. Ezzel u, i. azt remélték elérni, hogy Capáry ezt megtagadja és a bíróság a hűtlen elhagyás alapján azonnal elválasztja a házastársákat egymástól. A dolog íragikómikuma azonban csak most kezdődik. A simán induló válópörnél váratlanul szenzációs fordulat következett be, amennyiben a bíróság hírlapi felhívása folytán napok múlva levél érkezett Budapestről, amelyben az elvált férj tudtára adja a bíróságnak, hogy ölelő karokkal és berendezett lakással várja vissza első feleségét. Jogászkörökben élénk vitákat keltve futott szét a szenzációs és ritkán előforduló, bonyodalmas válási ügy híre, Két kérdés merült fel, hogy a férj ilyen körülmények között mit óhajt tenni második feleségével és milyen elbírálás alá esik a második házasság ? ! Nehéz megállapítani u. i. fennáll-e a bigámia vagy sem ? Úgy hírlik egyébként, hogy Capáry azért venné vissza első feleségét, mert a másik asszony régebbi idők óta komoly beteg. Táborozni megyünk... (A komáromi cserkészek táborozása és vándorlása.) Irta: Darvas Andor. (Folytatás.) Végre azután nekiláthattunk a mi régi mesterségünknek, a hidverésnek. Ez már a harmrdik hid volt, amelyet a Béla felett vertünk. Az elsőt lebontottuk még tavaly, de a második rendületlenül állta a rohanó hegyi patak ostromát. Felmásztunk a hegyoldalba, mert ott voltak alkalmas fák. Csengett a fűrész, kattogott a balta és nemsokára már gurultak lefelé a gerendák. Majd megcsináltuk az alapozást a pátak két partján, ami biztosította a hid szilárdságát. Bizony estig tartott a munka s épp hogy be tudtuk fejezni nagyjából, a tatarozás már másnapra maradt. Azalatt a többi csapatok is elkészültek táboraikkal. Az esti ima után mindenki sietett lefeküdni, meri a táborverés még korántsem volt befejezve. Mi szomorúan leballagtunk az erdészlakhoz s lefeküdtünk a szénapadláson. Nagyon rosszul esett, hogy nem tudiunk táborunkkal elkészülni, hogy igy kifogott rajtunk a véletlen. De összeszorilott fogakkal megfogadtuk, hogy nem hagyjuk magunkat, hogy igenis akarunk méltó helyet elfoglalni a többi ceagatok közt! A kora reggeli szellő ébresztett fel csókjaival (jul. 2) s keletről aranyos biboiral nyújtogatta vékony súgás ujjait a nap. Diadalitfas csataorditással ront be hozzánk Mohácsy, aki akkor küldönc volt: „Fiuk, itt a csomag 1 már hozza a kocsit* Mintha tüzes parázs esett volna közénk, úgy ugrott fel az egész társaság. Lerohantunk a Stiavnicához megmosakodni, aztán gyorsan bekaptuk a reggeli tejet és hajrái fel a táborba. A hidra karfát tettünk s mire kitataroztuk, megérkezett a csomagunk. Gyors kipakolás, a főzőedényeket, szerszámokat beszolgáltattuk a közős felszerelésbe és már kezdődött is a sátorütés. A munka elég gyorsan haladi; a régi, jól bevált házisátor alakot használtuk. összeácsoltuk a vázát, a földbe erősítettük, rá a ponyvát. Két négyszemélyes sátrat vertünk, mivel nyolcán voltunk. A két sátor közt egy boton a liliom volt, mellette a felírás: „Jókai csapat .“ Mire véglegesen berendezkedtünk, már vacsorához szólt a trombita: „Hogyha üres a hasad, hozd ide a sajkád 1“ Vacsora uián a táborvezelőség rövid tanácskozással megállapította a napi programot. A táborparancsnokság a következő volt: ib. táborparancsnok Scherer Lajos, táborparancsnok Kessler Edgár, élelmezési biztos Hrdina Lajos, pénzügyi biztos Irmán Oszkár, titkár Mohácsy János, sportprogrambiztos Licskó Jenő. A komáromiak vezetője Darvas Andor, a losonciaké Wéber József, a pozsonyiaké Ludvig Aurél, a beregszásziaké Vass György, a kassaiaké Wiikovszky Armand és Rády Elemér. Az általános napi program pedig ez volt: 680 ébresztő, 683 torna, 643 mosakodás, öltözködés, takarítás, 780 zászlófelvonás, sátorvizsgálat, 7‘5 reggeli, 8—10 a vezetők tanácskozása, 10 tői a parancsnokság éital megszabott program, 1230 ebéd, pihenő, levélírás, 2—3 szabadfoglalkozás, 3—6 játékok, közben uzsonna, 6—7 pihenő, 7 vacsora, 8 tábortűz és 10-kor napiparancs, ima, takarodó. Az értekezlet után körüláüoituk a tábortüzet. 16 sátor alkotta kör közepén égett a máglya. A fenyőhasábok pattogva szórták a szikrát s mint Ábel oltáráról, úgy szállt a csillaghimes, éjfátylas ég felé. Kessler Edgár kibontotta a Szent György kör zászlóját, melyet a pozsonyi cserkészlányok hímeztek. A patak halkabban csobogóit, csendesebben zúgtak a fenyvesek is, hogy hallhassák, mi lesz itt. És felavattuk a zászlót. Edgár beszélt, lelkesen, ihletten, tűzzel és hittel. Elmondta a Szent György kör történetét, a zászló születését. Élmondta, hogy ez a zászló mindnyájunké, az uj gyümölcsöké, a jövőé, aki hittel, kitartással, ezerszeres akarattal, rendit heteden bizalommal tör az uj élet diadalmas magasságába. Mint mély harangüíés, úgy kongott, zengett minden szó. Beleszántott a szivekbe, beleacéiozódott a telkekbe. S az áhitatos, néma csendben sorra, minden csapat megáldotta, felavatta a zászlót. A losonciak nevében Lajos bácsi beszélt. Szép, hosszú beszédét némán, megiltefődötten hallgatta végig az egész tábor. Azután Komárom avatott: „Tegnap még sürü sötétség, néma, akarástalan, hitetlen, gerinctelen éjszaka vette körül a földet. Némaság és vakság ült a leiken, hangtalan jajok átkozták az ég bezárt kapuját; tegnap még temetés volt. De ma már itt a feltámadás. Az éjszakában apró lángok gyultak, pici piros szivek mélyén, amelyek lassanként körülvették a sötétség poklát s beléolfották a hitet, a reményt, a szeretetek Fehér liliomok nőttek a földön, fehér liliomok a telkeken, Diadal, dicsőség, feltámadás, ujjongta az újjászületett föld; diadal magunk s a rossz felett, dicsőség a diadalnak s feltámadás a szebb étet akaraterős, villámos hajnalára 1 Diadal, dicsőség, feltámadás szentelje meg ezt a zászlót. Vezesse fiait uj diadalra, ragyogja körül glóriás dicsőség, s hirdesse a szeretet feltámadását! Úgy legyen!“ Aztán jött Beregszász és a brünniek nevében Hrdina Lajos ... A zászló felröppent az árbócra. Az esti csend lágyan körülölelte, a szellő is előbujt fenyőrejlekéből, karjaiba fogta s elringatta. Megcsendült az induló: „Fiuk fel a fejjel I...“ Aztán sorba álltunk. Kitártuk sziveinket, megvizsgáltuk a telkeinket. S mikorra a takarodó édes-bus hangja végigzengetí a hegyfalak közt, 44 cserkész boldogan aludta a jó munka Igaz álmát. Julius 3-án Komárom ('más néven a Turul őrs) konyhaszolgáiatra volt beosztva. Mi mentünk hajnalban a tejért is a faluba s mire minden bevásárolni valónkkal együtt visszatértünk, a többiek már Licskó sporfprogrambiztos vezetése alatt javában tornáztak. De mire a trombita sorakozó! recsegett, már kész volt a jófajta kakaó. Délelőtt a hivatalos program szerint tanácskozás volt a farkaskölyök, falusi cserkész és iparos cserkész mozgalomról. A tanácskozás jegyzőkönyvét aSz. Qy- K. jegyzőkönyve örökíti meg g azért én nem térek ki rá. Mi szakácsok, egész délelőtt főztünk. A menü csontleves, babfőzelék és sült hús volt. Uzsonnára lekváros kenyeret adtunk a társaságnak s így a délutáni szánjátékban mi is résztvehettünk. A vacsora sem okozott sok gondot, mert délre úgy főztünk babot, hogy estére is tegyen. Most csak meg keltett melegíteni s mig mi a szalonnát adagoltuk, Gömbit teltük meg babfőfelügyelőnek. Csakhogy Gömbinek akkor még meg volt a tekintélyes pocakja, ami megóvta a tűzhelyhez való túlságos közeledéstől, a fazék is elég magas volt, s mindez elégséges logikai alapot szolgáltatott arra, hogy megjelenjen dr. Kozma és fülig a babba essen. No hisz lett riadalom a konyhán erre a hírre. Lótás, futás, sikertelen mentési kísérletek, de már semmi sem segített, A vége az lett, hogy majdnem mindenki „repetáit* belőle és az egész elfogyott. Ez történt a konyhán. Fenn a táborban még a délelőtt folyamán megjelent (egyetlen példányban) a tábori újság, az Ércliliom első száma, Az esti tábortűz a magyarság tábortüze volt. Edgár és Lajos bácd beszéltek. A vörőssárga láng rózsaszínű pírt varázsolt a figyelő arcokra. Aztán Vargha Sanyi tárogatóján felsiríak a sz- p, mélabüs „kuruc nóták* Krasznahorsa büszke vára... és szállt a hang, át a völgyön, át a telken ... „Nagy Bercsényi Miklós, sirdogál magába* ... és a hegyek reszketve verték vissza... át kiáltották egymásnak... s a kuruc fájdalom hangja langyos zefirként olvadt bele a néma esti csendbe. Aztán Hartenstein Vili elszavalta a Karihágói harangokat. „Mily praelectio ez ... úgy zeng mint az égbolt.. .* s a szép szavalat után megnyíltak a nótakelyhek s zengett, zúgott a hang Szentivány bércei közt. 11 óra volt, mikor lefeküdtünk. Morfeusz lecsókolgatta a eserkészszemeket s álonunézes szarujából rácsöppenielt egy-egy csöppet a szunnyadó telkekre. »Alszik már a tábor, csak az őrtffz lángol, és a méla cserkész, hazafelé gondol; messze-messze innen, egy kis falurégen, jó anyám az ágyat, most veti meg épen, puha fehér ágya, mintha engem várna.. ,« Az álmodó tábor felelt némán áll az őrség. Két éles szem mered bizó hittel, égi akarással a vak éjszakába. Két barna arcocskán keményülnek meg a gyermekes vonások férfi- öntudattá, két pár szöges bakancsba bujtatott láb feszül a földnek. Mert Őrségen állni nem gyerek dolog. Vigyázni kell a kis sálotországra, meg kell őrizni gondosan, féltő szeretettel testvéreink álmát, hogy a jó munka fáradtságát kipihenjék. »Reggel alszunk édesen, harsog a kürt rémesen, trá, trá, tratata — tratata - tá, fel cserkészek, ébredjetek,« Hát nem tartozik a legkellemesebb földi dolgok közé reggel kiugrani féláimostn a meleg pokróc alól (júl. 4) de mivel a felkelésre sok idő nincs, gondolkodás nélkül ki kell bújni a sátorból. „Kiki“ a légtornász (sport-A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kiier.c első, 4 második es 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik díj tett Seifertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyeive. — Számok beszélnek 1 Érdeklődők két jenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: 439 Seifert József cégtől, BRATISLAVA, Haleszkap u. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 25?.
