Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-03 / 92. szám
2, oldal. Komáromi Lapok 1926. augusztus 3. in nn liitmiiM utolérhetetlen minőségével nyújt. === MINDENÜTT KAPHATÓ! <1 OS fl meri dolgozni kellett. A losonciak is, beregszásziak is nekiláttak sátraik felverésének, mi pedig, mivel csomagunk még mindig nem jött meg, a vendég sátráknak láttunk neki. Fél óra alatt kész volt a négy sálor, indulás napján kezdett el legjobban esni. De hát tévedett a jó öreg, mert a mi kedvünket nem lehet hideg zuhannyal lehűteni, amit az is bizonyít, hogy 30-án, az indulás napján is az utolsó percig folyt a munka. Otthon a hátizsák mélysége nyeldekelte a legkülönbözőbb falatokat el: a pakrocot, a fehérneműs zacskót, szvettert, kis kabátot, egy napi élelmet slb. mig az otthonban a hatalmas ládára borult rá a tető. A napokig tarló készülődés zaját felváltotta a szeges bakancsok kopo gása. Megérkeztek az indulók az otthonba. A hátizsákok nagyot nyekkenve értek le a földre és pár percre ismét kitátották szájukat, hogy megmutassák, vájjon nem maradt-e itthon belőlük egy-egy szükséges darab ? Közben előállott a kocsi, amelyik a felszerelést volt hivatva az állomásra kiszállítani. A 120 kilós ládát körülölelték az izmos cserkészkarok és már künn is volt a kocsin. Az idő ugyan nem mutatott hajlandóságot a megjavulásra s ez a mamák közt nagy kétségbeesésre adott alkalmat, de mi hősiesen ellenálltunk az itthonmarasztaló kéréseknek Elképzelhetetlen gondolat, hogy mi Szlovenszkó legrégibb csapata, mi maradjunk itthon a közös táborból, amelyikre minden csapat olyan lelkiismeretesen készült és még hozzá azért,' mert az eső esik! Horribile dicíu! Vissza se mertünk nézni, csak mikor már a vasúti kocsiban elvoltunk helyezkedve. Ott még vigasztalgattuk az aggódó itthoni sziveket, hogy nem iszunk hideg vizet, nem ülünk hideg földre, ha melegünk lesz, nem engedjük, hogy a szél a hátunkat megfujja, nem fekszünk a vonat alá, nem fürdünk ismeretlen helyen, nem ugrunk le a hegytetőről s i. t. Végre elindult a vonat. Megcsendült a nóta: „Szabadba fiuk, a nap arca nevet, ott pezsdül a friss, tüzes élet." Zengett a dal, az ismerős tornyok a távol sejtelmes ködébe vesztek... táborozni megyünk ... kacagos melegség futott át sziveinken; már hiv a Tátra, vár a fenyves, a puha pázsit, a moha, a patak, a hegyek, a sziklák már várják daloslelkü, kacagóshangu fiaikat. De a boldog ábrándozásból kellemetlen meglepetésre ébredtünk. Felfedeztük, hogy jegyeink nem Liptószentiványba, hanem Garamberzencére szólnak. Nahát, ez aztán jó kis mulatság lesz. Akarva, nem akarva, más utón kell utazni, csatlakozást nem kapunk egész éjszakai utazás után, még ráadásul csak másnap délben érkezünk meg. Kellemetlen érzéssel szálltunk le Érsekújvárod. És lám, a kérdést milyen szerencsésen megoldottuk! Jegyeinket holmi komplikált számítások után átcserélték arra a vonalra, amelyre eredetileg menni szándékoztunk. Csakhamar tovarobogtunk. Közben este lett, a szaladó sürgönykarók feketébe öltöztek, s a sötétségbe csak az őrházak apró ablakai világítottak és a mozdony két hatalmas tűzszemének sugara kígyózott a sűrűn hulló esőcseppek közé. Négyszer kellett átszállni s igy aludni nem igen lehetett. Alvás helyett ettünk és beszélgettünk. Megtárgyaltunk a jövő eseményeket, néha még el is szundítottunk egy kicsit. Mire hajnalodni kezdett (julius 1), már elállt az eső is, A szétszakadozott felhők mérgesen szalad gál tak fejünk felelt, úgy látszik, nem tetszett nekik, hogy nem tudtak kifogni rajtunk, Negyed kilenckor futottunk be a podtureni állomásra. Ott várt bennünket, illetve csomagjainkat, egy nagy szekér. Annak elénekelhettük, hogy várhatsz, babám, elvárhatsz; a csomagunk ugyanis elíéveszteííe a házszámot és Szentivány helyett valahova Moravská Oslravába utazott. Ennél rosszabb tréfát már senki sem csinálhatott volna velünk. Segíteni azonban nem lehetett s igy csak a remény maradt meg, hogy majd talán délután valamelyik vonattal még megjön. Felpakkoltuk cókmókunkaí a kocsira s megindultunk a táborhely felé. A hegyek régi ismerősként emelték felénk fenyő és felhő koszoruzla fejüket, a sár is régi ismerősként csókolgatta bokáinkat, sőt feljebb is. Mi ugyan ez utóbbi viszontlátásnak nem nagyon örvendeztünk, de a legjobb akarat mellett sem lehetett kitérni eiőle. A kocsit jóval megelőzve, robogtunk be az erdészlakhoz, ahol már várt bennünket Kessler Edgár, a közös tábor parancsnoka.. A „Kiskárpáiok“ csapat három tagja is ott volt már s ketten javában főzték a kakaót az éhes társaságnak, A legelső aktus az evés után a táborhely megszemlélése volt. Ugyanaz a hely volt kiszemelve, ahol 1924-ben mi, komáromiak táboroztunk. Az Okruhla alatt, a Béla patak partján húzódott az a keskeny, széltől védett vadregényes kis völgy, amelyiken új hazánkat felütni szándékoztunk A nap mosolyogva kukkantott elő a felhórongyok közül. Jóleső, meleg sugarával megsimogatía arcunkat, mintha biztatni akart volna: ne féljetek, az én fiaim vagytok, napsugár leventék vagytok; langyos- meleg bizsergés futott át tagjainkon, teli tüdővel szívtuk a szabadság tiszta, acélos levegőjét . . . És megszólalt a fejszecsattogás, előkerültek a pozsonyi testvérek szerszámai, az ásó, csákány, a sziklás fekete föld felnyögött a kemény ütések alatt, amint a csákány belevájt, hogy gödröt ásson a hatalmas zászlórúd számára. Azalatt mi — mivel saját sátraink nem érkeztek meg — a Szent György Kör két lapos sátrát segítettük felverni. Közben elkészült a gödör az árboc számára. A 12 méteres, hatalmas szálfát odavonszoltuk. Áhitatos csendben emelkedett fel a nagy rúd az ég felé. Mintha a föld nyújtotta volna ki hatalmas újját az ég felé, mintha mutatta volna: excelsior! Pár perc és szilárdan állott a rúd. Merészen, harcra készen széllel, viharral. Közben a dél is elérkezett s a hátizsákból előkerült a jóféle hazai. Szent Kleófás! Milyen állapotok uralkodtak az élelmiszeres skatulyákban (azaz cipődobozokban), az rettenetes volt A hús bevonva süteményporrai, a kenyér porcukorban fürdőit, a szalámi, ja a szalámi, az a cserkészotthonban hallgatta, otthon, Komáromban a tenger, akarom mondani az eső mormolását. Ebéd után újra munkára fel! Megjöttek nemsokára a beregszászi „Bagoly“ csapatból is hárman, majd 13 losonci „Madách“ cserkész, Lajos bácsi (Scherer Lajost vezetése alatt, Az üdvözlésekre nem jutott sok idő, Tatató város, — A komáromi újságírók í Nem hiába hívták a rómaik Ad Io- t cum felicisnek a mostani Tataióvárost, j de tényleg boldog hely is az, meri az a sok hév, gyógy és kristályforrás, amelyekben Tatatóváros és környéke bővelkedik, igazán boldoggá, szerencséssé tette már az ősidőktől kezdve ezi a földet. Már a bronzkori ember is szívesen tanyázott e vidéken. A rómaiaknak pedig kedvenc lakó és nyaraló helyük volt Tatatóváros, amit eléggé igazolnak a feltárt gazdag római leletek. A komáromi kultúrpalotában van egy fogadalmi hála kő, amelyet egy brigetiói katonatiszt állított a tataíóvárosi források nimfájának hálábó*, mert a fájós lábát a tatatóvárosí gyógyvizek meggyógyították. Ismeretes, hogy a rómaiak a mostani Szőny község helyén feküdt Brigetio római várost a Tatatóvárosról vezetett friss, jő és egészséges vizzel látták el. 27 kilométeres vízvezetéki müvet építettek ki e célra, E hatalmas méreíű mű Mátyás király idejében még elég jó karban volt. A komáromi muzeum őriz pár leletet ebből a vízvezetékből. E sorok írója már oly sokat irt Tatatóváros múltjáról, hogy csak nehezen tudja abbahagyni a múltak leírását és átvitorlázni a jelenbe. Hála a Magyarok Istenének, a fényes múltra igen biztató jelen és fényes jövő következik. Tatatóváros már régen kedvenc kiránduló helye a budapestieknek és igen távoli vidékeknek. A háború előtt nekünk komáromiaknak is egyik kedvenc szórakozó helyünk volt ez a kedves város, amelynek akkor nem kisebb szerepet szántak, minthogy Tatatóváros helyettesítse Gödöllőt, ahol nagy ritkán a királyi család megfordult. Taiatővaroson akartak felépíteni egy királyi nyaralót, ahová a Budapesthez, | Bécsbez való közelsége miatt bizonyára többször lerándult volna a királyi család. A terv csak terv maradt. Tatatóváros idegenforgalmát azonban mérfőldes lépésekkel vitte előbbre gróf Esterházy Ferenc azon eléggé nem dicsérhető és méltatható elhatározása, hogy a merev konzervatív felfogásból engedett és csodaszép angol parkját megnyitotta a nagyközönség előtt és ezen kívül a parkban egy olyan strandfürdőt létesített, amely Európában ritkítja párját, mert hiszen a strandfürdő vize gyógyerejü, kristálytiszta, 23 fokos, csodálatos hatású viz. A homok és napfürdők terraszos elhelyezése megkapó és lebilincselő. A nagymedence felett a homok és napfürdőkön túl emelkedő kioszk hatalmas mérete, Ízléses berendezése vetekedik a Riviera legszebb tengerparti kioszkjaival. Esterházy Ferenc elhatározása után Müller Sándor uradalmi igazgatónak elévülhetetlen érdemei vannak a fürdő és a vele kapcsolatos intézmények létesítésénél. A kioszkot Noll Miklós bérli, akinek messze földön ismert jóhangzásu neve a biztos garancia arra, hogy a kioszk necsak imponáló nagyságával vegye fel a versenyt a nagyvárosok hasonió kioszkjaival, hanem a belső berendezése, a kiszolgálás gyorsasága, az ételek, italok elsőrendű minősége tekintetében is. A tatatóvárosi uj fürdő jó hire nagyon gyorsan elterjedt Komáromban is és a környékén. Magából Komáromból is mind sűrűbben és többen rándulnak át e világvárosi jellegű fürdőbe szórakozni, üdülni é3 fürdeni. A legideálisabb közlekedési viszonyok felette megkönnyítik azt. A napokban három komáromi újságíró tekintette meg ezt a csodálatos szépségű fürdőt, mely valósággal elragadta őket dacára annak, hogy mindegyikük látott már folyó, tó és tengerparti világfürdőket. A fürdőnek ezeregyéji mesébe illő miliőt az évszázados angol park ad, amelynek ekzótikus növényzete vetekedik a leggazdagabb botanikus kertekkel. A gyönyörű pálmák, a hatalmas daf tárák, manzseita virágok, az amerikai egyenesen, katonásan sorakoztak egymás mellé, fehér oldalaikat megmegborzolfa a szellő, amint békacsintolt a nyitott ajtőn. (Folyt, kő7.) a világfürdő. a tatatóvárosí strandon. — diófák, a ' japáni kinghók, a hatalmas fává nőtt tulipánfák, a bálványfák, a délamerikai díszcserjék, cejlonszigeti diszbokrok és a díszfáknak, díszcserjéknek száz és száz faja a gyönyörű sétakertek útvesztőjétől körülölelve. A tóban pedig ott virít az egyiptomi tündérrózsa. S mit szóljunk a hangulatos pokol barlang csobogó forrásához, a purgafőrium és a menyország bájos csoporíozatához? A római fürdő maradványaiból felépített török fürdőhöz, ahol a római Lukréíiák, Júliák, Venturiák szelleme mellett ott száldosnak a Zefirben a Szuicjkák, Delajkák visszatérd lelkei és körülölelik, körül csókolják ezt a szépséges parkot és látogatóit. A festői szépségű Cseke tó fodros hullámaira ráhajoinak a százados fák hatalmas lombjai. A tavon hófehér hatlyuk (innét a Hattyuüget elnevezés) kígyózó nyakkal siklanak a vizen. Odébb karcsú csónakok ringanak a habon és szinte csábítanak az evezésre. Valaki a parton a Leányvásár operettből, az én legkedvesebb operettemből azt dudorássza, hogy Ringó csónak lágy ölén Kedvesemhez járok én, Szerelmek titkos éjjelén... A madárfütty versenyre kél a dallal és mind a kettő elvész a járókelők kacagásában és a habok csobogásában. A buja, kellemes illat, döngicsélő méhek lágy zümmögése tölti be a léget. Csodás, isteni hangulat, amely szárnyára veszi a lelket es eisikiik vele az illúziók, a reminiszcenciák varázslatos tengerére, ahol úgy érezzük, hogy oly közel van a messzeség és olyan messze esik, ami itt van a közelünkben. A lélekringató hangulat azonban elszáll a valóság zajára, a strand fürdő szépségeinek édes kacagására, amely reá kiabál a lélekre, hogy nincs itt helye az ábrándozásnak, amikor itt a való élet, a kacagás, a sok sok kígyózó testű, vizben lubickoló, a homokon sütkérező, heverésző, lustálkodó bájos nő. Mintha a római—görög mithologia minden szépsége megelevenednék itt, a csodálatos strandon: nimfák, a najádok, afrodíték, Vénuszok, szirének, loreíeyok visszatértek a főidre az Oiimpusról. A hasonlatosság annál csodálatosabb, mert a toalettek korhű mitológiai szabásuak : legnagyobbrészt. A kioszkban a kacagós, derűs élet szintén felveri a csendet. Ha kisüt a levegős napsugár, megtelik a vízmedence, a terraszos homok- I fövény, amelynek aranyszemein hancu; rozó nőket kacagva csókolja barnára a i napsugár. Vasárnaponkint a forgalom akkora, hogy a siófoki strand elmarad a tóvárosi mögött. Volt eset, hogy egy nap 3500 fürdőző élvezte a fürdő kellemes- i ségeit. A társas kirándulásoknak se vége, se : hossza. Nem egyszer több ezerre menő j kiránduló is felkeresi ezt a tündérligetet és fürdői, amelyről nem nehéz I megjósolni, hogy hamarosan világ- i fürdő hírnévre jut. Ehhez meg van I minden feltétel: a pompás közlekedés, í hiszen a fürdő egy világ fő vasutj vonala mentén fekszik és nem is egy, 1 hanem két állomása van, a gyógy, hév í és krisíályforrások százai bugyognak I ki a földből, az évszázados angol park, i amely a világ legszebb fürdősétánya, a ! gyönyörű vidék, a kedves kiránduló, j szórakozó helyek, két világváros: Buda: pest és Bécs közelsége és ami a fő: ; egy áldozatkész főnemes, gróf Ester: házy Ferenc megértő támogatása, az í uradalmi jószágigazgató, Müller Sándor agilitása és a bérlő, Noll Miklós közmondássá vált szakképzettsége mind rohamos léptekkel segíti elő a viiágfürdővé való kifejlődést. A rohamos fejlődés varázsvesszőjét Esterházy Ferenc gróf tartja a kezében, aki megértette a viiágösszeomlás teremtette kor követelő intelmét, hogy a megcsonkított Magyarországnak minden rejtett értékét, drágaságát közkinccsé kell | tenni, hogy a szerencsétlen ország minél
