Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-31 / 91. szám

6. oldal. Komáromi Lapok a t. Cimet és b. családját tisztelettel meghívja a Rendezőség. Helyárak: Ülőhely 12 és 8 Ké, állóhely 5 Kő (vigalmi adóval együtt). Jegyelővétel Stern Bernát üzletében. Felülfizelé­­seket köszönettel fogadunk. Buffet­­röl a helybeli jótékony zsidó asszo­nyok gondoskodnak. — Jazz-bandl Reggelig tánc! Műsor: Prológ. Irta Kertész Imre. Elmondja Raáb A. — Katalin. Játék Fodor Lászlótól. Kató: Elbert Klári, Dr. Angyal Balázs: Korai Ferenc, Gémes tanár: Adler Béla, Jakab: Weisz Zoltán. — Gonda Magda tán­col, kiséri Elbert Rózsi. — özvegy Varga Abrisné. Dramolett. Irta Ván­dor! Kálmán. Varga Abris: Kellner László, Erzsók, felesége: Lang Böske, Jegyző: Korai Ferenc, Biró: Schei­­ner Andor, Jutka: Bihel Rózsi, Mi­hály: Weisz Duci. Szünet. Oxfordi herceg. Fodor László darabja. Her­ceg: Scheiner Andor, Hercegnő: Korai Margit, Lord Parasyl: Kertész György, Udvarmester: Weisz Zoltán. Háztűznézö. Vígjáték 3 képben. Irta Liptay Imre. Lux, tojáskonyakgyáros: Adler Béla, Irén, leánya: Klein Ada, Szigeti, irodafőnök: Kertész György, Fuksz, írnok: Korai Lajos, Flóri, szobaleány: Bihel Rózsi. A műsorból talán csak Gonda Magda nevét kell kiemelnünk, kit még nem ismer Komárom város közönsége, jóllehet, a szomszédos városok több alkalommal gyönyör­ködhettek ügyes táncszámaiban. A reggelig tartó tánc, jazz band és a meglepetések egész sorozata az estét oly nagyszabásúvá teszik, amely biztos egy jelentős, emléke­zetes állomása lesz a komáromi dilettáns művészetnek. Éjjeli Mill Bw illőn Amerikában gyorsan Ítélkeznek. — Az éjszaka bűnösei. — Aki nem tehet le kauciót, rögtön lefogják. — A titgyaló terem. — A biró kalapácsa . . . — Aki mögött örökre bezárul az ajtó. A brodwayi szinháznegyed ezernyi lámpája odavilágif. Színes reklám­­képek hirdetik a sikeres darabokat, egy-egy táncoló gyermekkép rágó gummit ajánl a ház tetejéről. Vala­melyik falon villanykörtékből kira­kott fóbián jeleneteket mutatnak egy uj filmből és mindenféle ezernyi em­ber hömpölyög. A másik oldalon a gazdag embe­rek laknak. Ott, ahol a Central Park végződik, van Newyork egyik leg­elegánsabb negyede. Fekete limo­­sinok hosszú sora várakozik a házak előtt. Es a két biok között sötét, szo­morú utca húzódik végig, egészen le a Hudson partjához. Leginkább négerek laknak benne és az ember csak félve megy végig rajta éjjel. A biok közepén áll egy hivatalos külsejű palota, gyéren világítva és egy nagy telek kellős közepén. Ez az éjjeli bíróság. Amerikában gyorsan Ítélkeznek. Ha valakit tetten érnek valahol, legtöbb esetben azonnal idehozzák és olykor félórával a tett elkövetése után már el is hangzik a jogerős Ítélet. A ház elölt klsebb-nagyobb cso­port áll. Csendesen beszélgetnek, egyik-másik izgatottan magyaráz. Éjfél van. Automobilon érkezünk meg, az emberek kíváncsian fordulnak felénk és találgatják, melyik a detektív, melyik az ügyvéd és melyik a vád­lott. Felmegyünk a széles lépcsőn, egy rendőr áll a bejárainál és kér­dezi, hogy mit akarunk. Igazolvá­nyunkat figyelmesen vizsgálja és végre is int, hogy menjünk be a nagyterembe. Előadjuk, hogy a hátsó ajtón szeretnénk bemenni, amerre a foglyokat vezetik be. Különösen néz ránk és hümmögi: — Ehhez a biró engedélye kell. Már el is tűnik egy ajtó mögött és mi körülnézünk a csarnokban. Sötét, nagyon gyéren világított már­­vónybejárat, valami régi, letűnt ele­­gáncia maradványa. Itt-ott egy-egy magányos lámpa, amely oly szomorú hangulatot lehel maga körül, hogy az ember önkéntelenül is a börtönre gondol. Egy-egy hirdetés a falakon, amit azonban nem lehet elolvasni. Aki bejön, csöndesen botorkál a másik irányba, mintha attól félne, hogy megzavar valakit. Pedig senki sincsen a közelben. A rendőr visszajön, megvan az engedély. Tessék a második ajtón bemenni és a folyosón jobbra. Nagyon meleg van, A közeledő nyár első lehellete ez. És a csar­nokban kétszeresen fülledt a levegő, mert nem szellőztetnek és mert sok-sok ember járja át naponta. A falnak támaszkodva egynéhány em­ber áll, csöndesen beszélgetve. Kéteshirü ügyvédek ezek, akiknek az a mesterségük, hogy a halálra ijedt foglyokat, akiket talán csekély kihágás miatt idéztek be, még job­ban megfélemlítsék, aminek követ­keztében aztán a szokottnál is na­gyobb honoráriumot csikarnak ki belőlük. Egy ilyen ferdevállű, ravasz­­képű fiatalember éppen magyaráz valamit egy félájult négernek. Csak egy-egy tört szót lehet érteni. — Ez nagyon komoly dolog ... fiatal barátom ... Nagyon komoly... — De hát én nem vétettem sem­mit... A néger hadonászik. Még egynéhány szó, aztán: — Well, és ha nem hiszik el ? Tovább megyünk. Egy másik szo­bában bankmegbizottak várakoznak. Amerikában külön bankok vannak, amelyek mást nem csinálnak, csak letartóztatott emberek számára kau­ciót nyújtanak, amiért természetesen igen magas díjazás jár. Ha este elő­állítanak egy embert és nem lehet azonnal Ítélkezni, a biró megszab egy kauciót, amelynek ellenében szabadon bocsáthatják a foglyot. Ha az illető jó referenciákkal, vagy va­lamely biztosítékkal rendelkezik, ak­kor a bank deponálja a kauciót és a per megindul Ha ez nem lehet­séges, akkor fogva tartják a vád­lottat. Az amerikai jogszokás azon­ban lehetőleg kerüli azt, hogy vala­kit a börtönök között tartsanak, ha kétes a bűnössége. Nagyon sötét van. Mindenfelé hal­kan mormognak az emberek, de alig lehet hallani őket. Egy nagy, közös teremben várnak a foglyok. Aki még nem volt éjjeli bíróságon, el sem képzelheti, mennyi embert terelnek be egy-egy óra alatt az ilyen helyiségekbe. A legtöbb ügyet azonnal elintézik, csupán a komolyabb vagy kétségesebb dol­gokat halasztják el. A nagy munka miatt lassanként kialakult az a szo­kás, hogy ha a vádlott bevallja bű­nösségét, enyhe büntetést kap, ami által sok munkát takarítanak meg a bíróságnak. Ha azonban nem vall, akkor várnia kell néhány napig, mig a dolog eldől és ha bűnösnek mond­ják ki, a büntetés rendszerint két­szer olyan súlyos, mint az első esetben. A legkülönösebb, legelkeseredet­­tebb nagyvárosi alvilági tipust látja itten az ember. Olyanok, akikről csak múlt századbeli regényekben olvasunk, élnek itten. A külvárosi dialektus, a durva hang, a szenny és a fülledt levegő csaknem elvi­selhetetlenné teszi a helyiséget, összezsúfolva állnak egymás mel­lett.. Alinak és várnak. Az a néhány szerencsés, akinek ülőhely jutott, meglapul a fal mellett álló pado­kon. ..vár. A falióra hangosan ketyeg a félsötétben, Egynéhány nő, akiről már messziről látszik, hogy a világ legrégibb mesterségét űzi, hangosan viháncol. A rendőr rájuk szól, ne­vükön szólítja őket.. Kacagva, fri­­volan felelnek... Undorító. Az egyik sarokban jólöltözött nő csöndesen sirdogál. Senki sem szól hozzá. Mindenki elkerüli. Közvetlenül mellette széles ajtó vezet a tárgyalóterembe Látni a bírói emelvényt, amely körül egész sereg ember szorong. A kalapács, amely az ítélet szimbóluma, gyakran és energikusan csap le az asztalra. Ügyvédek vitatkoznak. Egy fiatal kerületi ügyész hangosan érvel, amire zajos ellentmondás a válasz. És közben olykor nyugodtan hang­zik a biró hangja, amint kérdéseket intéz. Nem a megszokott szigorú, kemény hang. Valósággal biztató, lágy... szomorú. y Egy nevet szólítanak fel. Megin­dulnak az ajtó felé. Mindenki utat nyit. A jegyző monoton unottsággal olvassa fel az eskümintát. Senki sem érti, amit mond, de azért bó­­longatnak. Nagyon meleg van. Mellettem a pádon degeneráltképü gonosztevő ül. Abból a fajtából való, akiről az esküdt már mindjárt az első percben elhiszi, hogy embert ölt. A züllött élet nyoma minden vonásán elfekszik. Körülbelül ötvenéves. Gör­nyedt, fáradt, elkeseredett, meglát­szik rajta, hogy viharedzett életet élt Fújja a füstöt a pipájából és közben-közben körülnéz..Senki sem mer hozzá szólni, szinte tisztelettel tekintenek rá. ö itten az űr. Az ő számára áll ez a biróság. Aztán felpislog. A mellette ülő árnyék felé hunyorgat. Fiatal gyer­mek ül mellette, körülbelül tizen­nyolcéves fiú. Fél, dermedten ka­paszkodik a pad fájába. Az öreg eltekint, majd újra feléje néz, mintha mondani akarna valamit. Aztán hozzá fordul és a vállára teszi a kezét. — Mi a baj fiacskám? — kérdi tőle barátságosan. A gyermek szepeg. — Nem... nem tudom. — Vétettél valamit? — Azt hiszem. — Ugyan mit? — Egy asszonytól... akinél dol­gozom.. loptam valamit. — Mi volt az ? — Három dollárt... Pillanatnyi csönd, — Ugyan mire kellett neked az a három oollár ? A fiú nem válaszol azonnal. — Magam sem tudom... — mondja végre. — Édességre, mozira... Isten tudja. Aztán elváltozik a vén gonosztevő arca. Meglágyul, már szinte mo­solyog. — Nagy baj ez,fiacskám... Nagy baj ez. Ha valaki idekerül, annak vége. Te még nem tudod, mit jelent mindez, én már tudom. Valamikor én is ilyen fiatal voltam, mint te vagy mostan. Én is igy kezdtem... Néhány dollár... mozira... édes­ségre ... haszontalanságra. Mind igy kezdi. Aztán jött utána a másik. Te még nem tudod, mit jelent mindez. Mikor az ember megindul egy utón, rendesen végig is járja. Huszonhat évet töltöttem börtönben... Huszon­hat évet az életemből. Te még nem tudod, mit jelent ez... Mikor az ember nap-nap után négy fal között van... ugyanaz a négy fal mindig. Mikor nem tudja, milyen nap van, nilyen évszak, csak az időjárás változásáról sejti, hogy jön a tavasz... Mikor nem isemr hetet, mert nem mondják meg, mit mutat a naptár, csak napok vannak és azok is olyan egyformák... Az évek napokból állnak és egyik nap elmúltával jön a másik... Te még nem ismered ezt. Látod, én már tudom. És most azt is tudom, hogy ez a mai nap az utolsót jelenti. Én már az életben ki nem szabadulok... A biró meg­mondta, ha újra idekerülök, az lesz az utolsó Most hát itt vagyok. Tiz év lesz... Vagy húsz év. . Vagy Isten tudja. Énnekem már nincsen tiz-husz évem... Az amerikai börtön nagyon szomorú hely. De teneked még van módod rá : el ne mulaszd. A gyerek hangosan sir. Mindenki őket figyeli. Valaki a nagy melegről beszél, ami Newyorkban az utolsó napokban dühöngött. Senki sem figyel rá. Min­denki kétségbeesetten kapkod levegő után. Aztán megjelenik egy rendőr és neveket olvas fel. A gyermek is feláll és a többiek után megy a tárgyaló­terembe. Az egyhangú kérdés és felelet, egyre tart. Végre fent ül a fiú a tanuszékben. Kérdéseket intéz­nek hozzá. Alig felel, csak sir. Va­lami megtört, megbánt keserűség van a viselkedésében A biró nyá­jasan kérdezi... megért egy perc alatt mindent. Aztán az ügyész kérését megta­gadja és egy napi börtönt itél. Az Ítélet végrehajtását felfüggeszti. Tárgyalás után jelentkezik a fiú a második emeleten. Ott van a biró magánirodája. A kalapács lecsapódik. ítélet... ... A nyitott ablakon kacagás hal­latszik be egy közeli házból. Ott a tetőkerten halkan játszik egy jazz­­band és a színház utáni publikum mulat reggelig. M. F. ______ 19&6. jűliu8 81. «ami Midik a sépgt. Jellemző korkép. — Vollay tanfelügyelő „működése*. — Fölfelé mindent szállít, lefelé kuruckodik, hogy jobban higyjenek neki. — Nesze semmi, fogd meg jól! Voilay, Érsekújvárnak idejét kortes­­ulakkal töltő tanfelügyelője és az Ígére­tekben csúfosan kimúlt Köztársasági Magyar Földmüvesszövetségnek ügyve­zető elnöke, e hó elején körleveleket bocsátott ki, s azokhoz aláírás végett egy kitöltendő összeirási ivet is csatolt. Egy barátunk jóvoltából kezeink közé jutott egy ilyen már kitöltött irás, melyet minden megjegyzés nélkül Ieközlünk. Aki lát, aki gondolkozik, annak feles­leges a magyarázat, az ezekből az írá­sokból kiolvashat minden Csánki párti szédelgést. Értesítés. Értesitem a volt Köztársasági Magyar Földmüvesszövetséget, hogy folyó évi március elején az elnöki tanács kimon­dotta a magyar pártnak a republikánus páriba való beolvadását, mely határo­zattal szemben mozgalom indult ki Gúláról, a párt független önálló jelle­gének fenntartására s ilyen mederben való kiépítése céljából. Azok, akik e mozgalommal egyet­értettek, junius 27-én Komárnóban ki­mondották határozatilag a Köztársasági Magyar Földműves Pártnak, mint füg­getlen pártnak további fenntartását, annak rendes kiépítését s e célból meg­választották a párt vezetőségét.^ Ha t. csoportunk a párt független­ségével egyetért s elismeri, hogy a párt önálló s magyar jellege továbbra is fenntartassék, teljesen azjagrárpárt pro­gramijának s vezéreinek elvéi alapján, úgy a mellékelt nyilatkozatot aláírva s bélyegzővel ellátva mielőbb visszakül­deni, egyébként, ha megmaradnak a beolvadt csoport mellett (Temető-ucca 4) úgy ezen soraink tárgytalanok, mivel senkit erre rábeszélni nem óhajiunk. Az önrendelkezési elv érvényesüljön. Ha a t. csoport azonban a nyilatko­zatot aláírja és beküldi, úgy kérjük a földigénylési kimutatást is aláírva ne­künk beküldeni. Minden levélre, ha válaszbélyeg mellékeltetik, válaszolunk. Nové-Zámky, 1926. julius 5. Vollay Elemér ügyvezető eluök­* * íme itt köveikezik a már kitöltőit, visszaküldött Nyiiaíkozat: melynek erejénél fogva ezennel kije­lentjük, hogy helyeseljük a Köztársasági Megyar Földmüvespárt önálló és füg­getlen párt alakban való további műkö­dését Nőve Zámky központtal s e párt­hoz ezennel csatlakozunk, azaz azt kí­vánjuk, hogy azok maradjunk, akik voltunk, tagjai az önálló Köztársasági nngy. Föidmüvespárté. Kelt............... Köztársasági Magy. Kisgazdák és Földm. Szöv. Töböréte Navratil Károly elnök. S Most jön — ezt is érdemes elolvasni — az ugyancsak Navratil Károly által kitöltött és aláíróit: Magyar föligényiők kimutatása. A község hivatalos neve: Tőbör Ete A helyi csoport megalakulásának éve: 1923. junius havában Csoporlenök neve: Navratil Károly Tagok száma: volt 43, ma megirni nem tudom, mert szétzüdött, mert összes kérésünkből semmi sem lett megcsi­nálva. Ezek közül kapóit földet: Örök áron hány lag ? egy sem semmit Bérletbe hány tag? egy sem Mennyi holdat?----­Kényszerbártetbe hány tag ?----­Mennyi kát holdat?----­Házhelyet hány tag ? házhelyet kértünk, a pénzünket ei is rakták, de házhe­lyet egy sem kapott Mennyi négyzet ölet?----­A tagokon kívül kapott-e a községben más egyén földet és mennyit ?----­Mennyi holdra tartanak igényt ? 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom