Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-24 / 88. szám

8. oldal. Komáromi Lapok 1928. július 24. Nyitrán csónakázott. Cipőjét akarta be­­gombolni és a ladikban egyensúlyt ve­szítve, a két méteres vízbe esett és ott is lelte halálát. Holttestét csak csütör­tökön találták meg a naszvadi uli Szedreskert alatt. — Lezuhant egy szcir.áyvonet. Az Ipolyság—Korpona közti vasútvonalon Terény es Güny állomások között, az alámosott pályatest meglazulása folytán kisiklott a személyvonat és a pálya­testről lefordult. A vonaton kevesen utaztak és csak könnyebb zúződásokat szenvedtek az u asok. Érsekújvárból dirigáltak oda segélyvonalot és műhely személyzetet, kik egy napig dolgoztak a pálya helyreállításán. — Szerencsétlenül Járt gyermek. Izsák János kürti gazda kilenc éves fia felmászott a fára, hogy madárfészket szedjen. Egy óvatlan pillanatban lezu­hant még pedig oly szerencsétlenül, hogy az alatta volt kerítés egy léce altestébe fúródott és borzalmas ron­csolt sebet ejtett rajta. Az érsekujvári kórházban ápolják. — Gyilkosság után — Öngyilkosság. Tököly József tótmegyeri gazda, hosz­­szabb idő óta külör.valtan élt feleségétől és egy másik asszonnyal állt egybe. Ezzel sem tudott azonban békésen együtt élni. Műit vasárnap is erősen összefü - tek egymással és düh‘ben késsel le­szúrta az asszonyt. A vérében összeesett asszonyt meglátva, annyira elkeseredett tettén, hogy padlásán felakasztotta magát. — A nagy víz áldozata. Ipolysági tudósítónk írja: A 13 iki ipolysági vá­sár után Lehoicky Sándor beszterce­bányai rőfóssegéd fürödni ment. Alig úszott néhány métert, mikor fu'doklani kezdett. A hullámok az egyik uszoda alá sodorták, ahoi eltűnt. Holttestét eddig a nagy keresés dacára sem bírták föllelni. — Megöltek a napsugarak. Ipolyság \ közelében egy 45—46 éves ismeretien férfi holttestet találták az u? mentén. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az illetőt napszurás ölte meg. A ésí isjMüÉis njttá Belgrádi bünpokol agitátorainak iizelme ) Bécsben. — Egy magyar artistanő lelep­lezései a leánykereskedelemmel foglal­kozó belügyminiszteri lisztviselőről. — Különös háború usáni erkölcsök mé­lyébe világító leleplezések foglalkoztatják napok óta a bécsi nagyközönséget. Eze­ket a leleplezéseket egy Kovács Erzsi nevű magyar származású bécsi artistanő tette meg az előkelő körökben sokat mozgó belügyminisztériumi hivatalnok, Grauer Alfréd ellen, aki évek óta a lány­­kereskedeiem jól jövedelmező mester­ségét folytatta meilékfoglalkozásképen. A leleplező artistanő is az elvetemedett ember halójából szabadult ki s igy meg­döbbentő adatokat közö hatéit a sze­rencsétlenebb áldozatok sorsáról, akik­nek uija a leánykereskeddmeről hírhedi Balkán sötét poktáoa, a belgrádi éjjeli étet szörnyű forgatagába vezetett, hogy élőn eltemetve soha vissza ne térjen a napoüte£.es, józan, dolgos élet örömeihez. A varietétől a pokolig. A bt esi várietékDen ismert, tehetsé­ges Kovács lány is megérezte a háború e& a foiicdaimak után le&zegényedrít B cs pénzhiányát. A békebeli fényűző B.cs cjjcti eiete haldoklóban volt s az ejaidka loboios művészeinek bizony kt.ves ju o t a zsibongó emberboiy ét imorzbaiból. Ezekben a válságos időr bot ismerkedett meg a jobb napo­kat idioti aittstanő az elegáns zsurfiuval, aki mint „rendőri attaché“ mutatkozott be a „művésznőnek“. A barátság mind nagyobb lett köztük, migy végre egy na­pon Grauer egy Síepic nevű barátját mutatta be a leánynak, aki nem akarván a „rendőri attaché“ mögött maradni, a miniszíeú tanácsosi címet vette fel. A két férfi és a lány között mindennapo­sak lettek a találkák s Grauer egy ilyen találka alkalmával egy holdvilágos nyári estén azt ajánlotta a lánynak, menjen vele Belgrádba, neki ott nagy összeköttet sei vannas s ezek révén majd kitűnő szerződést szerez neki egy nagy belgrádi varielében. Szépen sütött a hold s a lány lelkében ro­mantikus álmok szülebek pénzről, au tóról, gazdagságról. Beleegyezett. A keleti express nehány nap múlva már a Balkán felé száguldott az ábrándos artistalánnyai és barátjával. A balkánon lehull az európai maszk. A vonaton nagy átalakuláson ment át a bécsi zsurfiu. Ahogy az express át­futott a magyar határon, a „rendőr­­aátaché“ veszteni kezdett méltóságos arckifejezéséből b mire a rugalmas Pullmann-kocsi befutott a belgrádi pá­lyaudvara, Grauer barátjából — Stepic miniszteri tanácsosból nyilvánosház tu lajdonos lett. Nyíltan megmondta a leánynak, hogy milyen céljai vannak vele. Amikor a szerencsétlen lány meg­ismerte a zsurfiu titkait, lármát csapott és a belgrádi rendőrségen keresett vé delmet. Az elvetemült Grauer azonban erre is el volt készülve. Kieszközölte a kelepcébe csalt artistanő kiutasítását. Most egy különös hajsza indult a sze­rencsétlen teremtés ellen. A rendőrség ahelyett, hogy az embertelen lálekvá­­sárlót letartóztatta volna, kiutasította az artistanőt Jugoszláviából. Mindenét eladva, egy fillér nélkül, éhezve hagyta el az üldözött lány Belgrádot. Politikai kapcsolatok. Ezután sokáig sürü homály boritolta Grauer üzelmeit, mert a kétéltű zsur­fiu jobbnak látta, ha nem mutatkozik többé régi társaságában. Csak akkor került ismét az érdeklődés középpont­jába, amikor az emlékezetes Carniciu­­merénylet történt Bícsben egy ismert bolgár politikus ellen. Bizonyos titkos kapcsolatok derültek ekkor ki Grauer és a merénylő leány közölt s Grauer­­nek menekülnie kelleti. Ismét Bel­grádba utazott, azonban ezulfal rósz­­szül ütött ki a terve. A belgrádi rendőrség különböző csaiá.-ok és lány­­kercskedelem miaif letartóztatta a „poli­tikai menekültet“. Grauer azonban nagy összeköttetései révén kiszabadult a bör­tönből. Ezalatt ismét politikai összees­küvést lepleztek le Bácsbcn, amely Sándor jugoszláv király ellen készült. Ebben az időben tűnt fel Bécsben Grauer barátja, Stepic, hogy ott, mint jugoszláv „miniszteri tanácsos“ az ösz­­szeesküvés ügyében a bécsi kormány­nál „interveniáljon". Csakhamar kiderült azonban a csalás. Stepic valami har­madrendű kis miniszteri hivatalnok volt, akit nem a politika hozott Bícsbe, ha­nem az a szándék, hogy belgrádi há­zába áldozatokat vigyen onnan. Ez lett a vége Stepic „tanácsos" ur bécsi kar­rierjének. Orauer újra feltűnik. Mindezeket a sötét üzelmeket most az pattaniottd ki a bécsi társaságban, hogy Grauer hosszú hallgatás ulán is­méi megjelent Bécsben. A meghurcolt Kovács lány ebből az alkalomból tette meg súlyos leleplezését a kétéltű mi­niszteri tisztviselőről, aki ezekuián le­hetetlenné vált Bicsben s szédítő „kar­rierje“ derékba tört. irodalom-A keszthelyi Helikontól a marosvécsi Helikonig. Néhai jó Festetics Gjörgy gróf He­likonjának virágai már rég a magyar kultúrtörténet lapjai közé préselve szá radnak. Akkor a tizenkilencedik század elején összegyűltek a keszthelyi főur kastélyában a dunántúli magyar írók és miu'án az uralkodóház dicsőségét és a Festeticsek érdemeit panegéri­­székkel magasztalták, fákat ültettek Gyöngyösi István, Kazinczy Ferenc, Csokonay Vitéz Mihály, Zrínyi Miklós gróf és Kis János tiszteletére. Volt fé­nyes ebéd, népünnepély, ökörsüíés, ju­hásztánc é3 a grófi mecénás harminc­ezer pengős számlát fizetett ki egy-egy ilyen mulatság sorozat után. A históriai ítélet szerint azonban a keszthelyi He­likon nem hagyott mélyebb nyomot a S magyar irodalom fejlődésében, mert nem volt irö-vezetője és inkább egy nagyur passziója, mint határozott elv tartotts össze. Az uj Helikonok most emelkednek a szemünk láttára a világtörténelmi át­alakulások vulkanikus mélységeiből. A kisebbségi sorba szakadt magyarság kulturális éiele geológiai törvénysze­rűséggel kimozdult helyéből és az uj viszonyoknak megfelelő elhelyezkedést keres. A szlovenszkói magyar irodalom csak Sziovenszkó talajában gyökerez­het, az erdélyi magyar irodalom csak az erdélyi földből nőhet ki, a vajdasági magyar irodalmat csak a Vajdaság hu­musza táplálhatja. Szlovenszkóban már összeültek egyszer az ittani magyar írók, hogy működésüket az egysége fejlődés közös nevezőjére hozzák. Most az erdélyi magyar irodalom harminc reprezentánsa találkozik Kemény János gróf marosvécsi kastélyában, hogy az erdélyi magyar kuiíurélet problémáit megvitassa. Az idők viharja megfosztotta a mo­dern Helikonokat attól a romantikus disznövényzettől, amely Keszthelyen az irók összejövetelét pompás látványos­sággá avatta. Most a magyar kisebbség, Írói nem rózsát tépni és nektárt szür­­csölni rándulnak fel a Helikonra, ha­nem ekét visznek magukkal, hogy a köves talajt feltörjék és eszmék mag­­vaival termékenyítsék meg. A maros­vécsi Helikonon Kemény János gróf maga köré gyűjti Erdély íróit és ünnepi felvonulás mellőzésével rendezi a gon­dolatok rzümpózionjái, amely hivatva van uj alapját megteremteni a romániai magyar Irodalomnak. Az ereélyi iro dalmi társaságok problémája: a könyv­kiadás és egy folyóirat megindításának lehetőségei az Erdéfyi Szépmives Céh általánossá tételével kapcsolatban; a jj sajtó és az irodalom, a propaganda és í a honoráriumok kérdése; az erdélyi irodalom kapcsolatban a külföldi iro dalmunkkal; vita az erdélyi irodalom­fejlődés lehetőségéről — mennyivel jj nagyobb horderejű, komolyabb és mé­­; lyebb kulturális témák ezek, mint azok is a szellemi tornaversenyek, amelyek a 5 keszthelyi Helikonon lejátszódtak! — i Nem éljük a fényes dekorációk, a szin I padi effektusok korát, ma mindenütt I kemény munkái kell végezni a Heiiko- I non is, ehol valamikor koszorúval a I fejükön, isteni gondtalansággal mulai- I tak a szellemi élet kiválasztottjai. I Erdélyben a magyar kisebbség vál- I latja küldetése egész terhét úgy a poli­tikában, mint az irodalomban. Politi­kusai harcolnak a parlamentben a nem­zetiségi jogokért, irói hittel és lelkese­­; dásse! dolgoznak a magyar kuliura ki­építésén. Mi innen el elboruló örömmel vagyunk tanúi ennek a fáradhatatlan serénységtiek. Örülünk a testvér- kisebb­­j ség nagyszerű aktivitásának és impo- I záns felkészültségének, de lehet-e kivon­­j nunk magunkat az erdélyi raagyarság- I gal való párhuzam nyomasztó hatása aiól ? De messze vagyunk még a szlo venszkói Helikontól 1 Színház. (E kéézuli Hegedűs Gyula külföldi j turnéjának terve.)Budapestről jelentik: Hegedűs Gyula színművész, kor­mány főtanácsos tegnap tárgyalt Vass József miniszterelnök helyettessel. Vass József hozzájárult a küfödi turné ter­véhez és a legmesszebbmenő támoga­tást Ígérte. Hegedűs huszonnégy tagot szerződtetett a turnéra, amelyen Feren­­czi Károly és Horthy Sándor is részt­­vesznék mint vezetők. Rómába, a na­gyobb olasz városokba, Zürichbe, Né­metországba, Franciaországba, Holladi­­ába és Finnországba látogatnak el, előadják az Ördögöt, a Taifunf, a Kék rókát, a Siralomíiázat, az Orvost és halált, a Péntek estét és néhány újabb népszerű magyar darabot. Utalás a Nyaktiló felé. — Corday Sarolta halálának évfordu­lója alkalmából. — 1793. Julius 9 én, tehát abban az idő­ben, amikor a hegypárt a külső és belső veszedelem elhárítása végett a rémura­lom kétélű fegyveréhez nyúlt s a fegyver egyik élét a girondiak ellen fordította: Caen városának postakocsi-állomásán egy, ősrégi, de elszegényedett nemesi családból származó, igézőén szép fiatal nő, „a tragédia atyjának“, Corneillenek egyik unokája, Charlotte de Corday d’ Armont kisasszony (igen, d’ Armontés nem — mint forrásaink nagyrésze té­vesen közli, — „d’Armans“), hóna alatt kis bőrönddel, szivében pedig azzal a sötét elhatározással, hogy „a haza rémét“ „a gonosztevők legisszonyubbikát“, Maratot megöli, a Páris felé induló postakocsira ült. Mivel a bevezetésből tudjuk, hogy a kisasszony a történelem legérdekesebb nőalakjai közé tartozik, akinek az ép­ségét és lelke erejét ódák hirdetik és, aki miután kora ifjúságában „Jézus menyasszonyba óhajtott lenni, huszon­négy éves korában már a Halál meny­asszonya volt s épp most, a szemünk előtt indult a Nyaktilóval való esküvő­jére, egyebet is szeretnénk tudni. Például azt, hogy az ily nem mindennapi gyil­kos, mily harci felszereléssel indul vég­zetes útjára? Lássuk... Corday Sarolta úti készsége. A kis, kulccsal zárható bőröndben: nehány finom fehérnemű, ezüst varró­­eszköz, gombolyag cérna, kétszázegy­­néhány frank asszignátákában, P.utaich egyik kötete, útlevél és ajánló-levél. Az ajánló levélben, amely utóbb fejébe ke­rült az ajánlónak Barbaroux, a perbe fogott és Caenbe menekült girondi követ, Carday Sarolfá Duparret a Pá­riában tartozbodó girondi követ pártfo­gásába ajánlja. (Ezt ez ajánló levelet Corday Sarolta azért kérte Barbaroux­­töl, mert remélte, hogy Duperret segít­ségével közelébe férközheiik Maratnak. Uúkészségéhez tartozótt „a törvény és békét tisztelő franciákhoz“ intézett ama sajátszerzeményü „kiáitvány“-a is, amelyet a szerző, a kebel táján, ruhája belső részébe, gombostűkkel erősített. Gyiloknak hire-hamva sincs (az még a Palais Royal egyik árucsarnokában várakozik a vevőre) s uíikészségének legfontosabb részét, a gyilkos szándé­kot, oly mélyen rejtette el Corday Sarolta, hogy arról még legközelebbi hozzátartozóinak sem vo!t sejtelme. Atyjának, testvérének és nagynéniének azt mondotta, hogy „a forradalom és a szegénység ellen menedéket és élet­módot keresni Angliába megy“, és ők vérző szívvel bár, mindannyian helye­selték elhatározását. Nagynénje, de Bretíeviile asszony azonban utóbb, már a gyilkosság után, kát gyanús mozza­natra emlékezett vissza. Az egyik gyanu3 mozzanat az volt, hogy midőn unokahuga, Charlotte, bú­csút vett tőié, az erős és derűs lelkű lány szokatlanul komoly volt és sze­meiből visszatartott könnyek szivárogtak. A nagynéninek feltűnt a dolog és meg is kérdezte az okát: — Charlotte, miétt sírsz? A lány zokogva felelt: — Siratom hazám, rokonaim és mindnyájunk szerencsétlenségét... Amíg Marat él, ki biztos arról, hogy megéli a másnapot. A másik gyanús mozzanat pedig az volt, hogy midőn az utazás előtti egyik reggelen de Bretteviile asszony unoka­huga szobájába ment, hogy felkeltse, a lány ágyán egy bibliát talált. Bepillan­tott a bibliába s a következő rajzónnal aláhúzott sorok öltöttek szemébe: „A bámulatos szépségű Judith, akinek szép­ségét az Ur azért ajándékozta, hogy szabadítsa Izraelt, kirnéne a városból.“ (íme, annak a lelki talánynak a kulcsa, amely mindmáig izgatja a fan­táziát: Corday Sarolta tudta, hogy mi­ként Judith, ő is bámulatosan szép és a Judith szerepére vágyott.) üzenetek, Kamocsa. A csinos kiállítású és becses tar­talmú könyvecskéket hálásau köszönjük, majd eljuttatjuk az illetőknek. R. Nagyon kérjük a beigért hosszú kézirat mielőbbi beküldését, vagy legalább is a kése­delem okát kérjük jelezni. Az Ígéret alapján a kéziratra nagyon számítunk és csodálkozunk, hogy az Ígéretét eddig nem váltotta be. Rutep. A beküldött versből bizonyos készség és tehetség csillan ki, amely idővel bizonnyal jobb verseket is termel. Az első verse senkinek se sikerül, sokat kell Írni, próbálni és olvasni. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne utánozza szolgai módon az illető az elolvasott verseket, mert akkor oda az eredetiség. Aki versírásra adja a fejét, az bizonyos lelki gyönyörűséget érez. Szóval önmagának szerez örömet Igye­kezni kell, hogy minél jobb és jobb verseket Írjon az illető, hogy azokkal ne csak önmagá­nak, hanem a környezetének, sőt minél nagyobb körnek szerezzen örömet. A bírálatért küldött 80 K-ért k»H darab Jókai Emlékkönyvet ve tünk s azt a főgimnáziumi önképzőkörnek adjuk, mint jutaloinkönyveket. Szenvedő Legjobb orvoshoz menni. A szűk cipőtől, a fogyástól és a tyúkszemektől agyonsanyargatott lábakra igen dicsérik a Szt. Rókus lábsót. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. jLapkiadő: Spitzer Béla. nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájába? Komárom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom